Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-28 / 99. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. ÁPRILIS 28. KÁVÉHÁZ 1 3 Tabarka parazsa I ssam egész éjjel tűzzel ját­szik. De mondhatnám azt is: Issam élete a tűz körül forog. Ég a szeme, tüzes minden gesztusa, közvet­lenségétől elolvad minden turis­ta. Már aki látja. Issam ugyanis csak akkor jelenik meg a Café Andalous teraszán, ha izzó pa­razsat rendel valaki kialvófélben levő vízipipájába. Olyankor mint a gyík, arabul bokasés, surran az asztalok között, és el is tűnik, még mielőtt bárki feltartaná. A Café Andalous Tabarka lükte­tő szíve. Tunézia északi részén, közel az algériai határhoz, itt találkozik, aki megjárta a siva­tagot, aki ide vetődik a közeli s távoli falvakból, aki áthajózta a Földközi-tengert, s két ország határán próbálja eldönteni, mer­re tovább, de itt issza meg hűsítő teáját a messziről érkezett vándor és a bámészkodás gyönyörét élve­ző idegen, ide jár a környék sok lakója, bölcs öregek és egy egé­szen más világról álmodó ifjak. A Café Andalous Tabarka legfor­galmasabb találkahelye. Teraszán reggel kilenctől hajnali háromig- négyig nem könnyű helyet ta­lálni. Fenséges pozíciójára hiába vágyik a harmincezer főt számláló város többi kávézója, amit az idők során kivívott magának, azt már nem fogja elveszíteni soha. Ott áll a Hotel de France szomszédságá­ban, kőhajításnyira a kikötőtől. Nyílegyenes utcája végén, a város fölé magasodó szirten büszkén áll a Genovai erőd. Büszkén, mert gazdag kereskedők építették, s bár később kalózvezérek főhadiszállá­sa volt, mára külföldi filmesek fel­kapott forgatási helyszíne. A Café Andalous teraszán azonban meg­áll az idő. Itt nincs múlt és nincs jövő, csak a mindent eldöntő je­len. Tíz év körüli berber fiú meg­rakott hátizsákjából kínál tor­nacipőt, korallszemekből fűzött láncot és napszemüveget. Vállára akasztott míves fadobozból ci­garettát árul egy fehér tunikás, mezítlábas öreg. Töltött bagett, frissen sült fánk, karamellel íze­sített mandula a túlsó oldalon. Itt kávé, tea, üdítőital. Kávéból gyűszűnyi presszó vagy kis, fehér csészében kapucsínó, teából men­talevéllel ízesített fekete, benne fenyőmaggal, vajpuha píneával, üdítőből extra zöld menta vagy citronáde. Édességből kétféle: baklava, vagyis mézzel átitatott leveles tészta aprított mogyoróval és makhroud, ami búzadarából készül ugyancsak mézzel ízesítve, a közepén datolyával. Alkohol - vallási alapon - kizárva. Vagy bezárva (elegáns üvegszekrénybe), szigorúan csak a turisták számá­ra. Például fügéből párolt tüzes víz (boukha) vagy datolyapálma megerjesztett nedve (laghmi). A Café Andalous nem egyenlő egy európai kávézóval, ide valóban csak kávézni járnak a helybeliek. Teát is csak azok iszogatnak apró kor­tyokkal akár órákon át, akiknek többre nem futja. Ide társalogni, megbeszélni, megvitatni, elmesélni, megsúgni, elárulni, megtárgyalni, megegyezni, eldönteni, bevalla­ni járnak az emberek Kiteríteni életük ilyen-olyan kínjait, feltárni sokáig őrzött titkokat, elhallgatott vágyakat, tanácsért folyamodni, kölcsönt kérni, visszaadni, asztal alatt térddel jelezni, szavak nélkül minden belső hangnak utat nyitni. Almadan éjszakákon lelki bajokra gyógyírt keresni, tűzforró nappalok (vagy égető gondok) elől árnyék­ba vonulni. Vagy csak önfeledten, gyerekmód játszani. Kockát verni, kártyázni, dominózni. Vagy nagy képernyőn bajnokok ligáját nézni. A Café Andalous patinás kávézó. Teraszán kecsesek a székek, az asz­talok, falán letűnt korok világát időző mozaikok, tradicionális stí­lusú belső tereiben régi szekrények, tükrök, faragott feli díszek, rézből, fából, kerámiából készült edények, használati tárgyak, de mindenütt csak annyi, hogy a vendég egy perc­re se érezze múzeumban magát. A belső asztalok, székek piros-fehérek, ami szokadan látvány a szemnek e kék-fehér Afrikában. Bent, a hűs felak között természetesen mindig azok ülnek, akik egy félreeső zug­ban a zavartalan együtdétet választ­ják. Ahol senki sem hallja, figyeli halkan elmorzsolt szavaikat, ahol máshogy ízlik a kávé, mert a felak is titoktartóak. A Café Andalous Tabarka lázas szíve. Arab nő ide nem ülhet be, az iszlám nem engedi, ez az apjuk, a férjük, a testvérük, a sógoruk, a nagybátyjuk, a fiuk helye. Itt vad indulatok és erős sóhajok csapnak össze, hirtelen feltámadt vagy rég­óta dédelgetett vágyak lobbannak el, jól átgondolt cserék, megfon­tolt üzletek születnek, férfias dol­gok, amelyeken változtatni aligha lehet, nőknek különösképpen nem. Ne is halljanak hát róluk, ez nem az ő birodalmuk. Fekete szemekben fekete tüzek, elég, ha Allah ismeri titkos fényüket. Issam pedig, a kávézó hátsó trak­tusában dohányt illatosít és para­zsat hevít. Órabérben, hónapok óta. Neki itt ennyi a dolga. Te­nyerét nyújtja, szagoljam meg a golyóvá formált dohánygalacsint. Bódító illat. Fürdenék benne reggelig. A parazsat nyitott ke­mencében tartja vörösen. Issam nem pihen egy percre sem. Ujjait barnára festette a dohány, a tűzzel vérviszonyban van. Ő maga is parázs. Szabó G. László

Next

/
Oldalképek
Tartalom