Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-26 / 121. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 26. Vélemény és háttér 7 Nem árt, ha megtudja vonni a határt az erkölcsös és az erkölcstelen között... Kleinék esete Horthy Miklóssal Nálunk, Bátkában két zsidó család volt: Kleinék és Ungárék. Bátkiak voltak ők is, s egyben magyarok is, csak épp a református templomot nem látogatták. SIMON ATTILA Ám a két család ugyanolyan elfogadott és elismert része volt a falu közösségének, mint mások, hiszen élményeik, mindaz, amit egy gömöri magyarnak a 20. század első felében át kellett élnie, azonosakvoltak. 1938 azonban új helyzetet teremtett. Ungárékat már közvetlenül az első bécsi döntés után elűzte az új hatalom (a visszacsatolás örömteli napjára emlékező öregek mindig keserűen idézték fel, milyen megalázóan bánt a bevonuló honvédek parancsnoka Ungárral), Kleinéket pedig 1944 kora nyarán vitték el - először a rimaszécsi gettóba, majd Auschwitzba. S bár a család két lánya túlélte a túlélhetet- lent, s szép kort ért meg, a faluba már sohasem költöztek vissza. Ungárékkal és Kleinékkel együtt a falum történetének, lelkének egy szelete is visszahozhatatla- nul eltűnt. Mint ahogy ugyanezekben az években mintegy félmillió magyar zsidó - kis nemzetünk nem is olyan kis hányada - tűnt el falvainkból és városainkból, s lett az emberiség máig legszömyűbb bűntettének áldozata. Hogy miért jutott ez eszembe. Talán azért, mert a minap egy magyarországi községben szobrot állítottak Horthy Miklósnak, a debreceni református kollégium falán emléktáblát helyeztek el tiszteletére, egy másik településen parkot neveznek el róla. ízlések és pofonok különbözőek, mondhatja valaki, s kétség sem férhet hozzá, hogy a Hor- thy-korszaknak (Horthy Miklós 1920-tól 1944-ig volt a Magyar Királyság kormányzója) voltak figyelemre méltó teljesítményei. S azok érzése sem vitatható el, akik az első bécsi döntés után Léván, Tornaiján vagy Szepsi- ben virággal köszöntötték a bevonuló magyar honvédokat. Csakhogy azoknak, akik köz- szereplést vállalnak, akár református püspökök, akár a kormánypárt parlamenti képviselői, tisztában kellene lenniük döntésük súlyával és következményeivel. Azzal, hogy bár Horthy sokak szemében jó református volt, tiszteletre méltó államférfi, az idő és az erkölcs próbáját mégsem állta ki. Valójában sem jó református, sem jó államfő nem volt, hiszen e feladatok súlyának nem tudott megfelelni. Horthy ugyanis nem csupán egy vesztes háborúba vitte bele az országot, hanem csendesen asszisztált a magyar holokauszt végrehajtásához is. S bár nem volt a zsidóság fizikai megsemmisítésének a híve, ó, aki egy ország minden lakosáért volt felelős, sem a kirekesztő és megalázó zsidótörvények elfogadásakor nem emelte fel szavát, sem akkor, amikor 1944. május-júniusban magyarok százezreit zárták gettókba, majd vitték a biztos halálba. Pedig tudhatta, mi vár rájuk, hiszen ismerte az auschwitzijegyzőkönyveket. Szabó István dunamelléki református püspök a minap egy konferencián arról beszélt, hogy merjünk nemet mondani a gonoszságra. Horthynak ez nem csupán emberként, hanem államférfiként, magyarok millióinak vezetőjeként is kötelessége lett volna. Ő azonban ezt nem tette meg, nem mondta ki azt a „nemet”, amely azt eredményezte volna, hogy ma ne Jozef Tisóval kelljen egy lapon említeni őt. Ha valaki közéleti tevékenységre adja fejét, nem árt, ha meg tudja vonni a határt az erkölcsös és az erkölcstelen, az ildomos és a nem ülő között. Azoknak, akik Horthynak szobrot emelnek, s akik a nyüasura- lom törvényhozásának tagját, Nyirő Józsefet kisebbségi példaképként akaiják - egyébként merő aktuálpolitikai okokból - mártírrá emelni, pont ez a képességük hiányzik. Nem látják, hogy Horthy és Nyirő melyik oldalán vannak a képzeletbeli vonalnak, amely a szalonképest a szalonképtelentől elválasztja.- Az a gond, fiam, hogy ahogy öregszik az ember, úgy lesz a sör is egyre drágább... (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Az ország államformája: szelektív köztársaság SERES LÁSZLÓ Először ugye a Magyar Népköztársaság szűnt meg, teljes joggal, hiszen ennek a konstrukciónak már szemantikai okokból is buknia kellett: a nép köztársasága épp olyan pleonaz- mus (szószaporítás), mint a népi demokrácia, ráadásul a komcsi funkciuralom sosem volt semmilyen „demokrácia”. Aztán jött a köztársaság, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk, működött, mert volt egy vállalhatom átírt exkomcsi alkotmánya. Majd két éve jöttek az új fiúk, kikiáltották a fülkeforradalmi tanácsrendszert, ami azt jelentette, hogy barátságosan azt tanácsolták nekünk, fogadjuk el a fülkeforradalmat, hiszen innentől fogva mindent mi akartunk, kétharmaddal. A Nemzeti Együttműködés Rendszere következő lépésként új, felesleges alkotmányt írt, még kevesebb szabadsággal, mint eddig, kiiktattak minden kontrollinstanciát, kivették az ország nevéből a köztársaságot, amely így maradt Magyar- ország, lojális haverjaikat ültették az összes közintézménybe, aláíró bohócot csináltak a köztársasági elnökből, aki azzal zárta karrierjét, hogy bohócot csinált önmagából (de egy állami villába azért még átköltözne). Most pedig itt a végső csapás arra, ami valaha mégiscsak a res publica volt: egyrészt megszüntetik a pártok állami támogatását, másrészt a nép egy részét, akiknek túl macerás a szavazás, lényegében felmentenék a voksolás fárasztó kényszere alól. Ami a pártok - és így a kampány - állami finanszírozását Ule- ti, nincs is népszerűbb ennél a javaslatnál ebben a stupid, populista, párt- és politikaellenes közegben, amit nem utolsósorban épp a most kormányzó párt tett stupiddá, populistává, párt- és politikaellenessé. Jó lenne persze egy szabad, tiszta, átlátható, amerikai típusú „szabad a versen/’ pártfinanszírozás (miért ne próbálnának a pártok a gazdasági szereplőknek is megfelelni, értük versenyezni) - ha Amerikában élnénk. De nem ott élünk. Nálunk ez egyenes utat jelentene a nyüt oligarchauralomhoz, hiszen a potenciális privát szponzorok csupán előzőleg államüag kistafírozott haveri gazdaságok, akik már így is bármikor adnak, ha később valamit nyerhetnek. És általában nyernek is, mondjuk rájuk szabott közbeszerzést. A nép egy részének kizárása, azaz hivatalos nevén előzetes regisztrációja azonban merőben új fejlemény az új pártállam bebetonozásában, hiszen eddig csak a választás szabályait szabták kedvükre, körzethatárokkal manipuláltak, ilyenek. Most viszont jön az „intellektuális cenzus”, hogy tényleg csak az szavazzon, aki tudatos és elkötelezett, de lehet másképp is fogalmazni: azokat kell távol tartani a demokráciától, akik „a választási kampány msében az ellenfelet démonizáló, lebutított kampányszövegekre vevő vadbarmok” - közölte az egyik fideszes nyíltan, ámde név nélkül a Népszabadsággal. A regisztráció nyilván arra irányul, hogy a legiskolázatlanabbakat kiszűrjék a köz ügyeiből, úgyhogy ideje lassan alaposabban megnézni, hogy a valóban kétséges, populista tömegdemokrácia helyett milyen kétséges elituralmat készítenek elő éppen államilag az ellenfelet démonizáló, lebutított vadbarmok. Nem mondhatni, hogy a kormány valami rosszat csinálna. Hiszen nem csinál semmit... Fico munkához lát JURAJ HRABKO Robert Fico kormánya a mai napig nem tett le a parlament asztalára egyetlen törvényjavaslatot sem. Ami nem azt jelenti, hogy semmit se csinál, mert például nagy erőkkel dolgozik az egypárti uralom területének megtisztításán. Pontosabban: személyi kérdésekkel foglalkozik, hogy amikor majd valóban kormányozni fog, az ellenőrzők és bírálók jogköre minél csekélyebb legyen. Közben fél szemmel a közvéleményt lesi: próbálgatja, mit szólna a nép erre vagy arra, milyen visszhangot váltana ki az adóemelés, a magán-nyugdíjpénztár megnyirbálása, az üzembentartási díj újbóli bevezetése - és így tovább. Ha egy ötlet történetesen nagy ellenkezést vált ki (például az örökösödési adó), gyorsan közli, hogy a vita véget ért, minden marad a régiben. Néha már úgy tűnhet, ez a kormány nem tudja, mit is csinálhatna. Rendelkezésére állnak ugyan a keretszámok - melyek egyelőre nem igazán teszik számára lehetővé a vagyonnal való sáfárkodást-, de inkább azzal foglalkozik, hogyan érhető el, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Másként mondva: hogy a mecénásai is elégedettek legyenek, de a kormánypárt se veszítsen népszerűségéből. A smeres parlamenti képviselők számát tekintve Robert Ficónak egyedülálló lehetősége van arra, hogy bárhogy átszabja az országot, ha úgy tetszik neki, akár fenekestől felforgassa. Ha akarná, vígan létrehozhatna egy karcsú és hatékony kormányt, s átláthatóvá tehetné a mintegy nyolcszáz költségvetési szervezetnek meg mindenféle állami hivatalnak a működését is. Bizony, akár még szociáldemokrata megfontolásból is, ha már egyszer az a meggyőződése, hogy ez a helyes irány. Megvan hozzá a választóktól kapott felhatalmazása. De nem teszi. Ehelyett az első kormányzása módszereit folytatja. Akkor viszont még köny- nyen ráfoghatott ezt-azt a koalíciós társaira. Miveljelenleg ilyen bűnbakjai nem lehetnek, hamar összetákolt egy szolidaritási meg fejlesztési tanácsot, amelyben már mindenki benne van, aki bele akart kerülni: a munkáltatók, a szakszervezetek, az egyházak, az akadémikusok, a civü szervezetek... Aki még nem, jelentkezzen, biztos beveszik. Ha nem lett volna annak idején Nemzeti Front, Fico most azt hozhatta volna létre. Különben létrehozta, csak más néven. A Nemzeti Front is ilyen volt: egy párt vezetése alatt állt, tagjai is csak a létszámot szaporították. Nem mondhatni, hogy a kormány valami rosszat csinálna. Hiszen nem csinál semmit. De a módszer s főként az irányzók, amivel munkához kíván látni, a lakosság többsége számára semmijóval nem kecsegtet. FIGYELŐ Nem nyugszik a Nyirő-ügy Victor Ponta román miniszterelnök véleménye szerint Nyirő József a tevékenysége miatt nem részesülhet nyilvános tiszteletadásban Romániában - közölte a miniszterelnök egy pénteki sajtóértekezleten, újságírói kérdésre válaszolva. ,A magyar parlament elnöke arra hivatkozott, hogy a korábbi román kormány egyetértett Nyirő székelyudvarhelyi újratemetésével. Nos, a tisztségben lévő kormány, a miniszterelnök, a külügyminiszter és a belügyminiszter nyilvánvalóan kifejezte ellenkezését ezzel kapcsolatban” - mondta a román kormányfő. A Jobbik a hírrel összefüggésben határozott föllépést követel a magyar kormánytól Nyirő-ügyben, s „megdöbbenéssel kíséri figyelemmel a becsődölt magyar diplomácia vergődése közepette újjáéledő román soviniszta megnyilvánulásokat, amelyek az utóbbi hetekben Nyirő József újratemetését kísérik.” A párt nyilatkozata szerint „az új román kormány a Ceaugescu- időkre jellemző, szekus módszerekkel, hatósági zaklatásokkal igyekszik megakadályozni, hogy az erdélyi író őt megillető végső tiszteletadás mellett végre ősei földjében nyugodhasson. Bukarest célja az erdélyi magyarság és Magyarország provokálása.” (MTI)
