Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-19 / 91. szám, csütörtök
20 Sport ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 19. www.ujszo.com Wéber Gábor jövő hétvégén a Slovakia Ringen versenyez a Zengő Motorsport színeiben a túraautó-világbajnokság Szlovák Nagydíján Forrófejű, de sosem adja fel A felfedezettjével versenyez egy csapatban, s amikor épp nincs futam, Forma-l-es szakkommentátor. Az autóban ülve nem gondol a veszélyre, de értelmetlen kockázatot nem hajlandó vállalni. A mikrofon mögött nem akar mindenkinek megfelelni, szerinte úgyis a versenytől függ, milyennek találja a néző a kommentátort. Wéber Gáborral, a Zengő Motorsport versenyzőjével beszélgettünk. BŐDT1TAN1LLA Idén debütált a FIA túraautó-világbajnokságban, azaz a WTCC-ben, de a legutóbbi futamot, a Marokkói Nagydíjat anyagi okok miatt ki kellett hagynia. Az azelőtti két versennyel mennyire elégedett? Nem annyira... Az első futamom, a monzai jobban sikerült, mint gondoltam volna, kifejezetten jól mentem, csak volt egy motorcserém, s ezért hátulról kellett rajtolnom. Valencia viszont rosszabb lett, mint szerettem volna, egyáltalán nem találtuk az autó beállításait, ezért ott szenvedtünk. A versenyre valahogy összeállt az autó, ami nagyon jó, csak hát addigra az ember már hátul van a rajtrácson. A második futam előtt pedig a rajtrácsra menet eltört a kardántengelyem, így el sem tudtam indulni. Az eddigi eredményeim alapján egyelőre hármast adnék magamnak, Norbi (Miche- lisz Norbert, Wéber csapattársa - a szerk. megj.) jobban áll, de nyilván van egy év előnye az autóval, a mezőnyben meg kettő. De persze tudtam, hogy nem fogok tudni rögtön elkapni mindenkit, kell egy kis idő, amíg összeszokom az autóval, meg hát ez azért mégis egy világbajnoki mezőny. Szeretnék gyorsan tanulni és előrelépni, akár már a jövő heti Szlovák Nagydíjon is. Miben más a WTCC, mint a korábbi sorozatok, például a Seat León Eurocup, amelyekben versenyzett? Még kiélezettebb a küzdelem, még közelebb van egymáshoz a mezőny. Itt az utolsó helyezett is annyira közel van, hogy ha picit rontasz, vagy hibázol az autó beállításával, akkor ő is ott van rajtad. Nincs szétszórva a mezőny, együtt vannak a versenyzők, s ezért nagyon nehéz. Nem tudsz levegőt venni. Akárhová kerülsz is a mezőnyben, mindig van valaki előtted és mögötted is, közvetlenül, néhány századra. A másik különbség, hogy az autók annyira ki vannak hegyezve a teljesítményre, hogy minden egyes változtatás jelentősen befolyásolja a viselkedésüket. Nagyon el is lehet rontani a beállítást, de nagyon el is lehet találni, s ezek akár egy másodpercben mérhető különbségek. A WTCC-ben más gumikon is megyünk, ez apróságnak tűnik, de óriási eltérést jelent. Itt tizenhét colos gumikat használunk, én eddig a tizennyolca- sokhoz voltam szokva. Mivel lenne elégedett a szezon végén? Szeretnék minél többször benne lenni a Q2-ben, s ez azt is jelenti, hogy ha a tízben vagyok, akkor a fordított rajtrácson én vagyok elöl. Akkor pedig egy olyan jellegű pályán, ami nekünk kedvez gumikopás szempontjából, akár egy dobogóközeli eredményt is lehet fogni. Nem merem azt mondani, hogy dobogót, mert ahhoz még nem vagyok annyira egyben az autóval. Norbi futamgyőzelemre is abszolút esélyes, én ezt most még erősnek érez- ném magamtól, de nem megvalósíthatatlan a feladat. Viszont nagyon jól kell hozzá versenyezni, s főleg fejben kell nagyon összeszedettnek lenni. Anyagilag biztosított már a részvétele a szezon végéig? Az idénynyitó előtt még nem volt százszázalékos, hogy a szezon második felében is versenyezhet. Most is ugyanitt tartunk. A brazíliai versenyig van meg a büdzsém az európai versenyekre, a szezon második felében lévő utolsó öt versenyhelyszínre még keresem a muníciót, mert ez sajnos nem sakk, hogy egy új táblát és néhány bábut kell csak venni... Nemcsak a mezőny más a WTCC- ben, mint a korábbi sorozataimban, hanem az anyagiak is. Egyrészt minden alkatrész gyorsan fogy, mert akkora megterhelésnek van kitéve, ráadásul minden nagyon drágán fogy. Ki van jelölve, hogy mikor mit kötelező cserélni, és ezt muszáj betartani, mert úgysem fogja tovább bírni az az alkatrész, s az ember csak azt kockáztatja, hogy még nagyobb kárt okoz. Mennyire látja reálisnak, hogy be tudja fejezni a szezont? Nem csinálnám, ha nem látnám reálisnak. Szeretnék egész évben versenyezni, s azután is. Ez nem csak egy évre szóló cél, szeretném folytatni. Az idei egy tanulóév, s ha jól tudnék versenyezni, akkor jövőre sokkal egyszerűbb lenne odaállni a szponzorok elé, de a rajtrácsra is Norbival - akkor már minden pályát ismernénk mindketten, még jobban össze tudnánk dolgozni. Nagyon fontos, hogy a harmónia meglegyen a csapatban. Milyen csapattársak Mi- chelisszel? Tökéletesek. Kevés az üyen csapattárs. Barátok vagyunk az életben is, ezért semmilyen összezördülés nem volt köztünk soha. Teljesen más habitusunk van, nyilván ez is segít. Amikor én felhúzom magam, akkor Norbi pont nem, és fordítva. Az életkorunk is más, ez is jó, mert két huszonéves, egyforma habitusú gyerek hamarább összeakaszkodna. Nagyon szerencsés ez a felállás: kölcsönösen elismerjük és tiszteljük egymást, ismerjük egymás erősségeit és gyengéit, próbáljuk egymást segíteni. Van közöttünk egészséges rivalizálás, de semmit nem titkolunk egymás elől. Elég sok ilyen sztorit lehet hallani egyéb csapatokról, de ez nálunk nem így működik. Bárcsak ott tartanánk, hogy mindketten a világbajnoki címért küzdünk - nem tudom, az mennyire változtatná meg a kapcsolatunkat, de nem hiszem, hogy nagyon. Lehet, hogy nem lógnánk annyit egymással, ha az utolsó tizeden az múlna, hogy melyikünk lesz a világbajnok, de nem hiszem, hogy a kapcsolatunkat bármi is kikezdi. Micheliszt tulajdonképpen ön fedezte fel. így volt. Mind a ketten szimu- látoroztunk, Norbival így találkoztam az interneten. Én már akkor Zengő Zolinál versenyeztem, és Zoli kérdezte, nem is- merek-e egy tehetséges srácot. A szintén szimulátoros berkekből érkező Kiss Norbi akkor került képbe egy másik csapatnál, nekem pedig eszembe jutott Michelisz Norbi. Akkor még nem ismertem személyesen, csak interneten keresztül játszottunk egymás ellen, s láttam, hogy benne megvan az, ami kell az autóversenyzéshez. Örülök, hogy ez bejött, sőt, annyira bejött, hogy nagyon nem kell neki mondani, mit csináljon, mert szerencsére magától is jól látja. Nagyon gyorsan tanul, mert nagyon intelligens. Nem feltétlenül kell az autóversenyzéshez agysebésznek lenni, de az kell, hogy a pályán legyen versenyzői intelligenciád, hogy tudd, mit akar az autó, és láss a pályán. Norbi ennek nincs híján. A szimulátorozás mennyire mutatja meg, hogy valakiből jó autóversenyző lesz-e vagy sem? Azon a szinten, ahol mi szi- mulátoroztunk, már látszik. Az annyira összetett játék, s annyira ugyanazt a koncentrációt és veleszületett képességeket kívánja meg, mint a vezetés, hogy a srácok nagy része alkalmas lenne rá, hogy autó- versenyző legyen. Persze nem mindenki, mert amint valaki beül az autóba, jön a félelem. Ez nagyon nehéz dolog, két hibát lehet elkövetni: valaki azért nem tudja megcsinálni, mert nagyon fél, valakinek pedig semmüyen önkontrollja sincs, ezért állandóan hibázni fog. Jobb esetben az autót töri össze, rossz esetben saját magát is. Kell egy egészséges félelemérzet, és tudni kell, hol az autó meg a versenyző saját képességeinek határa. Az a jó versenyző, aki erre képes, s Norbi pont üyen. Tudnék rá ellenpéldát is, az esik-kel típus, aki azt hiszi, hogy nem baj, ha hibázik, hisz újrakezdheti, mint a szimulátorban. Amikor verseny előtt beül az autóba, megfordul a fejében, hogy ez egy kockázatos sport? Nem. Amikor ez megfordul a fejedben, akkor abba kell hagyni. Akkor nincs tovább. Attól fogva nem tudsz úgy bemenni egy kanyarba, ahogy kell, mert megijedsz. Aki így ül be, az hobbista. Annak azt mondom, élvezkedjen egy nyüt pályanap alkalmával, de versenyhelyzetbe nem való. Ott nem szabad gondolkodni. Nem is gondolkozik senki. Akkor sem, amikor tavaly egymás után több halálos baleset történt az autós és motoros világban? Sajnálom őket, de azt mondom, engem ez nem érint. Ők nyitott autóval mennek, mi zárttal. Fel kell tudni mérni a veszélyeket. IndyCarban például ezért nem versenyeznék, mert féltem az életem. Lehet rám azt mondani, hogy félős meg nyuszi vagyok. Szerintem sok mindent meg merünk csinálni, sokkal többet, mint egy átlagember elképzel, de reálisan fel tudjuk mérni a veszélyt. Vannak dolgok, amiket nem éri meg kockáztatni. Van egy kislányom, van egy bejáratott életem, azért nem szeretnék meghalni, hogy öt megszállott azt mondja, na, neki nagy tökei vannak, mert el merte nyomni négyszázzal azt a kanyart. Mi értelme? Mit nyersz vele? Sosem tartottam mérvadónak, ha például valaki azzal jött, hogy bezzeg régen milyen pályákon mentek. Igen, és meg is haltak. Nem azért szeretnék autóversenyezni, hogy minden harmadik hétvégén kockára tegyem az életem. Azért csinálom, mert imádom, és szeretném sokáig csinálni, ahhoz viszont nem kellene meghalni. Sok ilyen véleményt olvasok, hogy bezzeg régen, azok voltak a férfiak! Nem. Nekik nem volt más lehetőségük. Lehet, hogy húsz év múlva majd hüledeznek azon, hogy mi milyen körülmények között versenyeztünk, borzalmas veszélyeknek kitéve, s azt fogják mondani, mekkora hős lovagok voltunk. A széles nyüvánosság nemcsak autóversenyzőként, hanem Forma-l-es szakkommentátorként is ismeri. Hogyan került a televízióba? 2002-ben lettem az RTL Klub stábjának tagja. Először csak stúdiószakértő voltam, utána ültem be a kommentátori székbe. Amikor Palik Laci nem ért rá, én voltam Czollner Gyuszi mellett, vagyis ez egy beugró szerep volt, de a futamok felén én kommentáltam, mert Laci annyiszor nem tudott jönni. Egyszerre kezdtem az autóversenyzést és a kommentálást, ez két párhuzamos szál az életemben. Imádom a kommentátorkodást, de vezetni jobban szeretek. A versenyeim mindig elsőbbséget élveznek, ez nem is kérdés. Azért vagyok hiteles, mert ezt csinálom. Milyen ön szerint a jó kommentátor? Akkor jó egy kommentátor, ha szerencsés versenyeket fog ki. Ha izgalmasak a versenyek, a kommentátor nem lesz hülye. De ha szörnyű, unalmas év van, akkor mindenki hibás, elsősorban az, aki beszél róla. De ezt már megszoktam. Nem lehet mindenkinek megfelelni, s nem is próbálok. Szokott külön készülni a közvetítésekre? Nem, mert napi szinten foglalkozom vele. Nekem az autó- versenyzés az életem központi része, az összes autósportos, Forma-l-es hírt napi szinten követem. A jegyzetek a fejemben vannak. Az eddigi futamok alapján mit vár az idei Forma-l-es szezontól? Nagyon izgalmas lesz. Nem látom azt, hogy valaki hirtelen annyival a többiek fölé kerekedne, mint az elmúlt két évben a Red Bull, szerintem sokszor fognak változni az erőviszonyok, lesz pálya, ami az egyiknek kedvez, lesz, ami a másiknak, lesz esős verseny, miegymás, aminek nagyon örülök, mert abból csak okosan jöhetünk ki. Egy izgalmas futamot nem lehet elrontatni, az élmény önmagában annyira jó, hogy tök mindegy, mit mondasz, akkor is jó nézni. Van kedvenc Forma-l-es pályája? Szeretem a városi pályákat, amelyek extra kihívást adnak: Monte Carlo, Montreal, Szingapúr. Szeretem a gyors pályákat, Spát és Monzát, de alapvetően minden pályában meglátom a kihívást, pont azért mert én is versenyzem, és sok helyszínt ismerek belülről is. A pilóták között van kedvence? Nincs és nem is lehetne. Van, aki szimpatikusabb, van, aki kevésbé, de ezt nem éreztethetem a közvetítés során. Akit a leginkább szerettem az egykori pilóták közül, az Gilles Villene- uve. Még gyerek voltam, amikor meghalt, a kedvenc pilótám volt akkor is, és azóta is. Felnőtt fejjel végiggondolva is úgy látom, ő pontosan azt képviselte, amit én a versenyzésről gondolok. Volt benne kis forrófejűség, de én is üyen típus vagyok. Soha nem adom fel, néha kicsit túlreagálom a dolgokat, de magamat nem tudom meghazudtolni az autóban sem. Versenyzői hitvallása tehát az, hogy sosem szabad feladni, akkor sem, ha az embernek éppen eldurran a feje? Aha. Eldurranhat a gumija, a feje, a motorja, bármije - onnan fel kell tudni állni. Most pont ilyen helyzetben vagyok, s ezekből a szituációkból szeretek igazán erőt meríteni, habár utálom, de miután már százszor előfordult, nem szokatlan. Aki bármit sportolt életében versenyszerűen, az volt már mindkét helyzetben: olyanban is, amikor semmi sem jön össze, meg olyanban is, amikor minden sikerül, és még a vízen is tudna járni. A lényeg az, hogy az ember mindkettőt fel tudja dolgozni. Név: Wéber Gábor Született: 1971. december 4-én Csapata: Zengő Motorsport Csapattársa: Michelisz Norbert Sorozat: FIA túraautó-világbajnokság (WTCC) Autó: BMW 320 TC (Somogyi Tibor felvétele)
