Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-08 / 132. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 8. www.ujszo.com Egyes növények vegyi fegyverkezést folytatnak testükben, hogy ezzel tartsák maguktól távol az állatokat 16 Kertészkedő__________________________________________________________ Növényi mérgek, mérgező növények A tiszafa minden része erősen mérgező, kivéve piros, édes magköpenyeit (Fotó: Hocsi) A növények látszólag védtelen áldozatai a leg­különbözőbb növényevő állatoknak. Valójában jó részük valóságos vegyi fegyverkezést folytat, sa­ját testében különböző hatású mérgeket halmoz fel, hogy ezzel tartsa ma­gától távol az állatokat. A mérgező növényeket az ember ősidők óta is­meri és használja nemes vagy nemtelen célokra. ISMERTETŐ Mi, emberek elsősorban a sa­ját magunk, esetleg a haszon­állataink számára mérgező hatású növényeket nevezzük mérgezőknek. Pedig eseten­ként ami az embernek súlyos méreg, azt mindenféle károso­dás nélkül fogyaszthatják egyes állatok. Az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) tar­taléktápanyagokat raktározó gumójának elfogyasztása pél­dául az embernél emésztési za­varokat és bélgyulladást okoz, az egykor félvadon tartott mak- koltatott mangalica kondáknak és a vaddisznóknak viszont kedvelt elesége (ezért nevezték egykor kanrépának is). A növények méreganyag-tar- talma például a talaj- és időjá­rási viszonyoktól, valamint a növény fejlettségi állapotától is függ. A növények egy része csak friss állapotban mérgező, a boglárkafélék például szá­rítva elveszítik illékony ható­anyag-tartalmuk jó részét, a szénában már nem jelentenek veszélyt a jószágra. A növények különböző szer­veiben is eltérő lehet a mé­regtartalom. Például az ehető szárgumójáért világszerte ter­mesztett burgonya (Solanum tuberosum) termései az ember számára mérgezők. Ugyanak­kor a tiszafa (Taxus baccata) minden része erősen mérgező, kivéve piros, édes magköpe­nyét. Az utóbbi faj mérgező hatóanyagának (a taxinnak) a nevéből származik a mérgező anyagok megjelölésére hasz­nált toxin szó és ennek számos alakja (toxikus, toxicitás). A mérgező növények jó ré­szének hatóanyagai megfelelő adagolásban jótékony hatású­ak is lehetnek. A nadragulya vagy szépasszonyfüve (Atropa belladonna) atropinját pél­dául megfelelő adagolásban a modem orvostudomány is használja pupillatágítóként. A növény magyar és tudományos nevét itáliai szépasszonyokról kapta (bella - szép, donna - asszony), akik szemükbe cse­pegtetett főzetével idézték elő szembogaruk megnagyobbo­dását. Más - kétségkívül igen rosszmájú - vélemények sze­rint a nevezett „szépasszonyok” a megunt férjeiket nadragulyá­val „segítették át” a túlvilágra. A mérgező növényekkel te­hát nemcsak gyógyítani, ha­nem ártani is lehet. Az ókori görögök sajátos kivégzési módja volt a bürökpohár. En­nek tartalma lehetett a foltos bürök (Conium maculatum) főzete is, de Csapó József 1775-ben megjelent Új füves és virágos magyar kert c. köny­vében megjelentek szerint a vízi mérges bürköt (Cicuta) is használták. A gyilkos csomorika (Cicuta virosa) az egyik leghírhedtebb növényünk. Ennek a vizenyős területeken élő, mára megfo­gyatkozott és emiatt védelem­ben részesülő növénynek a hosszmetszetben fiókokra osz­tott karógyökerét régen nem egyszer tévesztették össze ehe­tő rokonaival, a pasztinákkal, a petrezselyemmel és a sárgaré­pával. A magyar nyelvben növény­nevek jelzői (különösen a far­kas előtag) általában mérgező hatásra utalnak (például far­kasalma, farkasbogyó, sátán- tinóru). A mérgező növények némelyikét a magyar nép is használta különböző célokra. A lápréteken és alhavasi réte­ken előforduló súlyosan mér­gező fehér zászpa (Veratrum album) főzetét tetű- és csó­tányirtásra használták, Er­délyben a rühös juhok bőrét is ezzel kenték, Háromszéken pedig gabonával összefőzve rágcsálókat mérgeztek vele. Az árnyas erdőkben előfor­duló, halvány zöldessárga virágú farkasölő sisakvirágot (Aconitum vulparia) egykor farkasok és rókák irtására használták. Újabb vizsgála­tok szerint gyökerének ható­anyagai a baktériumok és az üszöggombák növekedését is gátolják. Mérgező és bódító hatású növényeket a magyar nép, más kultúrákhoz (például újkaledóniai őslakosokhoz és amerikai indiánokhoz) hason­lóan halfogásra is használt. A mérgező halászat során a felhasznált növényi részeket általában összetörték, hogy a víz jobban kioldhassa a ható­anyagait, majd álló vagy las­sú folyású vízbe ^helyezték. A mérgezett halak elpusztulnak, vagy annyira elbódulnak, hogy szabad kézzel könnyűszerrel megfoghatók. A műszálak térhódítása előtti időkben általánosan termesztett rostkendert beta­karítás után kis mesterséges tavakban áztatták. A kender­áztató tavakban az elbódult halak mutatják, hogy nem csak az Indiából származó vál­tozata (var. indica) tartalmaz tiltott narkotikumnak számító tetrahidrocannabinolt. A ken­derfeldolgozás „melléktermé­ke” tehát halászlé vagy sült hal volt. Az alföldi pákászok azonban nemcsak termesztett kendert, hanem a vadon elő­forduló változatot is használ­ták erre a célra, miként más növényeket is. Országszerte használták erre a célra a ku­tyatejeket (Euphorbia) és a csattanó maszlagot (Datura stramonium). Az ökörfarkkóró (Verbascum) különböző faja­inak használatát az Alföldről, az Ormánságból, az Ipoly vi­dékéről és Erdélyből jegyezték fel. Erdélyben a foltos bürök (Conium maculatum), a nad­ragulya (Atropa belladonna) és a beléndek (Hyosciamus niger) használatáról van tu­domásunk. A beléndek vagy csalmatok évezredek óta bó­dító és mérgező italok, bo­szorkánykenőcsök alkotója. Shakespeare szerint Hamlet apját a fülébe öntött beléndek- főzettel mérgezték meg. A növények vegyi fegyverke­zése további érdekes példák­kal is szolgál. A mételyfüvek (Marsilea) inkább négylevelű lóherére, mintsem páfrányra emlékeztető, vízben élő ha- rasztnemzetség. Spóráik bar­nás, bab alakú képletekben fej­lődnek a levelek hónaljában. E sporokarpiumok keményítőt és nyálkát tartalmaznak, ezért az ausztrál őslakosok rendszere­sen gyűjtik és fogyasztják őket. Ez a „nardoo”. A begyűjtött sporokarpiumokat kövek kö­zött megőrlik, a barna burkot eltávolítják, a makrospórákat tartalmazó keményítős és nyál­kás tartalmat vízzel átmossák, és az így kapott kásaszerű pé­pet nyersen fogyasztják vagy vékony lepényt sütnek belőle. A „nardoo” birkákra, lovakra és marhákra nézve mérge­ző lehet. Fogyasztása esetleg megmentheti az éhező em­ber életét, de nem megfelelő elkésztése halált is okozhat. A mételyfű sporokarpiumai ugyanis tiamináz nevű enzimet tartalmaznak, amely bontja az emberi szervezet számára létfontosságú Bl-vitamint (a tiamint) és annak hiánybeteg­ségét (a beriberit) okozza. Szintén Ausztráliában figyel­tek fel a földbentermő here (Trifolium subterraneum) kü­lönleges hatására. Ezt az Eu­rázsiából származó, szárazság­tűrő, pillangósvirágú növényt a hatalmas ausztrál birkanyá­jak kedvéért telepítették be az ötödik kontinensre. A juhok nagyon szívesen fogyasztják, de megfigyelték, hogy egyes jerkék meddővé váltak tőle. A földbentermő here ugyan­is a női nemi hormonhoz, az ösztrogénhez igen hason­ló szerkezetű és hatású, ún. fitoösztrogént termel, ami idő­legesen fogamzásképtelenné teszi a juhokat. (A Kertbarát Magazin nyomán) A csattanó maszlag (Datura stramonium) mérgező, de egyúttal hi­vatalos gyógynövény. Gyakran szerepel a híradásokban, mint mér­gezést okozó növény. (Fotó: képarchívum) PIACI ÁRSÉTA Pozsony június S-án Komárom június 6-án Rimaszombat június 6-án Zselíz június 6-án Losonc június 2-án Szepsi június 6-án Kassa június 6-án sárgarépa 0,80 euró/cs 0,70 euró/cs 0,60 euró/cs 0,50 euró/cs 0,70-1 euró/cs 0,70 euró/kg 0,40-0,70 euró/cs petrezselyem 1 euró/cs 0,80 euró/cs 0,70 euró/cs 0,70 euró/cs 0,90-1 euró/cs 2 euró/kg 0,50-0,70 euró/cs burgonya 1 euró/kg 0,40 euró/kg . 0,30-0,60 euró/kg 0,90-1 euró/kg-0,25-0,30-1,60 euró/kg 0,90 euró/kg 0,55-0,90 euró/kg hagyma/fokhagyma 0,50-0,60/5 euró/kg 0,50/3,50 euró/kg 0,40/4 euró/kg 0,30/5 euró/kg 0,50/3,50-4,50 euró/kg 1,20/5 euró/kg 0,50/3,80 euró/kg paprika 3 euró/kg 1,50-2,40 euró/kg 1,20-2,80 euró/kg 0,30-0,50 euró/db 2,80-3,50 euró/kg 2 euró/kg 2,80-3 euró/kg paradicsom 2-2,60 euró/kg 1,70 euró/kg 2,50 euró/kg 2,60 euró/kg 2,20-2,50 euró/kg 2 euró/kg 1,80-2,20 euró/kg zeller 0,90 euró/kg 0,30 euró/db 0,50 euró/db 0,60 euró/kg 0,80-1,20 euró/kg 1,50 euró/kg 0,50 euró/db eper/cseresznye/borsó 3,50-4/3/2,50 euró/kg 3,50-4,50/2-2,50/1,50 euró/kg 3,50/3/3 euró/kg 2/2/1,50 euró/kg 4-7/3,50-4/2,20 euró/kg 3,20/4/2 euró/kg 3,80-4/3,50/3-3,40 euró/kg tojás 0,15 euró/db 0,13-0,15 euró/db 0,14 euró/db 0,13 euró/db 0,13-0,15 euró/db 0,15 euró/db 0,13 euró/db kel/káposzta l/e/db/0,40 euró/kg 0,60/e/db/0,60 euró/kg 0,80/e/db/0,40 euró/kg 0,60/ x euró/db 1/0,35 euró/kg x/0,85 euró/kg 1,15/0,70-0,80 euró/kg karfiol/karalábé 1/0,40 euró/db 0,80-1/0,25-0,30 euró/db 1,60 euró/kg/0,60 euró/db 0,80/0,30/euró/db 1,20-1,50/0,50-0,80 euró/db 0,90/0,68 euró/db 0,70-2/0,50 euró/db salátauborka 1-1,70 euró/kg 0,80 euró/kg 1,20 euró/kg 1,50 euró/kg 1,30-1,50 euró/kg 2,20 euró/kg 1,20 euró/kg fejes saláta/retek/újhagyma 0,40/euró/db, 0,30/0,40 e/cs 0,30/ euró/db /0,30/0,30-0,50 f^cs 0,40/euró/db, 0,50/0,50/e/cs 0,20/ e/db/0,30/0,20/ e/cs 0,50-0,60/ e/db/0,50-0,60/0,40-0,50 e/cs 0,50/e/db/0,45/0,30 e/cs 0,40 e/db/0,40/0,30-0,50 e/cs

Next

/
Oldalképek
Tartalom