Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-09 / 157. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 9. Vélemény És háttér 5 Minő borzasztó is az, ami Szlovákiáról legújabban kiderült Kik szívják meg?! Kinyitod a Facebookot, egy igencsak frekventált magyarországi újnáci portál videóját ajánlja valaki már megint. Nem lököd rögtön spambe, mint majdnem mindig. Belemész. Elvégre itt-ott nem árt átnézni új- náciékhozis. BARAK LÁSZLÓ Az amatőr mobilfelvétel üzenete annyi, hogy milyen az, ha úgymond a „rigók” szívják meg! Hát igen, nincsen benne semmi, de az legalább érthető..^ így működik az újnári agymosoda. De lássuk a sztorit: Utcai jelenet, talán valami kisebb közúti baleset utójátéka zajlik. Két tizenéves cigánykölyök szájai egy autó utasával, aki közben sértetlenül beül a kocsiba, az egyik kölyök meg a távolodó jármű után hajít valamit. Brahiból mintegy... Ekkor a háttérből egy cirka kétméretes „Valaki” (gádzsó !) közeledik a nyamvadt delikvensekhez. Kimérten, lassú, de igencsak biztos léptekkel - tutira nem csinálja jobban Steven Segal sem. Hogy aztán amint célba ér, nyomasson prológként valami szitokfélét, oszt vérprofin egy-egy jól elhelyezett bazi sallerrel lecsapja mindkét „rigót“. A taxiórát szokták így régi filmekben .......És most elhúztok innét, azanyátok“ -vetiodamég rutinosan az intézkedő gádzsó, és ugyanolyan méltósággal halad kifelé a jelenetből, ahogyan beleérkezett. A kölykök meg fek- tükben kb. úgy néznek utána, mint Kokó Chaconra anno... T ényleg megszívták! ♦ ♦ ♦ Kávéházi törzsasztal Dél- Szlovákiában. Ugratják egymást meg a pincémőt a haverok, az utca szexis fölhozatalát, jobb híján az idegen kuncsaftokat fixí- rozza, közben a hét híreit kommentálja az úri társaság... Szóval, tulajdonképpen szokványos „szlovmagy” középosztálybeli filing... „Mit szóltok, vazze, az ógyallai zsaruhoz? Szerintem egyedül az vele a gond, hogy csak három cigányt lyukasztott ki... Tele lehetett már a töke a büdös parazitákkal...“ - így huncutul, bizonytalan (bizonytalanul huncut?) vigyorral egy köztudomásúlag tisztességben megőszült ötvenes férfiú. „Aha, tele lehetett a töke neki...“ - sunnyog, settenkedik hosszú másodpercekig, majd tör föl majdnem kórusban a replika, mint Karinthy osztályának röhögése... ♦ ♦ ♦ Majdnem más: Arról „értekezik“ telefonon a magyar közrádióban (Kossuth MR1 - A szavak ereje!) - már ha értekező partnernek minősíthető egy áj- tatos zárdafőnökasszonyt idéző stílben alákérdező műsorvezető -, nos, arról értekezik ő, meg a magyar közrádió mostanában ügyeletes szlovákiai magyar politológusa, hogy minő borzasztó is az, ami Szlovákiáról legújabban kiderült. Mármint, hogy civüek reprezentatív felmérése szerint Szlovákia lakosságának döntő többsége ugyan elutasítja a szélsőséges pártokat, többségük viszont szimpatizál bizonyos általuk képviselt extrém nézetekkel. Főként, ami a kisebbségekkel szemben táplált előítéleteket, ellenszenvet illeti... „Hát igen, az utcán is rászólnak a szlovákiai magyarokra, hogy ne beszéljenek az anyanyelvükön“ hangzik a politológus enyhén bizonytalan (nagyon is magabiztos?) válasza a vonatkozó kérdésre. Hogy aztán a politológus által markáns kontúrokkal felskicceit szlovákiai magyar szenvedéstörténet konklúziójaként elhangozzék: „A szlovákiai magyaroknak össze kell fogniuk Magyarországgal! Mert egyedül gyengék vagyunk...!” Mindebből pedig csak az jöhet le az óvatlan hallgatónak ugye, hogy többség általi lekezeltségük okán tulajdonképpen meg van pecsételve a szlovákiai magyarok sorsa, puszta létük is. Vagyis nekik annyi, végük van... Itt a vége ennek az írásnak is. El lehet futni véle, vagy/és falra is lehet mászni tőle. Bárhogy esik, szereplői valós személyek. Szlovákia és Magyarország állampolgárai ők. A politológus egyetemi oktató, egy Magyarország által kiemelten dotált szlovákiai magyar tudományos intézet elnöke, kisebbségi jogvédelemben érdekelt legális szervezetek befolyásos tanácsnoka, amatőr pártideológus, a pozsonyi Nemzeti Emlékezet Hivatala igazgatótanácsának államilag fizetett tagja. JEGYZET Uborkaszezon VERES ISTVÁN Nagy nevetség, de az utóbbi hetek legmeghatározóbb közéleti témája a meleg. Kitartóan forró június, klimatikus változások, korai aratás. Nyugodtan megengedhetjük tehát magunknak, hogy naphosszat az időjárásról értekezzünk, mint az angolok. Erre ösztönöz minket a hazai politikai élet is, melyben alig történik valami. A Smer által ismét birtokba vett állami gépezet nyugodtan pöfékel (a Radičová-kormány kéthetente napirendre kerülő botrányaira senki nem emlékszik, senkinek nem is hiányoznak). Közben az ellenzéki pártok kézlegyintést érdemlő parlamenti javaslatokkal próbálják felhívni magukra a figyelmet. Az SaS és a Híd például a közúti törvényt módosítaná. Sulíkék csak annak adnának jogosítványt, akinek legalább alapiskolai végzettsége van, Bugá- rék pedig tolerálnák a csekély alkoholfogyasztást a kerékpárosoknál. Mindkét javaslat halálra van ítélve, a parlamenti erőviszonyok miatt, meg azért is, mert értelmetlenek. Az SaS liberálisnak egyáltalán nem mondható ötletének ellentmond a valóság: attól, mert valaki egyetemi docens, nem kell, hogy jó sofőr legyen, ellenben egyesek öt elemivel, tizenhat évesen már úgy vezetnek, mint kevés tapasztalt sofőr. A zéró toleranciát bolygatni szintén nem lenne szerencsés: a legtöbb kerékpáros az utakon józanul is közveszélyes. Ülünk tehát az erkélyen cigarettázva, és a már véget ért foci Eb és a még el nem kezdődött olimpiai játékok közötti légüres térben rezignáltan figyeljük, ahogy az ötliteres üvegben érik a kovászos uborka. Kit érdekel, hogy Romániában a kormánypártok lapátra teszik Basescu elnököt, vagy hogy Szíriában érik a külföldi beavatkozás? Nagy a valószínűsége, hogy a júliusban vélhetőleg módosításra kerülő szlovák állampolgársági törvény sem hozza majd lázba az átlagembert. Mindenki a jól megérdemelt szabadságra készül, meg a fesztiválokra, ahol elverheti az év folyamán megkeresett pénzét. Addig pedig egyetlen fontos kérdés marad: sörrel vagy hosszúlépéssel tegyük elviselhetőbbé a létezést a kánikulában? FIGYELŐ Osztrák lap a Bezák-ügyről A külföldi sajtó is felfigyelt arra, hogy a szlovákiai katolikusok körében felháborodást keltett Róbert Bezák leváltása a nagy- szombati érseki tisztségből. Az osztrák Die Presse is írást szentelt az ügynek. „A polgárok felháborodottan tiltakoznak a Vatikán ellen, és magyarázatot követelnek” - írta az újság, amely ismerteti az egész ügyet, és rámutat, a Vatikán semmilyen magyarázattal nem szolgált. A Die Presse szerint a többségében katolikus Szlovákiában még nem fordult elő, hogy a hívek a Szentszék ellen lázongjanak. „Ott még a kommunista időkben is nagyobb súlya volt a helyi papnak, mint a prágai kommunisták diktátumának” - írja az osztrák napilap. (SITA) A nyugdíjrendszer módosításával a kormány nem a mostani és a majdani nyugdíjasok gondjait oldja meg, hanem saját finanszírozási problémáit A nyolcadik parancsolat és a nyugdíjrendszer második pillére LOVÁSZ ATTILA Újra változik a nyugdíjrendszer. Az, amely hosszú távú pénzeket mozgat, és amelynek az új - raelosztó rendszerekben és a pénzpiacon is a legkevésbé változó szabályokkal kellene működnie. Változik a világ, s vele a nyugdíjrendszerek is, mondhatnák a politikai osztály tagjai, de akkor minden Szent Antal kép leesne Európa templomainak falairól. Igen, a világ változik, de erről nem a nyugdíj- takarékoskodásban részt vevők tehetnek. A szolidáris nyugdíjrendszer alapja a gazdaságilag már nem aktív rétegek eltartása a gazdaságilag aktív rétegek befizetéseiből. Minden mutatójában olyan hát, mint az adórendszer. Annyit lehet elosztani, amennyi van, és a legigazságosabb módszer, hogy a járulékkötelesek százalékos kifejezésben ugyanannyit fizetnek be, és a nyugdíjjogosultak abszolút értékben ugyanannyit kapnak. Bármilyen más számítási modell deformáció és csakis igazságtalansághoz és hiányokhoz vezethet. Nem a szolidáris, kirovó-elosztó rendszer dolga az érdemek megjelenítése és a differenciált nyugdíjazás. Mert egyszerűen nem oldható meg. Ma nem számítható ki, hogy harminc év múlva az akkori befizetők mennyire képesek állni a mai érdemek alapján megszerzettjogosultságokat. Erre találták ki a tőkésített nyugdíjbiztosítást, ami egy biztosítási forma. Annak minden takarékossági, kockázatszámítási, és persze kockázati tényezőjével. Aki tőkésített rendszerben takarékoskodik a nyugdíjára, az a saját nyugdíját alapozza meg. Ha sokat fizet be, többet kap majd, ha keveset, akkor kevesebbet. Ha negyven évig spórol, akkor többet kap, mintha csak húsz évig spórolna. Ezeket az alapelveket századszor írjuk le, de ismétlés a tudás anyja. Ha a kormányzatok a nemrég bevezetett tőkésítő nyugdíj- rendszerbe belenyúlnak, akkor máris hazudni kényszerülnek. Ők ugyanis azt mondják, a nyugdíjasok - a jelenlegiek és a jövőbeliek - gondjait oldják meg. „Megmentettük a nyugdíjakat”, mondta a kormányzat Budapesten, de közben csak saját finanszírozási gondjait oldotta meg - egy időre. A jelenlegi, Richter miniszter által beharangozott szlovák elképzelések sem a nyugdíjasok - jelenlegi és leendő nyugdíjasok - gondjait oldanák meg, hanem a jelen kormányzat finanszírozási gondjait. Bármely kormányzat hajlamos azzal (is) érvelni, hogy bár legyen a tőkésítő rendszer magánalapú, mégiscsak közpénz, tehát a kormánynak joga valamilyen módon szabályozni. Ez így van, de nem joga rendelkezni vele. Szabályozni igen, de amit a kormányzatok most a tőkésítő rendszerekkel csinálnak, nem más, mint a pénz feletti rendelkezés. A közpénz viszont nem azonos a kormányzati pénzzel. Közpénz az önkormányzat költségvetése is, a kormánynak meg semmi köze hozzá. Persze, ezt a kormányok máshogy gondolják, de rosszul. Az egészségbiztosítási pénz is közpénz, de nem a kormányé. A nyugdíjasok pénze meg pláne nem, mert amikor majd a mai döntések levét isszuk, a politikai felelősség egy régmúlt történelem kormányzataira hárul majd -vagyis felelős nem lesz. Mi a megoldás? Akormányza- tok lesznek szívesek a rendelkezésükre álló adóeurókba beleférni, a nyugdíjasok (egészségbiztosítottak, önkormányzatok, független intézmények vagy koncessziós díjfizetők) pénzét pedig békén hagyni. S ha nincs pénz - márpedig nincs - akkor nem ígérgetni a választóknak üptre, hanem igazat mondani. Példaként: ha az önkormány- zatnakkevés a pénze, de nem lop belőle, a település lakói szolidárisak tudnak lenni. A szülők kimeszelik az iskolát, a lakók lekaszálják a füvet és felsöpömek maguk előtt a köztéren is. De ha a testület lop, akkor a százszor is helytálló panasz, hogy nincs pénz, süket fülekre talál. Ne lopjatok és lesz, mondja a polgár akkor is, ha a lopás csak nagyon kis százalékban van jelen a költségvetésben. A nyolcadik parancsolat betartandó. Ha a kormányzat nem lop, akkor a polgárok belenyugodnak, hogy most még nincs elkerülő út, gránitköves főtér, pedagógusbér-emelés. De ha a kormányzatok lenyúlok, akkor a polgárok elégedetlenek és idővel büntetnek. Hogy kit, s hogyan? Nos, ez az, amit nem tudni. Ezért érdemes betartani a nyolcadikparancsolatot.- Mi az, hogy belém csapott a villám!? A polgármester szerint fellendül az agroturisztika, ha így járkálok a faluban. (Peter Gossónyi rajza)
