Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-19 / 141. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 19. Kultúra 9 Roman Luknár szerepet kapott a hetek óta Budapesten forgó Bruce Willis-filmben Drágán adta magát „Megmaradok annak, aki vagyok..." (Jozef Filkasz felvétele) Olasz világsztárok a Szlovák Nemzeti Színházban Verdi-operában énekelnek ELŐZETES Tizenkét évvel a Jadviga párnája után ismét Budapesten állt kamera elé Roman Luknár, a Panelházi történetek című szlovák tévésorozat népszerű színésze. 2000-ben Deák Krisztina hívta a Závada Pál regényéből készült játékfilmbe. SZABÓ G. LÁSZLÓ Francit játszotta Tóth Ildikó és Bodó Viktor társaságában. Most a Bruce Willis főszereplésével budapesti helyszíneken forgó Drágán add az életed ötödik részében kapott szerepet több szlovák, illetve cseh kollégáját kiütve. A Jadviga párnája idején még madridi lakos volt, két fiával aztán pár évvel ezelőtt visszaköltözöttPozsonyba. „A spanyolok szinte semmit sem tudnak a közép-európai filmgyártásról - közli sajnálkozva. - Sem a cseh, sem a szlovák, sem a magyar filmek nem jutnak el hozzájuk. Hacsak nem nyer valamelyik San Sebastian fesztiválján. Akkor műsorra tűzi egy Madrid melletti bevásárló- központ mozija. Két teremben vetítik egyetlen hétvégén, de ha pénteken nem látod, szombaton és vasárnap már nincs sok esélyed, mert a gyér érdeklődés miatt leveszik a műsorról. A Jadviga párnáját nagyon szerettem. Remek anyag volt, szép lett a film is. Értékes alkotás. A történelem és a regénybeli Tótkomlós élete nagyon megfogott benne. És ott volt Tóth Ildikó, aki fantasztikus színésznő. Gyakran gondolok rá. Nagyon kellemes volt vele dolgozni. Azóta sem találkoztam nála alázatosabb alkotó emberrel. A forgatás heteiben színházban is láttam őt. Az Üvegcipőben játszott lenyűgözően. Budapest pedig a legkedvesebb városaim egyike. Minden nap farsang, ha ott vagyok. Imádom a magyar konyhát, a hangulatos magyar éttermeket. Most is, ahogy megérkeztem a forgatásra, azonnal beültem egy jó kis helyre, ahol Jókai-bablevessel zártam a napot.” Reggel héttől délután háromig még Pozsonyban forgatott a Panelházi történetekben, utána vitték kocsival Budapestre. Másnap reggel hatkor pedig már sminkben, jelmezben várta, hogy ott állhasson a Good Days to Die Hard című szuperprodukció rendezője, John Moore előtt. „Mivel a filmet eredetileg Csehországban forgatták volna, ám a bizonytalanná vált cseh pénzügyi támogatási rendszer miatt a stáb végül Magyarországot választotta, a produkcióba csehek is bekerültek. Nekem nincs ügynökségem, menedzserem, engem anélkül is megtalálnak a felkérések. Engem nem kell beajánlani egy rendezőnek, producernek. A stáb cseh tagjai értesítették Juraj Johanidest, az ismert pozsonyi producert, hogy az amerikai castingdirector olyan színészeket, olyan karaktereket keres, akik egy-egy képben tűnnek csak fel. így esett a választásuk rám. Meglátott a rendező, és azt mondta: - Neked kell játszanod az orosz oligarchát! -A történet ugyanis főként Oroszországban játszódik, ahová a Bruce Willis által megformált John McClane azért utazik, hogy kiszabadítsa börtönbe került fiát. Engem egy váraüan helyzetben meglőnek Moszkvában, és elvisznek a mentők. - Great, great! - lelkendezett a rendező, amikor elsőre felvettük a jelenetet. - Te vagy az új Paul Newman! - mondta. Délután fél egykor már kocsiban ültem, és vittek Prágába, ahol másnap reggel már Aha Geislerová partnere voltam Alice Nellis Az én kis titkom című tévéfilmjében.” Bár az ötvenhét éves amerikai akciósztárral nem találkozott, mivel nincs közös jelenetük a filmben, Roman Luknár így is remekül érezte magát Budapesten. Mint mondja, 1992-ben Párizsban érezte hasonlóan magát. „Minden óhajomat lesték a kényelmemért felelős stábtagok, minden negyed órában valami finomságot hoztak a lakókocsiba. A jelmezemet négy öltöztető adta rám, a fénydublőröm négy órája dolgozott már, amikor engem a helyszínre vezettek. Akkor már minden be volt állítva, nekem csak megmutatták a jelenet koreográfiáját, a rendező elmagyarázta, mit vár tőlem, és már forgott is a kamera. Pontosabban: forogtak a kamerák. Három operatőr fényképezte ugyanis a jelenetet. Erre mondjuk azt, hogy tiszta Amerika! Ez valóban az volt. Ilyen szervizben még sosem volt részem. Szakmailag pedig óriási tapasztalás. A szerb jelmeztervező hat öltönyt készített a méretem alapján, meglepetés sem engem, sem őket nem érhette. Természetesen anyagilag is jól jártam. Itthon sem fizetnek rosszul, de az amerikaiaktól valamivel mégiscsak többet kaptam. És még kedves is volt hozzám mindenki. Hogy mennyit vágnak majd be a jelenetbői a filmbe, az csak később fog kiderülni. A kinti producer mindenesetre meghívott a Los Angeles-i bemutatóra, ami azt jelzi: elégedett a munkámmal. Annyira boldog voltam, amikor a felvétel végén odalépett hozzám, hogy elsőként gratulálhasson, hogy örömömben ugrálni kezdtem. Jólesett nagyon az elismerése, de elszállni attól sem szálltam el. Én azért megmaradok annak, aki vagyok. Roman Luknár, rácséi lakos.” Pozsony. Szerencsénkre rég elmúltak azok az idők, amikor a világsztárok nem jutottak tovább Prágánál, és ha a pozsonyiak látni-hallani akarták az operaszínpad nagy csillagait, a cseh, de még inkább a magyar fővárosba kellett utazniuk. A hírességek ma már Pozsonyban is szinte egymásnak adják a kilincset. Nemrég Jósé Cura Othellójának tapsolhattunk, és csakhamar ismét két világhírű énekest láthatunk: Leo Nuccit és Carlo Colomba- rát. Nucci nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját, és hol is ünnepelhette volna, ha nem a színpadon? A zürichi operában, amely második otthona, parádés, eddig több mint négyszázszor énekelt szerepében, a Rigolettóban lépett fel, és a kritikusok megállapították, hogy a kerek jubileum ellenére hangja semmit sem veszített varázsából. Tavaly, Olaszország egyesítésének 150. évfordulóján a római operában tartott díszelőadáson ő énekelte a Na- bucco címszerepét. Nincs olyan jeles operaháza a világnak, ahol ne lépett volna fel. A bécsi Staatsoper kamaraénekesi címmel tüntette ki, az UNICEF jó- szolgálati követe, számos kitüntetés birtokosa. A nála 23 évvel fiatalabb Co- lombara korunk egyik legfoglalkoztatottabb basszusa. Ő is világjáró művész, repertoárja Monteverditől Montemezziig és Sztravinszkijig terjed, ugyanolyan otthonosan mozog Verdi és Puccini operahőseinek kosztümjében, mint oratóriuménekesként a hangversenydobogón. Nemcsak gyönyörű hangjával, színészi teljesítményével is hódít. Akárcsak Nuccit, őt is elsősorban Verdi-éne- kesként tartják számon. Colombara június 22-én Verdi Nabuccójában mutatkozik be, Zakariás szerepében. Leo Nuccit június 28-án ugyancsak egy Verdi-operában, A két Foscariban hallhatjuk, Francesco Foscari szerepében. (vk) RÖVIDEN A ház indul az Európai Filmdíjért Pozsony. A Szlovák Filmakadémia Zuzana Liová A ház című filmjét jelölte az Európai Filmakadémia 2012-es díjára. Az Európai Filmdíj idei, huszonötödik ünnepélyes átadóját december elsején Máltán tartják majd. A ház című filmdráma női főszerepét a Pozsonyi Színművészeti Egyetem hallgatója, Bárdos Judit alakítja, (tb) Éjszaka a Vermes-villában Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galéria a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozathoz kapcsolódva június 22-én 17 órától éjfélig gazdag programmal varia a közönséget. 17 órakor tartják a Barcsay mester és növendékei című tárlat, valamint a FotoklubDS kiállításának megnyitóját. 17.30-tól a Vox Camerata kórus ad koncertet. 19 órától Juhász Árpád geológus világ körüli útjairól tart előadást, bemutatva A kék bolygó vándora című könyvét is. 20.30-tól az Aranymetszés zenekar megzenésített verseket ad elő, 21.30-tól pedig a Csak Van zenekar koncertje kezdődik a Vermes-villa udvarán. 22.30-kor Nagy Attila helytörténész Felforgatott helytörténet (Titkok, rejtélyek, legendák - új megvilágításban) című előadásával néhány, Dunaszerdahely város történelmével kapcsolatos tévhitet dönt meg. A Vermes-villabeli éjszaka Mezei Émő éjféli, 23.30-kor kezdődő zongorakoncertjével zárul, (tb) Bemutatták az írószövetség antológiasorozatának legújabb darabját, 29 szlovákiai magyar szerző gyűjteményes könyvheti kiadványát Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Laza, kötetlen hangulatban, mégis szakmai oldaláról mutatták be csütörtök este a tavalyi év folyamán folyóiratokban publikált versekből és prózákból álló hagyományos írószövetségi antológiát. Áz már szintén hagyomány, szerencsére, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társaságának minden megmozdulásában kiveszi részét a Fiatal írók Köre is; ezúttal Poór Mariannára, az est moderátorára osztották a főszerepet, magát a bemutatót pedig Mucha Attila zenésverses fellépése keretezte. Az antológiasorozat legújabb darabját, melyet válogatóként és összeállítóként Nagy Erika Az Arthe Cafe pódiumán: Vida Gergely, Poór Marianna, Szalai Zsolt és Nagy Erika (Kép: szmit.sk) jegyez, Szalai Zsolt mutatta be, az ezt követő beszélgetésből Vida Gergely, a könyv szerkesztője is kivette részét. Szalai Zsolt nemcsak a kötet ívéről és értékeiről szólt, hanem arról is: nincs még egy olyan kisebbségi magyar irodalmi közeg, mely képes lett volna ehhez a szlovákiai magyarhoz hasonló hagyományt teremteni és folytatni egy minden évben megjelenő ünnepi könyvheti irodalmi antológiával. A gyűjtemény első kritikus értelmezőjeként nemcsak a benne szereplők közti kapcsolódásokat és olvasási 'stratégiákat láttatta, hanem kitért egyes szerzői hangok előző antológiabelihez képesti változásaira is. Szerinte a hagyományba ágyazottság és a kísérletezés egyaránt jellemzi a kötetet, de leginkább a létbölcseleti kérdések, a transzcendencia, az elmúlás, a múlás, a veszteség, az énkeresés az, ami az alkotók zömét foglalkoztatja. Nagy Erika az általa olvasott s neki tetsző szövegek beváloga- tásának módjáról, valamint az összeállítás elveiről beszélt, kitérve azokra a szerzőkre, akik korábban nem vagy csak ritkán kaptak helyet az antológiában. Vida Gergely az antológia mint irodalmi mű tematikus és motivikus lehetőségeit vetette föl, s vitát nyitott az antológiák presztízséről is. A könyvben szereplő 29 szerző közül hét jelen levő - Aich Péter, Balázs F. Attila, Gyüre Lajos, Z. Németh István, Szalay Zoítán, Száz Pál és Zirig Árpád - egy-egy részletet olvasott föl műveiből, (cs)
