Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-10 / 158. szám, kedd
14 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 10. www.ujszo.com Az állatok számára fontos a friss ivóvíz Számítások igazolják, hogy a fiatal növendékbikák hizlalása a leghatékonyabb Húsmarhák hatékony hizlalása (Illusztrációs felvétel) Se túl hideg, ÖSSZEFOGLALÓ A gazdasági állatok ellátásában az ivóvíznek ugyanolyan fontos szerepe van, mint a takarmányoknak. Ennek ellenére a tenyésztők általában inkább a takarmányadagok összetételére, illetve mennyiségére összpontosítanak. Különösen a nyári forróságok alatt fontos, hogy ne feledkezzünk meg az állatok ivóvizéről, és rendszeresen, akár naponta többször is cseréljük ki azt. Erre elsősorban azért van szükség, mert a nagy melegben felgyorsul a káros mikroorganizmusok szaporodása a vízben, s ezért különösen nagy gondot kell fordítani az itatok tisztántartására is. Az állatok számára fontos, hogy a takarmány mellett mindig megfelelő mennyiségű ivóvíz álljon a rendelkezésükre. A takarmány hasznosulása ugyanis nagymértékben függ az állat folyadékháztartásától, hiszen a szomjazó állatok egyúttal kevesebb takarmányt is fogyasztanak. A különböző állatfajok napi folyadékmennyiségét többnyire az általuk elfogyasztott takarmány szárazanyag-tartalma alapján határozzák meg. A serse túl meleg tések például egy kilogramm szárazanyaghoz 7-8 liter vizet, baromfi és a juhok ugyanennyi mennyiséghez 2-3 liter vizet igényelnek. A ló napi ádagos ivóvízfogyasztása 20-30 liter, de a nagy hőségben az erősen izzadó ló akár 40-50 liter vizet is elfogyaszt. A baromfinak is állandóan álljon friss víz a rendelkezésére. Az elfogyasztott víz mennyisége többek között az állatok korától, a takarmány összetételétől, a környezet hőmérsékletétől, az állat fiziológiai állapotától függ. A fiatal állatok például jóval több vizet igényelnek, mint az idősebbek. Ugyanez érvényes a rendszeresen szoptató anyaállatokra. Több folyadékot fogyasztanak azok az állatok is, amelyeket rendszeres teljesítményre ösztönöznek (pl. a tojástermelésre beállított tyúkok). Az itatásra szolgáló ivóvíz ajánlott hőmérséklete 10-12 fok körüli. Ha ettől alacsonyabb, akkor az állat szervezetének kell pluszenergiát pazarolnia arra, hogy a testének hőmérsékleti szintjére emelje. A túl hideg ivóvíz egyúttal különböző betegségek előidézője is lehet, a túl meleg víz viszont nem csökkenti kellően a szomjúságot, (sz) A szarvasmarhák hizlalása gyakorlatilag a növendék bikák hizlalását jelenti. A hizlalás verseny- képességét számtalan tényező befolyásolja, közülük az árbevétel és termelési költség, alapvetően meghatározza, hogy ér- demes-e ezzel a tevékenységgel foglalkozni. ISMERTETŐ A gazdasági megfontolások mellett érdemes számba venni a hagyományos biológiai alapokon működő hizlalás lehetőségeit is. Összeállításunkban magyarországi szaklapokban megjelent írásokból válogattuk össze azokat a szempontokat, amelyek a tevékenység hatékony működéséhez nélkülözhetetlenek. Ezen a területen alapvető fontosságú a hízóalapanyag meny- nyisége és minősége. Kérdés, rendelkezésünkre áll-e az a hízóalapanyag, melynél jól érvényesülnek a hizlalással és a végtermékkel kapcsolatos értékmérő tulajdonságok, a hízékonyság és a vágóérték, melynek összetevői: ♦ a növekedési erély: a szervezet mennyiségi változása, az időegységre jutó súlygyarapodás, mely hizlalásnál értelemszerűen a választás utáni időszakban különösen fontos. Az állatok növekedési üteme fiatal korukban a legjobb. ♦ a hústermelés intenzitása: mennyi húst képes beépíteni az állat szervezetébe, gyakorlatilag az átlagos napi testtömeg-gyarapodás a születéstől a vágásig. Ez a növekedési eréllyel is összefügg. ♦ a hústermelés tartama: meddig képes az állat arra, hogy izmot építsen jelentősebb faggyúsodás nélkül. ♦ a hústermelés kapacitása: vagyis mennyi csontos hús termelhető ki az állatból. A gazdaságos hiz- lalási végtömeggel fejezzük ki, a nagyobb testű fajták nagyobb, a kisebb testűek kisebb végsúlyig hizlalhatok gazdaságosan. ♦ húsformák: milyen az értékes húsrészeket tartalmazó testtájak (hát, ágyék, far, comb) izmoltsága, illetve ezek egész szervezethez való aránya. Mivel az előbbiek fajtához és típushoz köthető, jól öröklődő és a küllemben is érzékelhető tulajdonságok, viszonylag könnyű a dolgunk, mert már „ránézésre” megítélhetjük az eredményt a hizlalás különböző szakaszaiban. ♦ takarmányértékesítő képesség: az állat az elfogyasztott takarmányból mennyi húst állít elő, vagyis mennyi az 1 kg súlygyarapodásra felhasznált takarmány. Ez közepesen öröklődő tulajdonság, tehát az ivar, életkor, egyediség és külső körülmények (termelés színvonala, takarmány minősége, környezet) jobban befolyásolják a fenti tulajdonságok érvényesülését. Az összetett tulajdonságú vágóérték (vágási %, hús-csont arány, faggyútartalom, értékes húsrészek aránya, márványozottság, hússzín stb.) értelemszerűen már a vágott árú mennyiségi és minőségi jellemzője. A hizlalás eredményességét természetesen az ún. másodlagos értékmérők (pl. egészségi állapot, alkat, ellenálló képesség, vérmérséklet stb.) is befolyásolják. Ezek öröklődése rossz, a környezettől tehát jelentősen függenek, a fajtához és típushoz kevéssé köthetők. Számítások igazolják, hogy a fiatal növendékbikák hizlalása a leghatékonyabb: a 6 hónapos korban, 180-220 kg-os testtömeggel választott borjak a hizlalás intenzitásától függően 16-18 hónapos életkorra 540-600 kg-os értékesítési súlyt érnek el, napi testtömeggyarapodásuk 800-1500 gramm között változtatható, nagy fejlődési erélyűk folytán takarmányértékesítésük kedvező és jó minőségű húst produkálnak. Intenzív hizlaláskor kicsit korábban, 4-6 hónapos korban, 150-200 kg- os súlyban kezdődik és 13-15 hónapos korig tart a hizlalás. A növendék üszők hasonló tartási, takarmányozási körülmények mellett a takarmányt mintegy 25%-kal rosszabbul értékesítik, korábban faggyúsodnak, így indokolt kisebb testtömegre hizlalni őket. A gazdaságos hizlalás felső határa üszőknél fajtától függően 420-480 kg, a napi súly- gyarapodás 900-1100 gramm, ez tömegtakarmányokkal és napi 2-3 kg abrakkiegészítéssel elérhető. Az üszőhizlalás a gyakorlatban két életkorban is kezdődhet: 6-7 hónapos életkorban, 180-220 kg-os testsúlynál, amikor választáskor kiselejtezzük a tenyészutánpódásra alkalmatían üszőket és 16-20 hónapos életkorban, 350-400 kg-os testsúlynál, amikor meddőség vagy más ivarszervi rendellenesség miatt állítjuk hízóba azokat, (agrárágazat) (Illusztrációs felvétel) A szervezetben felhalmozódó sejtkárosító mycotoxinok azért alattomosak, mert a legtöbb esetben nem okoznak tömegesen jelentkező, heveny mérgezéseket A takarmány penészgombás fertőzöttsége az embert is veszélyezteti ISMERTETŐ A kukorica alapú sertéstakarmányozás jelentős problémája a takarmány penészgombákkal való fertőzöttsége, és az ezek által termelt anyagcseretermékek, vagyis a gombatoxinok és a mycotoxinok jelenléte a takarmányban. A toxinok nagyon kis molekulájúak, ezért az állatok szervezete nem képes azokat felismerni, és így immunválasszal sem tud ellenük védekezni. Sajnos ma még általánosan alkalmazható, hatékony gyógyszer sincs ellenük. A szervezet különféle szöveteiben felhalmozódhatnak, ezért a sertéshús és belsőség közvetve potenciálisan veszélyeztetheti az ember egészségét is. Ez utóbbi, húsminőséget befolyásoló tényező miatt fontos, hogy az állatokat olyan takarmánnyal etessük, amely nem veszélyezteti, sem a sertés, sem az ember egészségét, hangsúlyozza Dr. Zomborsky Zoltán állatorvos a témát érintő írásában, amelyet rövidítve ismertetünk. Az egyes gombatoxinoknak specifikus károsító hatásuk van. A sertéstenyésztéssel kapcsolatban ezek közül ki kell emelni szántóföldi penészgomba, a Fusarium gombák által termelt F2 toxint. Ez a kémiai szerkezetében ösztro- génszerű toxin a tenyész kocasüldőkben és a kocákban álivarzást idéz elő. A petesejt leválása nélküli ivarzási tünetek rontják az állomány szaporodásbiológiai mutatóit, az egyszerre be- és kitelepítés rotációját is veszélyezteti és felboríthatja. Az utóbbi következményeként a telepen a korosztályok keveredése miatt emésztő- és légzőszervi tünetekkel járó betegségek állandósulhatnak, az istállók kitakarításának, fertőtlenítésének, pihentetésének elmaradása az épület biológiai elfáradásához vezet, a koncentráltan jelenlevő megbetegítő képességű baktérium flóra és parazita fauna állandósul a telepen. A másik szintén Fusarium által termelt toxin a T2 toxin. Ez a toxinféleség elsősorban az ellenálló képességet csökkenti, kedvezőtlenebb növekedési, tömeggyarapodási mutatókon túl ez a toxin gyakran a tenyésztés célkitűzését azért lehetetleníti el, mert a toxinnal terhelt takarmány halmozott felvétele esetén nőivarban a petefészek és a méh sorvadása miatt az ivarzás elmaradása, anösztrusz, a kanokban csírahám-károsítás miatt azospermiát idéz elő. Újabb kutatások eredménye szerint a sertés hízlalási tüdővizenyőjének hátterében szintén a Fusarium eredetű fumonizin B1 mycotoxinnak van szerepe. Több fuzárium toxin felelős a sertések takarmány-visszautasításáért, de a legkifejezettebb üyen hatása a DON toxinnak van. Számos más szántóföldi és raktári penészgomba toxin- ja (ochratoxin, patulin) vagy metabolitja különféleképpen károsíthatják a sertés szervezetét, akár a vérképző (stachyo- botryotoxikózis), akár a kiválasztó szervek károsításával (máj- és vesekárosodás), akár daganatkeltő (cancerogén) vagy magzatkárosító (teratogén) hatásukkal. A kis molekulájú, a szervezetben felhalmozódó sejtkárosító mycotoxinok azért alattomosak, mert a legtöbb esetben nem okoznak specifikus tünetekkel járó, tömegesen jelentkező, heveny mérgezéseket. A szubklinikai tünetekben azonban a vérképzőszervek károsítása révén csökkentik az állatok immunválaszadó képességét. Az immunhiány miatt a feltételhez kötött ún. fakultatív pathogén baktériumok állományszintű betegségeket idézhetnek elő. Az immunválaszadás hiánya különösen veszélyes olyan esetekben, amikor az egyes fertőző betegségekkel szembeni védekezési lehetőség az állatok immunizálása, vakcinázása. Ilyenkor fordulhat elő az, hogy az egyes betegségekkel szembeni vakcinázás nem vezet az állatok megfelelő immunológiai áthangolódásához. A vakcinázás ellenére a kórokozó behurcolása esetén megbetegedhet az állatállomány. Az ipariabrak-keverék takarmányok különböző premixek mellett állati és/vagy növényi eredetű zsírokkal, olajokkal vannak kiegészítve. Ezzel biztosítható a szervezet számára a fokozott energiaellátás, az esz- szenciális zsírsavak és a zsírban oldódó vitaminok felszívódása. A légszáraz ipari-abrakkeve- rékek szakszerűden tárolása a takarmány kémiai bomlásához, avasodásához vezet. Az avasodás kezdeti fázisában, oxigén jelenlétében a telítetlen kettőskötésű zsírsavláncok telítődnek és erélyes oxidáló, sejtkárosító peroxi- dok keletkeznek (peroxidszám magas). Az idő előrehaladtával a csökkent tápanyagokat tartalmazó takarmányban a hosszú zsírsavláncok ízrontó aldehidekre és rövidláncú savakra esnek szét (a savszám magas). A folyamat során a telítetlen kötéssel rendelkező biológiailag hatékony vegyületek is károsodnak, így a biológiai antioxidáns E-vitamin (tokoferol), valamint a retinol, az A-vitamin. Az A-vitamin, a hámvédő vitamin hiánya a szervezet nem specifikus védelmi képességét csökkenti. A bőr, a nyálkahártya helyi védelem hiányában a kórokozók számára átjárhatóbb lesz. Nő annak a lehetősége, hogy a nyálkahártyával bélelt szerv- rendszerekben (légző-, emésztő-, húgy- és nemi szervek stb.), helyi ellenálló képesség hiányában kóros elváltozások, helyi gyulladásos reakciók játszódjanak le. A hímivarban csökken a csírahám működése, az ondó spermiumkoncentrációja, a spermiumok életképessége, a nőivarban pedig a petefészek sárgatesttermelése. (Gazdálkodók Lapja) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Sztivássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
