Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-19 / 115. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 19. __________________________________________________________Szombati vendég 9

Feicht Zoltán: „Nagyon jól érzem magam a Frenák Pál Társulatban. Világéletemben mindig valami ilyenre vágytam. Most vagyok a helyemen..."

Megérkezett, helyet kapott a vörös kanapén

Több stílusban, több társulatban, több országban táncolt már Feicht Zoltán, tanult is több helyen külföldön, előadói és technikai tudását így tudta magas szintre emelni.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Jelenleg három különböző produkcióban vesz részt. Táncosként a Vámpírok bálja budapesti előadásában, koreográfusként a Cirkusz Színházban, de a Hymen bemutatója óta a Frenák Pál Társulat több darabjába is bekerült.

Szakmai életrajzát tekintve máris megállapíthatjuk: gazdag a múltja. Fiatal kora ellenére elmondhatja: annyi mindenbe belekóstolt már, annyi együttesben megfordult, hogy amit lehetett, magába is szívott iskolákból, módszerekből. Talán épp ezért ez a műfaji sokszínűség, hogy évek óta szinte előadásonként váltogatja a különböző stílusokat?

Tizenkét évesen kezdtem a Rock Színházban, a Légy jó mindhaláliggal. Balettintézeti növendék voltam, Dózsa Imre és Keveházi Gábor növendéke. Aztán az elmúlt tízvalahány évben nem szerepeltem musicalekben. Utazó balett-társulatokkal jártam a vüágot. A Vámpírok báljába és a Sakkba akkor kerültem be, amikor hazajöttem. A tánc- művészeti főiskolán 1998-ban végeztem, másfél évig táncoltam az Operaházban, onnan Salzburgba szerződtem, majd két év nyugat-európai tumézás következett, és behatóan megismerkedtem a kortárs tánccal.

Ne hagyjuk említés nélkül Szentpétervárt sem, ahol a híres Vaganova Intézetben Bregvadze mester csiszolta tudását.

Szentpétervár és a világhírű Kirov Balett óriási élmény volt. A Giselle, A bahcsiszeráji szökőkút... a nézőtér legtávolabbi pontjáról, a kakasülő leghátsó sorából is totál teliben láttam a színpadot. Csak úgy sodort az előadás, valósággal felkapott. Ilyen környezetben rengeteget tanul az ember.

Salzburg, Graz, Franciaország... gondolom, zavarta az operaházi hierarchia, azért vágott neki a világnak.

Tizennyolc-tizenkilenc évesen nem ennyire céltudatos az ember. Nekem sokáig fogalmam sem volt arról, hogy mit akarok. Talán a vágy, a kíváncsiság hajtott, látni akartam, mi zajlik külföldön, más együtteseknél. Minden, amit tapasztaltam, egy újabb lépést jelentett előre. A kortárs tánc. A kontakt tánc. Az improvizáció. Ez mind akkor jött. Koordináták közé helyezve olyan a pályám vonala, mint a szívritmus-változást szemléltető diagram. Nagyon erős fentek és leniek. De én ezt szeretem. A változatosság mindig közel állt a természetemhez. A személyiségemnek megfelelő teret, helyet, lehetőséget találni. Ez fontos. Valóban sok mindenbe belekóstoltam, sok mindent abbahagytam, megutáltam, megszerettem, amihez azonban eddig közöm volt, az óriási élmény marad. Végül is minden műfaj, stílus, alkotás egy tőről fakad. Nekem ez a tapasztalatom. Klasszikus képzettségű táncos vagyok, aki megtanult más technikákat is, kipróbált dolgokat, és sok mindent beledolgozott a testébe, tudásába. Tisztán látom a műfajok közti átjárásokat. Már tudom, hogy mindent mindennel lehet kombinálni, fűszerezni. Új, fiktív táncnyelvet is lehet alkotni. Az egyik nyelv erősíti a másikat.

Hány évet töltött külföldön?

Három turnézó együttessel három évig jártam Nyugat-Eu- rópát. Írország, Anglia, Svájc, Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia, Németország, Ausztria. Miután lejártak a szerződéseim, döntenem kellett. Megyek tovább a világban, vagy visszafordulok. Végül hazajöttem. Vissza az Operaházba.

A régi helyére?

Ez is az én döntésem volt. Oda álltam vissza, ahonnan kiléptem.

Azzal a tudással, amelyet külföldön szerzett.

Én ezt egyáltalán nem éreztem megalázónak. Nem is igazán ismertem még magam, a képességeimet sem. Lassan érő típus vagyok. Ilyen az energiám. De aztán újra elmentem.

Hogy újra felpörgesse magát?

Nem fogom fel ennyire drámaian az operaházi éveket. Megéltem én ott sok szépet és jót is. Hogy nem csináltam ott nagy dolgokat? Másutt igen. Coppélia, Bajadér, La Belle Epoque, Hans van Manen, Jiri Kylián, Nacho Duato. Volt sok minden. Műidig megtaláltam a lehetőséget, hogy élvezhessem a különböző kihívásokat. Az Operaházban táncoltam, közben kortárs koreográfusokkal dolgoztam másutt. A közös alkotói folyamat, a szabad kreativitás, aládolgozni valakinek nagyon izgalmas volt. Tíztől kettőig Operaház, utána este hatig egy másik együttes, nyolcig ismét az Operaház, aztán éjfélig újra a másik helyen. Kemény volt, de bírtam. Ha nem lett volna értelme, nem csinálom.

De másodszor is elszerződött az Operaháztól.

Addigra már nagyjából mindent kipróbáltam. Voltam itt is, ott is. Olyan helyekre akartam eljutni, egy olyan vüágszínvonalú együtteshez, amely benne van a top 10-ben. Ami a legmagasabb kvalitást képviseli. így kerültem a Cüque du Soleilbe.

így? Hogyan?

Külföldi kurzusokra jártam. Rendszeresen. Ösztöndíjjal egy egész hónapot Bécsben töltöttem. Rengeteg előadást láttam, sokat tanultam, érdekes emberekkel találkoztam. Bekerültem a dolgok sűrűjébe, és elmentem a Cüque du Soleü kétnapos válogatására. Izgatott, müyen táncosokat keresnek.

Táncosokat? A tornászok mellé?

Bécsben táncosok közül válogattak.

De azért volt trapéz és gumiágy is?

Nem. A tánc, a színművészet, az improvizációs készség, a partnerség volt fontos számukra. Az alapján szelektáltak kőkeményen. Mindenkire odafigyeltek. Ki mit tud, kinek mi az erőssége. Mi az, amiben teljesen egyedi. A casting után bekerültem az adatbázisukba, és vártam, hogy hívjanak. Történt mindez nyáron, ősszel pedig visszaálltam az Operaházba. Decemberben

szóltak, hogy januárban mehetek. De évad közepén nem lehet szerződést bontani. A következő nyáron aztán írtam nekik, hogy áll-e még az ajánlat, mert ha igen, szabad vagyok. Várnak, válaszolták.

És már repült is Las Vegasba.

Egyetlen produkciója van a Cüque du Soleilnek, amely tizennyolc éven felüliekhez szól. A Zumanity. Elképesztő előadás. A kabaré műfaját éleszti újra, konferansziéval. Humor van benne, báj és erotika. Kicsi, intim környezetben játszódik a darab, nem az az óriási nagy show, hogy ott állsz hátul, mint szereplő, és húsz méterre van tőled az első sor. Egészen közel ülnek a nézők, és folyamatos kapcsolatot tartanak az előadókkal. Ebbe a darabba kerültem én be, és vagy négyszáz előadást csináltam egy év alatt. A Two men act egyszerre szólt a gyűlöletről és a vágyról, a vonzásról és a taszításról. A kettő közötti vékony határvonaüól. Az agresszióról és az érzékenységről. Nagyon szép duett volt, szerettem.

Szakmailag mekkora tapasztalást jelentett?

A showbiznisz legmagasabb csúcsán állhattam. Profizmus, felkészültség, részletesség. Talán

csak a Broadway-produkciókhoz tudom hasonlítani. Részt venni egy üyen előadásban életre szóló élmény. Látványos szám volt nehéz emelésekkel, dobálásokkal lent a földön, egy ketrecben.

Mi következik egy ilyen intenzív időszak után?

Pihenés. Egy évig voltaképpen nem csináltam semmit. Öt előadásom volt, de nem is vágytam többre. Levettem a lábam a gázpedálról, és hátradőltem.

Sokáig bírta.

A következő évben már Juhász Katánál dolgoztam a Like me, like me-ben.

Érzéki találkozás a cyber térben Liszt és Chopin muzsikájára, valamint kortárs zenei kísérletekre. Partnere Valencia James. Egy barbadosi kapucsí- nólány és egy szőke magyar fiú like-olja egymást.

Negyvenöt percig ketten voltunk a színpadon. Valencia tüneményes táncos. Ami a koreográfiát érdekessé tette: a két figura kapcsolata műiden jelenetben változott. Nem voltak sem teljesen együtt, sem teljesen külön. Folyamatosan kitértek egymás elől. Aztán jött a PR-evolution Dance Company és a Cükusz Színház, amellyel Triestbe is eljutottunk.

Frenák Pál Társulatába milyen út vezette?

Palival már többször találkoztam. Ismeijük egymást régről, a Tricks and Tracks idejéből. Az nagy élmény volt. Azóta minden előadásukat láttam, érdekelt, merre tartanak, sőt még be is kéredzkedtem a tréningjeikre. Jó fejek voltak. Befogadtak maguk közé. A KáOszt is szerettem, meg a Fiúkat. A csúcs nálam is az InTimE.

Ide kell kilyukadnunk. Hogy Fekete Zoltán és Major László után most ön lesz a harmadik a vörös kanapén.

Már a Hymen előtt is volt szó

arról, hogy dolgozzunk együtt. Pali többször hívott, csak nem jött össze. Most lettem kész rá. Át tudom adni magam a stílusának. Idő kellett hozzá. Térdműtét után lóbáltam a lábam, jókat aludtam, fél-háromnegyed éves kihagyást követően. Kényszer- pihenőn voltam, ami nagyon jólesett. Jantner Emese szólt Palinak, hogy ha új táncos kell, próbáljon meg engem. Hívtak is, hogy holnapután be kellene jönni. Bebicegtem, és működött a dolog. Még így is, rossz térddel. Azóta megtaláltam a helyem köztük. Szeretem, ahogy dolgoznak.

A menyasszony bátyját táncolja nyers erővel, de finom színészi eszközökkel. Agresz- szivitását, a történések szerint, a féltékenysége szüli, leplezetlen vágyával célt is ér a lánynál, és jó időre magához láncolja.

Rengeteg rétege, rengeteg mélysége van a szerepnek. Bonyolult karakter. Izgalmas a pszichológiája. Ezt külön élvezem. A próbákról mindennap úgy mentem haza, hogy volt bennem egy törés, tisztán láttam, mivel vagyok még mindig adósa a figurának, de alig vártam, hogy másnap folytathassam. Lépésről lépésre haladtam az igazság, az őszinteség felé. Egészen kivételes partnereim vannak. Nelson Reguera tudása elképesztő. Jantner Emese, Vasas Érika, Holoda Péter is nagyon tehetségesek. Érzékeny emberek, akikkel nagyon jó együtt dolgozni.

Nelsonnal az InTimE-ban is találkozik.

Más kívüüől nézni, és egészen más átélni az előadást. Két külön világ. Meg kell találni benne a helyemet. Néztem a DVD-t, kerestem a kulcsszavakat, amelyek segítettek egy-egy jelenetben. Meg kellett találnom az utat, amelyen el tudtam indulni.

Az InTimE után a társulat korábbi darabjaiba is belép. Ebből arra következtetek: lehorgonyoz Frenákéknál.

Addig szeretnék maradni, ameddig lehet. Nálam első helyen áll az együttes. Nagyon jól érzem magam ebben a közegben. Világéletemben mindig valami ilyenre vágytam. Voltam már több helyen, ám ezt még sehol sem éreztem. Értelmet látok benne, lelkes vagyok, miközben tudom, bármikor vége lehet. Érdekes ez a kettősség, de éppen ezért minden egyes percet értékelek, amit együtt tölthetek a többi táncossal. Pali személyében olyan ember áll velem szemben, mellettem, akinek az élete az, amit csinál. Elképesztő energia hajtja. Másrészt hihetetlen szeme van, minden apró hibát elsőre észrevesz. Nála nincsenek félmegoldások, nem kamuzhatsz el semmit, neki a maximum kell. És látva mindezt, te is erre törekszel. így nyilvánulsz meg. Tükröt állít eléd, önmagaddal kell szembenézned, ami nem valami kellemes, de csak így van értelme. Igen, most vagyok a helyemen. Ez kétségtelen.