Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-23 / 118. szám, szerda

wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012.. MÁJUS 23. Régió-szülőföld 15 ELMENT MOLNÁR JÁNOS A Bodrogköz fotókrónikása Királyhelmecen tegnap helyezték örök nyuga­lomra Molnár János ta­nárt, aki a hét végén 69 éves korában hunyt el. LECZO ZOLTÁN Molnár János a Nyitrai Peda­gógiai Főiskolán szerzett dip­lomát, nyugdíjazásáig a Király- helmeci Gimnáziumban dolgo­zott. Pedagógusi munkája mel­lett több évtizeden keresztül a „Bodrogköz fotókrónikásaként” fényképeken örökítette meg a régió szinte minden jelentősebb társadalmi eseményét, a tájat, a mára már letűnt városképet, az itt élő embereket, a vidéket. Fényképei rendszeresen megje­lentek az Új Szóban, a Szabad Földművesben, a Nőben, a Pravdában és az Irodalmi Szem­lében. Társszerzője volt a Ki- rályhelmec 700 éve valamint a Királyhelmec és környéke régi képeken című kiadványnak. Tá­jak, emberek című önálló fotó- kiállítását 2006-ban a Bodrog­közi Kulturális Fesztivál kereté­ben rendezték meg a Királyhel- meci Művelődési Központban. Az alkotóval akkor ebből az al­kalomból beszélgettünk. A szeptemberi tárlatán hány képet állított ki? Most 56 kép került bemuta­tásra, melyet Kopasz Viktor, a Prágában élő, királyhelmeci születésű fotóművész segítsé­gével végül 177 kép közül vá­lasztott ki az alkotó. Egyébként az archívumom közel 40 év fo­tóanyagát rejti. Azt, hogy összesen hány felvételből áll, még megsaccolni sem tudom. Az említett 177 képből leg­alább még két kiállítás anyagát össze lehetne állítani. Vktor kezdő fotósként sokszor kért tanácsot tőlem, időnként gé­peket is kölcsönadtam neki. Később elvégezte a Prágai Filmművészeti Főiskola foto­gráfia szakát, majd ugyanott kezdett tanítani. Több kiállítás anyagának az összeállításánál működött már közre, így bíz­tam az értékítéletében. Kez­detben az volt az elképzelé­sünk, hogy egyetlen képnek sem adunk címet, ám ezt a döntésünket később megvál­toztattuk. A bemutatott fotók egyébként öt kép kivételével a régió valamelyik településén készültek, ezért is kapta a tár- lataTájak, emberek címet. Ön hosszú évek óta nem je­lentkezettönálló kiállítással. Az első kiállításomat 1966-ban, a csehországi Tábor­ban rendezték, ennek anyagát később Királyhelmecen is be­mutatták. 1973-ban az Ezerar­cú Moszkva címűt megint csak itt rendezték meg, ezt több szlo­vákiai városban is láthatta a kö­zönség. Egyébként én fényké­peztem és szerkesztettem a Ki­rályhelmec 700 éve című kiad­vány anyagát, valamint társ­szerzője voltam a Pro Patria ál­tal kiadott Királyhelmec és kör­nyéke régi képekben című könyvnek. Hosszú évtizedekig dolgoztam külsősként külön­böző hazai lapoknak: az Új Szó­nak, a Szabad Földművesnek, a Nőnek, a Pravdának és az Iro­dalmi Szemlének. Mikor kezdett fotózni? Középiskolásként már tudó­sítottam az Új Szót az itteni eseményekről. Ez idő tájt kezd­tem el fotózni, az első gépemet, egy Flexaretet a bolyi plébános segítségével vettem. Hajói em­lékszem, több mint 800 koro­nába került, ez hatalmas pénz volt akkoriban. Az összeget úgy spóroltam össze, hogy nyaranta segítettem édesapámnak, aki postás volt. Az első fotókat a la­kóhelyem környékén Bolyban, Szolnocskán, Vékén készítet­tem, jártamban-keltemben. A Flexaret a mai napig megvan és működik. Soha sem szeretett volna profi fotós lenni? A tanulmányaim befejez­tével az volt az elképzelé­sem, hogy Pozsonyban, a Duna utcai iskolában válla­lok munkát, hogy dolgozhas­sak a magyar lapoknak is. Különböző okok miatt ez nem sikerült, így hazajöttem, ám a fényképezést nem hagytam abba. A feleségem gyakran mondogatta, hogy - ahogy ő fogalmazott - „Te mindenütt ott voltál, ahol két cintányért összecsaptak”. Hosszú évekig Ön volt Ki­rályhelmec hivatalos fotósa. Ez konkrétan mit jelentett? Azt, hogy minden fontosabb társadalmi vagy kulturális ese­ményen fényképeket készítet­tem. Mondanom sem kell, ezért a munkáért pénzt nem kaptam, csak egy garzonlakást a város­tól, ahol berendezhettem a műtermemet. Időközben létre­jött egy hatalmas archívum, évek és események szerint ren­deztem az anyagot. Kár lenne, ha mindez veszendőbe men­ne... Csak hogy egy-két dolgot említsek: ott voltam a szövetke­zetesítésekkor, az 1968-asszov- jet megszálláskor (ekkor egyébként majdnem lelőttek), illetve Hruscsov királyhelmeci látogatásakor. Tiszacsemyő- ben, amikor Brezsnyev jött el oda, szintén fotóztam. Sikerült lencsevégre kapnom a főtitkár alteregójátis. Elkedvetlenített, amikor az automata gépek megjelenése­kor egyszerre mindenld fényké­pezni kezdett. Egyet kattint, és máris kész a kép. Én nem így dolgozom. Nekem mindig fon­tosak voltak a részletek, a műszaki feltételek, a szakmai tudás. Ha az ember fekete-fehér képet készít, később már nem sok lehetősége van az esedeges hibák kiküszöbölésére. Ezért is törekedtem mindig a precizitás­ra, a technikai tökéletességre. Mindig azokra a pillanatokra vadásztam, amelyek talán má­sokat is elgondolkodtatnak vagy megörvendeztetnek, aztán egyszerűen megörökítettem dolgokat, embereket, esemé­nyeket, történéseket körülöttem úgy, ahogyan azokat én láttam. Megfáradva, töretlenül - Dorkó Mihály bácsi, Zétény Nebulók Mezgerélők (Molnár János felvételei) Sokan csodálják meg Norbert saját kertjét is (A szerző felvétele Zöld liget kell, konyhakert nem Szerelőből kerttervező B. JUHOS MELINDA Nádszeg. Piroska Norbert is azok közé tartozik, akiknek eredeti szakmájuk meglehető­sen távol áll jelenlegi munká­juktól. Norbert több száz kert megtervezése után is azt állítja, minden egyes megrendelés újabb és újabb kihívás számára. Sokan bízzák szakemberre Norbert víz-gáz-központi- fűtésszerelőként végzett, és nagyon sokáig ezen a területen tevékenykedett, majd egy válla­lathoz került, ahol automata öntözőberendezéseket szerel­tek családi házak udvarába. „A cégnél később felmondtam és új munkalehetőséget kerestem. A téli szezonban volt időm azon gondolkodni, milyen vállalko­zásba is kezdhetnék. Az öntö­zők szerelésénél már érintőle­gesen foglalkoztam a díszker­tekkel, segítettem a parkosítá­soknál, így aztán tavasszal saját vállalkozásba kezdtem” - kezdi a beszélgetést Piroska Norbert. Eleinte kisebb megrendelése­ket kapott, sok karbantartási munkát is elvállalt és közben rengeteget olvasott a növé­nyekről, tanfolyamokra jár. Tíz évvel ezelőtt, amikor kertterve­zéssel kezdett foglalkozni, még nem volt divatban megtervez­tetni a családi házak kertjét. Ma viszont már rengetegen hívnak szakembert, akitől egy igazi oá­zis kialakítását várják. „Ma már a telkeken, a ház mellé szinte kizárólag parkot terveznek, ke­vesen hagynak konyhakertet. Ma már a kertben pihenni sze­retnének, megnyugodni, éppen ezért szinte alapvető elvárás, hogy a kert elkészülte után mi­nél kevesebb munkát igényel­jen a karbantartása. Az embe­reknek nincs idejük arra, hogy bejárják a kertészeteket, ültet- gessenek. Előfordul, hogy hoz­zálátnak, de a végén mégis in­kább szakemberhez fordulnak, nem kísérleteznek tovább, mert esetleg az összkép nem olyan, mint amüyet szerettek volna” - mondta Norbert. A szomszéd kertje mindig zöldebb Sokan mennek Norberthez konkrét elképzelésekkel, inter­netről letöltött fényképekkel, és ragaszkodnak a képen látot­takhoz még akkor is, ha az adott növény nem szereti a mi éghajlati viszonyainkat. A nö­vények kiválasztásánál első­Legközelebb Július Hégli pedagógust, szervezőt mutatjuk be. sorban az ár a meghatározó, utána az udvar fekvése és a nö­vények típusa. Egy kert kialakí­tása több hónapig is eltarthat, ha a kliens úgy kívánja, hogy egész évben nyíljon valamilyen virág. Norbert elmesélte, akadt olyan kliense is, aki mindenféle konkrét elképzelés nélkül csu­pán azt a kritériumot szabta, hogy az övé szebb legyen a szomszéd kertjénél, drágább fákat ültessenek, mint amilye­nek a szomszédnál vannak. Ma már egyre többen szeretnék, ha kertjüket tó is díszítené, de ah­hoz, hogy az egész évben tiszta és szép maradjon, sok törődés­re van szükség. Miután ezzel szembesülnek az emberek, so­kan inkább lemondanak a tó nyújtotta kellemes látványról. Egyre inkább kezdenek elter­jedni a fürdőtavak is, amelyek tisztítórendszer nélkül önma­gukat tisztítják oxigéntermelő növények segítségével. Tavasszal hajsza Norbert azt mondja, egyálta­lán nem bánta meg, hogy vál­tott és új területen kezdett dol­gozni. „Minden udvar más és más, folyamatosan új terveket kell kidolgoznom, új álmokat megvalósítanom” - mondja. Idénymunkáról lévén szó leg­inkább a kora tavasz jelenti a legnagyobb hajszát. Az egyre erősödő konkurencia ellenére Norbert szerint a legjobb rek­lám az elégedett kliens, aki szí­vesen mutogatja „oázisát” is­merőseinek, barátainak. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom