Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-05 / 81. szám, csütörtök
vww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 5. Vélemény és háttér 7 Az egyiptomi politika egy iszlám állam megteremtése felé vette az irányt Tábornokok és fundamentalisták Az iráni atomprogram keltette feszültség vagy a szíriai válság miatt kevésbé figyel a világ arra, ami Egyiptomban történik. Pedig kellene, mert Egyiptom a Közel-Kelet kulcsországa volt - és erejénél fogva az is marad. Nélküle a térség konfliktusai nem oldhatók meg. A szíriai sem. MALINÁK ISTVÁN Kairó az utóbbi évtizedekben mérsékelt, stabilizáló tényezőnek számított, elsősorban az egyiptomi-izraeli különbékének köszönhetően. Évtizedes gyakorlat volt, hogy a térség konfliktusaiban érintett felek egyiptomi közvetítéssel folytattak titkos tárgyalásokat, az izraeliek a palesztinokkal, a palesztinok egymással, és a sort lehetne folytatni. Mubarak bukása óta ez a nemzetközi szerepvállalás csökkent. Egyre erősebbek az Izraellel kötött békealku felrúgását követelő erők, éleződik a társadalmi-politikai feszültség, amely Mubarak bukása óta sohasem volt olyan kiélezett, mint most. Felborulni látszanak az egyiptomi politika eddigi belső egyensúlyai, ami például Izraelre nézve legalább akkora fenyegetést jelenthet, mint a sokat emlegetett iráni atomfegyver lehetősége. Az elmúlt egy hét eseményei arra engednek következtetni, hogy az iszlamista Muzulmán Testvériség és pártja, a Szabadság és Igazságosság Párt mindent vinni akar. A tavalyi parlamentiválasztásokon közel ötven százalékot szerzett, s a nála is radikálisabb iszlámot képviselő szalafistákkal együtt kétharmados többsége van. A világinak nevezett erők leszerepeltek. A héten bejelentették, a Muzulmán Testvériség saját jelöltet indít a májusi elnökválasztáson, megszegve azt a korábbi ígéretét, hogy olyan közös jelöltet fog támogatni, aki nem a testvériség soraiból való. Ez további feszültséget jelent az iszlamisták és a világi erők, valamint az iszlamisták és az országot irányító katonai tanács között. De még ennél is veszélyesebb, hogy az új alkotmány kidolgozásával megbízott száztagú bizottságban is gyakorlatilag már csak iszlamisták maradtak. Hétfőn a kopt keresztény egyház képviselői közölték, ők is kivonulnak az alkotmányozó bizottságból. Előzőleg ugyanezt tették - épp az iszlamista túlsúlyra hivatkozva - a világi pártok, de még az al-Azhar, a szunnita muzulmánok legtekintélyesebb szellemi intézménye is. Az al-Azhar a mérsékelt iszlámot hirdeti, távolságot tart a Muzulmán Testvériségtől, és elhatárolja magát a fundamentalista szalafistáktól. A katonai tanács korábban vállalta, hogy júliusban adja át a hatalmat egy civil - s mint az eddigiekből sejthető: iszlamista - kormánynak. Viszont Mahmúd Naszr vezérőrnagy, a katonai tanács tagja nemrégiben fenyegetően bejelentette: „Az égvilágon senkinek sem fogjuk engedni, hogy a fegyveres erők beruházásaihoz közelítsen, bárki, aki ezeket veszi célba, a nemzetbiztonságot veszélyezteti.” Egy elemző szerint a hadsereg - ígéreteivel ellentétben - csak nehezen fogadja el a civilek uralmát. Ennek előzménye, hogy az új parlament egyre vehemensebben követeli, a hadsereg tárja a nyilvánosság elé viselt dolgait, üzleti érdekeltségeit. Az egyiptomi hadsereg állam az államban, kiterjedt gazdasági tevékenységet folytat, az elmúlt évtizedekben zsíros kormányzati megrendeléseket kapott, a tábornokok pedig visszavonulásuk után jól fizető állami állásokba kerültek. Mind a mai napig nagy titkolózás övezi a tábornokok gazdasági birodalmát, amely a becslések szerint a GDP 15-40 százalékát adja. A Mubarakot megdöntő egyiptomi tavasz vezetői ezen a téren is ádáthatóságot követeltek, s erre a Muzulmán Testvériség ígéretet tett. A tábornokok viszont - mint Naszr fogalmazott - harcolni fognak a beruházásaikért. Ez akár fegyveres beavatkozást is jelenthet. Mubarak bukása óta a gazdasági helyzet romlott, az életszínvonal szintúgy, a munkanélküliség nőtt, a turizmus visszaesett, egyes régiókban éhséglázadástól is lehet tartani. A politika pedig egy iszlám állam megteremtése felé vette az irányt. Ez okozhat igazi földrengést a térségben.- Semmi vész, nincs szüksége műtétre, húsvét után eltűnik a kinövés. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Utunk Kukutyinba LAMPL ZSUZSANNA Néhány éve történt. Mondom a diákoknak, hogy kirándulni megyünk. Nagyon fellelkesedtek. Aztán amikor elárultam, hogy hova, elmúlt az örömük. Nem Bécs, nemPrága, nemBudapest, még csaknem is Pozsony, hanem valami Kukutyin Dél- Szlovákiában. Valami Rozsnyó. Na, szuper, mondta az egyik, de mit fogunk ott csinálni? Tanárnő, biztos??!! Az egy brutálisan unalmas hely, én tudom, mert odavalósi vagyok, mondta a másik. Végül nehe- zen, de összejött egy csoport, elsősorban azért, mert egy sikeres pályázatnakköszöxihe- tően a diákok csak az útiköltséget fizették. Mit mondjak? Kiderült, hogy Rozsnyó és környéke brutálisan izgalmas hely. Ha felállunk a tévétől, kimegyünk, és felfedezzük. Azóta hatszor voltunk tanulmányi kiránduláson. A világvárosokhoz, napfényes tengerpartokhoz képest, amelyek kétórányi repülőútra vannak tőlünk, csupa jelentéktelen helyen. A'központból nézve csupa periférián. Csupa Kukutyin- ban. Legutóbb a Csallóközben és a Mátyusföldön. És most is sok érdekeset láttunk, és megéltünk sok hétköznapi csodát. Mentünk a tomboló jeges ellenszélben az országúton. Csak öt percet, de elég volt ahhoz, hogy elképzeljük, milyen lehetett, amikor az embereknek kilométereket kellett gyalogolniuk hóban, fagyban, ha el akartak valahova jutni. Láttuk, hogyan őrölték a lisztet, nehéz kerekű vízimalommal. Ebbe az izébe beleszórták a gabonát, aztán azon az izén kijött a liszt. De még előtte ez az izé fölvitte az emeletre. A fiatalok nagyon élvezték, pukkadoztak a röhögéstől. Aztán beindult a kerék, és egy szőrös állat bukkant fel a vízben. Mindenki rohant megnézni. Mi az?! Ja, az csak egy izé. Mizé? Egy vízipatkány. Az állat beúszott az emelvény alá, amelyen álltunk. Rohanás a másik oldalra, biztosan ott fog kijönni. Ki is jött. Mintha érezte volna, hogy sokan nézik, megállt egy faág mellett. Aztán elindult a túlsó partra. Nagy, szőrös testét a hosszú vékony farka mozgatta, jobbra-balra kacskaringózott vele kecsesen, úgy úszott. Mindenki megbabonázva nézte. Aztán elkapta az ár. Nagyon igyekezett, olyan szánalmasan nevetséges volt a magasból, az emelvényről nézve, ahogyan küszködik. Avíz továbbvitte, de aztán átevickélt a túlsó partra. Volt, aki mosolyogva, volt, aki szótlanul nézte. Mágikus pillanatvolt. Sok van belőlük, törte meg a csendet a malomőr. Szép időben kijönnek a partra, és hagyják, hogy megsimogassam őket. A diákok félistennekkijáró tisztelettel néztekrá. Nem min- denkinekadatikmeg, hogyví- zipatkányok fejét simogassa. De az sem, hogy közéleti személyiséggel vacsorázzon. Vagy olyan szakácsnőkszolgáljákki, mintMagdika, Évike és Violka. Vagy megismerkedjen a huszonéves fiúval, aki egy európai ifjúsági szervezet elnökeként kormányfőkkel levelez. A csodás gútori templom csöndjében - az oltáron brutális töviskoszorú - talán volt min gondolkodni. KOMMENTÁR Kezdődik, apa, kezdődik KOCUR LÁSZLÓ Apokaliptikus helyzetképet vázolt az országról tegnap a parlamentben elmondott beszédében Ivan Gašparovič államfő. Ajó félórás szónoklat végeztével az lehetett a hallgató - állampolgár - érzése: vazze, ebben az országban semmi nem működik, csoda, hogy még élünk. Közben Peter Kažimír pénzügyminiszter fáradt arccal böngészte tabletjét, Robert Kaliňák belügyér pedig Robert Fico miniszterelnökkel beszélgetett. Ők már vagy tudták ezt, vagy könnyűszerrel felülemelkedtek rajta. A felületes szemlélőnek úgy tűnhetett, a tegnap távozott kormány (bel)vitázott a legtöbbet valamennyi eddigi kabinet közül, bár ez nem feltétlenül igaz, csak a hírközlés lett egyre jobb, illetve a politikusok elérhetőbbek. És tény, hogy országlásuk 21 hónapja során számos fontos államigazgatási és/vagy közjogi kérdést nem tudtak megoldani, bizonyos tagjaik kompromisszumképtelensége pedig sokszor vezetett félmegoldásokhoz; vannak szituációk-például az adóhivatalok összeomlása amelyekben egyértelműen az ő remegő kezük okozta, hogy a matéria túlcsordult az éjjeli- edény peremén, annak a felelőssége azonban, hogy az ország nyakig ül benne, nem varrható csak az ő nyakukba. Ivan Gašparovič kormányalakítás után mondott beszéde ugyan nem sokban különbözik korábbi beszédeitől, megkockáztatjuk, megváltoztatva a megváltoztatandókat véletlenszerűen kicserélhető lenne némelyikkel, hisz benne voltak a nemzetállami lózungok, valamint elhangzott a nemzeti gondolkodás és szociális érzés mantrája, melyből hangoztatójuk sikeresen préselt ki két megbízatási időszakot, viszont az egyre komolyabb társadalmi problémává váló, helyenként valóban társadalmi feszültséggel fenyegető szegénységről szóló passzusai nem nevezhetők túlzónak. Mert valóban nehezen tartható állapot, hogy az országnak nincs főügyésze, noha lassan egy esztendeje, hogy-úgy tűnik, törvényesen-megválasztották; hogy a volt koalíciós pártok hagyták, hogy a nemzet biztonsága felett őrködő Nemzetbiztonsági Hivatal élén sáros múltú vezető regnáljon, mert nem tudtak megegyezni egy újabb jelöltben, de csodálkozunk-e, ha mondj ukít Rimaszombati járásban élőket, ahol minden harmadik aktív korú felnőtt munkanélküli, nem elsődlegesen Čentéš doktor kinevezése vagy Blanárik vezérőrnagy távozása nyomasztja, hanem az, hogy mit fognak enni holnap? Szlovákia problémái között akadnak olyanok, amelyek kormányzati pozícióból viszonylagos egyszerűséggel orvosolhatók, ilyen szempontból akár pozitívumnak is tekinthető az egyszínű kormányzat stabilitása, mely ezeket a lépéseket szavatolni tudja, ha akarja. Más problémák megoldásához viszont csak a nagy - jelen formájukban jobbára csak veszteséget termelő - ellátórendszerek reformján keresztül vezet az út. Ezekhez pedig utoljára Mikuláš Dzurinda második kormánya mert rendszerszinten hozzányúlni, Robert Fico első ciklusa idején inkább visszanyesésükben, mint továbbgondolásukban jeleskedett. Márpedig az általános válság hatásai és az ország gazdasági kondíciói miatt előbb-utóbb kénytelen lesz valamit kezdem ezekkel, egyszínű kormány vezetőjeként osztatlanul viselve az ezzel járó felelősséget. Az a kisebbségek felé semmiképp sem tekinthető pozitív üzenetnek, hogy az értük felelős posztot a status quo-ígére- tek ellenére kapásból felszámolták, ezzel együtt adjunk száz napot ennek a kormánynak is, mielőtt mélyebben ekézni kezdenénk. TALLÓZÓ THE TIMES Schmitt Pál lemondásával egy kiemelkedő és kétségtelenül kényelmes közszolgálati pályafutás ért dicstelen véget - írta Adam LeBor, a The Times budapesti tudósítója, aki szerint a volt államfő sokak szemében az olyan típusú simulé- kony közép-európai funkcionáriust testesíti meg, aki a hatalmon levő rendszertől füg- gedenül kiválóan elboldogul. Schmitt Pál már 1983-ban, hét évvel a kommunizmus bukása előtt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja volt, és osak a legmegbízhatóbb lojalisták- nak engedték ilyen - gyakori utazásokkal és külföldiekkel való kapcsolattartással járó - tisztségekbetöltését. Később, a rendszerváltás után átállt a másik oldalra, és csatlakozott a Fideszhez-írta atudósító. FÁZ A Frankfurter Allgemeine Zeitung német konzervatív lap sportrovatában beszámolt arról, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) bekéri a Schmitt Pál kisdoktori értekezéséről készült elemzést, annak vizsgálata alapján dönt, Schmittnek így a „NOB részéről is következményekkel kell számolnia”. (MTI)
