Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-28 / 99. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 28. www.ujszo.com RÖVIDEN Louis Armstrong utolsó felvétele Washington. Kiadják Louis Armstrong egyik utolsó trombitás felvételét, amely egy élő koncerten készült 1971-ben. A felvételt a washingtoni Nemzeti Sajtóklubban mutatták be, ott, ahol azt több mint negyven éve rögzítették. Armstrong egyike volt azoknak, akik a szervezet elnöke, Vemon Louviere születésnapján játszottak. A fellépés vissza­térésnek számított Armstrong karrierjében is, mivel már komolyan betegeskededett, ezért nemigen játszott élőben. A washingtoni klubban viszont megörvendeztette az ünnepel­tet a Hello Dolly című örökzölddel. Armstrong még a felvétel évében elhunyt. A Smithsonian Folkway Recordings nevű kiadó CD-n jelenteti meg a felvételt, és lehetővé teszi online hallgatását és letöltését is. (MTI) 20 éve halt meg Déri János Budapest. Húsz éve, 1992. április 29-én halt meg Déri János újságíró, szerkesztő, riporter, akinek kapcsolatte­remtő képessége, közvetlen humora és ötletei a legunal­masabb helyzeteket is szórakoztatóvá tudták tenni. Bár ha­lála előtt meg volt győződve arról, hogy „három év múlva már senki nem fog emlékezni rám”, nem lett igaza, sem a közönség, sem a szakma nem felejtette el. A róla elnevezett díj éventefelidézi emlékét és sokrétű munkásságát. A díjat egy újságírókból, humoristákból, rádiós és televíziós sze­mélyiségekből álló alapítvány ítéli oda olyan művészek­nek, akiknek sikerült több műfajban is maradandót alkot­niuk. Déri politikai és humoros műsorokban egyaránt ott­hon volt. Természetessége, szakmai tudása, felkészültsége és tisztessége méltán tette rokonszenvessé, bár „idillrom­boló” megszállott igazságkeresését, munkamániáját nem mindenki értékelte pozitívan. Nagyon kedvelt volt a Nul­ladik típusú találkozások című műsora, a Pocsék Áruk Fó­rumával pedig új műfajt teremtett. 41 évesen tüdőrákban halt meg. (MTI) Egy fából készült karambol (Képarchívum Linz különleges tárlatokkal várja a látogatókat Autók mint műtárgyak POSTA ÁKOS ISTVÁN A Gergő és az álomfogók című előadás rendezője Gál Tamás sok-sok rafinériát alkalmazott Felnőtté válás” a Tháliában Amikor 2009-ben Linz volt Európa kulturális fővárosa, so­kan csodálkoztak, hiszen Felső- Ausztria fővárosa elsősorban iparvárosként volt ismert, kul­turális desztinációként Bécs, Salzburg, Graz vagy Innsbruck sokkal ismertebb. Á státusszal járó figyelmet kitűnően tudta javára fordítani a Duna-parti város. Olyan kortárs múzeu­mokkal, mint az Ars Electronica vagy a 2003-ban megnyílt Len­tos, sikerült tartósan az osztrák kulturális élet középpontjába helyeznie magát. Á Lentos az Európa egyik legnagyobb, szinte teljesen körbeépített terének számító Főtér szomszédságában. Talál­ható. Az utóbbi bő száz év oszt­rák művészetét bemutató ál­landó kiállítás mellett egyedi koncepciójú tárlatairól is híres. A kulturális fővárosi évad egyik legfontosabb eseménye volt a Best of Austria című kiállítás, amelyre országos kampánnyal hívták fel a figyelmet, vélemé­nyem szerint azonban csak az ország különböző tartományai­ból, fontosabb múzeumaiból összehordott, koncepciótlan tárlat született. Az agyonrek­lámozott kiállításnál sokkal át­gondoltabban építették fel a ve­le egy időben bemutatott Linz Blicke című tárlatot, amely Linz 100 évét mutatta be, a helyben született, élt alkotók munkáin keresztül. Jelenleg egy újabb, különle­ges kiállítással hívja fel magára a figyelmet a modem múzeum: a Car Culture című kiállítással, amely július 4-ig váija a látoga­tókat. Érdekessége például, hogy az autókat mint szobrokat értelmezi. Nem az ipari forma- tervezésen van a hangsúly, ha­nem ténylegesen szoborként funkcionálnak a járművek: van, amely papírmaséból készült, egy másik részben textilből, vagy éppen szándékosan ferde dőlésszöggel. Linzben számos múzeum várja a látogatókat, így a Nordi- co, a Vármúzeum, a Fogászat történeti Múzeum, vagy éppen a korábban állami tulajdonban lévő VOESTALPINE acélipari vállalat látogatócentruma. A város mára egyértelműen felke­rült a térképre a múzeumkedve- lőkkörében is. A mesedarabok gyakorta mostohagyermekei a színházaknak, kevés olyan alkotás van ebben a műfajban, amely szét­töri a feledés acélrácsait, s sikerrel tud megma­radni a színpadokon és a köztudatban. FECSÓ YVETT Egy kitalált világ, a megélt valóság rémálmaiból egy álom­világba való menekülés a Gergő és az álomfogók története. A kassai Thália Színház szórakoz­tató zenés mesejátéka egy 21. századi család és a magyar ősi hitvilág által motivált valóság­ba vezeti a nézőt.’ Az előadás alapjául a miskol­ci származású Böszörményi Gyula író, újságíró, sci-fi- és fan- tasy-regények szerzőjének me­sekönyve, a Gergő-sorozat első kötete szolgált. A történet egy átlagos budapesti fiúról szól, aki a számítógépek adta lehető­ségek által próbál kiszakadni a valóság számára elfogadhatat­lan szegmenseiből. Apja elvesz­tése után menekül a való világ­ból, a környezetében élő embe­reket a mindennapoktól elru­gaszkodott, izgalmas alakokká varázsolja. Jóságos táltosok, anyókák, tündérek, gonosz lel­kek, hollók, álomfogók, turbó­harcosok, barátok, ellenségek sűrűjében éli hétköznapjait, közben lassan megtanulja elfo­gadni a megváltoztathatatlan dolgokat, s elindul a felnőtté vá­lás útján. A bevezető után a történet két egybeforrasztás alatt álló, a Réti és Botlik csonka családok döcögős hétköznapi konfliktu­sai körül zajlik. Humoros, he­lyenként szarkazmussal átszőtt párbeszédek, egymásnak feszü­lő szópárbajok jellemzik az épp induló közös életet. Az új hely­zetet a családban lévő két mos­tohagyerek, Zsófi és Gergő kép­telenek elfogadni. Felborul a korábban megszokott rend, a gyerekek negatív tulajdonságai jócskán felerősödnek, borsot törnek egymás orra alá, s konf­liktusokat gerjesztenek a mos­tohaszülőkkel való pimasz vi­selkedésükkel. Pozsony. Bassano del Grap­pa észak-olaszországi város múzeumának egyik leghíre­sebb festménye, Jacopo Bassa­no (akit Jacopo da Ponte néven is ismernek) reneszánsz festő kiemelkedő alkotása, a Fuga in Egitto (1534) június 30-áig a Pozsonyi Városi Galériában látható. A festmény az Olasz Kulturális Intézet közvetítésé­vel került el Pozsonyba a festő születésének ötszázadik évfor­dulója alkalmából. Az olaszországi múzeum (Museo Civico di Bassano del Grappa) nagyteremében húsz nagy értékű képet őriznek a re­Gergő édesanyja a törődés és a fontos döntések meghozatala által válik főszereplővé, s bár Gergő szinte mindig jelen van, inkább a körülötte történő dol­gok által válik igazán fontossá, az általa énekelt dalok emelik főszereplővé a figuráját. Láthat­juk felriadva rémálmaiból, napközben elbújva a virtuális világba. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor az édesanya is tanácstalan. Épp egy ilyen helyzetben érkezik meg Bor- zalag a révülők találkozójára való meghívóval, amely épp az ő kezébe kerül, s a Bagoly-bük- ki-völgybe való utazásban a csa­ládi összetartás erősödésének lehetőségét látja. A völgyben Gergő hatalmas változáson megy át. A jó és a gonosz harca közepette megmenti a világot, azaz legyőzi az őt belsőleg uraló félelmeket, előítéleteket, s köz­ben megtanul elfogadni, meg­érteni és szeretni. A regényben szereplő külö­nös varázsvilág zenés mesejá­ték formájában került színpad­ra. A zenét a Thália Színház új zenei vezetője, a Fonogram-dí- jas Lakatos Róbert szerezte, aki többféle stílusú zenei anyag ál­tal próbálta megszólítani a kö­zönséget. A18 dal hagzását a vi­lágzene elemei fogják össze, a neszánsz mestertől, közülük a Fuga in Egitto az egyik legked­veltebb kép. Az állandó kiállí­táson látható festmények Ja­copo Bassano több évtizedes munkásságának mérföldköveit jelentik, alkotói korszakainak legjelesebb művei. A Fuga in Egitto című festmény az áttet­sző tisztaság és az egyszerűség áhítatával hat. Legnagyobb erénye ugyanis, amivel min­denkit elvarázsol, az ábrázolt történet és a formák egy­szerűsége. A festmény az ún. bassani naturalizmus első olyan jelentős darabja, amely megelőzi a caravaggioi, illetve a 17. században indult új euró­pai festői iskolát, (tébé) dallamok könnyen férkőznek az emberhez, fülbemászóak, s a készülő hanghordozónak is biz­tosan nagy sikere lesz. A dalok szövegét Müller Péter Sziámi énekes, költő, a Sziámi zenekar alapítója írta. A reklám fölösle­ges, a szövegek együtt élnek a történettel, s minden ízében az előadás szerves részei. A darab forgatókönyvét Bö­szörményi Gyula írta. Az törté­net alapigazságai, a konfliktu­sok vonalai megmaradtak, de a szereplők körét jócskán redu­kálni kellett. A vezérmotívum köré fokozatosan több átdolgo­zás után épült föl a színpadon látható történet. A színészi teljesítmények szinte kivétel nélkül kiválóak, az előadás pörög, a zene és az ének hangsúlyokat emel ki, és szórakoztat, úgy lazít és pihen­tet, hogy végig éberen tart. A színészeken és a gyerekszerep- lőkön egyaránt látszik, hogy él­vezték a próbákat, a színpadi munkát. A darabban szereplő if­joncok, Csatlós Márk, Hundzsa Dávid, Hančovská Gabriela és Homolya Krisztina gyermeki természetességgel válnak eggyé a történettel. Borzalag fi­gurája Havasi Péter előadásá­ban mindenképpen megérdem­li, hogy kiemeljük. Nemcsak a figura, hanem a játékstílusa, az energiája is maradandóan ivó­dik bele a nézőbe. Nádasdi Pé­ter az évad korábbi szerepeivel ellentétben Csihuaként és Tur­bóharcosként új színeket tudott megmutatni magából, szóra­koztató meglepetés volt. Varga Lívia pedig a jelentéktelen taka­rítónő szereppel az előbbi két színész teljesítményét is szinte lesöpörte a színpadról. A többi­ek játékát tekintve egyedül az apa szerepe (Bocsárszky Attila) tűnt számomra kissé szürkébb­nek, hiányzott a családban be­töltött igazi funkciója, ez azon­ban nem feltétlenül az alakítás problémája. A díszlet most is a színház anyagi helyzetéhez idomul. A teret a díszlettervező több rész­re osztotta, az egyszerű falép­csős, korlátos, galériás épít­mény a színpad közepére he­lyeződött úgy, hogy előtte elég tér maradjon fontos esemé­nyek bemutatására. A galéria alatt lévő tér a szülők hálószo­bájaként, a révőlők, sámánok sátraként funkcionál. Három­négy helyszínlehetőség is adó­dik egy téren belül, amelyet a színészek teljesen betöltenek, s különféle elemekkel jelzik, mi­kor melyik helyszínen járunk. A jelemezek egyszerűek, hét­köznapi viseletek. Nagyon talá­ló a mitológiai alakok jelenléte, amelyeknek jót tesz az intenzív színek használata, sokat ad hozzá a történethez. Mindkettő Óry Katalin munkája. Az előadás rendezője Gál Tamás sok-sok rafinériát alkal­mazott a gyermekek és az elő­adás közben gyermekké váló felnőttek elbolondítására. Apró ötleteivel a történethez méltó varázslatok születtek. A Thália Színház zenés mese­játékával kapcsolatban bátran hihetjük, hogy a jövőben nem lesz szükség az acélrácskul­csokra, amely a darabot kisza­badítaná a feledés homályából. A darab két évig kizárólag a Kassai Thália Színház interpre­tálásában látható, nemcsak ná­lunk, hanem Magyarországon, sőt más országokban is. Később pedig remélhetőleg újabb és újabb verziókban láthatjuk vi­szont különféle színházak szín­padain. Jacopo da Ponte olasz reneszánsz festő káprázatos alkotása látható a pozsonyi Mirbach-palotában Az egyszerűség áhítata AJÁNLÓ Jacopo da Ponte: Fuga di Egitto, 1534 (Reprofotó:GMB) Márkus Judit és Csatlós Márk (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom