Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-25 / 146. szám, hétfő
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 25. www.ujszo.com RÖVIDEN Formán-portré a Duna Tévében Februárban töltötte be 80. életévét Miloš Forman Oscar-dí- jas filmrendező. A Duna Televízió június mától, hétfő esténkéntvetíti Miloš Šmídmajer alkotását, a Forman születésnapjára készült négyrészes portréfilm-sorozatát. A dokumentumfilmben kiváló színészek nyilatkoznak a rendezőről. Visszaemlékezések hallhatóak a korai gyermekkorról, az általános iskoláról, ahová járt, és felidézi szülei elvesztését, gyermekkori naplója alapján. A színvonalas portréfilm-sorozat felöleli az egyik legtehetségesebb cseh filmrendező életét a kezdetektől napjainkig, Csehszlovákiából Európán át Amerikáig. Az első rész Miloš Forman: Amibe nem halsz bele... címmel ma 21.10-kor kezdődik, (k) leghíresebb műve, a Sagrada Família ma is épül Antoni Gaudí 160 Opus-kerekasztal Grendel Lajos nemrég megjelent kisregényéről, a Távol a szerelemről Csak a fekete billentyűkön Csanda Gábor műsorvezető, Görözdi Judit, Szegedy-Maszák Mihály, Szalay Zoltán és Mészáros András. A szerző a közönség soraiban foglalt helyet. (Nagy Erika felvétele) MT1-HÍR Barcelona. Százhatvan éve, 1852. június 25-én született Antoni Gaudí építész, a szecesszió katalán változatának legkiemelkedőbb, egyedi stílusáról ismert képviselője. Barcelonában tanult építészetet, az egyetem rektora végzésekor azt mondta: „Még nem tudjuk, hogy bolondnak vagy zseninek adjuk- e diplomát. Majd az idő eldönti”. Terveire az 1878-as párizsi világkiállításon figyelt fel Eusebi Güell gróf, katalán iparos, aki mecénása és barátja lett. Ekkor már kialakult Gaudí munkáinak karaktere: szokatlan mértani formák, mintás téglák, kövek, kerámiacsempék, növény- és hüllőmintás kovácsoltvas elemek tették felületeit mozgalmassá. Güell 1900-ban kertvárosi városrész kialakításával bízta meg, de ez csak részben készült el. A Park Grüellt félkészen is a világörökség részévé nyilvánította a UNESCO. A látogatókat a stílusok ötvözete, gazdag, va- rázsos környezet és a bizarr formák varázsolják el. Gaudí 1902 utáni műveit a finoman megmunkált részletek harmóniájajellemzi. Aszínekkel ikonográfiái eszközként bánt. Legismertebb műve a Barcelona jelképévé vált Sagrada Famíliatemplom. Az alapokat 1882-ben rakták le, és Gaudí halálakor, fél évszázaddal később az épületnek még csak negyede volt kész. Az építész maga gyűjtött a költségekre, egészen 1926. június 10-én bekövetkezett haláláig. A templom építése ma is rendületlenül folyik, ez a világ egyetlen épülő műemléke. Hol végződik a realista ábrázolás és hol kezdődik az irónia? Hol végződik a próza és hol kezdődik a líra? Hol végződik a főhős múltja és hol kezdődik a jövője? Fontos-e egyáltalán, hogy mi történt Grendel Lajossal tavaly Moszkvában? JUHÁSZ KATALIN Persze, hogy fontos. Nekünk, akik személyesen ismerjük őt, mindenképp, hiszen egy ideje már nem kell aggódnunk érte, legfeljebb szurkolnunk neki, azt is csak úgy, mint bármely más írónak. Az átlagolvasó viszont nem biztos, hogy bármit is tud e kisregény „előzményeiről”. De vajon kell-e tudnia bármit is? Szerintem nem feltétlenül, ezért kezdjük az örömteli tényekkel: korunk egyik legtekintélyesebb magyar irodalomtudósa, Szegedy-Maszák Mihály is elfogadta a meghívást arra a beszélgetésre, amelynek fókuszában Grendel Lajos új kisregénye, a Távol a szerelem állt. A magyarországi vendég mellett három hazai versenyző, Görözdi Judit irodalomtörténész, Szalay Zoltán író, kritikus, valamint Mészáros András filozófus vesézte a vékony kötetet, méghozzá a szerző jelenlétében. A Szlovákiai Magyar írók Társasága és az Opus folyóirat kezdeményezése, úgy tűnik, működőképes, még ha az ötlet nem is egészen eredeti: az Élet és Irodalom hasonló, ÉS-kvar- tett című sorozata ihlette, ahol szintén négy kritikus és egy könyv szerepel. Péntek délután öt órára irodalmi rendezvényt szervezni nagy merészség, még akkor is, ha az esti focimeccsre hazaérhet a közönség. Az illusztris névsor azonban kellően csalo- gatónak bizonyult, az érdeklődők között legfontosabb helyen álló olvasók mellett egyetemi oktatók, írók, közéleti személyiségek is tiszteletüket tették az eseményen, a szerzőt pedig elkísérte a kötetét gondozó Kal- ligram kiadó igazgatója, Szigeti László is. A Pozsonyi Magyar Intézet kávézóvá alakított földszinti terme már az első, Tőzsér Árpád új verskötete kapcsán megrendezett Opus-kerekasz- tal során is ideális helyszínnek bizonyult, és most is jól funkcionált. Oldottabb a légkör, ha az ember kávét, üdítőt szürcsölve fogadhat be magvas gondolatokat. Csanda Gábor műsorvezető, az Opus folyóirat szerkesztője a kritikusok első benyomására volt kíváncsi. A kvartett tagjai, bár különböző szólamokat játszottak, két dologban egyetértettek: a Távol a szerelem gondolati síkon szervesen kapcsolódik Grendel tavalyi regényéhez, a Négy hét az élet-hez, amelyben egy új hang szólal meg új eszközökkel, valamint, hogy ezt a művet az idő és a történelmi-társadalmi kontextus sajátos kezelése teszi izgalmassá. Bizonytalan az elbeszélő azonossága, mert hol egyes szám első személyben beszél, hol pedig leplezi a jelenlétét. Nem csak az marad kétséges, mi történt tizennégy évvel ezelőtt, de a szereplők egymás közti viszonya sem világos. „Azok, akik épületes tanmesét keresnek Grendel művében, csalódnak. A szereplők végső minősítése sem ígér optimista jövőt” - jegyezte meg Szegedy-Maszák Mihály. Görözdi Judit első benyomása az volt, hogy a Távol a szerelem „kihagyásos mű”, amelyet az olvasónak kell összeraknia, saját asszociációival kell kitöltenie a lyukakat. Ettől a történet sokkal személyesebb lesz. Szalay Zoltán szerint a kisregény első olvasásra a Négy hét az élet függeléke, és csak az újraolvasás során fedezhető fel az erős szerkezet, sőt Mészöly Miklós hatása is. „Ez Grendel legszikárabb regénye”- véli a fiatal kritikus. Mészáros András csalódásának adott hangot, szerinte olyan ez a regény, - legalábbis Grendel Lajos eddigi műveihez képest - mint egy zongorázni tanuló, aki a billentyűzet nyolc oktáyjából csak egyet használ. Mészáros hiányolja a jellegzetes grendeli iróniát is, amely nélkül szerinte szegényesebb a végeredmény. Szegedy-Maszák Mihály viszont azt állítja, hogy a mű igenis tele van iróniával. A zongora-hasonlatot a magyarországi irodalomtudós úgy görgette tovább, hogy a kötet a huszadik századi zenében forradalminak számító penta- tón hangzás jegyében született, és épp az a legnagyobb erénye, hogy nincs túlhangszerelve. A szerző csak a fekete billentyűkön játszik, ami gyakran izgalmasabb, mint egy szimfónia. Szerinte egyébként is rossz szokás minden hosszabb prózai művet regénynek nevezni, ez az egy lélegzetre elolvasható kötet ugyanis közelebb áll a lírához. Csanda Gábor pár frissen megjelent, hasonló szellemben fogalmazott kritikából olvasott fel részleteket. Kiderült, hogy mind Tarján Tamás, mind pedig Németh Gábor zenei hasonlatokkal élt, sőt párhuzamként Pilinszky neve is leíródott a művel kapcsolatban. Szándékosan nem árulok el semmit a történetről, annál is inkább, mivel a kisregény tartalma négy mondatban összefoglalható. Itt ugyanis nem ez a fontos, hanem a célratörő koncepció, a szokatlan nézőpont és a lehengerlő kifejező erő. Mészáros András egzisztenciális esettanulmánynak tekinti, Görözdi Judit egyfajta elszámolásnak, összegzésnek, Szalay az idővel való játéknak, Szegedy-Maszák pedig az emlékezés cselekvéssé nemesítésének. És mivel tudjuk, hogy ahány olvasó, annyi különböző olvasat, arra biztatnám önöket, szerezzék be ezt a kötetet és olvassák úgy, hogy saját személyiségük, érzéseik, életük is megjelenhessen benne. A magyar házelnök szerint Nyíró József nem politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet Kövér válasza Elie Wieselnek: Nyirő nem volt háborús bűnös AATl-HÍR Washington. Nyirő József nem volt háborús bűnös, nem volt fasiszta és nem volt antiszemita - hangsúlyozta Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke az Elie Wieselnek írt válaszlevelében. Kövér László a magyar származású, Nobel-békedíjas íróhoz írt levelében rámutatott: arra a következtetésre, hogy Nyirő nem volt sem háborús bűnös, sem fasiszta, sem antiszemita, az amerikai, angol és szovjet tábornokokból álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság jutott 1945-ben és 1947-ben, amikor a korabeli magyar kommunista belügyminiszter kérését kétszer is elutasítóivá megtagadta az emigrációban élő író kiadatását. Kövér a június 21-i keltezésű levélben felhívta Wiesel figyelmét, hogy „a magyarországi kommunista propaganda, fenntartva a vádakat, négy évtizeden keresztül próbálta meg kitörölni Nyirőt a köztudatból”, miközben még a Ceausescu-rendszer ■is elismert íróként kezelte, mert a hetvenes években nyugdíjtámogatást folyósított az özvegyének. A házelnök egy korabeli budapesti zsidó folyóiratot, a Libanont idézve leszögezte, hogy Nyirő „irodalmi műveiben nem lelhetők fel sem náci eszmék, sem pedig antiszemitizmus”. „Szeretném remélni, hogy egyetért velem abban, hogy az alkotó emberek alkotásában mindig az alkotás az elsődleges, és a megítélés során nem használható kettős mérce” - írta Kövér László, aki szerint „a székely származású magyar író, Nyirő József nem - bár jelentéktelen, de kétségtelenül tragikusan elhibázott - politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet”. Párhuzamként hozta fel, hogy „mint ahogy a zsidó származású magyar filozófusnak, Lukács Györgynek sem az 1919-ben betöltött bolsevik komisszár tevékenysége és az 1945 utáni kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában való jelentő szerepe, hanem iskolateremtő filozófusi munkája miatt jár elismerés”. Kövér László rámutatott, hogy miközben Lukácsról utca van elnevezve Budapesten, Nyi- rőtől még azt is elvitatják, hogy a végakarata szerint a szülőföldjében nyugodhasson. „A megbékélés nem felejtés, hanem megbocsátó emlékezés” - hangoztatta a házelnök, igazságtalannak és méltánytalannak nevezve Wiesel azon szavait, amelyek szerint „a magyar hatóságok bátorítják a múltban történt tragikus helyzetek és bűnügyek tisztásra mosását”. „Talán eljött az ideje annak, hogy annyi hazugság, annyi elhallgatás, annyi egyoldalúság után, történelmünket végre egészben lássuk. Talán elmúlt már annyi idő, hogy a sokféle sorsot és szenvedést megértsünk és bevalljunk” - idézte saját, a holokauszt áldozatainak emléknapján 2011-ben elmondott szavait Kövér László. Elie Wiesel a Kövér Lászlóhoz június 7-i dátummal intézett levelében lemondott a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjéről - amelyet 2004-ben Mádl Ferenc államfőtől vett át -, egyebek között azért, mert az Országgyűlés elnöke is részt vett Székelyudvarhelyen „a nyilas eszméket valló erdélyi író”, Nyirő József tiszteletére tartott megemlékezésen. Válaszában Wiesel megköszönte Kövér László sorait. „Vajon egyetértek-e az Ön Nyirőről alkotott véleményével? Nem. A forrásaim mást mondanak“ - írta Wiesel, és kifogásolta, hogy a házelnöki levél nem tért ki az ő Horthy Miklós „megújult csodálatával” kapcsolatos állásfoglalására. A folyamatosan épülő műemlék
