Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-12 / 109. szám, szombat

John Harvard szobra a Cambridge Egyetemen parkjában. Harvard is itt ta­nult, és a Harvard Egyetemet a Cambridge Egyetem mintájára hozta létre, sőt még a Harvardnak helyet adó kis várost is átnevezték Cambridge-re. Más diákok azonban úgy érzik, hogy erős ázsiai identitásuk és az igazságtalanságról alkotott képük között nincs konfliktus. „Ha tu­dod, hogy újból hátrányos megkü­lönböztetésben lesz részed, akkor teljesen normális dolog, hogy nem vallód be az ázsiai származáso­dat” - mondta ezzel kapcsolatban Amalia Halikias. Amerikai álom w Vannak köztük olyanok, akik jobban szeretik az amerikai kultúrát az ázsiainál Heather Pickerell a Harvard egyetem campusának bejárata előtt. A lány Hongkongban született, anyja thai, apja amerikai. A felvételi kérdőíven, amely az etnikai hovatartozást firtatta, nem ikszelt be egyetlen kockát sem. „Úgy gondolom, így nagyobb esélyem van bejutni az egyetemre. Ám ha azért nem vesznek fel, mert nem vallottam be faji hovatartozásomat, akkor talán nem is kellene itt tanulnom" - vélekedett Heather. Az ázsiai országokból történő be­vándorlást szigorúan korlátozták a vonatkozó törvények 1965-ben bekövetkezett változásáig. Ami­kor végre kinyíltak a kapuk, sok olyan magasan képzett ázsiai ér­kezett az Egyesült Államokba, aki hajlandó volt elviselni a nehézsé­geket azért, hogy több lehetőséget teremtsen a családjának, s elszán­ta magát arra, hogy erőfeszítések és tanulás árán megvalósítsa az amerikai álmot. Ezek a bevándorlók - és leszárma­zottjaik - gyakran megkövetelték, hogy a gyerekeik olyan keményen dolgozzanak, amennyire az em­berileg lehetséges. Lévén, hogy a szülők iránti tisztelet általános jellemzője az ázsiai kultúrának, nagyon sok gyerek eleget tett a követelménynek - és kiváló ered­ményekre jutott. ,A kínai szülők megparancsolhat­ják a gyerekeiknek, hogy kizáró­lag kitűnő jegyeket kapjanak. A nyugati szülők csak annyit kér­hetnek, hogy tegyenek meg min­den tőlük telhetőt - írta egy pici túlzással Amy Chua legújabb, A tigrisanya harci himnusza című bestsellerében.- A kínai szülők mondhatják: »Lusta vagy. Minden osztálytár­sad jobb nálad.« Ezzel szemben a nyugati szülők saját zavaros, a teljesítménnyel kapcsolatos érzé­seikkel küszködnek, s megpró­bálják meggyőzni magukat arról, hogy a gyerekeik teljesítménye nem okoz csalódást nekik” - ol­vasható Chue könyvében. Természetesen nem mindegyik ázsiai-amerikaira illik ez a sztere­otípia. Nem mindegyikre igaz az, hogy állandóan kiválóan teljesítő, minden utasításnak engedelmes­kedő robotos. Vannak köztük olyanok, akik jobban szeretik az amerikai kultúrát az ázsiainál. Gazdasági státusuk, anyaorszá­guk és szokásaik változóak, s az őseik is lehetnek szegények vagy gazdagok. De az amerikai társadalom egé­szével összevetve az ázsiai-ame­rikaiakról elmondható, hogy a többségnél nagyobb hangsúlyt helyeznek a tanulásalapú komoly felkészítésre, amit a legjobb egye­temhez vezető legközvedenebb útnak tekintenek. A statisztikai adatok tanúsítják a diszkriminációt „A Tigrisanya sztereotípia a va­lóságban gyökerezik — mondta Tao Tao Holmes, a Yale másod­éves, Kínában született anyától és amerikai fehér apától származó hallgatója, aki a felvételi lapon nem jelölte be ázsiai származását. — Matematikából nem vagyok elég jó ahhoz, hogy ázsiainak vallhassam magam. Eélig tréfásan szoktam ezt mondani, de komo­lyan úgy érzem, hogy ha ázsiainak vallottam volna magam, jobban kellett volna teljesítenem (leg­alábbis ezt várták volna tőlem) azokban a tárgyakban, amelyeket a közvélekedés szerint az ázsiaiak másoknál jobban tudnak. Egé­szen más követelményeknek kel­lett megfelelnem (anyám szerint), mint a barátaimnak” - tette hoz­zá Tao Tao Holmes, aki szerint a bevándorló szülők gyerekei (még ha nem is ázsiaiak) hasonlóan ko­moly tanulmányi követelménye­ket kénytelenek teljesíteni. Ügy gondolja, hogy az amerikai szülők gyerekei hozzájuk képest elkényeztetettek és lusták? „Lé­nyegében ezt próbálom elmonda­ni” - felelte a kérdésre. A felvételi próbaként kezelt SAT- teszt kitöltői között az ázsiai di­ákok minden más származási csoportot megelőznek, köztük a fehéreket is. A Princeton Egyete­men tanító Thomas Espenshade szociológus a vezető egyetemekre 1997-ben jelentkezettek köré­ben végzett vizsgálatot (akkor a maximális SAT-eredmény 1600 pont volt, szemben a mai 2400- zal), és megállapította, hogy az ázsiai-amerikaiaknak 1550 kellett az elitegyetemre való felvételhez, míg a fehér diákoknak 1410, a feketéknek pedig átlagosan 1100. A faji hovatartozást nem firtató vezető egyetemeken igen ma­gas az ázsiai hallgatók aránya. A Kaliforniai Műszaki Egyetemen például a diákoknak körülbelül egyharmada ázsiai. (Kalifornia állam lakosainak 13 százaléka rendelkezik ázsiai gyökerekkel.) A Berkeley-Kaliforniai Egyete­men - ahol állami törvény tiltja a faji hovatartozás megkérdezé­sét a felvételizőktől — a hallgatók több mint 40 százaléka ázsiai, holott a törvény elfogadása előtt a részarányuk csupán 20 százalék körül volt. Steven Hsu, az Orego­ni Egyetem fizikaprofesszora és a jelenlegi felvételi rendszer elköte­lezett bírálója határozottan állítja, hogy a statisztikai adatok egyér­telműen a diszkrimináció meg­létéről tanúskodnak. Hozzáteszi azonban, hogy a hátrányos meg­különböztetést nehéz tetten érni. „Könnyen el tudom képzelni, hogy ha egy egyetemen a hall­gatók többsége ázsiai, akkor az intézmény egyik pénzfelhajtója közli a vezetőkkel, hogy ez taszítja azokat, akiket adományszerzési céllal megkeres. A Yale, a Harvard, a Princeton és a Pennsylvaniai Egyetem egyeden tisztségviselője sem kívánt nyilat­kozatával hozzájárulni ennek az anyagnak a megírásához - írta Jesse Washington, az AP-hírügynökség munkatársa. (MTI-Press/AP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom