Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-19 / 115. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. MÁJUS 19. INTERJÚ 17 A magyar Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője, dr. Garam- völgyi László rendőrségi főtanácsos, a pár évig tartó kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy 522 évvel ezelőtt Mátyás királyt megmérgezték. A tettes pedig - Garamvölgyi nyomozása alapján - Aragóniái Beatrix magyar királyné. A dandártábornok véleménye szerint az utókor tartozik annyival az egyik legnagyobb magyar királynak, hogy kimondja: Mátyás gyilkosság áldozata lett, nem azért halt meg, mert egy romlott fügétől gyomorrontást kapott. A történészek azt állítják, Mátyás királyunk halálát a romlott füge okozta, ön mégis gyilkost vélt találni. Mire alapozza az állítását? Egy rendőrnek már az is gyanús, hogy a halál oka nem volt egyértelmű. Ahogy elkezdtem olvasni Mátyás életét és halálának körülményeit, több verziót találtam. Volt, aki azt állította, köszvényben, volt, aki azt, agyvérzésben, de olyan is, aki szerint mellhártyagyulla- dásban hunyt el Mátyás, illetve a közvélemény úgy tudja, hogy romlott fügétől. Utánajártam, és kiderült, hogy a gutaütést kivéve egyik sem halálos betegség, még a középkorban sem volt az. Meglátásom szerint az is mese, hogy egy 32 éve uralkodó, országgyarapító, a rettegett fekete sereget felállító uralkodó asztalára valaki romlott gyümölcsöt mert volna tenni. Két héttel halála után a Szentszék tényként közölte, hogy Mátyás királyt megmérgezték. Érdemes figyelni az időpontra: két héttel a halála után a pápa tényként kinyilatkoztatta ezt. Nem bonyolódtak részletekbe, nem bizonyították állításukat, a Vatikánnak nem is kellett. A Magyar Királyságban is az a szóbeszéd járta, hogy Mátyást megölték. A korabeli legendák persze döntően arról szóltak, hogy tőrrel vagy karddal leszúrták, de a lényeg: senki sem hitte el, hogy Mátyás betegségben, természetes halállal távozott az árnyékvilágból. Aztán elolvastam mindent, amit Mátyásról, legfőbbképpen a haláláról írtak. Köztük volt Antonio Bonfini írása, akit ma szemtanúnak, sőt koronatanúnak neveznénk. Bonfini végignézte Mátyás háromnapos haldoklását. Olasz volt ő is, mint a királyné. Elfogult volt vele szemben, védeni akarta a haldokló Mátyás feleségét, de mivel nem avatták be, nem tudta, hogy amit leír, az terhelő vallomás Beatrix ellen. Szinte vádirat. Mit is írt? Bonfini egyes szám első személyben írta le a haldoklás három napját. Kezdve onnan, hogy a király rosszul lett „egy romlott gyümölcstől”, mialatt a királyné Bécsben templomokat látogatott jótékonysági céllal. Miután kizárható, hogy a király asztalára romlott étel kerülhetett, feltételezhetjük, hogy az első'adag méreg a gyümölcsben lehetett. Amikor Beatrix megérkezik, Mátyás már éppen kezdi visszanyerni az erejét, ezért gyorsan kell cselekednie. Bonfini leírja, hogy a királyné mindent tőle telhetőt megtett a királyért, még éltető elixírt is beadott neki. Valószínű, hogy amit Bonfini orvosságnak hitt, s amiből Beatrix még egy jókora adagot itatott meg Mátyással, az maga a méreg volt, amit feltehetően Velencéből hozatott a királyné. Velencében „Ha Bécsben nem ölik meg a magyar királyt, talán nincs a Dó- zsa-féle parasztfelkelés, és talán Mohács sincs. De ez a magánvéleményem, nem a kriminalistáé." (A szerző felvételei) ban a Magyar Királyság volt a világ harmadik legnagyobb ezüst- és negyedik legnagyobb aranykiter- melője. Mátyás jövedelme hatalma csúcsán 900 ezer aranyforint körül volt, ezzel a francia király után a második leggazdagabb európai uralkodónak mondhatta magát. Nála és a francia királynál csak az Ozmán Birodalom feje volt módosabb, ő évi 1,8 millió aranyforintot kasszírozott. Nem zárható ki, hogy a török szultán fejében is felvetődött Mátyás meggyilkoltatásának gondolata, de egyeden dokumentumban sincs utalás arra, hogy bármit is tettek volna ezért. Feltételezem, hogy a török hírszerzés, amely talán még Mátyásénál is jobb volt, pontosan tudta, elég sok ellensége van a magyar királynak ahhoz, hogy előbb-utóbb valamelyik végezzen vele. működtek a kor legjobb, legelismertebb méregkeverői. Nem egy uralkodó fejezte be életét a velenceiek szerétől. Megint csak Bonfini „vallomását” kell idéznem. 0 írta le, hogy a harmadik napon, azaz 1490. április 6-án. reggel hét és nyolc óra között Mátyás gyomrában egy diónyi gömb keletkezett, amely lassan elindult felfelé, a király torkában elakadt, így fulladt meg. Honnan tudhatta ezt Bonfini? Látta. Azért látta, mert ezek szerint a királyt, vagy legalább a felső testét lemeztelenítették. A gyomorban keletkező gombóc pedig egyértelműen mérgezésre utal. Miért kellett megölnie Beatrixnek a férjét? Mert ő akart a trónra ülni. Mátyás halála után át is vette a közigazgatást, a főnemesek nekik tettek Mátyás királyt meggyilkolták esküt, elvette néhai férje pecsétjeit. Néhány napig úgy tűnhetett, tervét siker koronázza. De itt meg is állnék, innen a többi a történészek dolga. Beatrix királynénak voltak „tettestársai”? Beatrix az egyedüli gyilkos! Voltak bűnsegédek, akik különböző mértékben és módon támogatták tettét. Többségük pszichikai bűnsegédnek lenne minősíthető, mivel látták, mi történik, de nem tettek semmit a király megmentéséért. Szapolyai István, a későbbi János király apja az események idején Bécs főkapitánya volt, s arra hivatkozva, hogy a királynak, aki köszvénytől szenvedett már a bécsi útja előtt is, de az állapota láthatóan javult, kizárta a Burgból Mátyás testőrségét. Ahogy azt Mátyás több életrajzírója is megemlíti, 32 év uralkodás után Mátyás már kevésbé törődött önmaga védelmével, mint korábban, vagy mint kellett volna. Arra készült, hogy a bécsi virágvasárnapi ünnepségsorozat után elfogadtatja a nemesekkel, hogy halála esetén Corvin János kövesse őt a trónon. Ezért volt fontos Beatrixnek és az őt a háttérben - ma már pontosan tudható, hogy csak színleg - támogató főnemeseknek, hogy Mátyás ne hagyhassa el élve Bécset. Mátyás nem hitte el, hogy meg akarják ölni. Abból indult ki, hogy aki igazságos és országgyarapító, azt szereti a nép, annak nem kívánja a halálát. De a nép se szerette any- nyira, mint gondolta vagy látni szerette volna (csak a halála után lett népszerű az egyszerű emberek körében, amikor kiderült, van Mátyásnál rosszabb is). De az kétségtelen, a nép nem akarta megölni. A főnemesek azonban igen. Ok ugyanis - ezt Mátyás halála után többen kinyilatkoztatták - olyan királyt akartak, akit jól tudnak irányítani. Mátyás azonban nem vette komolyan őket. Ha számított merényletre, bizonyosan nem arra, hogy megmérgezik. „Mi karddal harcolunk” - mondta egyszer, s amikor hírét vette, hogy ősi ellenségét, a cseh királyt meg akarják mérgezni, levélben figyelmeztette, hogy vigyázzon, mit eszik és iszik, mert bizonyos erők az életére törnek. Mátyásnak sok ellensége volt, szinte valamennyi szomszédos ország királya meg akarta kaparintani a magyar trónt. Volt, aki még Mátyás életében 50 ezer fős haddal érkezett Magyarországra, hogy a főnemesek segítségével elzavarja a királyt, azonban a trónkövetelő serege órák alatt feloszlott, amikor a zsoldosok megtudták, hogy Budáról elindult ellenük a fekete sereg. Nem zárható ki, hogy Beatrix felbujtói között lehet a cseh, a lengyel király, III. Frigyes, a velenceiek. Mátyás viszonya nem volt felhőtlen Velencével, különösen miután Szabács várának elfoglalása után a várban számos hordót találtak, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy Velence kereskedői fegyvert, élelmet szállítottak a magyarok ellen induló török seregnek. Persze, amikor a török pártra szállt Itáliában, Velence (is) Mátyás (hadainak) védelmét kérte. Szabácson lelepleződött Velence kétszínűsége, és Mátyás kemény jóvátételt kért. Ezzel nem lopta be magát a városállamot vezető tízek tanácsa szívébe. Meg is akarták mérgezni. Azonban - ahol tíz ember dönt, semmi nem marad titokban - a terv kiszivárgott, mire Velence nyilvánosan bejelentette, hogy eláll a tervtől. Beatrix indítékát már tisztáztuk. A többi uralkodó pedig minden bizonnyal azért kívánta a halálát és a trónját, mert akkoriA József Attila haláláról írt könyvét sokan kritizálták, végül öt évvel az első után megjelentette a második, bővített, átdolgozott kiadást, amely részletesebb s talán meggyőzőbb is, mint az első. Nem zárom ki, hogy a Meggyilkolták a királyt-nak is lesz második kiadása. A József Attila haláláról írt könyvemben sikerült' bizonyítani, hogy a költő nem lett öngyilkos, hanem balesetet szenvedett. Az első kiadás megjelenése után sok új információt, dokumentumot kaptam, ezért is írtam meg a második változatot. Tíz évet kellett várnom arra, amíg néhány irodalomtörténész kimondta, „lehet benne valami”. Van tíz évem, hogy ugyanezt a történészek is kimondják Mátyás király haláláról... Ha elfogadjuk tényként, hogy Mátyást a magyar főnemesek hallgatólagos segítségével megölték, mennyiben írja át a magyar történelmet? Ha Bécsben nem ölik meg a magyar királyt, talán nincs a Dó- zsa-féle parasztfelkelés, és talán Mohács sincs. De ez a magánvéleményem, nem a kriminalistáé. Erre a kérdésre már a történészeknek kell választ adniuk. Melyik az a történelmi személyiség, akinek a halála nem úgy történt, ahogy az iskolában tanítják? Kinek az aktáját készül leporolni a következő könyvében? Semmelweis Ignácét. O is gyilkosság áldozata lett? Szerintem igen. Albert József
