Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-09 / 157. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 9. Kultúra 7 Nem nyert díjat magyar alkotás a 47. Karlovy Vaiy-i nemzetközi filmfesztiválon Norvég filmé a Kristályglóbusz Kilenc nap Karlovy Vary- ban. Kilenc kis történet biztosan van, már csak kilenc rendező kellene, aki egyéni látásmódját, stílusát, humorát beleoltva, ízlésének megfelelő érzelmi-érzéki töltettel mindegyiket filmre vinné. SZABÓ G. LÁSZLÓ Valahogy úgy, ahogy ezt a 7 nap Havannában hét „mester- lövésze” tette. Láttunk már hasonló filmet ebben a műfajban: ugyanazt a témát, helyszínt, életérzést járják körül többen is a végén egyetlen alkotássá összeforrott rövidke opusokban. Ez a csapatmunka 130 perc, amit ha elosztunk héttel, akkor majdnem húsz perc jut belőle mindenkinek. A történet szabadon választott, a háttér, a miliő adott: Havanna dekadens szépsége, a tenger, egy pusztulófélben levő rendszer fényképalbumba illő kulisszái. Be- nicio Del Toro, az Oscar-díjas színész-rendező egy huszonéves amerikai turista (ahogy Kubában mondják: jumi) éjszakai kalandját meséli el egy női külsőt öltött férfi luxusprostival. A cannes-i döntőig jutott az argentin Pablo Trape- ro a cigányok bosnyák királyát, Emir Kusturicát kíséri útján, miután Havanna fesztiválján díjazzák, és ahelyett, hogy ünnepeltetné magát, különböző helyeken tölti az éjszakát. Az ugyancsak dél-amerikai Gáspár Noé egy barátnőjébe szerelmes tizenéves lány nyomába szegődik, akit szülei visznek el az ördögűzőhöz, hogy kiirtsa testéből a „tisztádan” vágyakat. Julio Medem egy szenvedéllyel teli szerelmi háromszöget fest a nézőknek: a bájos énekesnő a „menni vagy maradni” válaszát keresve gyötrődik helybeli szerelme és a váratlanul feltűnő, tehetségének európai kifutást ígérő fiatal spanyol között. A cannes-i aranypálmás Laurent Cantet egy idős asszony látomását vetíti ki, miután lakása ablakában megjelent a szeplőden Szűz. Karlovy Vary szombaton zárult fesztiválja, az idei kilenc nap nem egy megmosolyogtató vagy éppen megrázó történetet kínált északi vagy déli, keleti vagy nyugati, de akár tengerentúli forgatókönyvírónak is. Aki elejétől végig jelen volt a mustrán, az látott is, hallott is sok mindent, amiből jövőre már film születhetne. Ilyen frappáns, jól színezett, szellemesen megírt történetekből álló egész, amely szerte a világon elnyerné a nézők érdeklődését. Ha csak az idei vendégeket vesszük: még akár ők is szolgálhatnának egy-egy jól megfilmesíthető, izgalmas sztorival. Susan Sarandon például, aki a fesztivál nappal is fényesen ragyogó csillaga volt, őszintén továbbadná két nagyfiával megélt kalandjait. Kulka János, aki Bergendy Péter ügynökfilmjével, A vizsgával jött a seregszemlére, visszaülne a város patinás gyógyfürdőjének kényelmes kádjába, s ott elevenítené fel Ipolyságon született édesapjával kapcsolatos életre szóló emlékeit. Cserhalmi György, aki lánya, Sára vizsgafilmnek indult első játékfilmje, a Drága besúgott barátaim vetítése előtt hajolt meg három helyszínen, elmondaná, mit élt meg ő, amikor megtudta, hogy neki is volt besúgója. Leila Hatami, Irán jelenleg legismertebb színésznője, akit rendező férje és két kisgyereke is elkísért Karlovy Varyba, egy gyorsan elhíresült filmbeli válás létező mozgatórugóiról szolgálna bőséges információval. Drahomíra Viha- nová, A szétlőtt vasárnap és Az erőd legendás prágai rendezője, aki ma teljesen félrevonulva, megkeseredve, két macskája társaságában éli az életét, derékba tört pályájának legfájóbb momentumaiba avatná be a nézőket. Milos Forman, a digitalizált formában most bemutatott Tűz van, babám! alkotója a hajdan volt tűzoltóbálok hangulatát megidézve, filmje még élő szereplőit összeterelve, több mint negyven évvel ezelőtti emlékeit „retrózhatná”. Sztori lenne bőven. Felemelő is, lehangoló is. Ez utóbbiból egyébként a versenyprogram is mutatott eleget. Talán többet is, mint amennyi elég lett volna. Már-már zavaró is volt a sok kisiklott élet, elrontott sors, magára maradt ember, az önpusztítás, az öngyilkosság, a korán jött halál túl nagy teret kapott a vásznon. Sötét a világ, sugallta a legtöbb film, bár épp a csehek azok, akiket még ez a kép sem tud igazán elkeseríteni, kétségbe ejteni. A problémák, a nehezen orvosolható bajok sűrűjében sem veszítik el speciális humorukat a Polski film (ez az alkotás címe) hősei, az a négy népszerű cseh színész, akik a történet szerint lengyel pénzből akarnak filmet forgatni. „Az, hogy önmagamat adom, még nem azt jelenti, hogy az valóban én vagyok” - mondja az egyik színész. Mire a másik: „Nem tudtam, hogy azt játsszam, hogy játszom, vagy inkább azt, hogy nem játszom, vagy egyáltalán ne játsszak semmit.” A csehek mindenesetre remekül szórakoztak a vetítés során, a külföldiek már nem annyira, hiszen a szöveg ismeretében sem mindig jutottak el a poénig. Igen, vannak filmek, amelyek nem tudják átlépni az országhatárt... A Polski filmből végül a négy színész (Pavel Liška, Tomáš Matonoha, Marek Daniel és Josef Polášek) munkáját jutalmazta csak a nemzetközi zsűri, de nem Kristályglóbusszal, hanem csak külön elismeréssel. A legjobb férfi alakítás díját Henrik Rafaelson kapta a norvégok Mer eher mindre mann (Majdnem férfi) című fanyar komédiájában egy kamaszlelkű harmincas szerepében nyújtott játékáért. Ugyancsak elismerő oklevélben részesült a görögök versenyfilmje, A madáreledelen élő fiú címszereplője, Yan- nis Papadopoulos, aki a kilátástalan gazdasági helyzet tükrében mutatja meg a jelenlegi Görögország gazdasági helyzetének vékonyka szeletét. Irán egyre erősödő film- művészetére hívta fel a figyelmet Karlovy Vary idei fesztiválja azzal is, hogy a legjobb női alakítás díját Az utolsó lépés főszereplőjének, a Nader és Simin - Egy elválás történetével már szerte a világon nagy elismerést szerzett Leila Ha- taminak ítélte oda. Férje, Ali Mosaffa filmjében egy hirtelen megözvegyült színésznőt alakít, aki odaadó szeretettel fogta párja kezét. A kanadai Rafael Ouellet a legjobb rendezés díját vihette haza a Kamionért, amelynek témáját a családja életéből merítette. Egy hatvanéves férfi a történet központi alakja, egy sokat látott, tapasztalt kamionsofőr, aki egy csúnya közúti baleset szemtanújaként elveszti élete értelmét, és felnőtt fiai segítségével próbál kijutni mélységes depressziójából. Tizenötezer dolláros különdíjat kapott az olasz Marco Tullio Giorda- na Romanzo di una strage című filmje, amely az 1969-es milánói bombamerénylet utáni eseményeket próbálja felülvizsgálni. A fesztivál nagydíját, a Kristályglóbuszt a harminchárom éves norvég Martin Lund nyerte el, a már említett Mer eller mindre mann-nal, ami az ő esetében huszonötezer dolláros pénzbeli jutalmat is jelent. Tegnap már nyoma sem volt a városban Kelet-Európa legrangosabb filmes fiesztájának. Minden évben ez a legszomorúbb vasárnap Karlovy Vary életében. Amikor elnéptelenednek az utcák, eltűnnek a sétányról az óriásplakátok, és visszaköltözik a csend a Thermal Szálló falai közé. RÖVIDEN Olasz csemegék a neten Róma. Az olasz filmtörténet harmincezer alkotása látható a YouTube-on a Google és a Cinecittá Luce összefogásának köszönhetően. Az olasz sajtó szerint a filmarchívum „végtelen mennyiségű” alkotást birtokol, a most közétett anyag csak az első lépés. 1927-45 közötti filmhíradók, valamint a mozikban 1946-64 között vetített színes sztárhírek szerepelnek a kínálatban. A www.youtube.com/cinecittaluce címen elérhető filmek jelentős kordokumentumot képviselnek, a mozi szerelmesei sok érdekességet találnak közöttük. Ez az első alkalom, hogy a videomegosztó portál nem angolszász kulturális örökséget karolt fel. Az egykor világhírű Cineccitá egyébként mára tönkrement és felszámolás előtt áll. (MTI, juk) George Michael hálás páciens Bécs. Szeptemberi koncertjére szóló ezer belépőjegyet ajándékozott George Michael annak a bécsi kórháznak, ahol ki gyógyították életveszélyes tüdőgyulladásából. A brit popsztárt tavaly év végén, koncertje előtt szállították kórházba, egy ideig válságos volt az állapota, heteken át kezelték, mielőtt hazamehetett. Háromszáz jegyet azon dolgozók között osztanak szét, akik részt vettek az énekes kórházi ellátásában, beleértve a takarítónőket és a biztonságiakat is. A többi jegyet értékesítik, a bevételt pedig a kórház tüdőbetegségekkel foglalkozó kutatói ösztöndíjprogramjára fordítják, (juk) A Fehér Album szereplői az ellenzékkel vannak Zenészek Putyin ellen MTl-HÍR Moszkva. Fehér Album címmel az ellenzéki mozgalommal vállalt szolidaritást kifejező és a rendszert bíráló zenei összeállítás jelent meg Oroszországban rock-, rap- és dzsessz-zenészektől. A 200 szerzeményt tartalmazó „album” egyelőre csak az interneten érhető el, a www.publ icpost.ru/infographic/id/27/ címen. Elkészítésében profi zenészek több generációja vett részt, kezdve a hatvanas évek nemzedékével. A közreműködők a tisztességes választásokat követelő és Vlagyimir Putyin hatalmának bebetonozása ellen tiltakozó mozgalmat támogatják. A mozgalomban résztvevők a fehér színt választották a békés tiltakozás jelképének, ezért is Fehér Album az összeállítás címe. E cím mellett szólt az is, hogy Vaszilij Sumov producer kedvenc lemezének, a 40 éve megjelent Beatles-album- nak is ez a címe. Maga az ötlet Artyom Trojickij neves rockzenekritikustól és ellenzéki aktivistától ered, ő gyűjtötte össze az első hatvan zeneszámot a publicpost.ru oldalon, aztán folyamatosan bővült a lista, újabb és újabb zenészek csatlakoztak a kezdeményezéshez. A Fehér Album alkotói között néhány befutott zenész is van, mint Jurij Sevcsuk, a DDT nevű csapat frontembere, aki személyesen is részt vesz a tiltakozó megmozdulásokon. A producer büszke arra, hogy az orosz'ellenzékkel szolidaritást vállaló összeállításhoz sokkal több felvételt gyűjtöttek össze, mint amennyi a társadalmi egyenlőtlenség ellen tiltakozó Occupy mozgalom támogatására az USA-ban született albumon szerepel, amely „csupán” 99 dalt tartalmaz. Elégedetlen volt A Búcsú a fegyverektől végével 47 befejezéssel jelenik meg Hemingway mesterműve MTl-HÍR London. Emest Hemingway 47 befejezést írt a Búcsú a fegyverektől című regényéhez. Most az író örököseinek köszönhetően valamennyit megismerhetik az olvasók. A szerző 1929-ben írta félig- meddig önéletrajzinak tartott regényét, amelyben I. világháborús tapasztalataiból merít. A Nobel-díjas író a Paris Review című lapnak 1958-ban - három évvel öngyilkossága előtt - elmondta, hogy 39-szer írta át a regény végét, mert nem volt elégedett a befejezéssel. A mű legújabb kiadásába beleveszik az összes változatot, amelyek külön függelékben lesznek olvashatóak. Az egyik örökös, Sean Hemingway kutatómunkájának Az író 1960-ban (Képarchívum) köszönhetően kiderült, hogy regény befejezéseinek tényleges száma 47. Hemingway egyébként nemcsak a befejezésen, a címen is sokat hezitált, a regény ma ismert címét (A Farewell to Arms) végül egy 16. századi versből választotta. Martin Lund, a norvég film nyertes rendezője Leila Hatami Irán filmművészetét állítja fókuszba
