Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-28 / 149. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 28. Kultúra 9 Ferdinandy György író Miamiból érkezett Gömörbe, Magyarországon át Egy hazát kereső író hazai útja Nora Ephront intelligens humoráért szeretjük Elhunyt a romantikus komédiák specialistája Elválaszthat-e valakit - je­len esetben egy írót - tíz­ezer kilométer, más, ide­gen nyelvi közeg, sok évti­zed emigráció, máig hi­ányzó elismerés egy kori és újraválasztott ha­zájától? SZÄSZ1 ZOLTÁN Nem kerestük a választ erre a kérdésre a néhány nappal ez­előtt Gömörben járó Ferdinan- dy Györgytől, csak megpróbál­tunk létezni, beszélgetni, visszaismertetni vele ősei szü­lőföldjét. Talán sikerült. Miami - Sas-hegy. E két pont között ingázik rendszeresen az író. Aki mostantól még egy tá­jat, Gömört is szívesen helyezi bele ingázásaiba. 1956-ban in­dult neki a nagyvilágnak, alig 21 évesen, az akkor még.egye- temi hallgató, buszkalauz és garázssofőr. Felvértezve némi francia nyelvtudással, egy kof­ferral, egy névsorral, amelyen édesanyja idegenbe szakadt le­ánypajtásainak a címe volt. Ka­landos utakon jutott Strass- bourgig, dolgozott kőműves­ként, sörgyári munkásként, könywigécként, tanult, majd tanított, s elkezdett franciául írni. Majdnem francia író lett belőle. Tucatnyi könyve jelent meg ott. Ám egyszer azt taná­csolta neki a kiadója: merüljön mélyebbre, s azokból az élmé­nyekből táplálkozva írjon. így lett magyar író. A nyelvet ugyan soha nem feledte, még akkor sem, amikor teljesen idegen közegben, soha, sehol egy magyar szót nem hallva élt. Gombatermesztésről, libatö­mésről postáztak neki könyve­ket a hazából - s nem, vagy csak elvétve szépirodalmat ­azokból jegyzetelt évekig, hogy a magyar nyelvet ne feledje el. Gazdagítani akarta magában a nyelvet. Megtanult hát spanyo­lul. Puerto Rico egyetemén 37 évig tanított, Európa úgyneve­zett nyugati kultúráját. Fonák helyzet, ám szerethető. Meghonosította a labdarú­gást a karibi szigeten. A Real Madridtól kérve segédanyagot. Ma hét csapat játszik a sziget bajnokságában, egy magyar írónak köszönhetően. S mennyi mindent elvégzett, végez még ma is Ferdinandy György! Például magyarból spanyolra fordít, spanyolból meg magyarra. Egy a közel­múltban tragikusan elhunyt, kiváló kubai emigráns költő - megérdemli, hogy megismerjük a nevét: Heriberto Hemández Medina - kiadója pedig soro­zatban jelentette meg a magyar irodalom legújabb termését, hogy az eljusson a spanyolajkú amerikai közönséghez is. Ere­detileg Heribertónak is itt kel­lett volna lenni ezen az úton. A sors azonban közbeszólt. Ez is mutatja: nem lánglelkű költők­nek valók a mostani idők! Aki figyel, az tudja, Ferdi­nandy György volt az, aki az idei Ünnepi Könyvhét nyitó­szónokaként éppen a határo­kon túl élő írókra próbálta for­dítani az anyaország figyelmét. Hogy sikerült-e? Nem tudni még. Az viszont biztos, akik Rozsnyón (ott jó tucatnyian voltunk) s akik Rimaszombat­ban (ahol bő negyven polgár volt kíváncsi egy amerikai ma­gyarra) ott voltak és hallották Ferdinandy Györgyöt írásról, életről, nyelvről beszélni, azok számára emlékezetes lesz ez az fró és olvasó közti találkozás. A beszélgetést vezető, az író élet­pályáját talán a legjobban is­merő beszélgetőtársnak, Ju­hász Dósa Jánosnak köszönhe­tő az, hogy a Szépírók Társasá­ga segítségével megismertet­hette Gömörrel Ferdinandyt és Ferdinandyval Gömört. Egy­másra találás volt ez, a legne­mesebb értelemben. Folytatás? Lesz. Meghívták. Az író 2013-ban ismét itt sze­retne majd találkozni pedagó­gus olvasóival, meg az ősök emlékével. Akikről kiderült: egykoron Rozsnyón és Kassán éltek, városbírák, postameste­rek, isten szolgái voltak. Mert erről szeretne még mesélni a mester az ő kedveseinek, a vele spanyolul már 33 éve csicsergő Maria Theresának, fiának Gyu­rinak, meg a venezuelai me­nyének, meg a már meglévő és még születendő unokáinak. Meg az olvasóknak, akik pár hónapon belül olvashatják: merre járt, mit látott, mit ta­pasztalt az író. Ferdinandy György egy kis kerülővel ugyan, de úgy látszik hazaért. JUHÁSZ KATALIN Egyik legtehetségesebb hát­térmunkását veszítette el ked­den az amerikai filmipar. Nora Ephron nevét nem a gatyaleto- lós, primitív helyzetkomiku­mon alapuló kasszasikerek tet­ték híressé - már ha híresnek lehet nevezni tájainkon egy for­gatókönyvírót. A történetet filmre író szakemberek munká­ja ugyanis olyan, mint az alta­tóorvosé: nem is sejtjük, hogy ő is ott van a műtétnél, de neki köszönhető, hogy a páciens a kellő pillanatban felébred. Nora Ephron számos könyv és esszé után horgonyozott le a filmnél. Forgatókönyveinek sikerén fel­buzdulva a rendezői székbe is bele mert ülni, és ott is alkotott néhány felejthetetlent. A szerelem hullámhosszán (Sleepless in Seattle) című fil­met például nincs ember, aki nem látta, hiszen évente leadja valamelyik tévécsatorna, ha máskor nem, hát szilveszter­kor. A megözvegyült, kisfiát egyedül nevelő apa (Tom Hanks) és az USA túloldalán élő „lelki társ” találkozása az Empire State Building tetején meglepő módon tizedszerre sem szirupos, inkább mesebeli. A Harry és Sally amellett, hogy teli van intelligens humorral, mélyen emberi történet, sőt még a földre szállt angyalként bájolgó John Travolta is vicces tudott lenni a Michael című filmben, olyan jó mondatokat kapott a szájába. Ephron gyak­ran szőtte bele magánéletét forgatókönyveibe, például a Féltékenységben volt férjével való kapcsolatának legrázó­sabb epizódjait játszatta el Jack Nicholsonnal és Meryl Streep- pel. Pár éve felfedezte a blogo- lást, idős hölgyek millióit segít­ve az öregedés elfogadásában és a nyugdíjas kor élvezetében. A nők egészségmániájáról és a hipohondriáról írt könyvei bestsellerek lettek. Kevesen tudták róla, hogy leukémiában szenved. 71 éve­sen halt meg imádott városá­ban, New Yorkban. Népsze­rűségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Michael Bloomberg, New York polgár- mestere közleményben fejezte ki részvétét a családnak, és „kétségbeejtő veszteségnek” nevezte Nora Ephron halálát a metropolisz művészeti és kul­turális közössége számára. A szerelem hullámhosszán kulcsjelenete (Képarchívum) Megszakadt ének - a Sztálin-éra hazai képzőművészeti lenyomata őszig látható a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában Honvédelmi gyakorlattal erősített szocialista realizmus TALLÓSl BÉLA Megszakadt dal, vagy inkább ének „csendül” fel a képző­művészet révén mától a pozso­nyi Esterházy-palotában. Hogy egy kicsit keverjük, megzavar­juk a fogalmakat!? Talán egy kicsit igen. De hát a Szlovák Nemzeti Galéria adta legújabb kiállításának ezt a címet: Meg­szakadt ének. S e „megszakadt ének” az 1948 és 1956 közötti időszak szocialista realizmusát hozza közel a mai közönség­hez. így - egy megszakadt, mondhatni, holt művészet idő­szakos feltámasztásának kö­szönhetően - került, kerülhe­tett egybe a képzőművészet az énekkel. Az énekkel, amely nem hallható, hanem látható ezen a kiállításon festménye­ken, rajzokon, szobrokon, épí­tészeti tervrajzokon. A sztáli­nista időszak hazai képzőművészeti lenyomata. S hogy „atyja” is ott őrködjék kora - az 1948 és 1956 közötti időszak - szellemiségén, szer­dán délelőtt az Esterházy-palo- ta előtti téren felállították azt Újra felállítják - ezúttal csak a kiállítás részeként (TASR-felvétel) az egész alakos, 4,5 méter ma­gas Sztálin-szobrot, amely ko­rábban a mai Sznf téren állott. Csalogatóként magaslik a bejá­ratnál, mintegy „beterel” erre az attraktív kiállításra, amely egy raktárakba zárt, a szocialis­ta életmódhoz közeli vizuális realitást mutat be. A kiállítás anyagának bemu­tatásához még visszatérünk, most csupán néhány érdekes­ség kedvcsinálóként. Az Ester- házy-palota két emeletén lát­ható anyagnak van egy virtuá­lis változata is, egy saját oldal, a www.prerusenapiesen.sk, ahol olyasmi is látható, ami az adott térbe nem kerülhetett be. E fórum továbbá interaktív részvételre is szolgál, látogató­itól azt is váljak, hogy ötletek­kel, esedeges információkkal járuljanak hozzá e korszak képzőművészeti örökének fel­tárásához. A kiállításhoz több kísérő- rendezvényt is szervez a galé­ria, ezek nagyrészt tárlatveze­téssel kapcsolatosak. Ám van egy igazi csemege is közöttük. Augusztus egyik hétvégéjén éj­szakai honvédelmi gyakorlatra invitálják a közönséget a galéria udvarán kialakított sátortábor­ba. A gyakorlat részét képezi egy éjszakai tárlatlátogatás lek­tori kísérettel, ám ez lesz a könnyebb része a honvédelmi helytállásnak. Különféle pionír­feladatok, gázálarcpróba és egyebek várnak majd a résztve­vőkre, s talán még egy igazi har­ci riadó hangulatát is átélhetik. Az évad kiállításának neve­zett Megszakadt ének október 21-éig látható. Újrajátsszék az ostromot Eger. Felelevenítik az egri vár ostromát az 1552. évi sikeres várvédelem 460. évfordulója alkalmából a július 27. és 29. között tar­tandó Végvári vigasságok elnevezésű történelmi fesztiválon. A szervezők előtte castingot tartanak, hogy kiválasszák például a Jumurdzsákot, Bornem­issza Gergelyt, Vicát és Sárközit megszemélyesí­tőket. A mintegy 100 ama­tőr szereplő közreműkö­désével újrajátszott csatá­ban lesz kézi tusa, korabe­li fegyverek bemutatója, és felvillantják az Egri csil­lagok című regény néhány emlékezetes jelenetét is. A közönség például Dobó Istvánnal együtt teheti majd le a várvédők legen­dás esküjét. Szintén az év­forduló alkalmából lesz látható három alkalom­mal - augusztus 3-án, 4-én és 11-én - a várban az Egri csillagok című mu­sical. (MTI) Találkozás a rimaszombati olvasókkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom