Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-13 / 136. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 13. www.ujszo.com Vidám nyári esték a Komáromi Jókai Színházzal Háromszor szabadtéren ELŐZETES Komárom. A Komáromi Jó­kai Színházban hosszú éveken keresztül hagyománya volt a szabadtéri előadásoknak. Álta­lában az évad utolsó bemutató­ját vitte ki a komáromi teátrum az épületből. A színházszerető közönség még jól emlékezhet rá, helyszínül kezdetben a Ha­tos Bástya, később a Tiszti Pavi­lon Szabadtéri Színpada szol­gált, de arra is volt példa, hogy a monostori erőd impozáns térségében zajlott az előadás. A színház gazdasági helyzetének romlása következtében a társu­lat olyan helyzetbe került, hogy csökkentenie kellett bemutató­inak a számát, s elsőként a sza­badtéri bemutatókról kellett lemondania. Az 59. évad végén azonban a Jókai Színház szeretne egy ki­csit visszalopni a nyári színházi esték hangulatából. Az évad végén, június 22-én, 23-án és 24-én műsoron lévő előadásaik közül hármat szabadtéren is bemutatnak. Június 22-én Az ördög nem alszik című zenés komédiát, június 23-án a Revizort, június 24-én pedig A régi nyár című kisoperettet tekinthetik meg az érdeklődők a Tiszti Pavilon Szabadtéri Színpadán. Az utóbbi kettőt Méhes László, a színház új főrendezője rendez­te, az elsőt Görög László állítot­ta színpadra, (tb) A régi nyár című kisoperettet is élvezheti majd a közönség a Tisz­ti Pavilon Szabadtéri Színpadán (Kiss Gibbó Gábor felvétele) RÖVIDEN Az irodalmi antológia bemutatója Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar írók Társasága holnap 18 órakor tarlja a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 című antológia bemutatóját. A kötetet Szalai Zsolt, a Fiatal írók Szövetségének alelnöke mutatja be. Az esten, me­lyet Poór Marianna vezet, Mucha Attila megzenésített verse­ket ad elő. A kötet szerzői: Aich Péter, Ardamica Zorán, Ba­lázs F. Attila, Barak László, Bárczi Zsófia, Csehy Zoltán, Cse- lényi László, Duba Gyula, Feliinger Károly, Gál Sándor, Grendel Lajos, Gyüre Lajos, H. Nagy Péter, Hodossy Gyula, Juhász Katalin, Roncsol László, Kulcsár Ferenc, Macsovszky Péter, M. Csepécz Szilvia, Németh Zoltán, Szalay Zoltán, Szászi Zoltán, Száz Pál, Tóth Elemér, Tőzsér Árpád, Varga Imre, Vida Gergely, Z. Németh István, Zirig Árpád. A könyv- bemutató helyszíne az Arthe Cafe, (tb) Németh Icára emlékeznek Komárom. A Szlovák Nemzeti Múzeüm - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a Hagyományok és Értékek Pol­gári Társulás, a Jókai Színház Igazgatósága és a Jókai Napok Szervező Bizottsága közös rendezvényeként holnap 17 óra­kor rendhagyó Múzeumi Szalont tartanak. A találkozón a 67. életévében, 2011. januárjában elhunyt Németh Ica színművészre emlékeznek színésztársai. Az est házigazdája Miklósi Péter. A rendhagyó Múzeumi Szalon helyszíne a Jó­kai Színház Vasmacska Stúdiója, (tb) Kiállítják a megtalált Csontváryt Pécs. Kiállítják Pécsen Csontváry Kosztka Tivadar Szerel­mesek találkozása (Randevú) című, idén tavasszal ellopott, majd megkerült festményét. A képet pénteken zártkörű ün­nepség keretében helyezik el a Csontváry Múzeumban, ahol szombattól szeptember végéig a nagyközönség is megcsodál­hatja. Az 1902 körül készült különleges alkotás 2006-ban a magyarországi árverések történetében rekordáron, 230 mil­lió forintért kelt el. A képet még sohasem állították ki, az auk­cióig sem a szakma, sem a közönség nem láthatta teljes egé­szében, reprodukálva is csak egy részlete volt Lehel Ferenc 1931-ben megjelent Csontváry-monográfiájában. (MTI) Jelentés a könyvhétről, és arról, hogy írónak lenni „nem fenékig méznyalás" Budapesti könyvmustra Az Ünnepi Könyvhétben az a legjobb, hogy minden évben ugyanolyan. A köz­ponti helyszín, a Vörös­marty tér egy nyüzsgő Ká­naán, ahol azt is elfelejti az ember, hogy válság van. A külföldi turisták pedig csak bámulnak, mert ilyen rendezvény se­hol a világon nincs több. JUHÁSZ KATALIN A könyvhét ma már csak öt nap, akárhogy számoljuk, a kí­nálat viszont zavarba ejtő. Idén 333 újdonság jelent meg nyár elejére időzítve. 250 kidadó és könyves cég képviselteti magát 150 pavilonban a téren. Vasár­nap délután, amikor megérkez­tem, épp 61 szerző dedikált egy időben. Zápor nyomait takarí­tották az eladók, törölgették a műanyag székeket, és szedték le a védőfóliát a pultokról. Vi­gyázni kell a könyvekre, az idei áüagár 2746 forint, ami három százalékkal alacsonyabb ugyan, mint tavaly, ám ez csak a statisztikában mutat szépen, a katalógust böngészve hamar kiszámolom, hogy 56 ezer fo­rintra lenne szükségem itt és most, ha csak a „kötelezőket” meg szeretném venni. Összefu­tok egy régi ismerőssel, ő tanít ki: kettesben, hármasban kell portyázni, megegyezni, ki mit vesz, aztán kölcsönadogatni egymásnak. Sajnos az új köny­veket ma pont azok nem en­gedhetik meg maguknak, aki­ket még érdekel az irodalom. Néhány asztal előtt viszont hosszú sor kígyózik, a rekordot minden bizonnyal Frei Tamás állította be aznap, akinek írásművészetéről megoszlanak ugyan a vélemények a szakmán beiül, de tény, hogy jól fogy az új regénye is, mert az átlagem­ber attól vesz könyvet, akit is­mer a tévéből. Viszont Temesi Ferenc előtt is sorban álltak, aki igazi író, úgyhogy megnyu­godva konstatálom, hogy azért sokféle olvasó van. Ezt a dedikálásdolgot egyébként is évek óta hasztalan igyekszem megfejteni. „Kovács Marikának szeretettel, Ester­házy Péter”, ,Apucinak szüle­tésnapjára, Závada Pál”. Szó­val, hogy miért fontos, a könyv elején ez a mondat, az író au­togramjával. Én, ha tehetem, inkább váltok pár szót azokkal, akiknek műveit szeretem: kife­jezem elismerésemet, megkö­szönöm az élményt, kérdezek ezt-azt, sőt akár hosszabb be­szélgetés is kerekedhet. Egyéb­ként a legtöbb író szereti, ha odamennek hozzá az olvasók, azt meg egyenesen imádja, ha anélkül is felismerik, hogy ki lenne téve a névkártyája a de­dikálóasztalra. Bevallom, csóró egyetemista koromban nem egyszer „dumáltam ki” ma­gamnak íróktól könyvet, mert akkoriban még ők sem csak öt­hat tiszteletpéldányt kaptak a kiadótól. Később, amikor már nekem is voltak köteteim, lehe­tett cserélni: kézből kézbe, jat­tolás helyett. Sokukkal tíz-ti­zenöt éve tart az ismeretség, még akkor is, ha csak évente egyszer, itt a Vörösmarty téren találkozunk. Az internet korá­ban egyébként sincsenek távol­ságok. Ezért aztán azt is tu­dom, mi foglalkoztatja az író- társadalmat mostanság, sőt pil­lanatnyilag. Nos, leginkább az elmúlt hetek irodalmat érintő politikai eseményei. Az, hogy a politika betette nagy, szőrös mancsát az ajtónyílásba. Hogy ki mit olvasott Nyirő Józseftől és -ről. Hogy írónak lenni „nem fenékig méznyalás” manapság, ha az ember nem az épp regná­ló hatalom kegyeltje. Ha vi­szont az, akkor díjakat kap, külföldi rendezvényekre utaz­tatják állami költségen, repre- - zentál, kiteszik szépen a kira­katba, azaz a közszolgálati tévé képernyőjére, satöbbi. Békésebb vizekre vágyom evezni, ezért célba veszem a hazai (bocsánat: felvidéki) magyar kiadók standját, hogy kikérdezzem az árusokat, mi­ből fogyott a legtöbb, mi érdek­li az „anyaországi” olvasókat belőlünk. . Tőzsér Árpád Faustus Po­zsonyban (Madách Posoni- um), Ladik Katalin össze­gyűjtött versei (AB-ART), Ba­lázs F. Attila Casanova átvál­tozásai (AB-ART), Kovács László, Görföl Jenő Középkori templomok Dél-Szlovákiában (Nap Kiadó), Csáky Károly Szakrális emlékeink nyomá­ban (Lilium Aurum), Marcel­lus Mihály Aquincum farkasa, Benyák Zoltán A háború gyermeke (Historium Kiadó), Mátyusföld hagyományos ízei (Lilium Aurum), Bödők Zsig- mond Nobel-díjas magyarok (Nap Kiadó), B. Kovács István Gömörország (Gömör-Kishon- ti Múzeumegyesület), vala­mint a Vámbéry-életműso- rozat kötetei (Lilium Aurum). Bihari Zoltán, a Xantusz Könyv Kft. vezetője, a határon túli magyar könyvek magyaror­szági terjesztője szerint főleg azok kötetei fogytak szépen, akik a helyszínen dedikáltak, de az olvasók célirányosan is kerestek konkrét műveket, ré­gebbi kiadásokat is. A Kalli- gram Kiadó és a Méry Ratio külön standot állított, náluk nem csináltunk számvetést, de hamarosan pótoljuk ezt. Az általam Budapesten töl­tött másfél nap summája: a vál­ság ellenére még mindig sokan áldoznak könyvekre, és a leg­többen előre tájékozódnak, felkészülten érkeznek a hely­színre, nem véletlenszerűen vásárolnak. Sokaknak létszük­séglet az a fajta szellemi táplá­lék, amit az olvasás nyújt. És ez nyilván így lesz jövőre is. Kiosztották a Madách Imre-díjakat. A pozsonyi íróklub ünnepélyes díjátadásán egyedül Keserű József nem tudott részt venni (fordítói nívódíjat kapott); a képen balról jobbra a két Madách-díjas: Juhász R. József és Hizsnyai Tóth Ildikó, valamint a nívódíjjal kitünte­tett Gágyor Péter és György Norbert (Peter Prochózka felvétele) Az Ünnepi Könyvhét idején a Vörösmarty tér nyüzseő Kánaán

Next

/
Oldalképek
Tartalom