Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-24 / 95. szám, kedd
12 TÉMA FOCITIPP ■ 2012. ÁPRILIS 24. www.ujszo.com Interjú Vajda György sportújságíróval a bundamaffiáról, a kockás füzetről, a szerbiai informátorról és a futballt behálózó fogadási csalásokról. (Fotó: Somogyi Tibor) „Mindig lesznek, akik pénzért elcsalj ák a meccseket” ikor és hol találkozott az első bunda- meccsel? Meg fog lepődni, de éppen Szlovákiában történt, 1997-ben. Pecze Károly volt a Spartak Trnava edzője, nagyon jó barátom volt a Karcsi, s meghívott engem a Rimaszombat-Trnava (2-1) mérkőzésre. Erre a találkozóra elvittem egy másik határon túli barátomat, Bölöni Lászlót is. Telt ház volt, vezetett is Pecze csapata, és úgy nézett ki, megvan a bajnoki cím. Aztán nagyon furcsa gólokkal fordított a Rimaszombat. A bíró ráadásul megítélt egy büntetőt a vendégeknek, majd a partjelző kérésére visszavonta ítéletét. Arra ment ki a játék, hogy az 1. FC Kassa legyen a bajnok. Na, az volt az első mérkőzés, amelyen teljesen egyértelmű volt számomra, hogy bundáztak a játékosok Pecze tudta, hogy melyik futballistája hagyta cserben? Akkor még nem. Legfeljebb sejtette. Mi ünnepelni mentünk ki, még pezsgőt is vittem magammal, Peczét be akartam mutatni Bölöninek Erre aztán nem került sor. A meccs után bementem az öltözőbe, Pecze ott sírt, mi pedig eljöttünk, Bölöni nem is találkozott vele. Évekkel később Karcsi elmondta, hogy saját játékosai bundáztak, említett néhány nevet. Az egyik játékost később személyesen is megismertem, kérdeztem is tőle, igaz-e, amit arról a rimaszombati mérkőzésről hallottam. Nem válaszolt, csak nevetett. Pedig a Pecze Karcsi majdnem beleőrült abba a meccsbe. A magyar bundaügy kapcsán gyakori hivatkozási pont az úgynevezett kockás füzet. Elmesélné a történetét? 2004 tavaszán csörgött a telefon a Nemzeti Sport szerkesztőségében, s egy illető, aki Kareszként mutatkozott be, azt állította, hogy szenzációs hírekkel tudna szolgálni bundaügyben. Akkoriban gyakran lehetett hallani olyan pletykákat, hogy magyar játékosok fogadni járnak Szlovákiába, arra gondoltam, hogy ez is egy ilyen bejelentés. Csakhogy ez az illető arról tájékoztatott bennünket, hogy van egy kimutatása, amely szerint 2001 és 2005 között körülbelül harminc magyar futballmeccset manipuláltak, köztük válogatott mérkőzést és nemzetközi kupa- meccseket is. Akkor szembesültem azzal, hogy itt nem arról van szó, hogy a futballisták kijárnak a határon túli fogadóirodákba, és ott különböző meccsekre tippelnek, hanem hogy ezek a futballisták bérmunkások, akik megrendelésre dolgoznak a pályán a maffiának, és megfelelő fizetségért szállítják a kért eredményt. Ez a Karesz elmondta azt is, hogy kik foglalkoznak Magyarországon a játékosok beszervezésével. Volt köztük egy újságíró és egy zenész is. Honnan tudta, hogy nem blöfföl ez az illető? Az is benne volt a pakliban, hogy nem mond igazat, persze. Úgyhogy arra kértem, ne csak olyan bundameccseket említsen, amelyeket már lejátszottak, hanem olyat is, ami csak lesz. Ekkor árulta el elő» Szóltam a kollégáknak: olyan magyar focisták vannak benne a csalásban, akikről korábban rajongó hangú cikkeket írtunk. re a 2004 tavaszán játszott Győr— ZTE bajnoki meccs eredményét. Megmondta, hogy 2-1 lesz, s úgy alakul majd a meccs, hogy félidő vendég, végeredmény hazai. így is lett, Győr-ZTE 2-1 (0-1). A másik mérkőzés pedig, amelyiknek előre megmondta a kimenetelét, a Magyar Kupa elődöntője volt, szintén 2004-ben: az akkor másod- osztályú Honvédnak 0-1-es félidő után 2-1-re kellett győznie a ZTE ellen. Ez is úgy alakult, ahogy megjósolta. Úgyhogy fogtam magam, és kimentem Szerbiába, hogy találkozzak ezzel az illetővel. Nem félt? De, egy picit igen. Nem tudtam, hova megyek, azt sem tudtam, kivel találkozom majd. Eljutottam egy vajdasági faluba, Zentagunarasra, ahol Karesz megmutatott nekem egy füzetet, amelyben minden dokumentálva volt: a manipulált mérkőzések időpontjai, a párosítások, a beszervezett játékosok neve, telefonszáma, címe, az átadott összegek. De nemcsak focisták neve szerepelt ott, hanem két olyan magyar futballbíró neve is, akik nemzetközi meccseket vezettek. Miért volt a bundamaffiának szüksége egy ilyen nyilvántartásra? Ez egyfajta számlakönyv volt. Karesz saját könyvelése, arra az esetre, ha a megbízói számon kérnék rajta, hogy kiknek, mikor és mennyi pénzt adott át, akkor ő mindezt pontosan vissza tudja keresni a kockás füzetben. Ez a füzet nála maradt? Igen. Egymillió forintot kért érte. Mondtam neki, hogy legalább valamit adhatna, mert konkrétumok nélkül senki sem fog hinni nekem.' Készített egy hatoldalas vázlatot arról, hogyan szerveződik a balkáni fotballmaffia Magyar- országon, milyen a hierarchia, kik a legfontosabb szereplők. Amikor hazajöttem, mondtam a kollégáknak: készüljünk fel arra, hogy nagyon fájdalmas dolgokkal fogunk találkozni; olyan emberek vannak benne a csalásban, akikről korábban rajongó hangú cikkeket írtunk. A téma egészen rendkívülinek tűnt, a Nemzeti Sport kiadója mégsem fizette ki az egymillió forintot ezért a füzetért. Miért nem? Mert ott lebegett a kérdés, hogy mihez kezdjünk vele? Jelentessük meg a névsort? És hogyan bizonyítanánk, hogy mindez valóban igaz? Mi ismertük a neveket, tudtuk, mi
