Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-25 / 120. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 25. Vélemény És háttér 7 Ha mindezt összeadjuk, megtudjuk, mibe is kerül a honatya (honleány)... Jutalom, bér, juttatás Amolyan populista, in­kább a választási időszak végére való játék a képvi­selőijavadalmazás bon­colgatása, esetleg a béren felüli juttatások megadóz­tatása, mégis most jelent meg a javaslat. LOVÁSZ ATTILA Méghozzá kormánypárti kö­rökből, úgy, hogy a szlovák saj­tó teljes egésze a képviselő hi­bákkal teletűzdelt nyilatkoza­tát minden kontroll nélkül át­vette. Idézzük az alaphír má­sodik bekezdését: ,A három­ezer eurós képviselői fizetés egy része adómentes, s bár költségtérítésre való, jelenleg a honatyák jövedelmének jelen­tős része.” Eddig az idézet, s most nézzük meg, mi a valóság. A képviselői bér 2009 euró. Bérnek tekintjük még a parla­ment elnökének (498 €), alel- nökeinek (332 €), a bizottsá­gok elnökeinek (166 €) és alel- nökeinek (83 €) pótlékait. Mindezekből ugyanis a neve­zett tisztségviselők adóznak és járulékokat fizetnek. A pozso­nyi képviselők költségtérítési átalánya - nem bére - az átlag­bér 1,8-szorosa, a fővároson kívülieké 2,1-szerese. Nos ez az az összeg, aminek adózásáról beszélnek mostanában, s amire visszatérünk. Minden képviselőnek jár - akármennyi-asszisztens: össz- javadalmazásuk nem haladhat­ja meg a képviselői bér 80 szá­zalékát (ez nagyjából 1600 €). A költségek a parlament költ­ségvetését terhelik. A képvise­lőnek jár iroda, aminek költsé­ge (akárhány irodát tart is fenn a honatya) nem haladhatja meg a 896 eurót. Ezt is a költ­ségvetés állja. Ezenkívül a hon­atyák napi 10 euróért üdülhet­nek Častán - amit nem sűrűn vesznek igénybe. A tömegköz­lekedési eszközökön (vonat, városi közlekedés) ingyenesen utazhatnak, ennek értékét ne­héz kiszámítani. A mandátum kezdetén minden honatya kap egy 1200 eurós laptopot, nyomtatóval, amit nem kell visszaszolgáltatnia. A vidéki képviselők térítés nélküli lak­hatást kapnak Pozsonyban. Nos, ha mindezt összeadjuk, megtudjuk, mibe is kerül a hon­atya (honleány), de bérről csak az első tételnél és a tisztségért járó pótléknál beszélhetünk. Az a bizonyos költségtérítés­átalány (szlovmagyarul: pau­šál), aminek adózásáról beszé­lünk, néhány szépséghibával rendelkezik. A képviselő leg­nagyobb kiadásait a költségve­tés állja: lakhatás, asszisztens, műszaki felszerelés. Utazás esetén a képviselő kaphat na­pidíjat - de ez minden alkal­mazottra vonatkozik. Ezek után kérdés: mi mindenre használhatja fel a képviselő a közel 1600 eurós nem bér jellegű juttatást? Fizethet belő­le szakértőket, pl. meghívhatja tárgyalópartnereit ebédre. Tankolhat a kocsijába, ha már vonattal nem győzi. És sorol­hatnánk. Amennyiben valóban a munkájához szükséges moz­gást, információkat, felkészü­lést szolgálja az összeg, akkor költségtérítés, és mint olyan, nem adóköteles. A költség költ­ség, a bér pedig bér. Tiszta helyzet. Csakhogy az átalá­nyokkal úgy vagyunk, hogy vagy arra megy, amire adják, vagy nem. Az igazságos és átlátható megoldásokból kettő van. Az egyik: adóztassuk meg az áta­lányt, de akkor a bér nem 2009 euró, hanem 3600. Punktum. Van, aki sokallja, de azt is írjuk le, az ország első 150 emberéről van szó. Olyanokat kell válasz­tani, akiket megillet ekkora jut­tatás. A másik, valamivel igaz­ságosabbnak tűnő megoldás a 2009 eurós bér melletti számla­kötelezettség, még az ún. rep­rezentációs költségeknél is. Pontosan látható, mire költ a honatya: szakértőre, kocsmára, tárgyalásra, utazásra, irodai papírra, USB-csatlakozásra, mi­egymásra. Mint mi mindannyi­an, akiknek egyáltalán van le­hetőségünk költségelszámolás­ra. A béréből meg éljen. Tiszta ügy. És a 2000 eurós bérre ne mondjuk, hogy sok - legalábbis ha azt akarjuk, hogy a parla­mentben elitek üljenek. Ha va­lódi elitek, akkor még azt is leír­hatjuk: olcsójánosok. Az vi­szont igaz, hogy tiszta játéksza­bályokkal kell játszaniok. Mert így tisztességes.- Fogd fel a fuldoklásod felkészítő edzőgyakorlatnak a közeljövő gazdasági helyzetére! (Peter Gossónyi rajza) Az üzenet egyértelmű: azt csinálunk, amit akarunk, ebbe senki se üsse bele az orrát Kit zavarnak a kamerák? MÓZES SZABOLCS Jött egy melós, szétrakta a létrát, felmászott rá, lecsava­rozta a kamerát a falról, pózolt vele egyet a fotósoknak, majd elment. Természetesen nem egy szürreális kelet-európai film első filmkockáiról van szó. Egy szerdai történésről. Pavol Paška házelnök pár hetes tény­kedés után úgy döntött, lesze­relteti a képviselői jelenléti ívek felett elhelyezett biztonsági kamerát. Merthogy ez méltat­lan a parlamenthez. A kamera másfél évvel ez­előtti felszerelésének oka is egyébként ugyanez volt: a par­lamenthez méltatlan dolgok. Egy bizonyos Ján Slota nevű képviselő úgy döntött, az elló­gott ülésekért is szeretne fizet­séget kapni - merthogy ez elvi­leg nem jár -, ezért utasította Rafael Rafaj nevű számysegéd- jét, írja őt alá az íveken. Az eset 2008-ban történt, amikor a Tisztelt Házat a fentebb említett Paška vezette, ám az ügy, koalí­ciós képviselők érintettsége mi­att, el lett kenve. Mivel mostantól nincs kame­ra, az új sloták és rafajok lebuk- tatása ismét nehezebb lesz. Persze, ne legyünk naivak, po­litikai akarat híján száz kamera sem sokat segít, ám nem lehet­ne olyan könnyen eltussolni egy újabb botrányt. Ami pedig a „kamerátlanítás” hivatalos indokát illeti: a parlamentben gyakorlatilag csak pisilni lehet anélkül, hogy az embert ne rögzítse egy biztonsági kame­ra. És újabban - ismét - képvi­selői jelenléti ívet aláírni. Avagy a többi mozgóképrögzí­tő eszköz nem teszi a képviselői munkához méltatlanabbá a parlamentet, csak ez az egy - a smeres házelnök szerint. Pont az az egy. Kit zavar akkor a kamera? Élünk a gyanúval, hogy azt, aki a 2008-ashoz hasonló esetek megismétlődésétől tart. Avagy azt, aki elvből nyúl hozzá előd­je kis „szimbolikus” lépéseihez. Közben pedig lehet, hogy a kamera a saját rossz lelkiisme­retét is bántja, vagy mondjuk úgy: saját négy évvel ezelőtti ballépését próbálja utólag kaci­fántos módon legalizálni. Csak kár, hogy közben a választó- polgár érdeke kerül vakvá­gányra: merthogy jogunk van hozzá, hogy tudjuk, ki az, aki valóban részt vesz az üléseken, s ki az, aki csalás útján jut hoz­zá fizetéséhez. KOMMENTÁR Szlovák papagájok MOLNÁR IVÁN Aki arra számít, hogy a második Fico-kormány gazdaságpolitikája ugyanolyan kiszámíthatat­lan lesz, mint Robert Fico első regnálása idején, „kellemesen” csalódhat. Egyelőre minden jel arra utal, hogy a most beiktatott kabinet gazda­ságpolitikája az egyik legkiszámíthatóbbnak bizonyul majd az összes eddigi kormányéhoz képest. Hogy ez pozitív hírnek számít-e, az viszont erősen kétséges. Fico kiszámíthatósága ugyanis nem az általa val­lott politikai értékek következetes végrehajtásában rejlik. Pártja, a Smer ugyan baloldaliként határozza meg önmagát, de éppüyen könnyen nevezhetnék magukat jobboldalinak is. A lényeg tudniillik az elvek rugalmas változtatása, attól függően, épp mire van igény a választók körében. Egyetlen valós céljuk ugyanis a népszerűség fenntartása. Fico ennek érdekében bármire képes, viszont már az első kormányzása idején bebizonyította, hogy elvtelenségénél csak az ötlette­lensége nagyobb. Szerencséjére ezúttal olyan kedvező nem­zetközi helyzetben vette át az ország kormányzását, amely­ben nem kell messzire mennie a populista ötletekért. Fico ki­számíthatósága épp abban rejlik, hogy a várható gazdaság- politikai lépéseinek nagy része nem tőle származik. Hogy megtudjuk, mire számíthatunk a szlovák kormány ré­széről, elegendő megnézni, mit tesznek azok a politikusok, akiket a szlovák kormányfő példaképeinek tekint, és akiknek a szavait papagájként ismétli. Az elmúlt hetek bebizonyítot­ták, hogy Fico számára elsősorban a magyar kormányfő és a frissen beiktatott francia elnök számítanak azoknak a „világítótornyoknak”, amelyekhez igazodik. A szlovák kor­mányfő beiktatását követően sokan arra számítottak, hogy nem követi majd Orbán Viktor gazdasági szabadságharcnak becézett populista tobzódását, ma azonban ott tartunk, hogy a szlovák kormány, ha szalonképesebben is, de a második nyugdíjpillér ellehetetlenítésére törekszik, ágazati külön­adókat és bankadót vezet be, miközben a takarékoskodásról egyre kevesebb szó esik. Mindezt ugyanazokkal a hazugsá­gokkal fűszerezik, mint amivel Orbán élt, azt vallva, hogy a gazdagok, a multik, a bankok is vegyék ki részüket az állam- háztartás rendbehozatalából, elhallgatva, hogy az összes ilyen populista felindultságból elkövetett adókivetést vég­eredményben úgyis a lakosság fizeti meg. Ficóéknak persze nincs önálló véleményük az eurózóna jövőjét illetően sem. Francois Hollandé beiktatása a szlovák kormány számára így soha jobbkor nem jöhetett volna, hiszen az új francia elnök kellőképp baloldali és kellőképp populista ahhoz, hogy Fico gondolkodás nélkül kövesse. Épp ezért, ha azt szeretnénk tudni, mire is számíthatunk a szlovák kormány részéről az elkövetkező időszakban, elég lesz figyelemmel kísérni Or­bán és Hollandé legvadabb nyilatkozatait. Ha arról van szó, hogyan lehet egy országot tönkretenni úgy, hogy közben nö­veljük a népszerűségünket, Fico rendkívül jó felfogású tanu­lónak számít. FIGYELŐ A homofóbia ellen az EP Az Európai Parlament (EP) Strasbourgban nagy többséggel elfogadott, több­párti kezdeményezésű hatá­rozatban ítélte el a homofó- biát, a szexuális orientáción és nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulásait. Az állás- foglalásban az EP mélységes sajnálatának adott hangot amiatt, hogy még nem min­dig tartják teljes mértékben tiszteletben a leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuá­lisok és transzszexuálisok (LGBT) alapvetőjogait. „Olyan elfogadó társadal­mi környezetet kell kialakí­tani Európában, amely tiszte­li a másságot. Ebben a politi­kai szereplőknek, a médiá­nak, az oktatásnak is nagy szerepe van - hangsúlyozta Göncz Kinga szocialista eu­rópai parlamenti képviselő a kérdésről folytatott vitában. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió olyan értékközösség, amely az egyenlőségen, a diszkriminá­ciómentességen, az emberi méltóság tiszteletén alapul. „Ez mégsem adatik meg min­denkinek -jegyezte meg. - A melegek jogainak a biztosítá­sa terén is bőven van tenniva­lónk. Még mindig nem sike­rült elfogadnunk az Európai Unió horizontális antidiszk- riminációs irányelvét, amely mindenki számára széles körben garantálná a megkü­lönböztetéstől való mentes­séget. Nem biztosított az azonos nemű párok szabad mozgása, mivel a kapcsolatok legalizálásának kölcsönös el­ismerése sem megoldott minden tagállamban. Hiány­zik a gyűlöletbeszéd, a gyűlö­letcselekmények elleni EU- szintű fellépés, noha azt az Európa Tanács ajánlása is fontosnak tartja” - mondta Göncz Kinga. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom