Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-12 / 160. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 12. Vélemény És háttér 5 Kereshetjük a hibát a családtámogatási rendszerben, az adórendszerben, a közhangulatban Fogyatkozásunk okairól A magyarok alighanem kihalnak - mondta egy alkalmi asztaltársam vagy tíz éve az egyik pozsonyi vendéglőben. Egyből meg is indokolta a feltevést: hisz körül vannak véve szlávokkal. VERES ISTVÁN Azóta eltelt tíz év, és úgy tűnik, a fickónak igaza lesz, bár nem azért, amiért ő akkor gondolta. Attól ugyanis, hogy szlávok laknak a szomszédban, még nem kell, hogy Magyarországon kevesebb gyerek szülessen, sem az, hogy tízezrével vándoroljanak külföldre. Pedig jelenleg ez történik. Soha nem született ilyen kevés magyar Magyarországon, derül ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból, amelyeket a tegnapi népesedési világnap alkalmából hoztak nyilvánosságra. A demográfusok előrejelzései szerint a fogyási trend folytatódni fog, és 2060-ra már csak 8 és fél miiló, legrosszabb esetben 7,2 miiló lakosa lesz Magyarországnak. Történik mindez annak ellenére, hogy viszonylag sok határon túli magyar költözik az anyaországba. Hogy miért apad mégis a nemzet, annak kismillió magyarázata lehet. Kereshetjük a hibát a családtámogatási rendszerben (nem éri meg gyereket szülni), az adórendszerben (nem éri meg befektetni, vállalkozni), az értékrendben (j óbb a buli, mint a felelősség). Vagy az ország közhangulatát is figyelembe vehetjük. Ha ugyanis egy külföldi azt olvassa otthon, hogy Magyarországon ismeretlenek cigányokra lövöldöznek, Budapesten pedig idős zsidó rabbikat inzultálnak az utcán, valószínűleg az utolsó, ami eszébe jut, hogy egy ilyen országba költözzön. Az ilyesmi persze előfordul, szélsőségesek mindenhol vannak. A baj ott kezdődik, amikor a választók 15 Elolvastatj ák velünk a Pál utcai fiúkat, melyben a szimpatikus fiatal főhős a történet végén meghal. százaléka egy antiszemita és cigányellenes retorikájú pártra szavaz a választásokon. Ismerek embereket, akik éppen emiatt akarnak külföldre költözni. Pedig ha belegondolunk, magyarnak lenni alapvetően vidám érzés. Az alapiskolában elolvastatják velünk a Pál utcai fiúkat, melyben a szimpatikus fiatal főhős a történet végén meghal. Utána jön az Egri csillagok, ahol ötszáz oldalon keresztül tanulmányozhatjuk, hogyan mészárolták egymást a magyarok és a törökök. Nyolcadikban jön az Árvácska Mó- ricztól: az árva kislányt évekig kínozzák nevelőszülei. Középiskolában Édes Anna gyilkossága már meg sem kottyan senkinek. Közben megtanuljuk, hogy Trianon mekkora érvágás volt nekünk, és hogy ezt nem szabad annyiban hagyni. Vidám témák közt nevelkedünk tehát, így teljesen érthetetlen, hogy a magyarok miért vezették évekig az öngyilkos- sági statisztikákat a világban. Pedig olyan jó érzés magyarnak lenni, nem?- Maga is itt nyaral, kolléga? Pedig azt hallottam, valami botrányos pályázat miatt kirúgták a hivatalból... (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Gaudeamus, örvendjünk LAMPL ZSUZSANNA Az államvizsgával még nincs vége az egyetemi életnek. Még hátravan az utolsó akkord, a diplomaosztó ünnepély. A tanárok bejönnekhétköznapi ruhában - aki utazik, külön szatyorban hozza az öltönyt vagy a tűsarkú cipőt -, felöltik a talárnak nevezett lebernyeget, a hozzá tartozó sapkát, s eközben fokozatosan átváltoznak szpektábiütákká és honorábi- litákká, akiknek lassú, méltóságteljes bevonulással kell emelniük az ünnepi hangulatot (s természetesen öregbíteni az egyetem hírnevét, mert azt mindig kell, tanárnak, diáknak egyaránt). Komoly helyzet ez, főleg ha emeletes cipőben vonul az ember, pontosabban a tanár (nő), fel a lépcsőkön, lassan, vigyázva, hogy bele ne gabalyodjon a talár redőibe. De megéri. Onnan föntről, szemben a megillető- dött hozzátartozókkal, pazar a kilátás. Látja volt diákjait. Ragyog az arcuk, még annak is, aki azt terjesztette, hogy ő nem jön el, mert a promóció szentimentális szokás. Egy kisfiú, hófehér ingben, kék nyakkendővel, ahogy dukál, az apja öléből szájtátva figyeli az eseményeket. Hullámza- nak az érzelmek. Öröm, öröm, öröm. Aztán jönnek a köszönőbeszédek. És a könnyek. Többen azt hiszik, csak ők érzékenyültek el, s kicsit szégyenkezve, diszkréten töröl- getik a szemüket. De onnan föntről látszik, hogy sokan, még férfiak is sírnak. A talárosok is meghatódnak, pedig már sokszor láttak ilyet. A tanárnő is inkább semleges dolgokra, például a napi bevásárlásra gondol, mert nincs nála zsebkendő... S az anyának eszébe jut egy kép. Nagy kendőben kis ember, ökölbe szorított kézzel. Ennyi van a képen. De az anya ránéz, és eszébe jutnak azok az esték. Azok a szertartások. Füle emlékezik a hangokra. Ahogy a kiskád széle nekiütődik a csapnak. Vízesésként dübörög a víz, aztán halkan csobban, ahogy a pici test, mint egy halacska, belemerül. Csapkodás. Dolgozik az apró láb, kezeit pedig hol szélesre tátja, hol ökölbe szorítva a mellkasához préseli a kisbaba. Lábujjacskái szétterpesztett legyezők. Hasa hullámzó tömlő, végre nem szorítja ostoba pelenka. Hogy örül az ember- keavíznek! És hogyan fél... A rémülettől megdermed, ha csak billenésnyit is veszít az egyensúlyából, kétségbeesetten keresi anyja kezét. Ó, az a drága tehetetlenség! A víz- cseppeket puha törülköző szívja magába a mocorgó kis testről, az asztal szélén pedig ott sorakoznak a kellékek. Vatta, olaj, bórvíz, fültisztító pálcikák. Hát el lehet felejteni azokat a sikamlós combocská- kat, bársonyos popsit? S ahogy fürdőlepedője barlangjából elégedetten kukucskál ki a patyolattiszta, fáradtan boldog csecsemő? Mi van anya, bőgünk? Szinte hallja a viccelődő, gunyoros megjegyzést. Dé nem haragszik. A kivetítőn ugyanis jól látja, hogy gyereke szeme is gyanúsan csillog. Akárcsak a többi fiatalé. A tanárnő pedig érzéseit elterelendő, gyorsan számba veszi a beszerzendő élelmiszerek listáját. Mégsem fújhatja bele az orrát a talár türkizkék szélébe. KOMMENTAR Pajesz és puska MALINAK ISTVÁN El tudják képzelni, hogy a legszigorúbb iszlám országban, Szaúd-Arábiában, ahol a vallásrendőrség megkeseríti az emberek - főképp a gyengébbik nemhez tartozók - életét, a nők bikiniben mászkáljanak az utcán? Legalább ekkora forradalomnak fog számítani, ha Izraelben rákényszerítik a pajeszosokat a katonai szolgálatra. Izraelben az egyik legkényesebb belpolitikai kérdés a Tal-törvény megváltoztatása, amit a lakosságjelentős része támogat, ezt a múlt szombati tüntetés is alátámasztotta. Heves vita folyik annak a törvénynek a reformjáról, amely eddig lehetővé tette az ultraortodox férfiak számára, hogy vallási tanulmányok folytatása címén mentesüljenek a kötelező katonai szolgálat alól. Az idő sürget: a legfelsőbb bíróság ugyanis februárban alkotmányellenesnek minősítette ezt a törvényt, és úgy rendelkezett, hogyjúlius 31-ei lejárta után nem hosszabbítható meg. A szolgálat alóli mentesség, amikor az ország első miniszter- elnöke, Dávid Ben-Gurion elrendelte, még csak 400 katonaköteles korú férfira korlátozódott, de ez a szám mostanra 60 ezerre nőtt. Az ultraortodoxok ma már a lakosság 10 százalékát teszik ki, s egyéb okok miatt is hatalmas terhet jelentenek a társadalom számára. Netanjahu kormányfő valamiféle kompromisszumot szeretne a vallási és a világi pártok között, a fokozatosság híve, azaz kvótákat szabna meg arra vonatkozóan, hogy évente hány pajeszos fiatal legyen besorozható - legalább civil szolgálatra. A közvélekedés szerint mindenkinek egyenlően viselnie kell a felelősséget az ország védelméért. Egyelőre nem tisztázott az izraeli arabok - a lakosság 20 százaléka - ügye sem, őket az egyik elképzelés szerint továbbra sem kellene besorozni a seregbe, de 6000-re növelnék körükben azok számát, akik polgári szolgálatot teljesítenek. Az előzményekhez tartozik, hogy Netanjahu májusban az izraeli politika egyik legnagyobb húzását hajtotta végre. Először szeptemberre kiírta az előrehozott választásokat, s pár órával azelőtt, hogy a parlament feloszlatta volna magát, szerződést írt alá a legnagyobb ellenzéki párttal, a Kadimá- val az új koalícióról. Izrael történetének egyik legnagyobb többségű kormánya alakult meg: 94 képviselőt tudhat maga mögött a 120 fős Knesszetben. Az sem számított, hogy Saul Mofaz, a Kadima új elnöke nem sokkal korábban még azt mondta, a legrosszabb dolog, ami Izraellel történhet, az maga Netanjahu. Akinek a Kadima elcsábításával épp az volt a célja, hogy ellensúlyozza a vallási és szélsőjobboldali pártok befolyását. Hiszen a Tal-törvény miatt már akkor nőtt a feszültség a pártok között. A Kadima belépésének feltétele pedig éppen a Tal-törvény eltörlése volt, az Izraelben mindenki egyenlő elv alapján. A kadimások figyelmeztették főnöküket, Mofazt: ki kell lépni ebből az egységkormánynak is tekintett formációból, ha Netanjahu az általános sorkötelezettség bevezetése helyett tovább taktikázik a különféle kvótákkal. Ezért izgalmas az, ami az izraeli belpolitikában az elkövetkező napokban történni fog. Az izraeli belpolitikai hullámverésnek ugyanis nemzetközi kihatásai vannak. A Munkáspárt kiugrásával és a Kadima belépésével máris visszafogottabbá vált az Irán-el- lenes retorika, és az izraeli-palesztin viszonyban is a dialógusra való hajlandóság erősödése tapasztalható. Zárszó helyett: az ultraortodox zsidók már az izraeli demokráciát veszélyeztetik. Terrorizálják a többségi társadalmat, nemrégiben országos ügy lett, amikor az utcán bántalmaztak egy tízéves kislányt, mert nem volt megfelelően öltözve. FIGYELŐ Egyre kevesebb a magyar diák Az előző tanévhez képest kevesebb elsős diák kezdi meg tanulmányait a horvátországi magyar tannyelvű iskolákban; a szülők inkább horvát osztályokba küldik gyermekeiket - úja az Új Magyar Képes Újság című horvátországi hetilap. A négy horvátországi magyar tannyelvű általános iskolából kettőben az idén ősszel nem indul magyar tannyelvű első osztály. A négy iskola három faluban (Laskó, Vörösmart, Kórógy) és Eszéken működik. Szeptemberben a laskói és a kórógyi iskola maradhat elsősök nélkül. Ugyanakkor a magyar iskolákban létesült horvát tanulócsoportok létszáma folyamatosan növekszik. A lap szerint lesújtó, hogy a horvát tannyelvű általános iskolákban fakultatív magyarórákra, azaz anya- nyelvápolásra járó 114 magyar nemzetiségű nyolcadikos gyerek közül eddig ketten iratkoztak be a magyar középiskolába, holott a horvátországi magyarok az óvodától az egyetemig tanulhatnak anyanyelvükön. (MTI)
