Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-16 / 139. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 16. Vélemény És háttér 7 Az alapvető kérdés, mikor kell írásban értesítenie a vezérigazgatónak a Rádió- és Televíziótanácsot Nyakon csípték? A parlament kulturális és médiabizottsága jóváhagyta alelnöke javaslatát, hogy hívják vissza a Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) vezérigazgatóját, Miloslava Zemko- vát. A tizenhárom tagú bizottságból heten tették le voksukat a javaslat mellett, mindnyájan a kormánypárti Smer képviselői. JURAJ HRABKO Hogy tiszta legyen a kép, állítólag jó, ha megírom, együttműködöm a Szlovák Rádióval (Rádio Slovensko), tehát az RTVS-szel is, amelynek főnöke Miloslava Zemková. De hozzáteszem, a véleményemet nem befolyásolja, hogy ki a főnök, mint ahogy az sem befolyásolja, ki az úr az országban. Csak a tények érdekelnek. Tény, hogy a parlamenti bizottság jóváhagyta a Miloslava Zemková leváltására tett javaslatot. Tény, hogy az RTVS döntését kifogásolja a Rádió- és Televíziótanács is, amelynek törvény adta kötelessége, hogy ügyeljen az RTVS-ről szóló törvény betartására. Tény, hogy a parlament kulturális és médiabizottsága javasolhatja a vezér- igazgató visszahívását, ha az megszegi a kötelességét, és nem értesíti írásban a tanácsot, hogy szerződést kíván kötni - ebben az esetben a sajtókomplexum bérbeadásáról. Tény, hogy a törvény értelmében tájékoztatnia kellett volna a tanácsot, mielőtt megteszi az első lépést. Az alapvető kérdés, mikor kell írásban értesítenie a vezérigazgatónak a Rádió- és Televíziótanácsot. Még mielőtt versenytárgyalást hirdetnek a sajtókomplexum bérbeadásáról, vagy miután kiértékeli a versenytárgyalást, kiválasztja a bérlőt, akivel szerződést kötne. Egyrészt nem kell szerződést kötnie, mint ahogy senkit sem köteles kiválasztani, de az is előfordulhat, hogy nincs érdeklődő az épület iránt. Másrészt lehet, hogy a versenytárgyalás célja a szerződéskötés, függetlenül attól, jelentkezett-e valaki vagy sem. Mikor kell a törvény értelmében értesíteni a tanácsot: mielőtt megköti a szerződést egy konkrét érdeklődővel vagy még mielőtt tudná, kivel köt szerződést? A jogászok élnek, mint Marci Hevesen, mindenki másnak valószínűleg mindegy. Mert nem a girbegurba paragrafusok fognak dönteni, hanem a hatalmi érdekek, a politikai akarat és erő, tehát a parlamenti szavazás. Ott pedig, mint a kulturális és sajtóbizottságban, a Smer van többségben. Az eredmény azért is megjósolható előre, mert ha nem szavaznák meg a bizottságjavaslatát, az azt jelentené, hogy bizalmatlanok saját képviselőikkel szemben, és megaláznák őket. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Borisz Paszternák elfogadta az irodalmi Nobel-díjat, de a Kreml nyomására megtagadta átvételét Át nem vett Nobel-díjak MTl-HÁTTÉR Ma veszi át Oslóban a 21 éve neki ítélt Nobel-békedíjat Aung Szán Szú Kji, a mianmari ellenzék vezetője. Nem a törékeny politikusnő az első a Nobel-díjak bő százéves történetében, aki az odaítélés évében nem vehette át a magas kitüntetést. ♦ 2010. - Liu Hsziao-po kínai ellenzéki és irodalomkritikus börtönben ült a díjátadás napján. Mi több, a kínai hatóságok a feleségét és többi családtagját sem engedték kiutazni az országból, megakadályozva, hogy esetleg ők vegyék át a Nobel-békedíjat Liu helyett, így az oslói ünnepségen egy üres szék „képviselte” a kitüntetettet. ♦ 1983. - Lech Walesa helyett a felesége, Danuta utazott Oslóba a Nobel-békedíj átvételére. A lengyel Szolidaritás szakszervezet vezetője ugyanis attól tartott, hogy ha elhagyja Lengyelországot, a kommunista hatóságok többé nem engedik vissza hazájába. 1995-ben azután államfőként első külföldi útja Norvégiába vezetett. ♦ 1975. - A szovjet hatóságok nem engedélyezték Andrej Szaharov ellenzéki atomfizikusnak, hogy Oslóba utazzon a Nobel-békedíj átvételére. Helyette a felesége, Jeleňa Bonner asszony vette át a kitüntetést. Ő még a díj odaítélése előtt engedélyt kapott arra, hogy szembetegsége kezelése céljából Olaszországba utazzon. ♦ 1973. - Le Dúc Tho észak-vietnami politikus Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel közösen kapta a Nobel-békedíjat, miután tárgyalásaikon kidolgozták a vietnami háborút lezáró békeszerződést. Tho azonban nem fogadta el a kitüntetést, arra hivatkozva, hogy Vietnamban még mindig folynak a harcok. (A háború csak 1975 tavaszán ért véget.) ♦ 1970.-A stockholmi bizottság Alekszandr Szolzsenyicin- nek ítélte az irodalmi Nobel-díjat. A szovjet író azonban nem utazott a svéd fővárosba, mert attól tartott, hogy a szovjet hatóságok - amelyek dühödten reagáltak a kitüntetés hírére - nem engedik visszatérni hazájába. Szolzsenyicin végül 1974-ben vette át a Nobel-díjat, miután kiutasították hazájából, és megfosztották állam- polgárságától. ♦ 1964. - Jean-Paul Sartre francia író nem volt hajlandó átvenni az irodalmi Nobel-díjat, arra hivatkozva, hogy semmiféle hivatalos elismerést nem fogad el. ♦ 1958. - Borisz Pasztemak szovjet író először elfogadta az irodalmi Nobel-díjat, ám később a Kreml nyomására megtagadta átvételét. ♦ 1936. - A norvég bizottság Carl von Ossietzky német pacifista írónak ítélte a Nobel-békedíjat. A hitleri rezsim azonban megakadályozta, hogy Ossietzky - aki 1931 óta koncentrációs táborban raboskodott - Oslóba utazzon a díj átvételére. A nácik által irányított német sajtó eleinte igyekezett agyonhallgatni a kitüntetést, később azonban negatív hangon tudósított az ügyről, botránynak nevezve a Nobel- békedíjat, árulónak titulálva Ossietzkyt. A súlyos beteg írót a nácik formálisan kénytelenek voltak kiengedni a koncentrációs táborból, de gyakorlatilag a szanatóriumban is haláláig fogoly maradt. KOMMENTAR Kígyó, béka, hányinger BALÁZS BENCE Túl vagyunk a főpróbán: a múlt hétvégi romániai helyhatósági választásokon, amelyeket ősszel a parlamenti követ. Az új kampány kezdetéig azonban még van néhány hónap: egy ideig nem kell keresni a szálkát a másik magyar szemében, kígyót-békát sem kell kiabálni rá, sőt, verekedni sem kell vele az abszolút igazság nyomatékosabb alátámasztása végett. Mert bizony a mostani helyhatósági választások magyar vonatkozású kampányából nem hiányoztak az ilyen incidensek, amelyekről olykor még a román sajtó is beszámolt. Mi, magyarok, pedig csak kapkodtuk a fejünket, és igyekeztünk eldönteni: ki ütött hamarabb. Mert ugye minden úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. És nem győztünk hinni a fülünknek és a szemünknek: tényleg ennyire lealacsonyodhatnak egyesek, hogy mindenre képesek azért, hogy lejárassák ellenfelüket (és magukat) ? Pedig nekik egyenes gerincű embereknek kellene lenniük, hiszen vezetni akarnak egy települést, egy közösséget... Persze, a mostani választások más szempontból is újdonságnak számítottak, hiszen először történt meg, hogy a magyar választók kegyeiért három párt versengett. Hogy ez jó vagy rossz, azt a számoknak, a végeredményeknek kellene eldönteniük, de azok annyira kuszák és régiónként változók, hogy nem lehet belőlük kihámozni a tutit. Legfeljebb csak azt, hogy egy negyedik magyar pártra is szükség van, mert még mindig sokan vannak azok a magyarok, akik a három párt egyikére sem szavaztak - akiket tehát nem tudott mozgósítani az, hogy már magyar pártból, párteszméből is van választék. Ja, hogy ők már nem járnak szavazni, mert már rég elegük van a politikából, és úgy gondolják, úgyis mindegy, kire ütik a pecsétet? Hogy sokan jobbnak látják, ha a magyarságnak legmegfelelőbb román jelöltre voksolnak, mintsem elpazarolják a szavazatot a magyar jelöltre, aki amúgy sem lesz polgármester a zömében románok lakta településen? Nos, ez utóbbi eseten talán lehetne vitatkozni. Az első viszont tény: hiába vannak immár hárman, még nem akadt olyan magyar párt Romániában, amelyik összegyűjtötte volna a politikától megcsömörlötteket. Egy olyan párt, amelyben mindenki makulátlan, csupa olyan politikus, akiről nem lehet semmi rosszat mondani, és akit ha megdobnak kővel, kenyérrel dob vissza. Persze utópia, hogy minden romániai magyar elmenjen szavazni, de talán mégis ezt kellene célul kitűzniük a romániai magyar pártoknak. Ez lenne az egyetlen módja annak, hogy olykor igazi meglepetések szülessenek, és magyar „kézbe” kerüljenek az olyan városok, ahol egyébként tetemes számú magyar él, még sincsenek ott megfelelő arányban a helyi döntéshozatalban. Ez lenne a módja annak is, hogy a magyarság arányaihoz képest felülképviselt legyen a parlamentben.,. Ezt azonban nem lehet elérni úgy, ahogyan a magyar pártok most kampányoltak, olyan incidensekkel, amelyek méltón kerülhetnek a bulvárlapok címlapjára, és amelyektől egy értelmiségi szavazónak csak két választása van: vagy hahotáz- ni kezd, vagy felfordul a gyomra... A szerző az erdélyi Szabadság munkatársa TALLÓZÓ Román sajtó Új fejezet kezdődik az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) életében, miután Emil Boc volt pártelnök bejelentette, nem vállal újabb mandátumot - írta a román sajtó. Emil Boc előző nap mondott le pártelnöki tisztségéről, miután a PDL súlyos vereséget szenvedett el a vasárnapi romániai helyhatósági választásokon. A Romania libera szerint a PDL csütörtöki tanácskozásán a küzdelem Emil Boc, valamint a párt belső ellenzékét vezető Vasile Blaga, a szenátus elnöke köré tömörülő két csoportosulás között zajlott. Blagát a párt régi magjának tekintett csoportosulás vezetőjeként tartják számon. Ez a tömörülés az elmúlt években eltávolodott Traian Basescu államfőtől, aki többször élesen bírálta egykori pártját, mert szerinte nem hajlandó önmagát megreformálni, és emiatt a régi gárdát tette felelőssé. A lap szerint míg a Blaga-féle csoportosulás és a párt több megyei vezetője Boc és a teljes vezetőség lemondását sürgette, a volt pártelnök megpróbált olyan kompromisszumos javaslatot tenni, amellyel megőrizte volna pártelnöki székét. Legfőbb aduja az volt, hogy - a helyhatósági választások egyik legnagyobb presztízscsatájában - elnyerte a kolozsvári polgármesteri széket. (MTI)
