Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-27 / 148. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 27. Vélemény és háttér 5 Minél erősebb az állam, annál könnyebben mozgat tömegeket Foci EB: bojkott, fél gőzzel A pénteki német-görög meccsen a tévék kamerái rendszeresen megtalál­ták Angela Merkel kan­cellárt, aki közvetlenül a helyszínen buzdította országa válogatottját. A nagy drukker hírében álló Merkel számára azonban ez csak az első meccs volt az idei EB-n, amelyet személyesen is meglátogatott. RAVASZ ÁBEL Ennek oka az, hogy a Natio­nalelf ezúttal Lengyelország­ban lépett pályára, míg első há­rom meccsét Ukrajnában ját­szotta. Az ukrajnai helyszíne­ket pedig számos európai poli­tikus bojkottálja a torna idejé­re, Julia Timosenko volt mi­niszterelnök a nemzetközi saj­tóban is nagy teret kapó bebör­tönzése miatt. A Timosenko-ügy csak egy példa azokra a politikai ráhatá­sokra, amelyek a nagy sportver­senyeket már évtizedek óta kí­sérik. Az olimpiák és egyéb nagy versenyek bojkottjának jelentős múltja van. Ez azonban egy ez­zel teljesen ellentétes tényből következik: nevezetesen, hogy a nagy sportesemények hely­színválasztása ritkán ügyel a politikai széljárásra. Ott van például a 2014-es hokivébé ese­te, amelyet annak ellenére is Fehéroroszországban rendez­nek majd, hogy e döntés ellen számos szervezet szólalt fel rög­tön annak napvilágra kerülése után. De sokan azzal sincsenek kibékülve, hogy a 2014-es téli olimpia után Oroszország a 2018-as focivébét is megkapta. Az aggályok abból adódnak, hogy a kritikusok úgy gondol­ják, azzal, hogy ezeket az ese­ményeket problémás helyszí­nekre viszik, legitimizálják, sőt támogatják és megerősítik az ott működő rezsimeket. A helyzetet tovább bonyolít­ja, hogy az autoriter tónusú vagy akár nyíltan diktatórikus országoknak minden adottsá­guk megvan arra, hogy kiug­róan jó minőségű sportverse­nyeket rendezzenek. A náci Németországtól a szocialista államokon át a jelen „hibrid” (azaz féldemokratikus) re- zsimjeiig terjed a bombaszti­kus rendezői teljesítmények hagyománya. Minél erősebb az állam, annál könnyebben mozgat tömegeket, csoportosít át költségvetési forrásokat, zár le utcákat és távolít el helyi akadékoskodókat. Apolitiku- san nézve az ilyen események fantasztikus élményt jelente­nek a résztvevőknek - az 1936-os berlini olimpiáról ké­szült felvételek ma is le- nyűgözőek, és éppen ettől iga­zán hátborzongatóak. A döntés tehát mindig ne­héz: a nagy sportesemények megrendezésének lehetősége fontos pénzinjekciót jelent a (fél) autoriter országokban élő emberek számára, ám mind­eközben egyben megerősítik azt a rezsimet is, amely korlá­tozza politikai jogaikat. A grandiózus díszletek mögött pedig felsejlik a rendszerprob­lémák körvonala. De a történet végén itt is igaz, hogy a kutya ugat, a kara­ván halad. A nagy nemzetközi sportszervezetek a mai napig pragmatikus üzleti érdekeik alapján osztják le a helyszíne­ket, az ottani kormányzatok külföldi megítélésétől függet- lenül. A nap végén pedig a boj­kottot hirdető kormányok or­szágait képviselő csapatok is ott játszanak a többiek között. És hogy a történet kerek le­gyen: a hírek szerint ha a né­met csapat végül bejutna a döntőbe, akkor Angela Merkel is elzarándokolna Kijevbe, hogy éltesse a csapatát. Mert azért egy ekkora politikai áldo­zatot még ő sem vállalhatna be, Timosenko-per ide vagy oda. Szöveg nélkül (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Az állam megmondja VERES ISTVÁN w Miloslava Zem- ková tegnapi le­váltása mini­mum elgondol­kodtató. A Smer megtehette, hogy leváltja Zemkovát, hát megtette. A hivatalos indok ugyan a hajá­nál fogva lett előrángatva, de sebaj, a lényeg úgy is a jó szándék. A szlovák közmédia (RTVS) vezérigazgatója el­végre alig tett valami említés­re méltót. Mindössze annyit ért el, hogy a Szlovák Televí­zió gigantikus adósságai csökkentek, és kiegyensúlyo­zottabbá vált a nézettség és a hallgatottság. Vagyis Zemko- vá olyasmit tett másfél év alatt, amivel jobb helyeken is talán évtizedekig bíbelődnek. Abban, hogy egy közintéz­ményvezetőjét egy kormány- váltás után leváltják, nincs semmi rendkívüli. A Smer po­litikusai azzal érvelnek, hogy Zemková közbeszerzései gya­núsak, a szlovák közszolgálati televízió pedig nem azt sugá­rozza, amit sugároznia kéne. Hoppá. Vagyis akkor a Smer­nek pontos elképzelése van arról, mit kellene sugároznia a köztévének. És a következő hónapoktól valószínűleg az lesz majd benne, amit ők akarnak. Hát igen, ha állam bácsi ingyen gulyást oszt a népnek, akkor ő mondja meg, ki lesz a szakács. A témáról persze évekig le­hetne vitatkozni: ki szólhas­son bele a műsorgyártásba, és mennyire. Előbb vagy utóbb azonban illene eljutni arra a szintre, hogy a közmédia megszűnjön. Ezek a szocia­lizmusból ránk maradt kövü­letek ugyanis csak arra jók, hogy elnyeljék az állam pén­zét, továbbá propagandale­hetőséget adjanak az aktuális államhatalomnak. így van ez a világ legtöbb országában, például Magyarországon is. Az állam megmondja, hogy ez a fajta kultúra, ezek a hí­rek, ezek a nézőpontok kelle­nek az embereknek. Undorí­tó. Sötétebb helyeken itt-ott még az is szokás, hogy az ak­tuális állam bácsi kamerák elé ül, a lelkére beszél a nép­nek. Közben tudjuk, hogy aki híreket akar nézni, az a hír­csatornára kapcsol, aki a so­rozatokat szereti, annak is rendelkezésére áll egy csomó adó, ugyanígy a természet­filmek, a sportközvetítések és a főzőműsorok rajongóit is kiszolgálják a magántévék. Akkor meg minek ez a cirkusz az állítólagos közszolgálati- sággal? KOMMENTAR Tiltólistán Marxtól Kövérig SZOMBATHY PÁL Bonyolult közép-európai történelem: eddig fedő alatt párolt kommunista múlt kontra az elmúlt két évtizedben verbálisán lelakott, mindegyre antiszemitizmus-vádak. A kor­mányzó tehetetlenkedés Magyarországon (is) az ideológiai viták terepére tereli a politikai küzdelmet. Nem mint ha nem volna fontos a múlt: felszínre bukkanásával meg kell tanulnunk az értel­mezés sokféleségét; eközben tabuk dőlnek le, mert a tila­lomfák sem nőnek az égig, ha sokan sokféleképp rázzák azokat. Nyirő József székely íió miatt úgy járt Kövér László magyar politikus, mint Günter Grass Nobel-díjas német író a szabad versével; nemkívánatos lett Izraelben. Nekem sok dolga nem tetszik Kövérnek megosztó határon túli politikától bal­felé tett arrogáns megjegyzésekig, de bojkottnak magyar polgár nem örülhet, pláne nem tenyeret dörzsölve, hogy lám, megkapta. Mert nem kapta meg: az izraeli külpolitika ilyesfajta blokádjai nem perdöntő etalonok. Ezzel persze máris aláaknázott területre tévedtünk, ahonnan nehéz sé­rülések nélkül kikeveredni. Ellenben az okokra koncentrálva: bár nem volt felemelő az erdélyi újratemetést kísérő politikai bújócska, Nyirő szemé­lyiségéről, kibenlétéről mégiscsak vita indult, habár a szük­ségesnél indulatosabban; bélyegezni egyszerűbb, mint megfesteni egy képet annak minden részletével. Éppen ezért hagyjuk a nyilas, kevésbé nyilas, nem nyilas besorolást. E kérdések kuszasága a felvidéki magyar számára is jól ért­hető - elég hozzá Esterházy János tragikusan összetett tör­ténete. Magyarországon mintha az alig-kormányzás meg az újoli- garcha-hatalomérvényesítés elkendőzésére robbannának sűrűn a történelmi petárdák. íme, a rendszerváltó libera­lizmus előbb gyűlöletbeszéd-tiltásba fordult, s most újabb következményként az antikommunista kiáltványok ideje jött el, sőt már törvényjavaslat utcanevek tilalmáról Marx­tól Engelsig. Ezek a listák mindkét oldalról korlátlanul bő- víthetőek, azokra szinte bárki felkerülhet; ízlés és szorga­lom dolga csak az egész. Egyetértek a Die Pressében izgalmasan szócsatázó Orbán miniszterelnökkel: hosszú, nem egyszerű viták előtt állunk. Legyen hozzá türelmünk és kíváncsiságunk. Igent mondok a konfliktusokkal is járó nemzeti érzelmekre, nemet a gyengén, tehetségtelenül intézett közügyekre. Ne keverjük össze a kettőt: a múltvita nem kormányzás, a kormányzás nem múltvita. FIGYELŐ Megerősített izraeli nem Az izraeli külügyminisz­térium megerősítette, hogy Kövér László már nem meghívottja a Raoul Wal­lenberg svéd diplomata születésének 100. évfordu­lója alkalmából júliusban rendezendő izraeli megem­lékezésnek, az izraeli par­lament elnöke a meghívás visszavonásáról június 20-i levelében értesítette a ma­gyar házelnököt - jelentette az AFP. A francia hírügy­nökség emlékeztet arra, hogy Reuven Rivlin, az iz­raeli parlament elnöke a Nyirő-megemlékezésén va­ló részvétel miatt vissza­vonta Kövér László házel­nök Izraelbe szóló meghí­vását. „Izraelben megdöb­bent minket az a sokkoló hír, amely szerint Ön úgy döntött, hogy részt vesz az antiszemita író, Nyirő Jó­zsef tiszteletére rendezett ünnepségen” - idéz a levél­ből a hírügynökség. A fontos kínai kapcsolat Testvérvárosi megálla­podást írt alá Pekingben Tarlós István és Kuo Csin- lung, a kínai főváros kor­mányzatának első embere. „Magyarország számára rendkívül fontos a kínai kapcsolat, amihez a főváros is hozzá kíván járulni” - hangoztatta Budapest fő­polgármestere a tárgyalását és az aláírási ceremóniát követően az MTI-nek. Mint mondta, mindkét főváros­ban sokat dolgoztak azon, hogy ez a testvérvárosi megállapodás létrejöjjön, s részleteiről teljes volt az egyetértés. A városüzemel­tetés területére, a környe­zetvédelemre, az oktatás, a kultúra és a média terén történő kapcsolatépítésre, de a kereskedelmi és a gaz­dasági kapcsolatok keretei­nek bővítésére is kiterjed a mostani egyezség - jegyezte meg a budapesti főpolgár­mester. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom