Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-22 / 117. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 22. Sport 23 Sme: „Ezüstös visszaté­rés. A szlovák hokisok tíz év után újra döntőbe ju­tottak, de az oroszokat nem tudták legyőzni.” Pravda: „Miénk az ezüst!” Plus jeden deň: „Szá­munkra bajnokok vagy­tok! Szlovákia a vereség ellenére ünnepel. A ho­kisok Pa lő Demitrának ajánlották az érmet.” Nový čas: „így is aranyo­sak vagytok! Fiúk, köszön­jük!” iihf.com (a Nemzetközi Jégkorong-szövetség honlapja): „Mint a régi időkben, Oroszország ural­ja a világ hokiját. Az oro­szok első aranyukat nyer- téka 2009-es svájci vb óta.” kp.ru: „Oroszország, éne­kelj! A hokisaink a legjob­bak a világon!” Izvesztyija: „Oroszország olyan hokit játszott, mint a szovjet szbornaja. Meg­győző és egyértelmű győzelem.” idnes.cz: ,A szlovák me­netelés a csúcs alatt véget ért, az oroszok a bajno­kok.” blesk.cz: ,A döntő sima ügy volt. Oroszország 6:2-re lesöpörte Szlová­kiát.” novinky.cz: „Az oroszok három év után ismét aranyérmesek, a szlová­kok az ezüstöt ünnepük.” Az eső ellenére elképesztő tömeg köszöntötte a Helsinkiből hazatérő szlovák jégkorong-válogatottat a pozsonyi Sznf téren „Ezekért a pillanatokért hokizunk” Pozsony. Vereség a dön­tőben az oroszoktól? Le­lezúduló eső, közel két­órás várakozás, folyama­tos lökdösődés? A fenti­ek egy része is elég ah­hoz, hogy valaki rosszkedvűvé váljon. De nem tegnap délután Po­zsonyban, a szlovák ho­kisok köszöntésekor, a Szlovák nemzeti felkelés terén. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Elcsépelt a mondás, hogy egy csapatot a győztesnek ki­járó ünneplésben részesítenek - de Pozsonyban tegnap dél­után a drukkerek nem az újítá­sokkal voltak elfoglalva. Az Sznf téren összegyűlt többez­res tömeg kitartóan várta a helsinki hősöket: sem a műsorvezető húszpercenként ismétlődő mondata („már csak negyedóra, és ideér a fiúkat szállító busz”), sem a színpa­don zajló, ilyenkor kötelező­nek számító tánc-, éneklő- és egyéb versenyek nem tántorí­tották el a szurkolókat. Nem Pályafutása első vb-szereplése után kijárt az ünneplés Vladimír Vújteknek (TASR-felvétel) csoda: utoljára 2003-ban ün­nepelhettek vb-érmet a rajon­gók. így amikor végre begör­dült a térre a kissé kopottnak tűnő Karosa-busz, fülsiketítő üdvrivalgás tört ki. A hokisok arcán némi meg­döbbenést vehettek észre a hozzájuk közelebb állók: ennyi emberre talán ők sem számítot­tak, még a Dunaj bevásárló­központ tetején is foglalt volt minden jónak számító állóhely. Valószínűleg onnan is élvezhe­tő lehetett a bevonulás: Chárá- ék egyesével léptek fel a szín­padra, hatalmas tombolás kö­zepette. A legeslegnagyobb ünneplés Miroslav Satannak jutott ki: úgy tűnt, a 37 éves támadó aznap nem jut szóhoz. Mégis, amikor a mikrofon már a kezében volt, hirtelen nem ta­lálta a szavakat. „Ezekért a pil­lanatokért hokizunk” - mondta végül a tömegre mutatva. Mi­chal Handzuš arcára is minden rá volt írva, hallgatása sokat el­árult. Chárávál egybehangzóan hangsúlyozták: hiába volt már részük hasonlóban, ezt az ér­zést egyszerűen nem lehet megunni. S hogy ezt komolyan gondolták, azt a majdnem ki­csorduló könnyeik is bizonyít­ják. Hogy azonban az ünneplés ne forduljon túlzott komoly­ságba, arról a már kellően vidám fiatalabb generáció gondoskodott. (Ebből is lát­ni, Vladimír Vüjtek szövetsé­gi kapitány milyen jól össze­rakta csapatát.) Andrej Seke­ra mint pezsgőfelelős tett ar­ról, hogy még véletlenül se maradjon senki öltözéke szá­raz (ezt leginkább Satan sínylette meg), Marek Ho- vorka az énekes betéteket biztosította (ezt a vájtfülűek sínylették meg), Libor Hudá- ček pedig a kamasz lányokat szédítette. Az egyik legszebb pillanat viszont az volt, amikor a szurkolók teljesen spontánul elkezdték skandálni Pavol Demitra nevét. Nem túl hosszasan, nem téve szomor­kássá a hangulatot, de méltó­ságteljesen megemlékezve a légi katasztrófában elhunyt sztárról. Szűk húsz perc után egy kö­zös énekléssel elbúcsúztak a tértől a hokisok, folytatva az elég szoros hivatalos progra­mot. De ahogy a műsorvezető is fogalmazott: jövőre is sze­retnének legalább ennyire kifá­radni a reptérről a városba jö­vet. (ot) Az ünneplésről készült videót megnézhetik az ujszo.com-on. CAN-SVK3:2 FIN-SVK 1:0 USA-SVK 2:4 SVK-KAZ 4:2 SVK-BLR5:! SUI-SVKO:! A nyitómeccsen még meg­remegett a sok szlovák fiatal keze. A vb-n rögtön Kanada el­len debütálni nem egyszerű feladat, ennek ellenére a válo­gatott szimpatikusán mutatko­zott be. Peter Hamerlík védése­inek köszönhetően végig nyílt volt a mérkőzés. A jó teljesítmény dacára a finnek ellen Hamerlíket Ján Laco váltotta a kapuban, aki a vb egyik nagy felfedezettje lett, és aki ezután már csak a döntő utolsó harmadára engedte át helyét. Vladimír Vűjtek a meccs után azt mondta, csapata egyre javuló tendenciát mutat. Három pont az első három meccs után: a szlovákok tel­jesítették az eltervezetteket, mivel legyőzték az amerikai­akat. „Végre pontokat is sze­reztünk” - sóhajthatott fel a kapitány. Miroslav Satan gól­lal ünnepelte 150. válogatott mérkőzését. A kazahok ellen mindenki előre elkönyvelte a három pon­tot, talán ez is volt az oka an­nak, hogy eléggé csikorgott a szlovák gépezet. Meg az, hogy az ellenfélnek ez a meccs jelen­tette az utolsó reális lehetősé­get a továbbjutásra, így min­dent beleadtak. Elég-e egy meccs megnyeré­séhez négy percnyi csúcstelje­sítmény? Ha Radivojevič, Mik­iik, Kopecký és Mikúš úgy gon­dolja, akkor igen. A négy gyors gól után az utolsó harmadra hát­radőlhettek karosszékükben a drukkerek, és élvezhették a fe­héroroszok elleni sikert. Előzetesen úgy tűnt, a svájci­ak ellen fog eldőlni, a szlovákok bejutnak-e öt év után a negyed­döntőbe. Ennek megfelelően szép játékról nem, taktikai csa­táról viszont annál inkább be­szélhetünk a meccs kapcsán, amelyen Marcel Hossa és Graňák is ujjtörést szenvedett. SVK-FRA 5:4 CAN-SVK 3:4 CZE-SVK 1:3 RUS-SVK 6:2 A többi meccs úgy alakult, hogy a meglepetéscsapat fran­ciák elleni derbin múlt a leg­jobb nyolc közé jutás. A gallok- nak nyerniük kellett ehhez, de többször is csak az egyenlítésig tudtak eljutni. Az önfeláldozó- an védekező szlovákok a győ­zelemmel olimpiai kvótát is szereztek. Teljesültek a szlovák célok a vb-n (negyeddöntő, ötkarikás részvétel), így Cháráék nyomás nélkül léphettek jégre Kana­da ellen. Illetve azért volt egy kis teher a vállukon: szerették volna illendően felköszönteni a 65. születésnapját a negyed­döntő napján ünneplő Vladimír Vüjtek szövetségi kapitány. Az ajándék szépre sikerült, a jó védekezés, Laco kapus bra- vúijai és a hatékony ellentámadások taktikáját siker koronáz­ta, a válogatott nyolc év után ismét bejutott az elődöntőbe. „Úgy látszik, a fiúk még nem akartak hazautazni” - nyugtáz­ta a kapitány. Miféle cseh komplexus? Ha volt is valaha (márpedig volt, nem véletlenül nyertek meg a csehek a két csapat 53 korábbi egymás elleni meccséből 36-ot), Vladimír Vűjtek érkeztével semmivé lett. A hihetetlen erőbedobással játszó szlovákok az elődöntőben rendkívül fegyelmezett játékkal rukkoltak ki az ősi rivális ellen, amely nem találta az ellenszert az önfeláldozó védekezésre. A szlovákok ezzel szemben minden megingást büntették: Miroslav Satan két gólt ütött, egyszer pedig a fiatal Libor Hudáček is beta­lált. Ivan Baranka így szintén győzelemmel ünnepelhette szüle­tésnapját, a szlovákok zsinórban hetedik meccsüket nyerték meg. A fantasztikus formában hokizó orosz válogatott ellen már kevés volt a szlovák lelke­sedés és összetartás. A döntő a szbornaja megérdemelt győ­zelmét hozta, ám a vesztesek csak rövid ideig szomorkodtak. Az ezüstéremmel minden elő­zetes elvárást maximáüsan túl­teljesítettek. (ot, bt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom