Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-18 / 90. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 18. Horgász - hirdetés 15 Felgyorsult világunkban mindenki gyorsan, lehetőleg egy-két óra alatt szeretne sok halat fogni A pecázásra szánt idő Azt szokták mondani, hogy a horgászat időigé­nyes hobbi. Ezt minden gyakorló pecás megerő­sítheti. Napjainkban ugyanis - sajnos - egyre kevésbé képzelhető el, hogy az ember egy-két órára kikocog a vízpart­ra, gyorsan megfogja a kvótát, és elégedetten hazaballag. Olykor na­gyon soká kell ücsörögni a botok mellett. ÖSSZEÁLLÍTÁS A dolog természetesen nem ilyen egyértelmű, hiszen a hal­fogás vagy sikertelenség attól is függ, mikor, hol és milyen halra horgászunk. Sokan éppen azért kedvelik és művelik a pergetést és a rablóhalak űzését, mert amellett, hogy ez az egyik leg- sportosabb műfaj, nem kell órá­kig várakozni, lesni a nehezen érkező kapást, hanem, miköz­ben legyalogolunk néhány kilo­métert, egymás után próbálgat­juk a jónak ígérkező helyeket. Ha megfelelően variáljuk a vil- lantót, voblert, kanalat, gumi­halat, ha kipróbálunk minden színkombinációt, előbb-utóbb fogunk valamit - hacsak nem üres a víz. Békéshalak Kissé összetettebb a helyzet a békéshalakkal. Itt már a siker záloga egyértelműen a hely ki­választásán múlik. Magyarán: ott kell horgásznunk, ahol a halak tartózkodnak. Ha tudjuk, hol találjuk a halakat (keszeg­félét, mámát stb.), egy alapos etetés után akár fél órával meg­jöhetnek a kapások. Az ered­ményes horgászok többsége tíz-tizenkét kétkezes gombóccal alapozza meg az etetést, ami 2-4 óráig képes egy helyben tar­tani a halat, majd időközönként ráetet az alapozásra, ki-ki ízlése és tapasztalata szerint, s termé­szetesen annak függvényében, mekkora vízen horgászik. Mert logikus, hogy nagy folyón töb­bet kell etetni, mint egy kis fo­lyóban, vagy halastavon. Öreg dunai szakik állítják, hogy míg tíz-húsz éve három kilónyi ete­tővel (hozzá a megfelelő meny- nyiségű földdel, élőanyaggal) meg lehetett fogni a féltucatnyi Néhány óra alatt jöttek, csak meg kellett találni őket (A szerző felvétele) mámát akár három-négy óra alatt, manapság ötször annyit kell etetni, hogy jó esetben fe­leannyi legyen a zsákmány. De azért egy jó helyen néhány óra alatt el lehet csípni néhány mámát, karikakeszeget, esedeg dévért, jaszkót. A leglényege­sebb: ki kell figyelnünk, hol tar­tózkodik a hal. Pontyok Horgászat szempontjából talán legidőigényesebb halunk a ponty. A pontyozáshoz végte­len türelem kell, vagy ahogyan az öreg horgászok mondják: „a jó pontyot ki kell seggelni”. Ez annyit jelent, hogy etetés után órákig, olykor egész nap (külö­nösen folyóvízen) kell vámunk az aranyhasúakra. Bizony, gyakran előfordul, hogy a dél­utáni etetés után egész este hiába stíröljük az úszót, kapás­jelzőt. Ilyenkor legjobb „eltenni magunkat”, és hajnalban pró­bálkozni. A pontyoknál ráadá­sul nem lehet órára betervezni a horgászásra szánt időt. Elő­fordul, hogy akkorra érik meg az etetés, és jelennek meg a kis buborékok az úszónk köze­lében, amikor pakolni kellene, és indulni hazafelé. A pontyok esetében is érvényes azonban, hogy cserkelő, kereső módszer­rel is rájuk találhatunk, s nem kell mindenáron arra várni, hogy odacsődüljenek az etetés­re. Az utóbbi módszer víz- és halismeretet igényel, vagyis ismernünk kell a pontyok szo­A Horgász melléklet legközelebb 2012. május 2-án jelenik meg. horgászati és vadászati kellékek Bős, Mlynársky rad 250. (Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 326 062 Vásárút, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 kásáit, tartózkodási helyeit stb. Folyóvízen a lángok, öblök, mélyebb tükörvizek táján érde­mes keresgélni, vagy a kövezé­sek mentén, ahol bőven talál­nak kedvenc csemegéjükből, a vándorkagylóból. De még ilyen „tuti helyeken” sem lehet beér­ni egy-két órás próbálkozással. A pontyok ráadásul vándorló életmódot folytatnak, s bizony, előfordul, hogy ahol legutóbb szerencsések voltunk, néhány nap múlva kapásig sem jutunk. S míg nyári melegben nappal behúzódnak a mélyebb vizek­be, reggel a parttól fél méter­nyire is láthatók. Rablóhalak A csukázás, süllőzés is akkor igazán eredményes, ha nem egy helyben ücsörgünk, hanem keressük a halat. Az a gyakor­lat rég a múlté, amikor kiült a horgász egy jó helyre, s a nagy stuplival, drótelőkével ellátott csalihalat besuhintotta a nádas elé, bedőlt fa mellé, és várta a csukát. A legtöbb csukázó hor­gász tíz-húsz percig hagyja egy helyen fickándozni a csalit, aztán továbbáll, új helyen pró­bálkozik. A kereső horgászat a süllők esetében még inkább indokolt, különösen nappal, amikor a ragadozók jól bevált búvóhelyükön lapulnak. Tehát meg kell keresni őket a meder­törésen, bedőlt fák, tuskók kö­rül, mélyedésekben, kövezések mentén. A harcsával hasonló a helyzet. A bajszik napközben nem nagyon aktívak (kivéve az áradást, amikor kimozdulnak a helyükről), inkább éjszaka jön­nek fel a felsőbb vízrétegekbe keresgélni és rabolni. Ezért is foghatók inkább éjjel, mint nap közben. Az ő esetükben tehát fölösleges agyonütni az egész napot, míg csukára hiába vá­runk éjszaka. A bizonyos két-három óra Azért a rövid horgászat is lehet eredményes, feltéve, ha az ember rendszeresen etetett helyre jár pecázni. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy naponta be tud szórni némi etetőanyagot a kiszemelt helyre (akár tóban, akár folyó­vízben), annak sokkal több az esélye a fogásra. Egyik ked­venc halastavamon számtalan­szor megfigyeltem, hogy egy pasas odamotorozik a vízhez, besuhint egy vödömyi kuko­ricát a vízbe, és elhajt. Teheti, közel lakik a tóhoz. Miközben elég ritkán látom a helyen horgászni. Igaz, amikor kiül, ritkán megy haza hal nélkül. Többségünk azonban nem él a víz közelében. Ezért kell trük- köznünk, próbálgatnunk min­denféle csodatevő távcsalikat, hátha sikerül elcsábítanunk a kóborló halakat. Egy biztos: a horgászathoz idő kell. Már csak azért is, mert csak állandó kí­sérletezéssel tudjuk elsajátítani a pecázás minden csínját-bín- ját. Akinek nincs ideje, ne dü­höngjön, hanem próbálkozzon más hobbival, (ki) Horgászkvíz Kedves ifjú horgászok! Lassan kirajzolódik a nyertesek listája, de még mindig legalább tízen vagytok versenyben a díjakért. Annyit elárulunk, hogy a két utolsó körben (9-10) fogas kérdések lesznek, hogy eldönt- hessük, kik a jók közül a legjobbak. Tehát mindent bele! A 7. forduló helyes megfejtései: 1. Breznóbányán 2. A magyar halászat könyve I.-II. (1887) 3. A balin 4. A mámáé 5. Széles kárász 6. A süllőnek kapófogai vannak, a kősüllőnek nincsenek; a sül­lő szájszeglete a szem mögé ér, a kősüllőé a szem közepéig; a kősüllő háta, oldala sötétebb színű; a süllő nagyobbra nő. A 7. fordulóban pontot szereztek: Bílás Zsuzsanna, Dunaszerdahely, 6; Bodó Tamás, Bős, 6; Farkas Zsolt Marcel, Tany, 6; Gútai Béla, Nagyudvarnok, 6; Gútai Márton, Nádszeg, 6; Halász Zoltán, Komárom, 6; Juhász Viktor, Felsőpatony, 6; Kázmér Ákos, Bögellő, 6; Mátis Rudolf, Medve, 6; Miklós János, Felsőpatony, 6; Molnár Rudolf, Kulcsod, 6; I s Nagy Tünde, Királyrév, 6; Rehák Tamás, Padáfty, 6; Sági Gábor, Bős, 6; Somogyi Pál, Csallóköznádasd, 6 pont. A 8. forduló kérdései: 1. Mi a tiszavirág? 2. Hol ívnak a pontyok? 3. Mivel táplálkoznak a kikelt hahvadekok? 4 A világon 25 000 halfaj él. Körülbelül mennyi található meg a Kárpát-medence vizeiben­5. Mi a különbség a vobler és a gunuhal kozott. 6. Mi a feederbotok specialitása? Beküldési határidő: 2012. április 27. Ne feledjétek el feltüntetni neveteket, lakcímeteket! Címünk: Új Szó szerkesztősége - HORGÁSZ, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1, e-mail: horgasz@ujszo.com A SÉF AJANIASAVAI Süllő tejfölösen, savanyú káposztával Elkészítése Bindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa Hozzávalók 80 dkg süllőfiié 50 dkg szálas savanyú káposzta 1 fej vöröshagyma 1 nagyobb sárgarépa 4 ek Sungarden olaj 1 ek paprikakrém (csípős is lehet) 3 gerezd fokhagyma 3 dl tejföl A káposztát kissé átmossuk. A répát és a hagymát megtisz­títjuk, a hagymát apróra, a répát vékony katikákra vágjuk. Az olaj felét felforrósítjuk, megfuttatjuk benne a hagymát, majd rátesz- szük a répát és a káposztát. Só­val, borrsal, tört fokhagymával, ízlés szerint paprikakrémmel ízesítük, majd kevés vizet ön­tünk alá, és 15 percig pároljuk. Ha szükséges, pótoljuk a vizet. A halat megmossuk és 4-6 sze­letre vágjuk, besózzuk, és állni hagyjuk. A maradék olajat felfor­rósítjuk, és 1-2 percig elősütjük benne a halszeleteket. A sütőt 180 fokra előmele­gítjük. A káposzta felét tepsibe terítjük, ráfektetjük a halszele­teket, betakarjuk a maradék ká­posztával, lelocsoljuk a tejföllel, és kb. 20 percig sütjük. A rovat támogatója a BtíšIaK Dunatőkés - Dunajský Klátov

Next

/
Oldalképek
Tartalom