Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-10 / 158. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJSZÓ 2012. JÚLIUS 10. Vélemény És háttér 5 Gazdasági érdekek és erkölcsi értékek: Ciprus Brüsszel vagy Moszkva felé veheti az irányt Egy visszautasíthatatlan ajánlat Becslések szerint összesen tízmilliárd eurós bankmentő hitel felvételére kényszerül Ciprus a következő hónapokban. A tranzakció háttere nem csak azért sokatmondó, mert a szigetország inkább Oroszországhoz fordulna, mint az Európai Unióhoz. TOKÁR GÉZA Figyelmet érdemel az ügy a szlovák és a ciprusi kormány reakciói kapcsán is, melyek rámutatnak a gazdasági érdekek és az erkölcsi értékek közt feszülő alapvető konfliktusra. A ciprusi bankrendszert részben a' pénzintézetek görögországi kintlevőségei, részben pedig a hazai hitelek sodorták bajba (az ország problémáit pedig a legnagyobb erőművük felrobbanása is tetézte a múlt nyáron). A múlt hét elejére derült ki, hogy becslések szerint mintegy 5-10 milliárd euró kell a szigetországnak ahhoz, hogy a helyi bankszektor megbirkózzon a problémáival. A kérdés már csak az, hogy ebben az esetben honnan lehet pénzt előteremteni. Sokatmondó, hogy a lehetséges forrásnak ebben a pillanatban inkább Oroszország tűnik, mint az egyébként is problémákkal terhelt Európai Unió. Az uniós ideológia és a gazdasági érdekek konfliktusáról persze sokat elárul, hogy Ciprus gyakorlatilag versenyezteti egymással Oroszországot és az EU-t a minél kedvezőbb hitel érdekében. Az unió melletti elkötelezettséget legalábbis megkérdőjelezheti, hogy a soros uniós elnök ország élén egy ru- szofil elnök áll, aki azzal indokolja az orosz kölcsönszerződést, hogy Oroszország kapitalistának „igyekszik” mutatkozni, és nem a régi Szovjetunióval egyenlő. Az is tény, hogy Ciprus már az év eleje óta orosz kölcsönből él. Az viszont más kérdés, hogy mennyire hagyják vagy nem kényszerpályán mozogni a szigetországot az uniós szervekés a többi tagállam. Az uniós segítségért cserébe szorgalmazott nyugdíjreform, A segítségért cserébe kért intézkedések között kevésbé hagyományos kondíciók is megjelennek. vagy a közszférára fordított kiadások visszaszorítása még hagyományos hitelfeltételnek mondható. A probléma viszont ott kezdődik, ha a segítségért cserébe kért intézkedések között kevésbé hagyományos kondíciók is megjelennek. Robert Fico kormányfő a múlt héten például sejtetni engedte - egyfajta „morális jogra” hivatkozva -, hogy részéről a segítség megadásának előfeltétele az adóparadicsomnak számító Ciprus garázscégei tulajdonosi listájának kiadása lenne. Attól függetlenül, hogy mennyire volt ez a kijelentés belpolitikai célokra szánt blöff, mekkora anyagi kárt okoznak Szlovákiának a fiókvállalatok, mennyi botránnyal kapcsolatban merült fel a nevük, egy hasonló intézkedés (amelynek semmi köze magának a válságnak az okaihoz), még nehezebb helyzetbe sodorná a befektetőit fokozatosan elveszítő országot, így egy fokkal érthetőbb, hogy Ciprus, az EU soros elnöke miért fordul szívesebben Oroszországhoz, mint az unióhoz. Egyre kevesebb illúzió lengi körül az összeurópai fizetőeszközt, bár még mindig számos előnye van Bankunió: az integráció vagy a válság mélyül? HORBULÁK ZSOLT Elérkezett az az idő, amikor az eurózóna olyan intézménnyé kezd válni, amely elsősorban nem a feladatát kívánja a lehető legjobban ellátni, hanem saját magát akarja fenntartani. Ez persze Max Weber intézményelmélete alapján természetes folyamatnak tekinthető, az euró mint fizetőeszköz stabilitását tekintve azonban felettébb szomorú. Ma már nem kell az Európai Központi Bank minden „stabilizációs” lépését kielemezni, hogy az eseményeket nyomon követő nem szakemberek számára is úgy tűnjön, nem a megfelelő irányba mennek a dolgok. Az euróválság egyre jobban összegabalyodik a versenyképtelen nemzetgazdaságok elvárásainak a kielégítésével. Egyre kevesebb illúzió lengi körül az összeurópai fizetőeszközt, habár előnye azért még mindigtöbb van, mint hátránya. Az, hogy presztízskérdést csinálGörögország éretlen az euróra: gazdasága akkor lesz egészséges, amikor Afganisztán fejlett demokráciává válik. tak Görögország megmentéséből, csak elmélyítette a problémákat. Nem arról van szó, hogy a délkelet-európai ország egy feneketlen zsák, hanem arról, hogy Görögország hosszú távon éretlen az euróra. Gazdasága akkor lesz egészséges, amikor Afganisztán fejlett demokráciává válik. A gond az, hogy a görögök magukkal rántják a többi országot is. Portugália, Spanyolország és Olaszország, úgymond, benne volt a pakliban, Ciprust a görög kapcsolat húzza le, de Szlovénia esete már valóban intőjel. Az unió egy főre eső GDP- átlagának 85%-át elérő ország, amely alig egy évszázada szakad ki az osztrák tartományokból, így kultúráját tekintve is „nyu- gatos”, szintén közel áll a mentőövhöz. A szlovén miniszterelnök ugyan kijelentette, hogy a kialakuló bankválság miatt országa nem kér mentőhitelt, de jól tudjuk, ez csakidő kérdése. Amennyiben mégis megszületik a bankunió, ez az ingatag országok terheinek a jóval szélesebb méretű átvételét jelenti. Az Európai Stabilitási Mechanizmus az államadóságra vonatkozott, a bankunió ellenben már a közös betétvédelemre helyezi át a hangsúlyt. Persze az országok a kölcsönöket eddig is fordíthatták bankkonszolidációra, de egyes bankcsődöket nem finanszírozhattak a közösből. A veszély abban rejlik, hogy egy-egy állam bankrendszere mindig főszerepet játszott az országos válság kialakulásában. Amíg az állampapírok esetében eddig elég volt egy kezességvállalás, a betétbiztosítás harminc napon belüli kifizetést jelent. Az eurózóna válságkezelésének az értékelése nélkül ki kell jelenteni, hogy az eddig egészséges és nyereséges szlovák bankrendszer esetében sokkal nagyobb veszélyt jelent a bankunió, mint Robert Fico bankadója. KOMMENTAR Jaj, csak őt ne! NAGYANDRÁS Köztársaságielnök-jelöltet szeretne csinálni Pavol Hrušovský volt pártelnökből a KDH, és már keresi hozzá a frissen megalakult jobboldali blokk másik két tagjának, az SDKÜ-nak és a Hídnak a támogatását, derült ki a hétvégén. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy ha ez így folytatódik, a jobboldal újra képtelen lesz megnyerni az államfőválasztást. És erről senki más nem tehet majd, csak ők. Miért is? 1993, azaz Szlovákia megalakulása óta egyetlen alkalommal sem volt igazi jobboldali államfője az országnak. Emellett az eddigi köztársasági elnökök valahogy mind kötődtek Vladimír Mečiarhoz is. Az ország első elnöke, Michal Kováč a HZDS-ből érkezett, volt kommunista, utána jött Rudolf Schuster, akit bár támogatott a jobboldal, de ő maga nem volt jobboldali, és ugyanúgy volt kommunista, illetve azért lett államfőjelöltnek kitalálva, hogy legyen, aki megveri Mečiart. Ivan Gašparovič még idejében kilépett a HZDS-ből, de ugyanúgy volt kommunista. Neki meg még dupláznia is sikerült. Ezek alapján Szlovákiában csak annak van esélye államfővé válni, aki 1989 előtt tagja volt a kommunista pártnak, majd köze volt Mečiarhoz. Pavol Hrušovský meg pont az ellenkező oldalon állt a bársonyos forradalom előtt, Vladóval meg nem járt össze. Slussz-passz. De a viccet félretéve: a szlovák jobboldalnak eddig egyetlen egyszer volt esélye megszorongatni a baloldal jelöltjét, amikor Iveta Radičovát indította Gašparovič ellen. Radičová ebben az időben már az SDKÚ tagja volt, de talán párttagsága volt az utolsó dolog, ami az embereknek eszébe jutott róla. Karakán, komoly civil és tudományos háttérrel rendelkező nő, egyesítette a jobboldalt, és majdnem legyőzte Fico emberét. Utólag nézve kétéves kormányzása, miniszterelnöksége talán hiba volt, sajnos eléggé lestrapálta ez az időszak, és a hírekből úgy tűnik, egyelőre esze ágában sincs visszatérni. A szlovákiai jobboldali pártoknak az a sajátossága, hogy gyakran saját pártpolitikusaikat próbálják meg rátukmálni a népre államfőjelöltpek. A gond általában az, hogy míg a baloldal szavazója simán beveszi a főnök által kifundált jelöltet, a jobboldalon ez nem működik. Emlékezzünk csak vissza, 2004-ben szinte semmi esélye sem volt Eduard Kukannak, az SDKÚ mégis minimális konzultáció nélkül indította útjára. Ugyanez történt František Mikloškóval, őtaKDH jelölte anno. Mellettük hiába voltre- mekjelölt például Martin Bútora, a szavazatok teljesen szét- forgácsolódtak. Az ideális államfőjelöltnek akkora a karizmája, hogy komoly tömegeket tud megmozgatni, és az emberek egy-egy beszédét hallgatva úgy érzik, el kell menni és rá kell szavazni. Sajnos, Pavol Hrušovskýnakkábé annyi karizmája van, mint egy felmosórongynak, így szinte biztos: a párt törzsszavazóin kívül nem szólít meg senkit, ha egyáltalán elindítják. Anyári uborkaszezon egyébként remek időszak arra, hogy a politikusok összeüljenek és ötleteljenek, így a KDH- nak azt ajánlanánk, hogy nyugodtan rágódjanak még egy kicsit ezen a problémán, sőt a többieket is kérdezzék meg, mielőtt egy újabb esélytelennel rukkolnak elő a sajtóban. FIGYELŐ Magyar-román párhuzamok Brüsszeli illetékesek és romániai elemzők párhuzamba állítják a jelenlegi romániai belpolitikai fejleményeket azzal, ahogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök 2010 óta kormányoz, ám a romániai események „szédítő sebességgel bontakoznak ki” - írta hétfői értékelésében a Financial Times (FT). A londoni gazdasági napilap kelet-európai szerkesztője, Neil Buck- ley szerint Magyarországhoz hasonlóan a romániai események is megmutatják, hogy az európai intézmények csak korlátozott eszközrendszerrel tudnak nyomást gyakorolni azokra az országokra, amelyek letérnek a demokratikus útról. Az FT szerkesztője brüsszeli illetékeseket idéz, akik szerint ha a romániai helyzet romlik, az EU továbbra is akadályozhatja Románia csatlakozását a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezethez, vagy felfüggesztheti a folyósításokat az uniós strukturális alapból. Németországban a baloldali Berliner Zeitung Peter Ries- beck Demokráciatámogatás Európa közepén című kommentárját közölte, amely szerint az EU dicséretet érdemel, amiért „megrótta Victor Ponta román miniszterelnököt az államfő puccsszerű leváltása miatt”. Az EU két évvel korábban „először kevéssé meggyőzően cselekedett, amikor Orbán Viktor kormánya Magyarországon méltatlan módon kikapcsolt demokratikus intézményeket”, és „későn kötötte a pénzügyi támogatást a jogállami garanciák betartásához”. (MTI)- Ebben a hőségben csaknem annyian tülekednek a strandon, mint a munkahivatalokban.
