Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-27 / 148. szám, szerda
' 9. oldal CSALLÓKÖZ ÉS MÁTYUSFÖLD 2012. június 27., szerda Hajlamosak vagyunk arra, hogy az etnikumok megítélésénél kettős mércét alkalmazzunk? Karcsai út - film készült az egyedülálló lakónegyedről Mintegy ötszázan élnek a Karcsai úti lakónegyedben (Somogyi Tibor felvétele) Dunaszerdahely. Közel háromnegyed órás dokumentumfilm készült a Karcsai úti ipari negyedben a város és a Romoló- giai Kutatóintézet által létrehozott, romák lakta negyedről. Az alkotást egy fiatal antropológus, Podhradská Lea jegyzi. LŐR1NCZ ADRIÁN A közelmúlt történései miatt a honi és a külföldi sajtó újfent felkapta a köztudatban afféle transzcendens fogalomként rögzült, úgynevezett „roma kérdést”. A többségi társadalom érzi, tudja, hogy valamit kezdenie kell a többségi társadalomtól leszakadozó roma kisebbséggel, a releváns válasz azonban évtizedek óta várat magára. A társadalomban jelentkező feszültséget mérséklendő, néhány politikus - legutóbb Monika Flašíková Beňová, a kormányzó Smer európai parlamenti képviselője - azzal állt elő: a „roma kérdés” helyett használjuk a „beilleszkedni képtelen lakosok csoportja” kifejezést, mivel ez egy szélesebb kört jelöl. A probléma megoldásához ez aligha visz közelebb, viszont az a látszatot kelti: Szlovákiában nincs faji megkülönböztetés. A Dunaszerdahe- lyen élő Podhradská Lea filmje nem válaszokat keres egy fel sem tett kérdésre - „mindössze” közelebb visz egy etnikum mélylélektanának feltárásához. Kiknek tartják magukat? „Hét-nyolc évvel ezelőtt szo- ciálpedagógia-hallgatóként kezdtem érdeklődni a romák iránt - mondja el a film előéletéről Podhradská Lea majd miután oklevelet szereztem, úgy éreztem: többet szeretnék láttatni ebből a népcsoportból. Felvételiztem hát a Miskolci Egyetem kultúrantropológia szakára, ahol alkalmazott és vizuális szakirányon kezdtem meg tanulmányaimat. A filmezés kezdetekben másodlagos volt számomra, igazából csak az utóbbi egy évben jutott meghatározó szerephez. Végül a diplomamunkám részévé vált.” Az antropológus szerint „mint egy amerikai filmben”, egy pillanatra megállt az élet a romatelepen, amikor ott megjelent. ,A légkör akkor oldódott, amikor az egyik ott élő fiú felismert, és a nevemen szólított - közli. - Elmeséltem, mi járatban vagyok, mire ajánlott egy családot, akik nyilatkoznának nekem. A gyerekek érdeklődése adott új lendületet a film készítésének; maguk jöttek utánam, táncoltak, énekeltek, és rajtuk keresztül jutottam el a többi családhoz.” A filmezés mellett Podhradská Lea kutatást is végzett, amely során arra kereste a választ: miképp határozza meg magát az a roma, aki egy kisebbségen belül is kisebbségiként él? „Többségük magyar romának vallja magát, és érdekes módon nem jellemző a célcsoportra, hogy azokat a tipikus roma hagyományokat vallaná magáénak, amelyeket a többségi társadalom ezen etnikumnak tulajdonít. Mivel nem hagyományos, hanem mesterségesen létrehozott közösségről van szó, érdekes volt megfigyelni, miképp alakították ki farkastörvényeiket, szokásaikat” - tette hozzá. Kettős mérce A negyvenperces filmben a lakónegyedben élők meglepő őszinteséggel vallanak lehetőségeikről, kilátásaikról, a mindennapi problémákról, a pénztelenségről, a drogról, a bűnözésről, a prostitúcióról. A terepen szerzett tapasztalatok tükrében az antropológus úgy véli: a romák integrálására irányuló, olykor drasztikus törekvések nem feltétlenül szolgálják e közösségjavát. ,Azzal, hogy beilleszkedésre ösztönözzük őket, elveszítik önmagukat, hagyományaikat - vallja. - A nyomorban a kultúra nem tud kibontakozni, és önmagában az, hogy távol a várostól, fallal körülvéve élnek, sem kínál lehetőséget a megnyilvánulásra. Mindezek hatására bizonyos fokú leépülés tapasztalható; ha a roma közösségekre rákényszerítenénk az integrációs projekteket, kultúrájuk nagyon hamar elveszítené sajátosságait, lényegét.” A faji türelmetlenség kapcsán jegyzi meg: laikusként úgy véli, a többségi társadalom hajlamos arra, hogy kettős mércével méljen. Önálló életre kel A Karcsai út című dokumentumfilmet Dunaszerdahelyen június 9-én az NFG Klubban mutatták be, majd felkerült a YouTube videómegosztó portálra, ahol szerzője később a szereplők kérésére, biztonságukra hivatkozva meghatározatlan időre elzárta. „Nem forradalmat, csupán egy filmet akartam csinálni, ám az eredmény a Karcsai úti telepen élőket is megosztja - véli az alkotó. - Azzal, hogy olyan témát feszegetek, amellyel eddig senki sem foglalkozott, úgy érzem, darázsfészekbe nyúltam. Ettől függetlenül szeretném kiküldeni a filmet fesztiválokra, hogy önálló életet éljen, és tor- zítatlan képet adjon erről a közösségről.” Nyárnyitó, kemenceavató parti június 30-án! QOBŐo Uilla Rosa - panzió és étterem Dunaszerdahely, Jesenský u. 6., tel.: 031 /590 27 70 MP120077 ill. 0915 753 467-es telefonszámon vagy személyesen az alábbi címen: SSOŠ s VJM, Neratovické nám. 1916/16,929 01 Dunajská Streda MP120452 Megelevenedett a középkor a Csallóközi Múzeumnak otthont adó Sárga Kastély tágas udvarában. Az l. Historium Történelmi Napok nem kis tömeget mozgattak meg, ami a sokoldalú rendezvény biztató jövőjét vetíti előre. (Soós Laca felvétele) Visszatekintés a múltba: az 1. világháborútól a magyar iskola újraindításáig foglalja magában a történelmi események tallósi vonatkozásait Bemutatták Gágyor József új könyvét Az ifjabb generáció is kíváncsi a múltra (Képarchívum ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Tallós. A helyi kultúrházban tartották Gágyor József Még a lélek is reszket az emberben című könyvének bemutatóját. Az önkormányzat megbízásából készült nem mindennapi művet Horváth Anita, az alapiskola igazgatója ismertette. A könyv visszatekintés a múltba: az 1. világháborútól a magyar iskola újraindításáig foglalja magában a történelmi események tallósi vonatkozásait. A könyv első fejezete az első világháború tallósi résztvevőinek és áldozatainak kálváriáját mutatja be, folytatásként Mikuss Elek igazgató, tanító háborús élményeiről számol be. Egyik borzalmat még ki sem heverték az emberek, máris nyakukon volt a 2. világháború: a könyv feleleveníti az 1941/1942-es tanév kezdetét, amikor is 2021 lakosa volt a falunak. Vörös Jánosnak, a község plébánosának emlékiratai révén felelevenednek az 1945. március 30-i, nagypénteld bombázás eseményei is. Megtudjuk, hogy addigra a helyi izraelita közösség tagjait elhurcolták, és életüket vesztették a holokauszt során. 1945-ben már egyetlenegy zsidó sem élt a községben, az utolsó nyomot, a zsidó temetőt 1978-ban a tallósi péró likvidálásakor eltüntették. A könyvben a tallósi leventékről is olvashatunk, valamint az 1945-ös beneši dekrétumok értelmében elrendelt általános munkakötelezettségről, mellyel Dél-Szlovákia magyar lakosságát sújtották. Tal- lósról 50 családot telepítettek át Csehországba, a szudétané- met területekre, körülbelül 200 személyt. Az otthonukból kiűzött családokat marhavagonokba rakták, majd Csehországba vitték, ahol cseh gazdáknál kényszermunkára fogták őket. A sok-sok keserűség közepette szép dolgokat is megéltek az emberek, mert a cseh gazdák többsége nagyon jól bánt velük: rendszeresen biztosították a fogatot az istentiszteletekre, szerelmek is születtek, messze az otthontól. 1949. március 19-én néhányan hazatértek, rokonoknál húzták meg magukat, vagy ismerősök fogadták be őket. Közben Tal- lósból Tomášikovo lett, egy ideig a magyar gyerekek is szlovák iskolába jártak. A magyar iskolát 1949 tavaszán indították újra, de önálló intézménnyé csak 1950-ben vált. A könyv befejező része a temetőről szól, a kálváriáról, a Mária- barlangról, a sírfeliratokról. „Büszkék lehetünk mindannyian, de főleg a tallósiak, hogy Gágyor József fáradságot nem kímélve azon munkálkodik, hogy az utánunk jövő nemzedék is megismerje elődei történelmét” - hangsúlyozta Horváth Anita. Az est folyamán részletek hangzottak el a könyvből. Horváth Zoltán polgármester megköszönte a szerző áldozatos munkáját, a Csemadok helyi szervezete nevében Sárkány Beáta mondott köszönetét. (ma)
