Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-10 / 107. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 10. Iskola utca 21 Megvédték elsőségüket a Bátorkeszi Magán Szakközépiskola diákjai az anyanyelvi vetélkedőn Győzelem a Turul árnyékában A győztes csapat: Baka Viktória, Krčmár Tímea, laky Enikő és Varga Dávid (Fotó: BMSZ) A POSTA HOZTA Állatvédelmi nap A tatabányai Mikes Kele­men Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium, Szakközépis­kola és Szakiskola a kö­zelmúltban negyedik alka­lommal rendezte meg A magyar nyelv változatos világa című anyanyelv­használati vetélkedőt, melynek keretében a Bá­torkeszi Magán Szakkö­zépiskola diákjai immáron harmadik alkalommal él­vezték a szervező intéz­mény vendégszeretetét. VARGA DÁVID A Baka Viktória, Krčmár Tí­mea, Laky Enikő, Varga Dávid kvartett, Csekes Ilona tanárnő­vel kiegészülve - címvédőként - boldogan vágott neki a „kirán­dulásnak”. A helyszínen sok is­merős arccal találkoztunk, hi­szen a versenyzők örömmel jár­nak vissza a Mikesbe, tán azért, mert a szervezők legfontosabb célja - anyanyelvűnk ápolása mellett -, hogy a határontúli és az anyaországi magyar diákokat ne csak nyelvünk kösse össze, hanem akár életre szóló barát­ságok is szövődjenek. Ezt a szí­nes feladatok és a verseny utáni programok, kirándulások is se­gítették, biztosították. Idén Erdélyt Sepsiszent- györgyről a Kós Károly Iskola- központ és a Mikes Kelemen Lí­ceum, Székelyhídról pedig a Pe­tőfi Sándor Líceum diákjai kép­viselték, a Felvidéket az Alsóbo- doki Magán Szakközépiskola, valamint mi, vagyis a Bátorkeszi Magán Szakközépiskola. A ha­zaiak - a Mikes Kelemen Felnőtt és Ifjúsági Szakközépiskola, va­lamint a Kossuth Lajos Közgaz­dasági Szakközépiskola - is ala­kítottak kétszer négyfős csapa­tot, így összesen kilenc „ala­kulat” kezdte meg a vetélkedést az előzetes feladat bemutatásá­val. Eszerint saját választás alap­ján egy Örkény-egypercest kel­lett dramatizálni és úgy előadni, hogy a közönség a lehető legjob­ban szórakozzon. Abrakadabra, és már jött is a második kör, az activity, ahol - mondatom első szava mellett - például a lúdláb, a lélekharang, az irodalmi szöveggyűjtemény vagy éppen a divatdiktátor szavakat kellett elmutogatni. Önök tudták, hogy a házsár- tos kifejezés legkorábbi jelen­tése kockajátékos volt? A fran­cia hasard szóból származik, s azért alakult ki mai jelentése, mert a szerencsejáték során gyakran volt veszekedés. Ez a feladat volt a „Szósz”. A szavak eredetét kellett kitalálni, me­lyik a valódi jelentés, és melyik egy hihetőnek tűnő kitaláció. Amikor a következő körben vetíteni kezdték A szegény ember szőlője című magyar népmesét, azt hittük, valamifé­lejutalom ez számunkra. Aztán rájöttünk, hogy továbbra is minden egyes szóra oda kell fi­gyelni, hiszen miután a legény elnyerte méltó jutalmát, érde­kesebbnél érdekesebb kérdé­sekre kellett válaszolni, melyek etimológia helyett már a szö­vegértésre koncentráltak. A verseny keretében mégaTi- tanic katasztrófájának 100. év­fordulójáról is megemlékez­tünk. Költői képességeinket kel­lett latba vetni. Kaptunk tizenkét szót, melyek egyáltalán nem kapcsolódtak az eseményekhez (írógép, vonatfütty, falevél, jég­kocka, habostorta, kisegér, pil­lepaplan, holdvilág, szerenád, korboncnok, lóhere, átok) - en­nek ellenére mindössze 10 perc alatt, az összes szó felhasználá­sával, azok sorrendjét meg nem változtatva, verset kellett írnunk az eseményről. A következőkben is a meg­győzésen maradt a hangsúly. Ezúttal reklámszöveg írása volt a feladat. Olyan „eszközöket” kellett népszerűsíteni, mint az emlékgenerátor, tanárlehalkí­tó készülék, szemöldök-vasaló vagy akár a könnyfakasztó tab­letta. Újfent bebizonyosodott, jó társaságban repül az idő, elér­kezett az utolsó forduló, ahol egy-egy fotót kellett életre kel­teniük a csapatoknak - párbe­szédet írni, és előadni a képen látható eseményt. Ezután jöhetett a lazítás: szalonnasütés a Turul-szobor­nál. Ahhoz, hogy gyönyörköd­hessünk a csodálatos panorá­mában, gyalog kellett felsétál­ni, baktatni, cammogni, kúsz­ni, mászni - ki-ki a maga mód­ján - a Kő-hegy tetejére Európa legnagyobb bronzmadarához. Megérte. A pattogó tűz, a sülő szalonna illata, a naplemente és a társaság elfeledtette a csúcsra vezető út fáradalmait. Másnap jött az eredményhir­detés, mely során ismét szeret­tük volna, ha feljuthatunk a csúcsra, ám ezúttal fizikai meg­próbáltatások nélkül. Tavaly ugyanitt, ugyanígy ültünk, mi négyen, bár valamennyivel fel­szabadultabban, hiszen akkor nem nyomta vállunkat a címvé- dőség terhe. Gyötrelmes percek. Végre értékelt a zsűri. A kilence­dik helytől haladva, a csapatok neveit hallva mindig egy-egy kő esett le a szívünkről. Nyolc, hét, hat, öt, négy. Jön a dobogó, és bennünket még nem hívtak. Karnyújtásnyira a győzelem. Harmadik helyezett a Mikes Ke­lemen Líceum! Őszintén, tiszta szívből gratulálunk és örülünk! Hosszú óráknak tűnt, mire át­vették az oklevelet és a jutalmat. Második helyen végzett (hatás­szünet) a Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola (hatás­szünet, akár mi is lehetünk...) Alsóbodok. Szóval: győzelem, idén is! Megvan a csúcs. Itt kell abbahagyni, tartja a mondás, és így is teszünk, hiszen jövőre, lé­vén, hogy érettségiző diákok va­gyunk, mint versenyzők már nem vehetünk részt a megmé­rettetésen, de már most úgy ké­szülünk, hogy vendégként ott leszünk az ötödik vetélkedőn is Tatabányán. Ezúton is gratulálok a szerve­zőknek, akik minden feltételt adottá tettek ahhoz, hogy újra tele élményekkel és egy fantasz­tikus győzelemmel térhettünk hazulról - haza. Ismét bebizo­nyosodott, hogy létezik kötött­ségek nélküli verseny, ahol igazi családi hangulatban, szorongás nélkül adhatunk számot tehet­ségünkről, tudásunkról. A szerző a Bátorkeszi Magán Szakközépiskola diákja Gondold újra! jelszóval ál­latvédelmi napot hirdettünk iskolánkban, a komáromi Selye János Gimnáziumban. Négyen négy témában mélyültünk el, s ezekből rövid előadásokat tar­tottunk iskolatársainknak: szó esett az állatkísérletekről, a szőrméről, a húsiparról és a ve­getarianizmusról is. Az előadá­sok után lehetőséget adtunk vi­tára is, amely után minden al­kalommal le kellett szögez­nünk, hogy a diákok többsége nem ismeri ki magát egyes, a modem világot érintő problé­mákban (trópusi esőerdők irtá­sa, globalizált húsipar), de re­méljük, ezen sikerült enyhíte­nünk. Állatvédelmi nap nincs jóté­konykodás nélkül. így volt ez nálunk is. Iskolánk folyosóin LAPAJÁNLÓ Lezajlott a Tompika, a szava­lok és prózamondók országos versenye Rimaszombatban. A lap képes riportban számol be az eseményről. Rimaszombat­ba és környékére kalauzolja el kis olvasóit ezúttal a honisme­reti rovat is. A versbarátok Kiss Ottó Régi kincsek című köteté­be lapozhatnak bele. Moyzes Ilona meséje egy csodafáról szól. A fákhoz és az erdőhöz kapcsolódik több más írás, já­ték és feladat is a májusi szám­ban. A madarak és fák napján Kabóca barátaival az erdőbe ki­rándul, madárhangokat gyűj­tenek, és sok érdekeset meg­tudnak a fák és az erdő életé­ről. Az Ökoisi rovat cikkei azokra a veszélyekre hívják fel kisebb büféket alakítottunk ki házilag készített, vegetáriánus ételekkel, amelyek megvásár­lásával a diákok és tanárok a Sloboda zvierat szlovákiai ál­latvédő egyesületet támogat­ták. A Sloboda zvierat támo­gatta törekvéseinket, levonó- kat és tájékoztatókat küldött intézményünkbe. Április 27. tehát sikeresen ért véget számunkra. Őszintén örülünk neki, hogy a rendez­vény nagy visszhangot keltett a gimnázium falain belül, mert ezzel is hozzájárultunk ahhoz, hogy az emberek egy picit több figyelemmel és szeretettel le­gyenek az állatok iránt. Csontos Detti, Károlyi Olga, Natkai Erika, Pintér Zsuzsanna, Selye Gimnázium, IV. D a figyelmet, amelyek manap­ság az irdatlan méretű erdőir­tások miatt fenyegetik környe­zetünket, de arról is szólnak, hogy a Kabóca-olvasó kisgye­rekek magtik mit tehetnek az erdők érdekében, (ka) 4* t>CA. \J -* 3 Sé ^ jX „ :v ■ ' 1-, VI ||Rpf ímm Négyen négy témában merültek el a lányok (Fotó: SJG) Megjelent a Kabóca májusi száma Madarak és fák A POSTA HOZTA A gyerekek kézműves foglalkozásokon is részt vehettek (Képarchívum) I. Felvidéki magyar óvodák és iskolák napja A Via Nova - Új Út ifjúsági csoport még novemberi kong­resszusán elhatározta: méltó­képpen hívja fel a felvidéki tár­sadalom figyelmét arra, hogy 60 éve indult be újra a magyar anyanyelvű oktatás a volt Cseh­szlovákiában. A népszámlálá­sok eredményei erre a kezde­ményezésre még csak jobban ráerősítettek. A negatív adatok azt is üzenték a Via Nova ICs- nek: széles összefogásra van szükség ez ügyben. Egyrészt szakmai, másrészt társadalmi összefogásra. Ezért további civil társulásokat (Selye Gimnázium Öregdiákjainak Köre, Anya­nyelvűnkért Polgári Társulás, Egy Jobb Komáromért Pt., Csemadok komáromi ASZ) és egyéb szervezeteket is megszó­lítottak, hogy társszervezőként segítsék a rendezvényt. Az összefogásban részt vevők ta­núbizonyságot tettek, hogy vannak nemzetstratégiai célok, célkitűzések, amelyek felülírják az aktuálpolitikai nézetkülönb­ségeket. Az egyik ilyen közös célkitűzés, hogy Szlovákiában a magyar szülők tudatosítsák - hasonló családi rendezvények révén, melyek az anyaiiyelv lel­ki biztonságát nyújtó légköré­ben szerveződnek - azt a tényt, hogy csakis az anyanyelvi okta­tást választva érhetik el gyer­mekük optimális lelki és szel­lemi fejlődését. Április 28-án a szervezők gyönyörű környezet­ben, (a komáromi Holt-Vág partján) a fentebb leírt célki­tűzéseket családias hangulat­ban sikeresen közvetítették sok fiatal család számára. Ez Komá­romban nagyon fontos, látva az elmúlt évek beiratkozási sta­tisztikáit. A rendezvényre érkező csalá­dok gyermekei különböző ma­gyar kézműves, népi mozgás- kultúrát fejlesztő játékban és népdaléneldésben próbálhatták ki magukat. A szülőket nyelvész pedagógus (Szabó Krisztina) és iskolapszichológus (Belkovics Judit) várta, hogy a félelmeiket, esetleges tévhiteiket feloldj ák. Via Nova ICs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom