Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-12 / 135. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 12. Kultúra 9 Szakmáról, szervezésről és szeretetről Rakottyay Katalinnal, a HomoDram csoport rendezőjével Hét nap, amely megrengette... Rakottyay Katalin: „Ez volt a HomoDram pályafutásának legjobb fesztiválja" (A szerző felvétele) RÖVIDEN Kiállítás a SPACE Galériában Pozsony. Holnap 18 órakor nyitják meg a SPACE Galériá­ban (Velehradská 7/A) a Middle East Europe című kiállítást, amely a kiállító palesztin, izraeli és közép-kelet-európai művészek munkái által arról a jelenségről próbál képet al­kotni, hogy az izraeli-palesztin konfliktust miként fejezik ki művészi megfogalmazásaikban az érintettek és az azt csak közvetve, „közvetített realitással” ismerők, azaz a különféle médiákon keresztül szemlélők. A galéria bemutatóján az is megfigyelhető, hogy a művészeti alkotások mi módon hat­nak más kulturális környezetben. A kiállításnak magyar résztvevői is vannak: Mécs Miklós és Fischer Judit, (tb) Elhunyt Pete Cosey dzsesszgitáros London. Hatvannyolc esztendős korában elhunyt Pete Co­sey amerikai dzsesszgitáros, aki elsősorban Miles Davis 1970-es évekbeli elektronikus zenei formációjában való közreműködésével vált ismertté. Az 1960-as években Cosey a chicagói Chess Records kiadó stúdiózenészeként dolgozott, és olyan előadókkal zenélt együtt, mint Etta James, Howlin’ Wolf és Muddy Waters. Miles Davist leginkább a dzsesszgitá­ros kreatív hangzásvilága fogta meg. Cosey szándékosan használt torzító pedált a számokba közbeiktatott zenei frázi­soknál, amelyek Davis néhány legkísérletezőbb szellemű al­bumát, köztük az Agharta, a Pangaea, a Get Up With It és a Dark Magus című korongokat is gazdagították. „Pete hangzá­sa egészen egyedülálló volt - mondta Wendy Oxenhom, a Jazz Foundation of America nevű nonprofit szervezet munka­társa. - Egyszerűen fogta a bluest, a rappet, a dzsesszt, és tel­jesen új hangzásvilággá gyúrta össze őket.” (MTI) A Madagaszkár veri a Prometheust Los Angeles. A háromdimenziós Madagaszkár 3. állathőse­inek kalandjaira többen váltottak jegyet a hétvégén Észak- Amerikában, mint Ridley Scott ugyancsak térhatású Prome- theusánakszörnyeire. ADreamWorks animációs műhelyében született Madagaszkár-sorozat harmadik részére a filmstúdi­ók előzetes becslése szerint péntektől vasárnapig 60,4 millió dollárért váltottak jegyet az amerikai és kanadai nézők. Ezzel az eredménnyel a családi mozi az észak-amerikai kasszasiker­lista élére került. Ebben az epizódban a New York-i otthonuk­tól messzire kavarodott állathősök, Alex, az oroszlán, Marty, a zebra, Glória, a víziló és Melman, a zsiráf vándorcirkuszt ala­kítanak. A Prometheus, amelyben az emberiség eredetét ke­resi egy felfedezőcsapat, a második helyen végzett 50 millió dolláros bevételével. A harmadik helyet a Hófehér és a vadász című modernizált Grimm-mese szerezte meg 23 millió dollárt meghaladó jegyeladással. (MTI) Rocksztárként debütált Tom Cruise Londonban Jön a Mindörökké rock A pozsonyi HomoDram színjátszó csoport díjat nyert a kanadai Liverpool International Theatre Fes- tivalon, az amatőr színját­szók nemzetközi sereg­szemléjén, ahová előttük csupán két szlovákiai cso­portjutott ki, és ahol ne­kik köszönhetően először hangzott fel magyar szó a színpadon. JUHÁSZ KATALIN A tavalyi Jókai Napok fesz­tiváldíjas előadását, az Anyád!-at játszották, valószí­nűleg utoljára. Rakottyay Ka­talin rendezővel beszélgettünk a siker kulisszatitkairól. Mivel a szervezők az álta­latok elküldött fotók alapján választották ki ezt az elő­adást, gyanítom, hogy ezen a fesztiválon különösen fontos a látvány. Igen, elsősorban a „vizuáli­san megnyerő” előadásokat ke­resik, hiszen minden csoport az anyanyelvén játszik. Egyéb­ként DVD-t is kértek, de mivel nekünk nem volt, csak a fotók­ban bízhattunk. Küldtünk ugyan egy rövid angol nyelvű szinopszist a darabról, az addig elnyert díjak listáját és a rólunk megjelent kritikákat, de azok is magyarul íródtak. Általában ti­zenkét csoportot válogatnak be a világ minden tájáról, úgy­hogy nagy volt az örömünk, amikor megjött a meghívó. Ez azért érdekes, mert a HomoDram nyerte a legjobb színpadi látvány díját. Igen, az elismerés elsősor­ban a látványtervezőnket, Ko­vács Nikolettet illeti, aki sze­repel is a darabban. A kőke­mény realizmust igyekeztünk oldani a szokatlan látvány­elemekkel. Úgy éreztük, annak ellenére, hogy egy kukkot sem értettek a szövegből, a tarta­lom is követhető volt a közön­ség számára, mert a jelenetek többsége eléggé egyértelmű. Az Anyád! egy kortárs lengyel darab, alkoholizmusba és workoholizmusba menekülő nőkről szól, akik anyjukkal is harcot vívnak, őket hibáztatva saját félresiklott életük miatt. Mennyire jelentős ez a fesztivál kanadai viszonylat­ban? Meglehetősen. 1992 óta kétévente rendezik meg. Talán elég, ha annyit mondok, hogy a díjátadó ünnepségen Új- Skócia állam kormányzója is részt vett, és az egész olyan csillogó volt, mint egy Oscar- gála. A helyszín egy Liverpool nevű csendes kisváros, ahol kétévente mindenki fesztivál­lázban ég. A tenyerükön hor­dozzák a csoportokat, minden kívánságukat teljesítik. Lenyű­göző volt az a profizmus, szol­gálatkészség és szeretet, amellyel működtetik a ren­dezvényt. A műszaki gárda, a díszletmunkások, a szervezők, szóval mindenki azért dolgo­zik, hogy optimális feltételeket teremtsen számunkra. És köz­ben mosolyognak. Ha bárhová menni akartunk, mondjuk a tengerpartra, vagy ebédelni, elég volt telefonálni, és mikro­busz jött értünk. A díszletet, amely egy 3x3x3 méteres fa­keret volt, el sem kellett volna szállítanunk sok pénzért, mert, műit utóbb kiderült, a műhelyben elkészítették volna nekünk. Apropó: pénz. Szokatlan módját választottátok az útiköltség előteremtésének. Adománygyűjtést indította­tok az interneten. A szervezők csak a szállást és az étkezést biztosították, így amikor megtudtuk, mennyibe kerülnek a repülőjegyek, már- már lemondtuk a részvételt, hi­szen a társulat nullás költség- vetéssel működik. Aztán úgy döntöttünk, megpróbálunk nyilvános gyűjtést szervezni, hátha legalább a költség egy része összejön. Egészen hihe­tetlen, de alig egy hónap alatt, kisebb-nagyobb adományok­ból a teljes összeget sikerült összegyűjteni. Rokonok, bará­tok, de ismeretlenek is küldtek pénzt. Ezúton is mindenkinek köszönjük a segítséget. A többi csoport miből uta­zott Kanadába? Legtöbbjük állami vagy ön- kormányzati támogatásból. A munkakörülményeik és az anyagi helyzetük összehason­líthatatlan a miénkkel, nem is kezdem részletezni. Legyen elég annyi, hogy mi voltunk az egyetlen csoport a fesztiválon, amelynek nincs saját színház- terme, sem állandó próbater­me. Nem akarták elhinni, ami­kor meséltük, hogy az előadás próbái az egyik tagunk lakásán zajlottak. Ennek egyébként fő­leg az volt az oka, hogy belefá­radtunk az állandó „terem­koldulásba”. Hátha most, ezek után je­lentkezik valaki, és felajánl nektek egy állandó bázist? Én nem vagyok ennyire op­timista. Az előző darabok pró­bái során mindig más-más he­lyen húztuk meg magunkat, és minden alkalommal komoly szervezést igényelt, hogy megkapjuk a kulcsot, legyen világítás satöbbi. A körülmé­nyek megteremtése több ener­giát emésztett el, mint maguk a próbák. Ehhez képest az egyik csoport, a németek kap­tak a megyétől egy használa­ton kívüli iskolaépületet, ame­lyet úgy alakítottak át, ahogy akartak, és komoly repertoár­juk van, évi száz előadással. Szakmai szempontból is nagy volt a különbség a cso­portok között? Igen. A kanadaiak például teljesen másképpen gondol­kodnak a színjátszásról, mint mi. Túlhangsúlyozott gesztu­sok, precíz kidolgozottság, semmi lazaság, minimális improvizáció. Mintha nem lé­lekből jönne a dolog, hanem minden betanult, lekottázott lenne. A texasi csoport már közelebb állt a mi ízlésünkhöz: azt vallják, hogy a színpadon is meg kell élni az érzelmeket ahhoz, hogy a jelenetek működjenek. Az egyiptomiak megint más stílust hoztak, egy brazil bábos pedig olyan egy­személyes színpadi show-t produkált, amit sosem felej­tünk el. Meg is kapta érte a leg­jobb férfi színész díját. Az értékes díjon kívül mit adott nektek ez a fesztivál? Sokat tanultunk a többiek­től, rengeteget beszélgettünk, elemeztük egymás előadásait. És őszinte érdeklődést tapasz­taltunk az iránt, amit csiná­lunk. Szóval mind szakmailag, mind emberileg hasznos és inspirativ volt az a hét nap. Még soha nem tapasztaltunk ekkora érdeklődést, nyitottsá­got és szeretetet. Nemcsak a csoportok nézték egymás pro­dukcióit, hanem a helyiek is tömegesen jöttek, sőt a más­napi szakmai értékelésekre is kíváncsiak voltak. Kérdezget­tek, véleményt mondtak, megállítottak az utcán, még harmadnap is felismertek, in­tegettek. Meghívtak minket a helyi iskolába, hogy tartsunk előadást Szlovákiáról. Helyi családoknál laktunk, úgyhogy megismerhettük az ottani éle­tet. Vendéglátóink úgy bántak velünk, mintha családtagok lennénk. Szóval ez volt a Ho­moDram pályafutásának leg­jobb fesztiválja. MT1-TUDÓSÍTÁS London. Rocksztárként de­bütált Tom Cruise Londonban: a filmszínész Mindörökké rock című új filmjének vasárnapi európai premierjén vonult vé­gig a Leicester Square mozijá­hoz vezető vörös szőnyegen. Társaságában jelent meg a díszvetítésen a film további szereplői közül Julianne Hough, Russell Brand, Paul Giamatti és Mary J. Blige is. Cruise a nyolcvanas évek le­gendás rockénekesét, a tetovált testű, lobogó sörényű, rend­szerint félmeztelenül fellépő Stacee Jaxxet alakítja Adam Shankman zenés filmjében, amelyben Alec Baldwin és Cat­herine Zeta-Jones is feltűnik. „Szeretem a munkámat, és kivételezettnek érzem magam miatta. Mindig is a film volt az álmom, és szeretem, amit csinálok” - jelentette ki Cruise a bemutató előtt arra kérdésre válaszolva, hogy filmsztár vagy rocksztár lenne-e szíve­sebben. Mint mondta: azért vállalta örömmel a szerepet, mivel Shankman, a Hajlakk rendezője szerinte mindent tud a rockról. A legismertebb nyolcvanas évekbeli rockbandák sikerszá­mait felvonultató Rock of Ages című musical nyomán forgatott film egy kisvárosi lány (Julian­ne Hough) és egy nagyvárosi fiú (Diego Boneta) álmáról szól, akik sztárok akarnak len­ni. Egy rockklubban szövődő románcukat többek között a Def Leppard, a Foreigner, Bon Jovi és a Pioson zenéje festi alá. Londonban úgy nyilatkozott, azért vállalta örömmel a szere­pet, mivel Adam Shankman, a film rendezője mindent tud a rockról (TASR/AP-felvétel) Az előadás egyik jelenete

Next

/
Oldalképek
Tartalom