Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-10 / 107. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 10. Sport 27 Fazekas Nándor, a magyar férfi kézilabda-válogatott kapusa elégedett lenne, ha a Mocsai-legénység pontszerző helyen zárna a londoni olimpián „Teher alatt szeretünk játszani Az olimpia előtt még a hazai bajnokságra és a vb-selejtezőkre koncent­rál, s nem fél a nyomás­tól: kapusként hozzá­szokott, hogy a végén minden teher rá hárul. Fazekas Nándorral, a magyar férfi kézilabda­válogatott és az MKB Veszprém kapusával be­szélgettünk. BŐDT1TANILLA A magyar férfi kézilabda­válogatott április elején, Svédország, Macedónia és Brazília ellen vívta ki a lon­doni részvétel jogát az olim­piai selejtezőtornán. Nem kételkedtünk benne, hogy kiharcoljuk a kvótát, mert nagyon erős csapatunk van, de tudtuk, hogy nem lesz könnyű. Ez meg is látszott a pályán, hiszen mindhárom el­lenféllel szemben nagyon ne­héz mérkőzéseket játszottunk. De szerintem ez a csapat van olyan erős, hogy ott a helye az olimpián - ezt egyébként már a korábbi világversenyeken is megmutattuk. Mire mutatott rá a három selejtezős meccs? Szerintem leginkább az de­rült ki, hogy a kiélezett hely­zetekben nem mindig hoz­zánk pártolt a szerencse, de ezekben a kiélezett szituáci­ókban, az utolsó öt-tíz perc­ben tud annyira koncentrálni a csapat, hogy ki tudja véde­kezni az ellenfél támadásait, s utána be is tudjuk lőni a saját helyzeteinket. Kapusként hogyan éli meg ezeket a kiélezett szituáció­kat? Egy kapuson mindenképpen nagyobb a teher, hiszen min­den lövésnél oda kell figyelni, a végén minden ránk hárul. Ezért vagyunk ketten vagy hárman kapusok, hogy kisegít­sük egymást. Ha egyikünk nem fog ki jó napot, akkor a másik tud neki segíteni. Kik a jelenlegi magyar vá­logatott legmeghatározóbb egyéniségei? Nem érzem azt, hogy szük­ség van vezéregyéniségre. Ez a huszonegy játékos, aki az olimpiára készül, nagyon jó egységet alkot. Mindenki min­denkivel nagyszerűen érzi ma­gát, akár a pályán, akár a bili­árdteremben, akár a szobában, akár egy mérkőzésen. Az olimpiára viszont csak 14 játékos utazhat. Sajnos, ilyen a sport. Lehet, hogy olyan kézilabdázó marad ki, aki a kvóta megszerzésében meghatározó szerepet játszott, lehet, hogy pont én leszek az. Az ember sosem tudhatja. Annyi minden közbejöhet még: sérülések, rosszul időzített forma. Mindenkinek nagyon oda kell figyelnie, és a legjob­bat kell nyújtania, s akkor már az edzőnek legyen nehéz dol­ga, hogy abból a 21 kiváló játé­kosból kit hagyjon itthon. Mekkora szerepe van a vá­logatott sikereiben Mocsai Lajos szövetségi kapitány­nak? Mocsai képességeit már a korábbi eredményei is igazol­ják, s vele kiemelkedő sikereket értünk el. Tényleg tud valamit. A magyar válogatott egy kalapba került az izlandiak­kal, így velük biztosan nem kerülhet össze az olimpián. Ha kiválaszthatnák az ellen­feleket, kit választanának? Mondhatnám azt, hogy sze­retnénk könnyű csoportba ke­rülni, de akkor iszonyatosan Fazekas Nándor fájlalja a BL-kiesést (Somogyi Tibor felvétele) nehéz keresztbejátszások vár­nának ránk. Ha viszont nehéz csoportba kerül valaki, nem biztos, hogy továbbjut. Csak a jó isten a megmondhatója, mi lenne jó. Remélem, olyan sze­rencsés olimpiánk lesz, mint a 2004-es (a magyar férfi kézi­labda-válogatott akkor a ne­gyedik helyen végzett - a szerk. megj.), és akkor elégedettek le­szünk. Meddig juthat a jelenlegi válogatott az olimpián? 2004-ben majdnem feltettük az i-re a pontot, s a mai kézi­labda mezőnyében azt az eredményt nehéz lesz túltelje­síteni. De az a véleményem, hogy mindig nagyot kell ál­modni ahhoz, hogy elérjük a célunkat. Ha már pontszerző helyen végeznénk, nagyon elé­gedettek lennénk. A női válogatott húsz év után hiányzik az ötkarikás já­tékokról. Nagyobb felelőssé­get jelent ez a férficsapat számára? Ezt a terhet nem az olimpi­án, hanem az olimpiai selejte­zőn éreztük. Tudtuk, hogy a magyar kézilabdát ki kell jut­tatnunk az olimpiára, s ez ha­talmas nyomást jelentett. Va­lamilyen szempontból minden világverseny teher, olimpia, vb vagy Eb, de teher alatt szere­tünk játszani. Az olimpia előtt még a klubszezonra is koncentrál­niuk kell. Milyen nehéz né­hány hónappal London előtt a magyar bajnokságra össz­pontosítani? Egyelőre a magyar bajnok­ság a legfontosabb, mellette pedig a világbajnoki selejtező. Nem elégszünk meg az olimpi­ai kvótával, a januári, spanyol- országi világbajnokságon is ott akarunk lenni. Nyár elején a norvégok ellen kell megsze­reznünk a részvétel jogát. Az MKB Veszprém ver­senyben van a magyar bajno­ki címért, s megnyerte a Ma­gyar Kupát, a BL-ből viszont már a nyolcaddöntőben bú­csúzott. Elégedett a klubsze­zonnal? A Magyar Kupa-győzelem­mel léptünk egyet előre, de szerintem kicsit szerencsétle­nül estünk ki a Bajnokok Ligá­jából a spanyol Ademar León- nal szemben. Sajnos, nekik volt nagyobb szerencséjük, az utol­só pillanatban a kezükbe pat­tant a labda, s belőtték. Nagyon rossz érzés volt. A BL-szerep- léssel ezért nem lehetek elége­dett, mert megérdemeltük vol­na, hogy ott legyünk a legjobb nyolc között. De az nagyon fon­tos volt a klub számára, hogy megnyertük a Magyar Kupát, és szeretnénk megvédeni a magyar bajnoki címet is. A Veszprémre a himnusz­botrány idején a kézilabdával kevesebbet foglalkozók is fel­figyeltek, ez volt az egyik leg­többet ragozott ügy a klubbal kapcsolatban. (Az interjú még Nagy László veszprémi átigazolásának bejelentése előtt készült - a szerk. megj.) Játékosként hogyan élték meg, hogy a nemzetközi szö­vetség megbüntette az egye­sületet, mert szurkolói min­den meccs előtt eléneklik a himnuszt? Nem is nagyon értem ezt a cirkuszt. Veszprémben tíz-ti­zenöt éve mindig megy meccsek előtt a himnusz, nem tudom, miért pont most vették észre, miért pont most került elő ez a téma. Felesleges felhaj­tásnak tartom az egészet. Ha eddig nem volt probléma, nem tudom, miért szúrt egyszerre szemet valakinek. Lehet, hogy azt gondolták, hogy ha más or­szágokban nem csinálják ezt, akkor Veszprémben se csinál­ják. Van egy szabály, amit el kell fogadni, nem tehetünk el­lene semmit. A Győr és a Ferencváros női csapata is nemzetközi kupadöntőt játszhat, a Győr a BL-ben, a Fradi a KEK-ben ke­rült a fináléba. Követik a női szakág fontosabb meccseit? Természetesen, és remélem, hogy mindkét csapat megszerzi a kupát! Nagyon szurkolunk a lányoknak, örülünk, hogy két ilyen erős női klub is van Ma­gyarországon. Vagyis nem kell temetni a magyar női kézilabdát azért, mert idén nem lesz ott az olimpián? Egyáltalán nem. 2008-ban mi sem voltunk ott Pekingben. A lányoknak most nem jött ki a lépés, s a csapat nem jutott ki arra a világbajnokságra, ahol kvótát lehetett volna szerezni. Lehet, hogy ha kijutnak, akár éremért is játszhattak volna. 78 nap múlva kezdődik a londoni olimpia SZABÓ ZOLTÁN Csaknem egymillió korona költséggel a középkori lovag­várak stílusában épült impo­záns stockholmi stadion fogad­ta a sportolókat. Először for­dult elő az olimpiák történeté­ben, hogy minden kontinens képviseltette magát. A játékok atlétikai számaiban tesztelték az elektromos időmérést, a sportolók és a nézők tájékozta­tására pedig bevezették a han­gosbemondót. Aggastyán bajnok A svéd Oscar S wahn sportlövő hatvannégy évesen lett arany­érmes. Máig ő a legidősebb olimpiai bajnok. Swahn később részt vett az 1920-es játékokon is, ahol ezüstérmet nyert. Stockholmban tűzték elő­ször műsorra Pierre de Couber- tin javaslatára a művészeti ver­senyeket. Az olimpia előtt el­iMil 1 ... juttatott sporttárgyú művészeti alkotásokat erre a célra alakult bizottságok értékelték iroda­lom, festészet, szobrászat, épí- tészetés zene kategóriákban. A „repülő finn” bemutatkozik A finn Hannes Kolehmainen bizonyult a hosszú távú futó­versenyek hősének - három aranyérmet nyert (5000 m, 8000 m, 12 ezer m). A „repülő finnek” nevezett rövid, de sza­pora lépésekkel szinte gépsze- rűen haladó sportolót csak a francia Jean Bouin tudta meg­közelíteni 5 000 méteren. De ő is csak azért, mert Kolehmainen a versenyt megelőző napon az előcsatározások során 25 0000 méter futott, míg vetélytársa csupán ennek az ötödét. „Kösz, király!” A versenyek kimagasló alak­ja az indián származású ameri­kai Jim Thorpe volt, aki fölé­nyesen nyerte az öt- és tízpró­bát. Győzelmeit követően V. Gusztáv svéd király magához kérette Thorpe-ot, és annyit mondott neki: „Ön a világ leg­nagyobb atlétája!” Thorpe vá­lasza csak ennyi volt: „Kösz, király!” 1913 januárjában ki­derült: Thorpe 1909 és 1910 között heti 25 dollárt keresett egy észak-karolinai baseball­csapat játékosaként. Ezért a NOB megfosztotta bajnoki cí­meitől. Thorpe az amerikaifut- ballban keresett menedéket. Hat esztendőn keresztül base- ballozott is, később inni kez­dett, és 1953-ban nagy nyo­morban halt meg. Rehabilitá­cióját már az 1950-es években felvetették, de Avery Brunda- ge, a NOB vaskalapos elnöke (aki maga is részt vett az 1912-es öt- és tízpróba verse­nyein, az előbbiben 6., az utóbbiban 16. lett) erről halla­ni sem akart. 1982 októberé­ben a nemzetközi szövetség végre beleegyezett, hogy Thorpe neve ismét szerepeljen a bajnokok között. Aranyérme­it 1983 januárjában kapták vissza gyermekei. Egy halálos áldozata volt a maratoni futásnak. A szokatla­nul nagy melegben Francisco Lázaro portugál versenyző napszúrást kapott, táv közben rosszul lett, és a versenyt köve tő napon meghalt. Maratoni birkózócsata A kötöttfogású birkózók kö zépsúlyú elődöntőjében az észi Martin Klein és a finn Alfrec Asikainen tizenegy órán é: negyven percen át gyömöszöl te egymást a szőnyegen, míj ' Helyszín, időpont: Stockholm, 1912. május 5—július 27. Indulók: 28 ország 2407 sportolója (48 nő) Sportágak/verseny­számok: 16/102 Magyar bajnokok: Fuchs Jenő (kardvívás); Prokopp Sándor (hadipuska); kardcsapat. A nyári olimpiai játékok története: Stockholm, 1912 - közel tizenkét órás birkózómérkőzés, Fuchs Jenő ismét duplázott Jim Thorpe tündöklése és bukása végre Klein le tudta szorítani ellenfelét, s kicsikarta a győ­zelmet. Kimerültsége miatt azonban a döntőre már nem tudott kiállni, így a svéd Claes Johanson mérkőzés nélkül nyert aranyérmet. A magyar kardvívók Stock­holmban is kiemelkedtek a me­zőnyből, az egyéni döntő nyolc résztvevője közül hét magyar volt, tehát egymás között dön­tötték el az elsőség sorsát. Csakúgy, mint Londonban, is­mét Fuchs Jenő győzött. Ter­mészetesen a csapatversenyt is fölényesen nyerte a magyar csapat. A harmadik magyar arany­érmet meglepetésre a hadipus­kások versenyébe tartalékként benevezett Prokopp Sándor szerezte meg. Sajnos azonban a hadipus­kák hamarosan a csatatereken kezdtek ropogni. Az 1916-os berlini olimpia az I. világhábo­rú kitörése miatt elmaradt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom