Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-16 / 112. szám, szerda
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 16. Nincs garancia arra, hogy a görög helyzet rendeződése után nem jön egy újabb válság A próféták ideje Úgy tűnik, eljött a végjáték a „görög tragédiában”: a következő napokban minden valószínűség szerint kiderül, hogy Görögországgal vagy nélküle folytatódhat tovább a közös európai pénznem története, illetve hogy az EU hogyan és milyen áron vészeli át ezt a válságot - ha egyáltalán. RAVASZ ÁBEL Eljött a próféták ideje - azo- ké, akik már hónapok óta Európa és/vagy a Nyugat bukását vizionálják, akik tartós élelmiszert és vizet halmoznak fel, akik pénzüket aranyban tartják, és akiket rabul ejtett az önellátás romantikája. A helyzet élességét jelzi az is, hogy a Fidesz arra kérte saját képviselőit, július 13-ig (az ülésszak végéig) ne menjenek nyaralni, nyilván mert szükség lehet rájuk ha „beüt” a görög események hatása. A kedves olvasó sajnos ebből a cikkből sem tudja meg, hogyan alakul az euró sorsa (bár a szerző bevallottan az optimistábbak közé tartozik), egy fontos dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet. A próféták ideje egyben a próféták próbáját is jelenti: ha a görög történet vége valóban a teljes eurózóna, esetleg az egész EU összeomlását is jelenti, akkor valóban a pesszimistáknak lesz igazuk, azoknak, akik szerint az EU strukturálisan gyenge, a jelenlegi gazdasági folyamatok pedig a bukás felé vezetik. Ez esetben az európai politikai és gazdasági eliteknek át kell értékelniük eddigi tevékenységüket, és nagyobb teret kell nyitniuk azok számára, akik helyesen látták az események menetét. Ha azonban a görög válság nem vezet sem az eurózóna, sem az EU összeroppanásához, a másik fél számára jön el az elgondolkodás ideje. Ebben az esetben le kell mondaniuk a meg nem értett Kasszandra szerepéről, és korrigálni kell előrejelzéseiket - nem utolsósorban a lakosság Európával szembeni visszaállításának érdekében. Görögország ugyanis valóban Európa erejének próbája lehet. Nem arról van szó, hogy a görög helyzet ilyen vagy olyan rendeződésével az EU problémái elmúlnának - az unió ezer sebből vérzik, a bevándorlástól a versenyképességig. Ha azonban sikerül venni ezt az akadályt (is), az az EU keménységéről és strukturális erejéről fog árulkodni. Bár a bizalom nem csoda- fegyver, ami mindent megold, de nélküle a kormányzás sokkal nehezebb és költségesebb. Az Európával szembeni szkepszis helyénvaló, hiszen látható, hogy az unió peremvidéke jelentős problémákkal küzd. Mindamellett az európai politika egyik fő feladata az lehet, hogy helyreállítsa a lakosság közös Európa projektjével kapcsolatos bizalmát, megkönnyítve mind az uniós szervek, mind a nem populista nemzeti kormányok munkáját. Természetesen nincs garancia arra, hogy a görög helyzet rendeződése után nem jön egy újabb válság, amely ezúttal már tényleg ledönti a lábáról az EU-t. Ehhez hasonlóan lesznek olyanok, akik a decemberi „maja apokalipszis” elmaradása esetén naptárukat máris egy újabb vüágvégéhez igazítják. Ahogy minden egyes elmaradt vüágvége egyre csökkenti az apokalipszishívők számát, úgy az EU is erőt meríthet az átvészelt nehézségekből. De ehhez először túl kelléne jutni a görög krízisen.- Látom, te is rájöttél, hogy ez a legolcsóbb közlekedési eszköz. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Államnyelves puszi VERES ISTVÁN Čaplovič. A Smer oktatásügyi minisztere ezt már egy ideje szajkózza, sőt, gyakorlatilag az összes nemzeti érzelmű szlovák politikus ezt mondja. Čaplovič tovább ment. A hétvégén azt mondta, változtatni kell a magyar iskolákban a szlovákoktatás módszertanán. Ha akarja, változtathat rajta, a parlament bármüyen smeres javaslatot könnyedén megszavaz. A kérdés csak az, hogyan képzeli ezt a miniszter. A magyar iskolák szlovákoktatása nem hatékony, ezt tudjuk évtizedek óta. Amíg a diákok nem kerülnek szlovák környezetbe, nem képesek aktív kommunikációra, legfeljebb megértik, amit olvasnak vagy hallanak államnyelven. Ha Čaplovič úgy dönt, idegen nyelvként taníttatja a szlovákot a magyar iskolákban, elkezdhet iparkodni a szükséges paragrafusok kidolgozásával. Az átállás ugyanis éveket vesz igénybe. Új tankönyvek kellenek, át kell képezni a tanárokat satöbbi. Még akár örülhetnénk is az ötletnek. Már csak az a kérdés, akarjuk-e hogy hatékonyabban tanítsák nekünk az államnyelvet. El kell ugyanis ismerni, hogy a tömbmagyarság identitásmegőrzésében óriási szerepe van az államnyelv gyenge ismeretének. A déli városokban és falvakban simán el lehet éldegélni szlováktudás nélkül, és bizony félünk is megszólalni, ha nem vagyunk biztosak néhány szlovák kifejezésben vagy a ragozásban. Amint valaki elkezdi folyékonyan beszélni a szlovákot, kinyílik előtte egy csomó lehetőség. Nagyobb az esélye, hogy szlovák társaságba kerül, esetleg szlovák párt választ magának. Azok a buzgó nacionalista honatyák, akik évtizedek óta erőltetik ránk helytelen módszerrel a szlovákot, gyakorlatilag azt akadályozzák, amit leginkább szeretnének: a hazai magyarság beolvadását. Ugyanerre a problémára figyelmeztetett a híres, 19. századi pozsonyi rabbi, Chatam Szófer, amikor a zsidóság egyenjogúságot kapott az akkori Magyarországon. A rabbi tudta, hogy egy népcsoport hátrányos megkülönböztetése és gettó- sítása (az akkori értelemben) a létező legerősebb összetartó és megtartó erő. Amint a zsidók a társadalom teljes jogú tagjaivá lettek, fokozatosan elkezdtek beolvadni. A szlovákiai magyaroknak is fel kell tenniük a kérdést: akaiják-e, hogy a gyerekük megtanuljon szlovákul. A jelek szerint igen. Sokan ezt olyannyira akarják, hogy inkább szlovák iskolába adják fiukat-lányukat a magyar helyett. Egyre többen tesznek így. Viszont ha a magyar alapiskolák tanulói pár év múlva már úgy fogják elhagyni a kilencediket, hogy folyékonyan beszélnek szlovákul, a szülőknek talán nem lesz okuk, hogy szlovákba adják a gyereküket, hiszen a magyar osztályban is megtanulják az államnyelvet. Mert ha németül és angolul meg lehet tanulni az iskolában, akkor szlovákul is. Ne már hogy a butaság legyen megmaradásunk záloga. Mindenesetre Čaplovič konkrét javaslatát is meg kell várni, ugyanis nem biztos, hogy kiérdemli vele a puszit. KOMMENTAR A piros-fehér-zöld árfolyama SZOMBATHY PÁL A Barcelona és Veszprém közt sasszézó, a spanyol és a magyar válogatott közt bujkáló Nagy László kézilabdázó ügye jól jelzi: a magyarországi látványsportokban ugyan utánpótlásról, tehetséges fiatalok neveléséről beszélnek, de ennél jóval gyorsabb sikerre, hozzá kirakatcsapatokra és velük idegenlégiósokra vágynak. Jól hangzik persze, hogy a kettőt együtt, de futballban a Videoton, kézilabdában a Veszprém, a Győr esetében látható, mennyire fontos a külföldi játékos: sok sportvezető szerint nélkülük nem versenyképes a csapat nemzetközi téren, itthon meg aligha emelkedik ki toronymagasan a mezőnyből. Van igazuk, bár más igazságok is vannak. Akadnak ellenpéldák: női kézilabdában a multinacionális győriek hetedik nemzetközi kupadöntőjüket is elvesztették a montenegróiakból álló Podgorica ellen, ám a majdnem színmagyar Fradi ugyan egy szerényebb sorozatban, de a KEK-et megint megnyerte. Fociban Paulo Sousa nemzetközi Videotonja védés helyett simán elbukta a bajnoki címet a magyarítást és fiatalítást választó, szerényebb keretek közé visszahúzódó Debrecen ellen. Veszprémben férfi kézilabdában európai sztárcsapatot álmodnak, ezért a katalánná lett Nagy László visszahozatala, új főszponzor segítségével. Nyilvánvalóan létezik irányított szponzoráció, de főképp mecenatúra. Egy Magyarországra települt nyugati óriáscégnek megérheti szívességet tenni egy sportbarát kormánynak, ráadásul Kelet-Európábán a sport mint marketingbefektetés töredékébe kerül. A fő kérdés mindezek mögött: a siker gyorsasága. Van-e ugyanis türelem évek építkezésére, klubszervezésre, játékosok nevelésére, eladására, újak kiválasztására, szerényebb eredmények elfogadására is? Van-e terv nívós, sokszereplős futball- vagy kézilabda-bajnokság komótosabb felépítésére? Kelet-Európa nem a nyugodt fejlődés helye, a nemzeti piac sem elég nagy (sportban sem, másban sem), a rossz reflex így a kivételezettség, ami viszont a középmezőnyt tünteti el versenyben, társadalomban egyaránt. Sportban az ország: hozzáállásunk sokat megmutat belőlünk. Kirakat és kartell versengés és türelem ellen. A nemzeti érzelmekhez elvek is valók. Lakmusz lesz Nagy László fogadtatása itthon, ha hazajön. Válogatottbeli visszafogadásával pedig egyenesen új értelmet nyerne a londoni játékok kifejezés. Mérhető-e mindig pénzben a piros-fehér-zöld? A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ VAJDASÁG MA A szavazatszámlálás után lopták el a Szerb Haladó Párt (SNS) által bemutatott zsákban levő szavazólapokat a köztársasági ügyészség nyilatkozata szerint, amelyet a Vajdaság Ma hírportál idézett. Tomo Zoric, a köz- társasági ügyészség szóvivője azt nyilatkozta, hogy a szavazóhelyen készült jegyzőkönyvet nem hamisították meg. Megállapították azt is, hogy a szóban forgó zsákot azt követően vitték ki a szavazóhelyiségből, miután minden szavazatot feljegyeztek, a jegyzőkönyvet pedig már elküldték a Köz- társasági Választási Bizottságnak (RIK). „így a rendőrségnek zsákban átadott szavazócédulák nem befolyásolták a választási eredményeket” - jelentette ki az ügyészségi szóvivő. A vok- sokat tartalmazó zsákot To- mislav Nikolic, az SNS elnöke mutatta be a nyüvános- ságnak, ezzel támasztva alá a választási csalásról megfogalmazott vádjait. A szerb ügyészség szóvivője közölte: a szakértők megállapították, hogy a 2109 szavazólap valódi és eredeti, s hogy a pan- csovai 57-es szavazóhelyről származik. Az ott készült jegyzőkönyvet a szavazatszedő bizottság minden tagja aláírta. A rendőrség azok után nyomoz, akik elvitték a zsákokat vagy lehetővé tették azok eltulajdonítását. Az RIK további húsz hasonló zsák hiányát állapította meg. Hétfőn jelentette be Ivica Dacie szerb belügyminiszter, hogy folyamatban van a nyomozás a Szerb Haladó Párt (SNS) azon állítása nyomán, hogy szavazatlopás történt a május 6-i általános választások során. Szeretnék megállapítani, hogy szervezett akcióról volt-e szó vagy befolyásolási kísérletről, esetleg a választási rendszer eljárási hibájáról. A szavazatlopással kapcsolatos gyanújáról bejelentést tett a Pásztor István vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Vojislav Kostunica vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSS) is. (MTI)
