Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-24 / 95. szám, kedd
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 24. www.ujszo.com VISSZHANG Aki keres, az talál (SITA-felvétel) SZEMSZÖG Az Új Szó 2012. április 12-én hozta le Kocur László cikkét, melyben felteszi a kérdést „Ki látta az MKP-t ?”. A kérdésre nagyon egyszerű a felelet: az, aki akarja, az látja, csak egy kicsit figyelni kell a dolgokmenetére. Igaz, hogy a Smeren kívül a parlamenti választások után az összes párt nyalogatja sebeit, s ez alól az MKP semkivétel, de azt is észre kell venni, hogy nemcsak a szlovák nyelvű sajtó, hanem még egyetlen napilapunk sem foglalkozik kellő mértékben az MKP-val. Most is agyonhallgat mindent, ami az MKP-val vagy annak háza táján történik. Az MKP nem állt le, erről tanúskodnak a március 15-i ünnepségek, az ahhoz kiadott elnöki nyilatkozat, a parlamenti választásokhoz kiadott elnöki nyilatkozat is. Az MKP kibővített Országos Tanácsa március 31-én - az egyes járási elnökségek által elvégzett kiértékelések alapján- megvitatta és elemezte a parlamenti választások eredményeit, s foglalkozott a párt jövőjével is. Egyöntetű állást foglalt, hogy még idén módosítani kell a párt alapszabályzatát és tisztújító konferenciát kell összehívni. Hogy az MKP nem vonult védőállásba, azon nyilatkozatok is bizonyítják, amelyeket az MKP honlapján olvashatunk szakemberek tollából, az oktatásügy a gazdaság és más területeken is. Az MKP mint parlamenten kívüli párt éberen figyeli a parlamentben történteket, a kormánytagok kijelentéseit, de figyelembe kell venni, hogy a parlament még eddig érdemben nem tárgyalt, a kormány pedig 100 napos türelmi idővel rendelkezik. De természetesen nem hagyhatjuk szó nélkül azokat az intézkedéseket, melyek következtében megszűnik a kisebbségügyi kormányalelnök hivatala, diszkriminatív módon módosítják az állampolgárságról szóló törvényt, valamint ha megvalósulnak az oktatásügyi minisztertervei, negatívan hatnának. Természetesen minden MKP- tag érzi és tudja, hogy a pártnak az alapszabályzat módosításával meg kell újulnia, új politikai stratégiát kell kidolgoznia, jobb és hatékonyabb politikai marketinggel, de ennek megvalósításához megújult erőre, új arcokra van szükség, akik ezt véghez tudják vinni, és vissza tudják szerezni a szlovákiai magyarság bizalmát. Tehát van élet a focipályán kívül két vébé között, mert közben is vannak tétmeccsek és minden meccs után megvan a tisztálkodás. JUDr.NagyTibor Egy szavalóverseny margójára Egy körzeti vers- és prózamondó versenyen jártam, mely előtt a szervezők elektronikus postával Vas Ottó verstanulásról, versmondásról szóló kiadványát és Csanaky Nóra versmondással kapcsolatos „intelmeit” ajánlották a felkészítők figyelmébe. Itt olvashattuk azt a megállapítást, amely szerint „a versenynek nem az a célja, hogy ostorozzon, hanem az, hogy vezessen a szépség, a szeretet, az emberiséget megtisztító és előrevivő gondolatok megismerése felé”. „A rendezők feladata, hogy megteremtsék a műfajnak kijáró körülményeket, a megfelelő pódiumot, az arcok megvilágítását, a kamarajelleget.” A körzeti szavalóversenyre a nejemet kísértem el, aki magyar szakos tanárként felkészített egy-két résztvőt. A gútai magániskolát három diák képviselte. A másik felkészítő, Szokol Katica tanárnő Tajov- ský Tuijankájaként haza-haza- futott beteg kisgyerekéhez, de nem szerette volna elmulasztani felkészített tanulója szereplését, hogy legalább a tekintetével biztassa, bátorítsa. Igazából egy szép élményre vágytam, amely során hozzáértő emberek kedvesen, megnyerő módon mondják el véleményüket a produkciókról, motiváló útbaigazítást adva az általuk kevésbé sikeresnek tartott szavalóknak is, hogy impulzusként szolgáljon számukra a versmondás és az irodalom megkedvelésének - megked- veltetésének útján. A kisváros művelődési központjában, a nagyteremben, a foghíjasán elfoglalt széksorokban az érintetteken kívül egykét hozzátartozó is helyet foglalt. A szavalok a gyéren megvilágított színpadon apait-anyait beleadtak, hogy elnyerjék a zsűri tetszését, illetve, hogy eleget tegyenek felkészítőik elvárásainak. Csak a zsűri nyers bírálata és állásfoglalása során értettem meg, hogy a nyilvánosság előtti versmondás csak a kevés kiválasztottak privilégiuma. A zsűriben a művelődési központ igazgatója mellett két hölgy foglalt helyet, akikről nem tudtam, hogy tanárok, esedeg szülők voltak-e. Lesújtó, kimondottan bántón ostorozó véleménnyel voltak a teljesítményekről. Az egyik hölgy csalódottságának adott hangot a versmondók szereplésével kapcsolatban, amelyet döbbenetesen rossznak tartott. A leginkább a vers-, illetve prózaválasztást marasztalta el. Rossz döntésnek tartotta, hogy egy tizenhat éves fiú (mellesleg roma származású, aki az édesapját is elhozta, s tőle kérte kölcsön fekete félcipőjét, amelyet szereplése előtt húzott fel, mivel szerinte „ciki” lett volna, ha a buszban is a lábán viseli) Radnóti Előhang egy „monodrámához” című versét adja elő, mivel lehetetlennek tartotta, hogy egy fiatal fiú kellő beleéléssel tudja visszaadni a költő halál előtti katartikus lelkiállapotát. Valamiért megjegyezte, hogy Radnóti soha nem vallotta magát zsidónak. A „méltató” hölgy külön kitért az olvasási szokásokra, ajánlva egy olvasási terv kidolgozását - főleg a nyári szünetre. Saját irodalmi kánonját ajánlotta a hallgatóság figyelmébe. Nyilván jó szándékkal, de a „betanított” gesztusokat is szapulta, hangsúlyozva a spontaneitás előnyeit. Düettánsként ezt úgy fogtam fel, hogy például Csokonai: Tüdőgyulladásomról című versét csak akkor adhatnám elő, ha már szenvedtem e betegségben. S hogy spontán gesztusokkal? Színművészetit végzett ismerőseim erről egészen mást meséltek. Középiskolásaink leforrázva távoztak. A roma fiú megkérdezte: „Tanárnő, nem volt jó?” Több gyerek halkan megjegyezte, hogy soha többet nem vállal ilyet. A teljességhez tartozik, hogy ennek a kategóriának ezen a rendezvényen nem volt konkurenciája, a gútai Nagyboldogasszony Gimnázium tanulói - lehet, hogy a korábbi tapasztalatokat leszűrve - nem vettek részt a versenyen. (S hogy el ne felejtsem, Radnóti a következőket írta 1942 márciusában: „Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, »zsidó felekezetű« vagyok ma is (...), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom...” - írta Komlós Aladárnak. Csak a tisztánlátás végett.) Csóka Gábor OLVASÓI LEVEL Kinek sok az orvos? Čaplovič miniszter úr nemrég azt nyilatkozta, túl sok az orvos és a régész. Emlékszem, bár már tíz éve múlt, hogy az orvosi kar dékánja, Traubner professzor úr megjegyezte, egyre kevesebben jelentkeznek az orvosi karra, kénytelenek olyan diákokat is felvenni, akik „vonal alatt” teljesítenek a felvételin. Igaza volt - már krónikus orvoshiánnyal küzdenek, külföldről toboroznak doktorokat. A leváltott egészségügyi miniszter vagy háromszáz ukrajnai orvost említett, akik itt fognak dolgozni. Pozsonyban pedig a mi frissen végzett orvosainkra vadásznak Németországból, mert ott is kevés az orvos, fiataljaink jól járnak, mert ott sokkal magasabb az orvosok kezdő fizetése, mint nálunk persze, ők aztán a mi kórházsaink- ból, rendelőinkből hiányoznak. Lehet, hogy sok az orvostanhallgató, de a gyakorló orvos egyre kevesebb. MUDr. Petőcz Mária A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Alapiskolák, figyelem! (JJ Slovnaft T# M ÚJ S4«íj|) A következő munkafüzet 9. osztályos tanulók részére készül Téma: A mindennapok kémiája A munkafüzetet és naponta az Új Szót a tanulók és az oktató pedagógusok a program időtartma alatt (2012. május 21. - június 22.) ingyen kapják. BP1211050 Amennyiben az Önök iskolája is szeretne bekapcsolódni a programba, kérjük az adatokat 2012. április 30-ig küldjék el a marketing@ujszo.com címre. További információk a 02/59233266-os telefonszámon. Jelentkezési adatok Téma: Kémia Az iskola neve és címe: Telefon: E-mail: A programba bekapcsolódó tanulók száma: A tantárgyat oktató pedagógusok száma: ........................................................ i I
