Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-19 / 115. szám, szombat
Szalon 19 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 19. Ötvenöt évvel ezelőtt alakult meg a prágai Ady Endre Diákkör - helyszíni beszámoló az ünnepi nagytalálkozóról A magyarok száztornyú városa Elnökök találkozója. Balról jobbra: Varga Levente, Duka Zólyomi Arpád, Lacza Tihamér, Szaló Béla, Molnár Imre, Salamon Lívia, Balázs Ferenc, Cséfalvay Gusztáv, Őszi Károly LACZA TIHAMÉR OZOGÁNY ERNŐ Amióta IV. Károly cseh király és későbbi német-római császár 1348-ban megalapította a róla elnevezett híres egyetemet, a tanulni vágyók is özön- leni kezdtek e csodálatos városba, amit meghatványozott a tizennyolcadik század elején a világ második műszaki felsőfokú intézményén, a mai Cseh Műegyetem jogelődjén az oktatás beindítása. Felesleges hangsúlyozni, hogy a magyar diákok is gyorsan felfedezték maguknak Prága varázsát, amit az is bizonyít, hogy növekvő létszámban folytatták itt tanulmányaikat; a legjelesebbek közülük történelmünk és a tudomány meghatározó alakjai: II. Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem, Görgey Artúr, a magyar szabadságharc fővezére és Selye János, a komáromi magyar egyetem névadója. Rajtuk kívül több ezer magyar, akik jelentős szerepet játszottak és játszanak nemzetünk életében. Saját szervezeti egységet viszont csak kisebbségbe kerülésükkel, a múlt század húszas éveiben alakítottak, ezek közül a legismertebbek a Magyar Akadémikusok Katolikus Köre (MAKK) és a Szent György Kör voltak, amelyeket a cseh főiskolák bezárása 1939- ben, a háború vihara, majd a hontalanság évei, a magyarüldözések nyomtalanul elsodortak. Olyannyira, hogy az ötvenöt évvel ezelőtt megalakuló Ady Endre Diákkör (AED) alapítói szinte semmit nem tudtak elődeikről. Viszont a három prágai egyetemi tanár, Blasko- vics József turkológus, Rákos Látkép a Károly hídról Péter és Bredár Gyula hungaro- lógusok segítségének köszönhetően olyan alapokat raktak le, amelyeken - minden hányattatás ellenére - szilárdan áll az AED épülete. Azé a diák- szervezeté, amelynek tagjai ezúttal még Luxemburgból és Brüsszelből is siettek egykori egyetemi városukba megünnepelni e jeles évfordulót. A háromnapos ünnepség résztvevői a várost járva jól elkülönültek a turistáktól: örömükben szertelen diákká visz- szaváltozva rótták az ódon utcákat, vették számba életük legszebb szakának, ifjúságuknak helyszíneit. Elzarándokoltak egykori campusukba; a Hradzsinba, a világ legnagyobb váregyüttesébe; a tudományszeretők megnézték Tycho de Brahe, a jeles csillagász síremlékét, Johannes Kepler és Faus- tus doktor házát, az Egyszarvúhoz címzett palotát, amelyben egykor Albert Einstein gyönyörködtette el hegedűjátékával Bertha Fanta szalonjának vendégeit; a művészetkedSZIGET A SZÁRAZFÖLDÖN A prágai Ady Endre Diákkör története 1957-2011 (Forró László felvételei) ződésben. Nem véletlen, hogy a rendszerváltást megelőzően az „adysok” teremtették meg a fiatal magyarországi és cseh értelmiség között a kapcsolatot, az egykori tagok pedig a hazai változások élére álltak. Bátran állítható, hogy a legutóbbi hatodfél évtized magyar szellemi áramlatai iránt érdeklődők és a jövő kutatói számára forrásAz eretedi Nyitnikék... és a mai velők megnézték a világhírű Kisjézust a karmeliták templomában; az ódon kiskocsmákat benépesítette a vidám magyar szó. A péntek és a szombat este már a nagy közös „adys” programok jegyében telt. Az első napon a Prágai Magyar Kulturális Intézetben Őszi Károly AED elnök és a rendezvényt megtisztelő Szőke László, Magyarország nagykövete, a nagytalálkozó fővédnökének üdvözlő szavait követően komoly, a jövő számára is fontos könyvbemutatóra került sor: Lacza Tihamér Sziget a szárazföldön című, csaknem hatszáz oldalas nagymonográfiája dokumentumokkal és visszaemlékezésekkel tarkítva mutatta be a diákkör küzdelmekkel tarkított, olykor zaklatott ötvenöt éves múltját és jelenét. A Kalli- gram Kiadó által megjelentetett, szép kivitelezésű mű névjegyzéke kétezer-ötszáznál is több nevet tartalmaz, ami pontosan jelzi, milyen széles alapokon nyugvó, komoly munka folyt az elmúlt évtizedekben ebben az alulról építkező, kezdetektől demokratikus szervePrága, Európa ékszerdoboza, a feledhetetlen száztornyú és százarcú város minden korban egyaránt vonzotta a boldogulni vágyókat, a kalandorokat, a művészetek és a tudományok kedvelőit. munka ez a nagyszerűen ösz- szeállított kötet. Az est hivatalos részét az Ady Endre Diákkör elnökeinek a beszámolója zárta. A harminchárom eddigi elnök döntő többsége megjelent, így - örvendetes módon - csak két, egymást követő csoportra osztva fértek el a színpadon. Valamennyi résztvevő és a közönség számára is izgalmas, tanulságos szellemi kalandot jelentett megismerni azt a bő fél évszázadot, amikor még vagy már nem voltak Prágában, tekintve, hogy mindenki csak a saját, öt-hatévnyi „korszakát” ismerte közelebbről. A Vodičkova utcai Jedová chýše étteremben megrendezett szombati nagytalálkozó csúcspontja az Ady Endre Diákkör Nyitnikék népi táncegyüttese és a Tekergők zenekar fellépése volt. A diákkör tagjai számára a múlt század hetvenes éveitől kezdve a táncegyüttes nemcsak a tartalmas szórakozás, hanem a diktatúra egy szakában az AED létének legfőbb letéteményese volt: a Kozsár Miklós által alapított Nyitnikék legalizálta - háttérintézményén, a Cseh Műegyetem Gépészeti Karán keresztül - a norma- lizáció éveiben a rendszeres havi nagytalálkozókat. Nélkülük nemcsak akkor, ma sincs igazi ünnepi műsor: deresedő fejjel is az egykori lelkesedéssel és kifinomult technikával ropták a táncot a Tekergők zenéjének pattogó ritmusára. A megérdemelt tapsvihart követően - mivel pódium az étteremben nem volt - napjaink Nyitnikéke lépett a képzeletbeli színpadra. A fiúk szilaj, feszes tánca, a lányok érzelmekkel tarkított fiatalos hajlékonysága, az együttes magas színvonalon előadott, mély profizmusról árulkodó betétszámai egyértelműen igazolták: a maiak az alapítók méltó utódai. Az egykori adysok dagadó kebellel, lelkesen tapsolták meg őket, látva, hogy tökéletesen érvényesítik napjainkban is az ötvenöt évvel ezelőtt megfogalmazódott tanulni és művelődni jelmondatát. Az est hátralevő részében kialakult beszélgetések, viták, disputák, személyes tapasztalatcserék újonnan igazolták, hogy „adysnak” lenni nemcsak rangot, kötelességet is jelent, önmagunkkal és nemzetünkkel szemben egyaránt. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a diákkör egykori tagjai jelen vannak a hazai politikai, társadalmi, kulturális, tudományos és közéletben egyaránt, de sokan az európai intézmények, vállalatok, szervezetek életében is fontos szerepet játszanak. Az ötvenöt éves jubileum nemcsak számvetésre volt alkalmas: ismét bebizonyosodott, hogy a nemes hagyomány nem szakadt meg, napjaink prágai magyar diákjai gondolkodásukban, elhatározásukban, tudásszomjukban, tenni akarásukban elődeik példáját követik. Ez pedig fontos jelzés fogyatkozó magyarságunk számára. Fontos üzenet: van még remény. Van jövő.
