Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-28 / 149. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 28. Iskola utca 17 A lüktető nagyváros légkörét élvezhették tanulmányi kirándulásukon a marcelházi alapiskolások Három nap Londonban A Tower előtt (Fotó: MAI) Kevesen mondhatják el magukról, hogy tizenéves korukban lehetőségük nyűt a vüág hetedik legnagyobb fővárosába, Londonba látogatni. Iskolánk, a marcelházi alapiskola pár tanulója azonban a közelmúltban három napon át élvezhette ennek a sajátos, különleges, lüktető nagyvárosnak az atmoszféráját. GERGELY HENRIETTA A Parlamentnél kezdtük a városnézést, ahol éppen üléseztek a politikusok. Abban a szerencsés véletlenben volt részünk, hogy tanúi lehettünk, amikor a királynő elhagyta a Parlamentet, kb. 10 méter távolságból csodálhattuk meg II. Erzsébetet a hintójábán ülve. A Lovas Testőrség több száz katonája kísérte őket, amely hiheteden hatást gyakorolt ránk. Utunkat folytatva megnézhettük a Westminster Apátságot, a Big Bent, majd a Buckingham Palota felé vettük az irányt. A Szent Jakab parkot elhagyván a kínai negyed felé vettük utunkat, ahol saját szemünkkel láthattuk a kínaiak életmódját, amely az igazat megvallva igencsak sajátságos. A kínai negyed után a Nemzeti Galéria következett, ahol soksok ezer festményben gyönyörködhettünk, köztük Rembrant, Rubens, Velazquez, Monet, Michelangelo kiváló alkotásait csodálhattuk meg. Anap végén a családok vártak bennünket, és mindenki családi körben tölthette az estét. A következő nap reggelén izgatottan vártam a gyerekeket a találkozóhelyen, kíváncsi voltam, hogyan töltötték az első éjszakát. Látván mosolygós arcukat, minden aggodalmam szertefoszlott. Mindenki jókedvűen számolt be a családi körben eltöltött vacsoráról és első nyelvi próbálkozásairól. Igazán örültem, hogy igyekeztek leküzdeni félelmüket és kipréselték magukból az első mondatokat. Nem sokkal később már Madam Tussaud panoptikuma előtt sorakoztunk, ahol több száz viaszfigurával fényképezkedhettünk le. Végigsétáltunk a horrorkamrán, majd kis taxiba ülve kényelmesen időutazhattunk, és viaszfaragványokon követhettük végig a város történelmét. A délutáni élmények sorát a London Eye óriáskeréken való utazás zárta. A 32 kis kapszula 30 perc alatt fordult meg, és fentről csodálhattuk meg a várost. Az olimpia alkalmából 12 millió fontot fektettek a felújításába, és minden kapszulában 6 Tablet gép, valamint ingyenes wi-fi hálózat teszi lehetővé, hogy minden információt azonnal megkapjunk a városról. Az élmények sorát egy 4D-s film megtekintése zárta, ahol a székünkben ülve egyebek közt érezhettük az esőcseppeket a bőrünkön. Ezután a Természettudományi Múzeum több millió kiállított tárgyát vettük górcső alá. Ez a két hatalmas épület nagyságát tekintve éppen beleférne falunk kellős közepébe. E monumentális létesítmények felbecsülhetetlen értéket rejtenek magukban. Láthattuk a dinoszauruszok fejlődését, megtapasztalhattuk egy földrengés érzését, láthattuk az Apollo 13 űrhajót, Stevenson első gőzmozdonyát és még sok érdekességet, amely igazán izgalomba hozta tanulóinkat. A Tower Bridge szépségét már a folyóról csodálhattuk meg, ugyanis hajóra szálltunk és leutaztunk egészen a parlamentig. A hajókázás végeztével befejeződött kirándulásunk, indulhattunkhaza.20 órányi buszozás után Ausztriában megtekintettük még a Melki Apátságot, amely Európa egyik legszebb barokk székesegyházát őrzi. Tettünk egy rövid sétát gyönyörű parkjában, majd ismét buszra szálltunk s elindultunk végső állomásunk, szülőfalunk, Marcelházafelé. Remélem, nagyon tetszett a résztvevő tanulóknak a tanulmányi kirándulás, és jövőre, már kicsit bővítve a programot, ismét részünk lehet egy hasonlóan maradandó és egyedi élményben. A POSTA HOZTA Erdei iskolában A kassai Márai Sándor Alapiskola alsó tagozatosai már hetekkel az indulás előtt nagy izgalommal készültek az erdei iskolába. A Gömör-Szepesi érchegység keleti részébe, Plejsy síközpontba utaztunk. Miután elfoglaltuk szállásunkat, egy jókora túrával kezdtük ténykedésünket, elindultunk a sípályán felfelé. Félúton vissza is fordultunk, gyűjtöttük az energiát az esti diszkóra. Másnap nem voltak hozzánk kegyesek az égiek, egész nap esett, a szállodában azonban sok hasznos és érdekes foglalkozáson vettünk részt, délután úszhattunk a fedett uszodában, este meg készülődtünk a „Ki mit tud”-ra. A gyerekek igazán megleptek bennünket, mert egyik produkció színvonalasabb és szórakoztatóbb volt, mint a másik. Szerdán Szepes vára felé vettük az irányt. A várudvarban sok időt eltöltöttünk Amália Holíková kerámiaműhelyében. Amália asszony azért is volt kedves a szívünknek, mert mint kiderült, ő is kassai magyar, és szintén a mi iskolánkba járt. Csütörtökön túrázós napot tartottunk. A cél a Korompai- csúcs alatti nyereg volt. Igencsak elfáradtunk, de megérte. A nyeregnél mesés látvány tárult elénk. Az utolsó erdei iskolai nap is eseménydús volt: a sportnap keretében rengeteg mókás és izgalmas versenyben vehettünk részt, például zsákban futás, kötélhúzás, futás lufival a bokánkon. így ütöttük el délelőtt az időnket jó hangulatban, délután pedig már a hazafelé vitt az utunk. Tóth Mónika Festői környezetben töltöttek egy hetet a máraisok (A szerző felv.) TTnu-yvnrnr: Gyöpös Krisztina - egy ifjú hölgy a zongoránál Elragadó, napsugaras jelenség. Amikor pedig a zongorához ül, varázslatos dolgokat művel. PORTRÉ A pozsonyi Gyöpös Krisztina csupán 18 éves, azaz zenei pályájának még a legelején jár, ám ez alatt a rövid idő alatt is számtalan első helyezést sikerült megszereznie a különböző zongoraversenyeken, idén pedig ő kapta az első ízben kiosztott szlovákiai magyar zenei díjat, a Harmónia-díjat a legjobb fiatal muzsikus kategóriában. Gyöpös Krisztinát a Közép-európai Alapítvány és a Slovnaft Új Európa Tehetségei közös programja támogatja. Jelenleg nagy izgalomban telnek a napjai. Miután leérettségizett a pozsonyi konzervatóriumban, június elején a hamburgi zeneművészeti egyetemre felvételizett, és hamarosan kézhez kapja az értesítést, hogy felvet- ték-e vagy sem. Mindenesetre nagyon reménykedik, hiszen a felvételi vizsgája után többen is gratuláltak játékához. Azt is mondhatnánk, elkerülhetetlen és sorsszerű volt, hogy ennek a bájos ifjú hölgynek az élete összefonódjon a zenével. Édesapja és édesanyja is zenetanár, és mivel mindketten hegedülnek, a kis Krisztina is korán A Harmónia-díj átvételekor (Holop Ferenc felvétele) TALENTY NOVEJ ■ EURÓPY« megismerkedett ezzel a hangszerrel. Szorgalmasan gyakorolt is hegedűjén, ám hat-hét éves korában beleszeretett a zongorába, és meggyőzte a szüleit, hogy inkább ezen a hangszeren szeretne játszani. A Duna utcai magyar alapiskola volt diákja már 14 évesen a bécsi Universität für Musik und darstellende Kunst hallgatója lett. 2009-től az egyetem előkészítő osztályában tanul, emellett természetesen tovább folytatta tanulmányait a pozsonyi konzervatóriumban, ahol idén érettségizett. S hogy mit szeret a legjobban a zongorázásban? „Nehéz szavakba önteni - vallja be. - Hangszerként is imádom a zongorát, igaz, a csellót is, mert annak szintén csodás a hangja, de amikor hallgatom a zongorát, vagy csak úgy gyakorolok, játszom a hangokkal, mindig arra döbbenek rá, milyen gyönyörű hangszer, és mennyire szeretem a hangszínét. Az a szép a zongorázásban, hogy beletehetem a lelkemet, és egy hangversenyen sok embernek tudok vele boldogságot szerezni.” Krisztina elárulta, nagyon sok zeneszerzőért rajong, mindig éppen abba „szeret bele”, akinek a darabjait játssza. „Most például Brahmstól játszottam Schumann-variációkat, ő volt a csúcs, sok mindent hallgattam tőle. Emellett Rahmanyinovra is kezdek ráhangolódni, az ő darabjait is nagyon kedvelem.” Napi öt órát tölt a zongora mellett, ha versenyre készül vagy fontosabb hangversenyre, akkor természetesen többet, hathét órát is. Mint mondta, korán kelő típus, így előfordult, hogy reggel hétkor már a konzervatóriumban ült a zongora mellett. Arról, mely eredményeire a legbüszkébb, így vall: „Számomra műiden elért eredmény nagyon fontos, bár természetesen azok a versenyek, amelyeken gyerekként vettem részt, nem voltak olyan nehezek, mint a mostaniak, például Zágrábban vagy Bécsben, ám azok nélkül sem kerültem volna oda, ahol most vagyok. Idén márciusban megkaptam a Harmónia-díjat a legjobb fiatal muzsikus kategóriában. Erre is nagyon büszke vagyok, hiszen magyarként kaptam meg ezt az elismerést.” Felmerülhet a kérdés, jut-e egyáltalán a zongorán kívül másra is ideje. „Nem nagyon. Főleg idén voltam nagyon elfoglalt, mivel érettségiztem, és vagy a zongora mellett, vagy a könyvek fölött ültem... Nagyon szeretek olvasni, különböző kisebb tárgyakat készítem, varrni. Szeretem a növényeket is, ezért óriási kikapcsolódás számomra a kertünkben töltött idő, amikor a virágokról gondoskodhatok!” (me) STREDOEURÓPSKA NADÁCIA CfF CENTRAL EUROPEAN FOUNDATION © Slovnaft RET 20056
