Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-09 / 106. szám, szerda
10 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 9. www.ujszo.com Gróf Lajos tájképei a Barta Gyula Galériában A színek bűvöletében Péntek délutánig látható a vándorkiállítás a vasútállomáson, utána Pozsonyban tekinthető meg Vágsellyére érkezett a Vagon Többet megtudhatunk arról, hogyan is zajlott a vágsellyei zsidóság kitelepítése (A szerző felvétele) GULYÁS ZSUZSANNA Párkány. Gróf Lajos tájképeiből nyűt kiállítás a párkányi Barta Gyula Galériában. A muzslai festő képein nemcsak a Duna és Garam vadregényes zugai, ártéri erdői, sík mezői és szőlőskertjei köszönnek vissza, hanem a liptói hegyvidék is. .Alkotásaiból Iáérződik az erős érzelmi töltet, többnyire drámai színellentétekben, hangsúlyos kontrasztokban. A tájat, mint motívumot csak kiindulópontnak tekinti lelkivilágának ábrázolására. Nem szelektál a látvány lényeges és lényegtelen jelenségei között, minden részletet egyformán fontosnak tart. Művészete a realista tájképfestészet hagyományaira kötődik függetlenül a kortárs művészet állandó változásaitól és új irányzataitól” - fogalmazott megnyitójában Bajtai György, a galéria vezetője. Gróf Lajos alkotásain jó érzékkel vegyíti az impresszionizmust, az expresszionizmust és a naturalizmust. Az olaj-, ak- ril- és pasztellképek mellett ak- varelleket is készít. Művészi kifejezésmódjára nagy hatással volt Jozef Mŕík, Gerstner István és Linter István is. A muzslai festő korábban több csoportos és egyéni kiállításon vett részt Olaszországban, Magyarországon, Csehországban, Tren- csénben, Nagyszombatban és Liptóban. A Barta Gyula Galériában május 18-ig tekinthetők megalkotásai. Vágsellye. Hétfőn délelőtt nyitották meg a vasútállomásnál a Vagon vándorkiállítást, amely a holokauszt áldozatainak állít emléket és bemutatja a történelem legsúlyosabb népirtását. B. JUHOS MELINDA A budapesti Élet Menete Alapítvány vasúti vagonban berendezett vándorkiállítása ötvenegyedik megállóhelye Vágsellye. Innen folytatja az útjátjövő héten Pozsonyba. A holokauszt vándorkiállítás 2007 márciusa óta járja Magyarországot, egy-egy hétre megállva az egyes helyszíneken. A kiállítást eddig mintegy 91 000 ember látta. „Beszélnünk kell róla. A holokauszt megtörtént, és mi más akadályozhatja meg hogy újra megtörténjen, ha nem az oktatás és a felvilágosítás. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok hiteles képet kapjanak a vészkorszak pusztításairól, és megismerjék a tényeket. Hatvanhét évvel a történtek után még mindig nagyon fontos, hogy erre emlékeztessük az embereket” - mondta Gordon Gábor, az alapítvány elnöke. A vagonban - tunely teljesen azonos azokkal a vagonokkal, amelyek a zsidókat szállították a munkatáboroknak nevezett haláltáborokba - fényképek, bőröndök, újságcikkek, leiratok tárulnak elénk. Az érdeklődő az iratokból megtudhatja, milyen zsidóellenes törvényeket és intézkedéseket foganatosítottak a deportálás előtt. A Nemzeti Múzeum a Hadtörténeti Intézet és Múzeum archívumából származó képeknek köszönhetően végigkísérheti a deportálás egyes mozzanatait a gettósítástól egészen a haláltáborok felszabadításáig. A vagonban többet megtudhatunk arról, hogyan is zajlott a vágsellyei zsidóság kitelepítése. 1944 május végén, június elején mintegy 850 vágsellyei, vágtomóci, negyedi zsidót zártak a vágsellyei gettóba, hogy aztán a náci megsemmisítő táborokba szállítsák őket. A megnyitón jelen volt Lang Tamás, az Érsekújvári Zsidó Hitközség elnöke, aki négyéves volt amikor megkezdődött a zsidók deportálása. Skarlátos lett, a betegségnek köszönheti, hogy megmenekült. „A kórház alkalmazottai, amikor látták, hogy egyenruhások razziáznak és a zsidókat keresik, kifüggesztették a szoba ajtajára, hogy odabent fertőző betegek fekszenek, és tilos a belépés. A rendőröknek nem volt merszük belépni, így nem vittek el. 17 családtagom halt meg, mi az a generáció vagyunk, akiknek nem voltak nagyszülei és elveszítette a szüleit” - mondta Lang Tamás. Szerinte rendkívül fontos a fiatalok felvilágosítása, ezért bízik abban, hogy minél több diákot visznek majd el a kiállításra, egy rendhagyó történelemórára. A megnyitón jelen volt többek között Peter Weiss, Szlovákia magyarországi nagykövete, Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete, a zsidó hitközség képviselői. A kiállítás ma, holnap és pénteken reggel kilenctől délután négy óráig tekinthető meg a vágsellyei állomáson, ezt követően május 14-től 18-ig Pozsonyban, a Közlekedési Múzeumban látható. Drámai színellentétek és hangsúlyos színek jellemzik képeit (A szerző felvétele) Drámapedagógiai módszerekkel fejlesztik a diákok problémamegoldó képességét, kommunikációs készségét, empátiáját Nyitottságra, önállóságra nevelő iskola V. KRASZN1CA MELITTA Csallóközaranyos. Várady Kornéliát, a Csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola igazgatóját nem csak szűkebb pátriájában ismerik. Megalakulásától kezdve oszlopos tagja az őrsújfalui ÉS?! Színháznak, amely az elmúlt években amellett, hogy végigturnézta Dél-Szlo- vákiát, számtalan magyarországi településen, sőt Székelyföldön és Bécsben is fellépett már. Az általa vezetett intézményben drámapedagógiai eszközökkel fejlesztik a diákok problémamegoldó képességét, kommunikációs készségét, empátiáját. Az általa vezetett iskolában hét évvel ezelőtt indították útjára a Vízvári Vilmos regionális szavalóversenyt, amellyel a kortárs hazai költőket is népszerűsítik; az előírt szerzők között ugyanis mindig szerepel közülük néhány. A csoport teljesítménye a fontos „Még a kilencvenes évek elején kezdő alsó tagozatos pedagógusként vettem részt egy di- ákszínjátszó-rendező képzésen Dunaszerdahelyen, ahol az előadók arra biztattak, foglalkozzam behatóbban a dráma- pedagógiával, mivel úgy látták, van hozzá érzékem - idézte fel a kezdeteket Kornélia. - Ezt követően különböző tanfolyamokat, nyári egyetemeket látogattam, ám a végső lökést ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzam ezzel a módszerrel, édesapám 2001-ben bekövetkezett halála adta. Nagyon nehezen dolgoztam fel az elvesztését, folyamatos hiányérzetem volt, különmunkákat vállaltam, pótcselekvésekbe menekültem. Ekkor iratkoztam be a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola kétéves dráma- pedagógiai szakára. Csallóköz- aranyosra 2002-ben kerültem, 2004-től vezetem az iskolát, és itt olyan kollégákkal vagyok körülvéve, akikhez szintén közel áll a drámapedagógia; elsősorban a magyar és etika órákon alkalmazzuk ezt a módszert.” Az igazgatónő szavai szerint a drámapedagógia lényege, hogy megtanítja a gyerekeket társas kapcsolatban élni, mozogni, jó értelemben véve alkalmazkodni másokhoz. Helyzetgyakorlatokban próbálhatják ki magukat a diákok, és ha a valós életben kerülnek hasonló problémák elé, a mintahelyzetekben szerzett tapasztalataiknak köszönhetően remélhetőleg könnyebben megtalálják a jó megoldást. A szerepjátékok fejlesztik a gyerekek kommunikációs készségét, alkalmazkodóképességét, empátiáját is. „Köszönhetően annak, hogy csoportosan dolgoznak a gyerekek, és itt nem az egyén, hanem a csoport teljesítménye a fontos” - tette hozzá. Rendhagyó irodalomórák Egy pályázatnak köszönhetően Várady Kornélia és kollégái öt alapiskolában tartanak rendhagyó irodalomórákat. Azt mutatják be, miként lehet a drámapedagógia eszközeivel feldolgozni az adott irodalmi Legközelebb Döme Beatrix asszisztenst mutatjuk be. művet, és mindezt hogyan lehet 45 percbe belesűríteni. „Nagyon érdekesek és tanulságosak ezek az órák, hiszen mi akkor találkozunk először a tanulókkal, akik fokozatosan nyílnak meg, és az óra végén gyakran megkérdezik, mikor megyünk ismét - meséli tapasztalatait. - Az ötödikesekkel azt próbáljuk megfejteni, hol vannak a műben azok a fordulópontok, amikor Kukorica Jancsi ilyen vagy olyan döntést hoz, merre indulhatott, mivé válhatott volna, ha más utat választ. Hatodikban pedig a Toldit elemezzük, mégpedig Miklós és György édesanyjának szemszögéből, miként nevelte őket, esetleg hol hibázott, hogy ilyen rossz kapcsolat alakult ki gyerekei között. Nem szokványos szemszögből közelítjük meg tehát a műveket, ez egészen másfajta gondolkodásmódot kíván a tanár részéről is.” Az igazgatónő úgy véli, ennek a munkának akkor lesz valódi eredménye, ha iskolájukból közösségi embereket bocsátanak ki. „A mai világunk egyik legnagyobb problémájának tartom, hogy az emberek elidegenednek egymástól, ritkán találkozunk alkotó közösségekkel. Itt nem kell rögtön színjátszó vagy tánccsoportok, zenekarok alapítására gondolni, elég, ha egy utcában lakók összefognak, például egy játszótér Július 7-én nemzetközi amatőr színházi fesztivált szervezünk Őrs- újfalun (A szerző felvétele) létrehozása érdekében, vagy csak azért, hogy megtisztítsák környezetüket. Mi úgy neveljük tanulóinkat, olyan eszköztárat próbálunk kezükbe adni, hogy döntéshelyzetben képesek legyenek megállni a helyüket, önálló döntéseket hozni. Ebben segítenek a dráma- pedagógiai módszerek” összegezte a lényeget. Színjátszás - az örök szerelem Várady Kornélia „másik élete” az amatőr színjátszás körül forog. Alapító tagja az ÉS?! Színháznak, amelyik rendszeres résztvevője - és díjazottja - a Jókai Napoknak, számtalan hazai és külföldi felkérést kapnak. „Szüleim is amatőr színjátszók voltak, én ebben a közegben nőttem fel - mondta. - Hamar megfertőződtem, és a színjátszás örök szerelem maradt az életemben.” Az ÉS Polgári Társulás ügyvezetőjeként most éppen az Ekhószekéren elnevezésű nemzetközi amatőr színházi fesztivál megszervezésén dolgozik társaival, amelyet július 7-én tartanak Őrsújfalun. Székelyföldi, magyarországi, hazai és bécsi csoportokat is várnak. „Nem lesz zsűrizés, versenyzés, csupán szeretnénk jól érezni magunkat, megmutatni egymásnak és a közönségnek, mit csinálunk, mi élet bennünket” - árulta el végezetül.
