Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-24 / 95. szám, kedd

www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2012. ÁPRILIS 24. TÉMA 13 ként működik a szervezet Magyar- országon, de egy újságíró nem tud bizonyítékokat gyűjteni. Karesz miért akarta nyilvános­ságra hozni a történetet? így akart bosszút állni egy külföl­dön szereplő magyar válogatott hátvéden, aki becsapta őt. Akko­riban úgy működött a rendszer, hogy a maffia előre odaadta a já­tékosoknak a pénzt. Tessék, itt van 5-10 ezer euró, Nem szállítod a kért eredményt? Rendben, előfor­dul, hogy nem jön össze, de akkor a dupláját kell visszaadnod. Karesz szerint egy Hertha-Cottbus német bajnokin az volt a maffia kérése, hogy iksz legyen a végeredmény, csakhogy a Cottbus 3-2-re győzött, s az általa beszervezett magyar játé­kos nem adta vissza a pénzt. A 2001/2002-es szezonról van szó. A Hertha BSC és az Energie Cottbus keretében összesen öt magyar játékos szerepelt abban az évadban. Mind magyar válo­gatottak voltak. Karesz hányat említett közülük? Kettőt. Két cottbusit. A Központi Nyomozó Főügyész­ség eddig 31 személyt gyanúsított meg a magyar bundaügyben, zömmel a REAC-hoz kötődő futballistákat, egyikükkel szem­ben azóta megszüntették a gyanúsítást. Van közöttük olyan, akinek a neve már a Kaiesz-féle kockás füzetben is szerepelt? Igen, egy-két név már akkor is fel­bukkant. A balkáni maffia idejében ho­gyan működött a bundázás? Kedden beültek a budapesti Ko­rona Szállóba, megnézték a hétvé­gi kínálatot, számba vették, hogy a pályára lépő csapatok közül melyikben vannak saját embereik, kiválasztották a legjobb szorzókat kínáló meccseket, s kezdődhetett a szervezés. Karesz levezette ne­kem, hogy volt olyan fogadási hét, amikor a balkáni bundamaffia 300 ezer eurót fektetett be a kitippelt meccsekbe. Ebben az összegben már benne volt a benzinpénz, a szállás, a kávé, minden. Hat mécs­esét játszottak meg kötésben, a magyar bajnokságból a Videoton- Újpest 5-0 szerepelt köztük, s a 300 ezer eurós tétre 1 millió eurós nyereményt vettek ki. Kik irányították azt a balkáni maffiát? A szervezet központjáról Karesz nem beszélt, de elmondása szerint egész Európában voltak embere­ik. Görögországban, Albániában, Cipruson, Svédországban, Norvé­giában... De nemcsak ott, hanem Angliában és Németországban is. Az irányítók egyébként szerbek és horvátok lehettek. Aztán ez a maf­fiakor 2006-ban megszűnt. Sokall­ták a befektetést. Egy bűnszervezet megszűnt, de a fogadási csalás nem szűnt meg. Egyáltalán nem, sőt. A játékosok ellesték a módszereket, kitanulták a szakmát, ráadásul megjelent az ázsiai vonal. A balkáni maffia idejé­ben általában félidő/végeredmény tippre fogadtak, ma az online sportfogadás korában már bármire lehet fogadni, ami még vadabbá tette a manipulációkat. A Becsengetünk és elfutunk című dokumentumfilmben elhangzott az is, hogy egy csapat a bunda­maffiának köszönhette a bajnoki címét. Az edző is tudott erről? Karesz szerint az edző nem volt benne a bundában, de tudott róla. Milyen játékosokat keresett meg a maffia? Elsősorban a vezéreket, akiknek szavuk volt az öltözőben. Meg persze a légiósokat. Meg azokat, akiknek sürgősen pénzre volt szükségük. A maffia mindig tudta, ki az a futballista, aki játékauto­n Volt olyan válogatott középpályás, aki hetente felhívta a maffiát, és bundázásra ajánlotta saját csapata meccsét. mata-fiiggő, aki éppen válófélben van, aki új kocsit verme, vagy aki egyszerűen csak szeret villantani a csajok előtt. Tudták ezt, s ezért őket keresték meg. Válogatott futballistákat is? Hogyne. Volt olyan válogatott középpályás - ma is ismén köz­életi személyiség -, aki hetente felhívta Kareszt, és arra kérte, hogy a bűnszervezet bundázza meg a soron következő meccsüket. Egy válogatott hátvéd pedig Karesz ál­lítása szerint a bűnszervezetnek tett szolgálataiért kapott ciprusi szerző­dést, jutalomként. Akkoriban nem fordult meg a fejében, hogy fölkeresi a rendőr­séget, és elmondja, amit tud? A rendőrséget nem kerestem meg, van is lelkifurdalásom emiatt. Is­meretlen tettes ellen feljelentést kellett volna tennem. Viszont megkerestem a Magyar Labda­rúgó Liga elnökét, Dr. Szieben Lászlót, majd Kisteleki Istvánt is, aki 2005-ben Szieben utódja, később pedig MLSZ-elnök lett. Telefonon beszéltem velük, el­mondtam, hogy mit hallottam, de valahogy nem mutattak túl nagy hajlandóságot arra, hogy foglalkozzanak a dologgal. Egyet­len embert érdekelt komolyabban az a lista, Kovács Pétert, az Újpest akkori tulajdonosát. Eveken át hallgatott erről a Nemzeti Sport, egészen addig, amíg a bochumi ügyészség nyil­vánosságra nem hozta, hogy az Európát behálózó bundamaffiá­nak magyar szála is van. Miért volt az a nagy csönd? Mert nem tudtuk volna bizonyí­tani, hogy mindez megtörtént. Ez olyan volt, mint amikor egy baráti társaságban tudjuk, hogy ki az, aki csalja a feleségét. Mindenki tisztában volt ezzel, de senki sem beszélt róla. Az értesüléseimet nem írhattam meg, de leellenőriztem Karesz információit, kérdezősködtem a szakmabelieknél, hogy való­ban úgy történt-e, valóban meg- vertek-e ekkor és ekkor egy fő­városi futballistát, utánajártam annak a bizonyos Manchester Utd-Zalaegerszeg BL-selejtezőnek is, érdeklődtem, ki mit hallott a helyiek közül. S hát mindenki suttogta, hogy igen, ez is igaz, meg az is igaz, és lassan összeállt a kép. Találkoztam például egy válogatott hátvéddel, rákérdeztem, igaz-e, amit Karesztől hallottam, hogy a maffiózók megkergették őt egy külföldi kisváros főterén. A futballista persze mindent ta­gadott. Leinformáltam, hogy ki lehet a Karesz által emlegetett újságíró, aki központi szerepet játszott a futballisták beszer­vezésében. Akkor még csak a keresztnevét ismertem, s annyit tudtam róla, hogy tulajdonosa egy szórakozóhelynek, ahová több futballista is rendszeresen eljár. A kockás füzetben szereplő Du- naferr-Olympiakosz Nicosia mérkőzés furcsaságairól később a sajtó is beszámolt, nyolc évvel a meccs után. Hogyan sikerült szóra bírni az érintetteket? Felhívtam Egervári Sándort, a Du- naferr akkori edzőjét, és elmond­tam neki, hogy információim szerint bunda volt az Olympiakosz Nicosia elleni 2001-es kupamecs- csük, s hogy állítólag négy játékosa volt benne. Megkérdeztem, mit tud erről, Egervárinak pedig fel- rémlett, hogy Salamon Miklós akkoriban szólt neki valami megkeresésről. Ez nagyon fon­tos infó volt számomra, hiszen egybevágott azzal, amit Karesz mesélt nekem, hogy felkeresték Salamont a rácalmási házában, ajánlatot tettek neki, amit a hátvéd elutasított. A dokumentumfilm készítői felvették a kapcsolatot Sala­mon Miklóssal is, ő azonban nem akart nyilatkozni arról a 2001-es mérkőzésről. Vajon miért? Nem tudom. Talán mert any- nyira fertőzött az egész közeg. S mit lehet tudni a doku­mentumfilmben említett ma- gyar-horvát válogatott meccs körülményeiről? Pécsett játszották, az volt a horvátok utolsó felkészülési mérkőzés a 2002-es világbaj­nokság előtt. Azt nem árulta el Karesz, pontosan hogyan történt a beszervezés. Csak azt, hogy ki volt az a két já­tékos, akiken keresztül meg­szervezték a bundát. A maffia úgynevezett handicap-tippet ajánlott, vagyis legalább két­gólos horvát győzelmet. Ezt elfogadták a magyarok. Sok helyezkedési hiba után 2-0-ra kikaptunk. Az nem merült fel önben, hogy Karesz információi eset­leg pontadanok? Elképzelhető, hogy egy-két névre vagy egy-két meccsre rosszul emlékezett. Azt viszont nem tartom elképzelhetőnek, hogy az ügyészség mendemon­dák alapján tartóztatna le em­bereket. Ma például beszéltem az egyik gyanúsítottal, aki be­vallotta nekem, minden igaz, amit a dokumentuimfilmben a Karesz állít, de jól tette a Nem­zeti Sport, hogy nem írta le a konkrét neveket, mert minden érintett azonnal beperelt vol­na bennünket. Abban bízok, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség előbb-utóbb elő­rukkol a nevekkel. Az egyik gyanúsított, a most éppen házi őrizetben lévő játékvezető, S. Krisztián egy cikk miatt életveszélyesen megfenyegette Fehér György sportújságírót Érte önt ha­sonló inzultus? Igen, egyszer. Szintén egy já­tékvezető, L. Kolos, aki négy 11-est fújt be a Bulgária-Eszt- ország (2-2) barátságos mécs­csen, s akit a FIFA örökre eltiltott, mert nem volt élvonalbeli bíró, így nem vezethetett volna nemzetközi mérkőzést, szóval ez a játékvezető még a letartóztatása előtt meg­fenyegetett engem. Azt mondta, kicsinálnak, és készüljek fel arra, hogy ami rossz lesz az életemben, mind mögött ő áll majd. Pedig akkor még csak annyit tudtunk, hogy ő és a partjelzői engedély nélkül vezettek válogatott mérkő­zéseket. Az csak később vált vilá­gossá, hogy kapcsolatban álltak K. Zoltánékkal. Hány bundámaffia működik ma Magyarországon? A sárkánynak több feje van, s a K. Zoltán-féle ázsiai szindikátus csak az egyik. A jelek szerint működött a magyar futballban egy szlovéniai szál, aztán volt egy játékosügynök, az ő köre is külön csoport. És persze vannak magánzók is, akik saját szakállukra dolgoznak, ilyen a pécsi történet a Ligakupa-mecs- csel, ami egy privát akció lehetett, valakik pénzt akartak csinálni, de lebuktak. A mostani bundaügyben a nyo­mozók kíváncsiak voltak arra, milyen neveket rejtett a kockás füzet? Háromszor idéztek be, tanúként. Hozzáteszem: a nyomozók jóval többet tudnak, mint én. Annyit mondtak: Vajda úr, maga sokat tud, de ha megtudná, amit mi tudunk, hanyatt esne. Miért lett öngyilkos Kutasi Ró­bert? Nyilván oka volt rá. Valamitől félt. Talán ő lett volna a következő, akit elvisznek. A TV2 Tények című műsorában elhangzott, hogy Kutasi Ró­bert búcsúlevelet hagyott hátra, amely terhelő adatokat tartal­maz több fontos emberre is. Tud ilyenről? Tudok a búcsúlevélről, de a tar­talma csak magánjellegű volt, a családnak szólt. Miután látta a listát, rajta a bundaügyben érintett futbal­listák nevével, más szemmel nézte a magyar bajnoki mér­kőzéseket? Hát persze. Néha szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor akár a Nemzeti Sportban, akár más lapban hozsannázó, dicsőítő cikkeket olvastam olyan játéko­sokról, akikről tudtam, hogy a bundamaffia emberei. S mit látunk, ha ma kinyi­tunk egy Nemzeti Sportot? Nehéz dolog ez. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillett. Én csak abban reménykedem, hogy a nyilvánosság ereje el­rettentő hatással bír, és egyre kevesebben vesznek részt a bun­dában. Soha nincs olyan összeg, amelynél ne lehetne többet ajánlani. Ez igaz. Szóval ne legyünk nai­vak: igen, mindig lesznek olyan futballisták, akik pénzért elcsal­ják a meccseket. De talán azok a szűz játékosok, akiket most pró­bálnának behálózni, könnyeb­ben elutasítják az ajánlatot. Aki már egyszer benne volt, az per­sze nehezen mondhat nemet. Megzsarolják, kész. Vagy azok a játékosok, akiknek korábban pénzt adtak, s most ellenszolgál­tatást kérnek érte. Mert ilyesmi is előfordul. Kihelyeznek valaki­hez egy nagyobb összeget, mint­egy letétbe. Nem jelentkeznek rögtön. Lehet, hogy csak egy év múlva. Addigra a játékos már el is költötte azt a pénzt. S akkor kémek tőle valamit cse­rébe. Vállalod vagy nem? Ha nem, akkor fizesd vissza azt a sok pénzt, amit nálad hagy­tunk, s amit már rég elköltötték Több ilyenről hallottam. Ezek a futballisták képtelenek ki­lépni ebből a körből. Sajnos az ázsiai vonal éppen a fiatalokat támadja meg, a 18-19 évesek­hez mennek oda, mert ma már az utánpótlás-meccsekre is lehet fogadni, esetükben ráadásul nem százezer forintokkal do­bálóztak meccsenként, mint a REAC-nál, hanem négyezer eurókkal. Vass Adám jelentette ki 2009- ben, hogy valakik manipulál­ni próbálták az U19-es válo­gatott meccseit. Abban az ügyben történt valamilyen fejlemény? Néhány játékost kihallgattak. Tu­domásom szerint a nyomozás sem az utánpódás-válogatott ügyében, sem a Debrecen ügyében nem állt le, s a nyomozók vizsgálják a magyar futballba begyűrűző olasz szálat is. Az olasz szál kifejezésen a gyanús külföldi klubtulajdonosokat kell érteni? Igen. Amikor az utóbbi években külföldi szerencselovagok magyar klubokat vásároltak, még vélet­lenül sem a magyar foci szakmai fellendítése motiválta őket, hanem az, hogy a fogadási csalások révén nagy pénzeket szerezhessenek. Ehhez kellett nekik az élvonalbe­li klub. Érdekes dolgok kerülnek majd napvilágra, amikor a bírósági tárgyalás lesz. Mert a focisták eb­ben a történetben gyakran a leg­utolsók a sorban. Ezt a rendszert ugyanis valakik működtetik, a hasznot elteszik, a játékos pedig ki van szolgáltatva ezeknek az embe­reknek. De mindenkinek meg kell értenie, a futballistáknak is, hogy rájuk nézve ez nem mentség. Per­sze, nagyon kellemeden, ha valaki sokáig nem kap fizetést, de ez még nem jogosítja fel a bundázásra. Vagy akkor nem kell futballozni. Aki a fociból nem tud becsületesen megélni, az keressen más munka­helyet, de ne csaljon. Csakhogy sokan a könnyebb utat választják. Miért van az, hogy a klubok tar­toznak, nem folyósítják a fizetést, a játékosok mégsem tesznek felje­lentést? Mert az a focisták érdeke, hogy lehetőleg élvonalbeli csapa­tuk legyen. Csapat nélkül ugyanis nem tudnak bundázni. Egy névtelenséget kérő infor­mátor egyszer azt nyilatkozta az Indexnek, hogy az NB 1-ben for­dulónként három-négy meccset is elcsalnak. Reális szám? Ha abból indulok ki, hogy csak a balkáni maffia három év alatt hány meccset manipulált, s hogy a mos­tani bundaügyben az ügyészség már közel harminc meccsről állítja azt, hogy manipulálták vagy meg­próbálták manipulálni, akkor talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy minden fordu­lóban több meccsel is próbálkozik a maffia. Ezek után a Honvéd tulajdonosa paranoiát emleget, ha megfogal­mazódik a bundagyanú. Nem furcsa ez? A kifejezést konkré­tan a hétvégi Újpest-Honvéd meccs után használta, amikor a kispesti szurkolók azt kiabálták saját csapatuk játékosaira, hogy „tippmixesalók”, amit a tulaj­donos a csapat nevében kikért magának. Nyilván ő is abból indult ki, hogy az ártatlanság vélelme minden­kit megillet. Én sem állítom azt, hogy Ivancsics Gellért szándéko­san hagyta ki a 11-est az Újpest ellen. De ne felejtsük el, hogy en­nek a mostani bundaügynek már 30 gyanúsítottja van, s ez még messze nem a végső szám, vagyis a maffia nyilvánvalóan itt volt, és itt is van közöttünk. Hisz még a magyar fociban, a magyar focistákban? Voltak játékosok, akik a szemembe mondták, hogy ártadanok. A gye­rekeik életére megesküdtek, hogy nincsenek benne a fogadási csa­lásokban. Ugyanazok a játékosok később beismerő vallomást tettek a rendőrségen... Gazdag József Az interjúban említett mérkőzések jegyzőkönyve: Dunaferr-OI. Nicosia 2-4 (0-2) 2001. augusztus 23., UEFA-kupa © Sowunmi, Tököli, illetve Kožlej, Radoszavljev, Temiszteklosz, Arisztokleosz Dunaiért: Petry, Kiss Gy., Bagoly (Lengyel), Éger, Molnár, Penksa (Nikolov), Zováth, Jäkl, Rösa H., Tököli, Sowunmi (Baranyi). Edző: Egervári Sándor Magyarorezág-Horvátország 0-2(0-2) 2002. május 8., barátságos mérkőzés © Dárdai (öngól), N. Kovac Magyarország: Király (Babos), Bódog (Korolovszky), Dragoner, Juhár, Lőw, Sowunmi (Böőr), Pintér Z. (Rósa H.), Dárdai, Tóth N. (Kuttor), Waltner (Gera), Tököli (Fehér M.). Szövetségi kapitány: Gellei Imre Videoton-Újpest 5-0 (3-0) 2002. május 22., NB1 © Tímár 2, Lőw (öngól), Földes, Teljék Videoton: Végh, Tímár, Csató, Vilo- tic, Vasas, Szalai, Tóth, Bekő (Némedi 58.), Dvéri, Térjék (Komódi 76.), Ha­mar (Földes 7.). Edző: Várhidi Péter Újpest: Szántai, Pető, Korolovszky, Tamási, Kunzo, Lőw, Piroska (Szlezák 58.), Erős (Geri, 46.), Széle- si, Herczeg (Móri 46.), Tokody. Edző: Glázer Róbert Manchester Utd-ZTE 5-0 (5-0) 2002. augusztus 27., BL-selejtező © Van Nistelrooy 2, Beckham, Scholes, Solskjaer ■ Ilks (ZTE) ZTE: Ilics, Csóka, Urbán, Budisa, Szamosi, Babati (Túri, 74.), Ljubo- jevics (Faragó), Molnár, Vmcze 0. (Balog Cs.), Kenesei K., Egressy. Edző: Bozsik Péter Honvéd-ZTE 2-1(0-1) 2004. április 14., Magyar Kupa-elődöntő © Drobnjak 2, ill. Koplárovics Honvéd: Molnár, Bánik, Vámosi, Budovinszky, Horký, Dobos, Vadócz, Borgulya (Drobnjak), Vén, Horváth P, Kozarek (Hamar). Edző: Gálhidi György ZTE: Bardi, Kocsárdi, Sebők V., Balog Cs., Szamosi, Nagy L. (Gyártó), Ljubojevics (Vinae 0.), Molnár B., Ko­plárovics, Sebők J., Waltner (Babati). Edző: Gellei Imre Győr-ZTE 2-1 (0-1) 2004. május 1., NB1 © Priskin, Varga Z., ill. Koplárovics ETO: Sebők Zs., Regedei, Stark, Kartelo, Makra, Jaki, Varga Z. (Nyilas), Vlajic, Perie (Oross), Priskin (Németh N.). Edző: Reszeli-Soós István ZTE: Varga, Kocsárdi, Sebők V., Csó­ka, Szamosi, Nagy L, Vince O, Balog Cs., Koplárovics, Sebők J., Waltner (Egressy). Edző: Gellei Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom