Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-28 / 122. szám, hétfő
10 Kitekintő-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 28. www.ujszo.com Sok ember alaposan visszafogta a társadalmi kapcsolattartást szolgáló utazásait, bevásárolni és munkába járni azonban továbbra is kénytelen A britek kevesebbet utaznak, mint korábban Nagy-Britanniában az elmúlt 40 évben sokak számára hozzáférhetővé és jóval könnyebbé vált a közúti közlekedés. A járművek gyorsabbak, alaposan megnőtt a jogosítvánnyal rendelkezők száma, és ma már sok az olyan háztartás, amely két gépkocsival rendelkezik. MT1-PRESS A tömegközlekedés javult. E tényekből kiindulva a közvélekedés az, hogy az ország közútjai valósággal nyögnek a túlterheltségtől. Furcsa mód ennek épp az ellenkezője igaz, az emberek kevesebbet utaznak, mint korábban. A személygépkocsik és tehergépjárművek által megtett távolság az utóbbi négy évben csökkent, elsősorban a gazdasági visszaesés miatt. E jelenség mögött azonban meghúzódik egy hosszabb trend: a britek már mintegy 15 éve egyre kevesebbet utaznak. A bevásárlási célzatú utak apadása egyenletes. A gyakori, rövid utakat felváltották a gépkocsival megtett ritkább, hosszabb utazások. A The Economist brit magazin összeállítása szerint az üzletek ma nagyobbak és távolabb helyezkednek el egymástól, mint korábban. Az élelmiszerek előállításában, csomagolásában és tárolásában bekövetkezett változások miatt egyes élelmiszerek tovább eltarthatok, és több embernek van nagy fagyasztója, amelyben tartalékot tud felhalmozni. A jól ellátott üzletláncoknak még a városközpontokban is megfigyelhető növekvő dominanciája erősíti a kevesebb bevásárlási célzatú utazás trendjét. Emellett az internetes vásárlás is beindult az elmúlt 15 évben. Abarátokés családtagok meglátogatásának visszaesését nehezebb megmagyarázni. Az inflációnövelő benzinárak miatt nyilván sok ember alaposan visszafogta a társadalmi kapcsolattartást szolgáló utazásait, miközben bevásárolni és munkába járni továbbra is kénytelen. Mivel az új gépkocsik jobban hasznosítják az üzemanyagot, mint a régiek, és mivel a kocsik ára kisebb arányban nőtt, mint más fogyasztási cikkeké, az autózás költségei reálértékben lényegében csökkentek. Ám a mindennapi életben az emberek jobban figyelnek a benzin literenkénti árára, mint arra, hogy mennyibe kerül egy mérföld megtétele, a benzinkutak növekvő árai bizonyára hatással voltak és vannak az utazási szokásokra. Egy másik magyarázat lehet a kapcsolattartási célú utazások megcsappanásában a nők arányánakjelentős növekedése a munkavállalók között, méghozzá az 1971-es 42%-ról 68%-ra. ,A kanapén vagy a konyhapultnál folytatott (nők közötti) tereferék jószerével kivesztek” - közölte Jonathan Gershuny, az Oxfordi Egyetem szociológusa. Szerinte a baráti látogatásokhoz kapcsolódó utak másfél évtizede tapasztalható zsugorodása egy hosszú távú irányzatba illeszkedhet, ebből a szempontból vizsgálva akár mélyebb szociális változások is tükröződhetnek benne. További elképzelhető okként szolgálhat, hogy az emberek ma jobban el tudják szórakoztatni magukat odahaza, mint korábban. A televíziózás, a legtöbb időt lekötő szabadidős tevékenység kétségtelenül változatosabbá vált: a sokcsatornás televízióval rendelkező háztartások száma a 2000-ben mért 7,6 millióról 25,7 millióra nőtt. A tévénézésre szánt idő azonban csak napi 20 perccel, átlag négy órára nőtt, úgyhogy bár szerepe lehet abban, hogy a britek kevesebbet járnak el hazulról, mint korábban, de ez a szerep nem túljelentős. Akárcsak a kiskereskedelemben, a szabadidő eltöltésében is az internet az utóbbi két évtized legnagyobb újítása. Ma a háztartások több mint háromnegyede összeköttetésben áll a világhálóval, és az internetet használók átlagosan 50 órát töltenek online az otthonaikban. A számítógép és a televízió előtt töltött órák megnövekedése - és a barátoknál és családtagoknál tett látogatások visszaesése - nem feltétlenül jelenti azt, hogy a britek bezár- kózóak lettek. Az Oxfordi Egyetem szociológusa szerint azok, akik online érintkeznek a barátaikkal, személyesen is hajlandóak találkozni velük. Az internet „hatékonyabbá” és változatosabbá teheti a társasági kapcsolatokat. Az ugyancsak oxfordi szociológus Oriel Sullivan szerint a barátoknál tett látogatásokat részben felváltották a barátokkal közös kiruccanások. Mindig mozgásban van a pénze? Nálunk a kiválasztott fizetési szolgáltatásokat illeték nélkül kaphatja Nyisson Fiexibiznis számlát vállalkozása számára, és: ■ a VÚB bankon belül korlátlan mennyiségű kifizetést valósíthat meg illeték nélkül, ha a nonstop banking kiemelt szolgáltatásait veszi hozzá igénybe ■ vállalkozói heteit kaphat jövedelemigazolás nélkül ■ nem fizet illetéket a számlájára érkező készpénz nélküli befizetésekért ■ részletes tájékoztatást a www.vub.sk honlapon olvashat és a KONTAKT szolgáltatás vonalán kérhet: 0850 123 000 VUB BANKA 6yyü£t, a jövőről. FLEXIBIZNIS UCET IMIM SWTMOIO 1' \ W‘S'<«nW*~ ■! i 1 W ťjjfc ĺ - 7 L Rabok, akiktől csak az állam vesz végső búcsút A temetőnek nincs kerítése MTl-PRESS Kenneth Wayne Davis 54 éves korában halt meg, és inkább csak szám volt, mintsem ember: a 327320-as rab. Texas állam bírósága egy 1977. november 19-én elkövetett gyilkosságért súlyos börtönbüntetésre ítélte, de amikor tavaly novemberben meghalt, úgy tűnt, Texas maradt az egyetlen barátja. A családja nem kérte ki a holttestét, az állam fizette a temetését. A kelet-texasi Huntsville-ben egy hideg reggelen az elítéltek kis csapata lehajtott fejjel hallgatta, ahogy a börtön lelkésze Davis lelki üdvéért imádkozik a rabok ásta sír mellett fekvő koporsónál. Gyászolói, egyben sírásói is voltak Kenneth Wayne Davisnek. Az elhunyt ismerősei közül senki sem vett részt a temetésen, úgyhogy a lopásért 14 év börtönre ítélt Damon Gibson- ra és társaira várt, hogy némán álljanak egy olyan ember síija fölött, akivel sosem találkoztak. Ezen a napon Davis temetése egy volt abból a hétből, amelyet a Joe Byrd Kapitány Temetőben, az USA legnagyobb, kkb. 9 hektár területű börtöntemetőjében tartottak, ahol több ezer kivégzett vagy fogságban meghalt elítélt nyugszik. Haláluk után egyikük holttestét se kérte ki a család, de téved, aki azt hiszi, hogy végső nyughelyük roskatag szegények temetője. Csöndes zöld oázis a Sam Houston Állami Egyetem közelében, a kis keresztek és fejfák nyílegyenes sorokban állnak benne. Bár utolsó éveiket az elítéltek fegyveres őrök felügyelete mellett, rácsok és szögesdrót mögött töltötték, a temetőnek nincs kerítése, és senki nem őrzi a területet. A temetőt Texas állam büntetés-végrehajtásért felelős hivatala kezeli azóta, hogy az 1800-as évek közepén oda kerültek az első elítéltek. A takarítás, a fűnyírás, a fák és bokrok metszése a közeli Walls Unit börtönben lévő foglyokból álló csapat dolga. A rabok a sírásók, a koporsóvivők, ők vésik rá a sírkövekre és festik ki fekete festékkel az eltemetettek nevét. A temető Walls Unit egyik igazgató-helyetteséről kapta a nevét, aki az 1960-as években segített megtisztítani és helyreállítani a területet. A börtönigazgató vagy valamelyik helyettese azóta is jelen van minden temetésen. „Ez fontos, hisz mégiscsak emberek - mondta James Jones börtönigazgató a The New York Times napilapnak. - Bűncselekményt követtek el, amiért letöltendő büntetést kaptak, de sajnos meghaltak a börtönben, és hát mégiscsak emberek.” Texas államot úgy tartják számon, mint amelyik keményen bánik a bűnözőkkel, és köztudott, hogy nemrég elvették a kivégzésre váróknak azt a jogát, hogy megrendeljék utolsó étkezésüket. Ilyen körülmények között a Byrd temető akár ellensúlynak is tekinthető, amely némileg árnyalja a texasi büntetés-végrehajtásról alkotott képet. Az állami kivégzőkamrának is helyt adó Wall Unittól egy mérföldre évente mintegy száz elítéltet temetnek el olyan ceremóniával, amelyre az állam jelentős mennyiségű időt és pénz fordít. Minden temetés hozzávetőleg 2000 dollárjába kerül Te- xasnak. Sokszor, mint Kenneth Wayne Davis esetében is, az elhunyt egyetlen rokona se vesz részt a végső búcsúztatáson, csupán a börtön dolgozói és rabjai vannak jelen. Akadnak azonban olyanok is, akik azért nem kérik ki elhunyt családtagjuk holttestét, mert nem tudják kifizetni a temetés költségeit. Ezek rendszerint elutaznak Huntsvü- le-be, és részt vesznek az állam által fizetett ceremónián. Aznap, amikor Kenneth Wayne Davist végső nyugalomra helyezték, három temetésen voltak jelen családtagok, négyen pedig nem. Davis élete 54 évéből csaknem 34-et rács mögött töltött. A huntsvüle-i földben végre megszabadult a rabruhától. Az elítéltek temetésétvégző temetkezési cég sötét nadrágot, fehér inget és nyakkendőt adott rá. RE120275
