Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-14 / 87. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 14. Szalon 23 1 KORONG - 1 KÖNYV Kimérák H. NAGY PÉTER Bemelegítésképpen egy kis emlékeztető: a kiméra a görög mitológia szerint egy százfejű óriás apa és egy kígyónő nászá­nak eredménye. A biológia és az orvostudomány - nagyon talá­lóan - kimérának nevezi azokat a teremtményeket, melyek négy szülőtől származnak. Olyan állatok ezek, melyek két embrió egyesülésével jönnek létre. A folyamat érdekessége, hogy az egyes embrióktól szár­mazó sejtek aránya kontrollál­hatatlan. Vagyis a születendő szervezet valamely részében a sejtek aránya kiegyensúlyozott lehet, máshol viszont az egyik embriótól származó jelleg fe­lülkerekedhet a másikon. szempontból nézve sem légből kapott. Először is, a virológusok úgy gondolják - írja Michael B. A. Oldstone Vírusvadászok című alapvető könyvében -, hogy „a vírusok nukleinsava normál sejtgénekből fejlődött ki. Mutá­ció, átrendeződés - rekombiná­ció - révén bekövetkezett válto­zásokon keresztül ki tudott ala­kulni a vírusok saját genetikai szerkezete. Egyes vírusok valószínűleg abban a gazdában maradtak, amelyekből szár­maztak, és szimbiotikus kapcso­latot alakítottak ki azzal. De amint a vírusok az egyik fajú gazdából egy másikba kerültek, vagy mutáció révén új genetikai keverékké formálódtak, ezek a szimbiotikus vírusok magas fo­kú virulenciára - fertőzőképes­Harmadrészt, itt vannak a tünetek, melyek a Soderbergh- filmben nagyon is valószernek (nem eltúlzottak), akárcsak az ellenük folytatott többfrontos harc elemei. Külön említést ér­demel a vírusellenes vakcina ki- fejlesztésének felvillantása. Az alapelv a következő. ,A vakci­nádé - mondja Oldstone - egy orvosi stratégia az immunrend­szer serkentésére, meghatáro­zott kórokozók által kiváltott megbetegedések megelőzése érdekében. Az immunválasz ki­váltása, még mielőtt a termé­szetes vírusfertőzés bekövet­kezne, úgy hat, mint egy »terv­rajz« az immunológiai emléke­zet számára, melynek révén az antivirális immunválaszért fele­lős sejtek érzékenyített és ké­ratív szerkezet. Számos film- zsáner retorikai tartozékait, kli­sérendszerét vonja be az elbe­szélésbe töredékesen; de úgy, hogy egyiket sem hagyja mara­déktalanul érvényesülni. Jog­gal jegyezte megVida Gergely a film kapcsán, hogy „a Fertőzés című Soderbergh-mozi mintha éppen most teremtette volna meg a vírusfilmet mint (al) mű­fajt, amelyről persze eddig is úgy tudtuk, hogy létezik. Para­dox módon azzal jön létre erős műfajiságú film, hogy fiktív dokumentarizmusával szem­bemegy a fertőzött. konvenci­óknak. Olyan vírustörzzsé vá­lik, mely a múltján élősködő műfaj-parazitákat használja táplálékul”. Valójában ez is erősíti a kimérahatást, hiszen a Egyszerű példával élve: fekete egér embriójának és fehér egér embriójának egyesítése fekete­fehér foltos kisegeret eredmé­nyez. Ebből is látható, hogy a kimérák tökéletesen egyediek, nem lehet befolyásolni, hogy az egyes embrióktól származó sej­tek hova keverednek. (A kiméra nem tévesztendő össze a hib­riddel: például az öszvér egy kanca petesejtjének egy szamár spermiumával való megtermé­kenyítésével jön létre. Az ösz­vérnek tehát két szülője van. A ló és a szamár kimérája ezek embrióinak egyesítésével ke­letkezne, ami négy szülőt je­lent. Míg a hibrid minden sejt­jének a fele a kanca örökítő­anyagát, a másik fele pedig a szamár örökítőanyagát tartal­mazza, addig a kiméra testét olyan sejtek alkotják, melyek vagy a szamártól vagy a lótól származnak.) A leghíresebb kiméra a geep, magyarul a juh- kecs, amely juh és kecske emb­rióinak egyesítéséveljött létre. Most képzeljük el ezt az elvet a gének szintjén. Steven So­derbergh Fertőzés című filmjé­nek főszereplője egy kiméra ví­rus, amely a denevér és a sertés DNS-állományának egy-egy szakaszából kontaminálódott. A kitűnő produkció cselekmé­nye ennek a feltételes szerve­zetnek a terjedését követi nyo­mon, s közben kibontja az elle­ne folytatott járványügyi küzde­lem szövevényét. A dolog több ségre - tettek szert. [...] Tény, hogy amikor egy vírus szokat­lan szervezetet támad meg, többszörös mutáción eshet át, és olyan variánssá alakul, amely újfajta, súlyos betegséget hoz létre.” (23-24.) A Fertőzés főhő­se, a MEV-1 vélhetően ugyan­ennek a folyamatnak az ered­ményeként kezdi pályafutását. Másrészt, a virológusok sze­rint a denevérek az elmúlt évek során több, emberre átvitt ví­rusfertőzésért voltak - termé­szetesen önkéntelenül - felelő­sek. Nem zárható ki, hogy az Ebola- és a SARS-vírus terjesz­tésében is ők voltak a hunyok; újabban pedig Nyugat-Afriká- ban a henipavírustól tartanak, amelyet szintúgy denevérek (pálmarepülőkutyák) terjesz­tenek, s amelyet éppen serté­sekben mutattak ki. Az utóbbi­akról könnyedén átterjedhet az emberre. A jóslatok szerint, ha ez megtörténik, újabb világjár­vány elé nézünk. A henipavírus ellen amúgy egyelőre nem lehet oltással védekezni, súlyos lég­zési megbetegedést és agyvelő- gyulladást okozhat. A henipaví­rus nemzetséghez egyébként két faj tartozik, a Hendra és a Nipah, s tulajdonságait, illetve származási helyét tekintve, minden bizonnyal a Nipah volt a MEV-1 ihletője. AFertőzésben alkalmazott denevér-sertés pá­rosításban tehát - virológiái szempontból legalábbis - nincs semmi bizarr. szenléti állapotba kerülnek. Amikor ezek az érzékenyített sejtek szembesülnek a vírusfer­tőzéssel, gyorsan és a nem érzé­kenyített sejteknél nagyobb fokban reagálnak, így növelik a szervezet képességét a fertőzés sikeres leküzdésére.” (33.) A Fertőzésben a vakcina előállítá­sának folyamata a történet egyik lényeges hajtómotorja, a határidő-dramaturgia virológi­ái bázisa. Mindezt egybevéve, realista film lenne a Fertőzés? Nem tel­jesen, ugyanis maga is kiméra- ként viselkedik. Ebben a sok szálon futó realista katasztrófa­drámában a skatulyaszökevény Soderbergh eljátszik azzal a le­hetőséggel is, hogy mit bír el egy részben kiszámítható nar­Fertőzés innen nézve nem más, mint a filmzsánerek és a tudo­mányos gondolkodás egymás­ba ékelése. Azaz úgy működik, ahogyan a témát elindító vírus is létrejött. Érdemes még egy picit to­vábbmenni ezen a csapáson, és megszemlélni ezt az allegóriát egy másik távlatból is. Oldstone azt írja, hogy „a vírusok és az emberek küzdelme tulajdon­képpen világunk története”. (246.) Ez az egyik rendszerünk, nevezhetjük történelmi való­ságnak is. Emellett adott egy másik rendszer, amit filmkultú­raként határozhatunk meg. A két rendszer közti kapcsolat el­gondolható úgy is, hogy az egyik szisztéma a másikból ve­szi át „saját” szervezőelveit, és fordítva. Ha így értelmezzük a Fertőzést, akkor még inkább egy biológiai szervezethez kezd hasonlítani, egy olyanhoz, amely éppen ennek a kölcsönös áthatásnak a révén biztosítja, hogy műveleti egységei a má­siktól elválasztottként, ám még­is vele összekapcsolódva állja­nak fenn. így olyan egyedi rendszer jöhet létre, amely a környezetére való vonatkozás­ban egyszerre zárt és nyitott. Soderbergh profi módon kínál­ja fel a nézőnek ezt a cirkulációs elvet, s ezért lehetséges az is, hogy a Fertőzés többszörösen képes közvetíteni a statikusság- tól való elmozdulás szükség- szerűségét. A kiméráké ajövő. KÖLTÉSZET NAPJA A SZALONBAN Vida Gergely Kit érdekelne a költő maga?- alkalmi vers ­A róluk készült fényképeken nem átallanak a költők könyvespolc előtt pózolni. (Az írok sem.) Nem tudom, mit mondjak. Mindennek a teteje, ha a kép otthon készül. Mégis kit kérnek fel? A feleséget? A kisdedet? Jaj, ne már: a Költő-Barátot, aki éppen látogatóba jött? Kéz kezet mos. Azt már képzelni sem merem, hogy a digitális gép késleltető funkciójára támaszkodva maga a Költő készít autofotót. Némelyik könyvet tart a kezében' és, Uram, irgalmazz, lapozgat is. Sokan előre kispekulálják, kinek a gerince látszódjék a háttérben: ha a jobb vállnál Beckett látszik ki mondjuk, csavarható úgy a törzs, hogy balról legalább Camus CAM-ja legyen olvasható. Mert így lesz kompakt és utalásos egyszerre, hogy össze ne szarja magát a Kedves Olvasó! Aki, lévén iskolázott, be is sétál e hamiskásan összetákolt intimitás csapdájába. Tán hogy megérintse őt? Vagy ő azt, mint abban a régi kínai mesében a hercegnő a harmatcseppet, amit gyémántnak gondolt. De az intimitást bizony nem ilyen fából faragták. Mert mi van az otthonka felett? Ing, pulcsi, sál. Sáááááááááááál! Igaz, mostanában Kosztolányi előtt gyúrnak vizet a Kortárs Költők, hogy - képzavarral éljek - kifeslik a perzsautánzat szőnyeg. (Meg az írók is.) De a szerencsétlenek figyelmét így elkerüli, hogy kitakarják a mestert (attól függ persze, hogy mennyi K-könyvük van, esetleg hogy egy [1 ] polcegységen van-e a líra, az esszé, a széppróza elhelyezve), és nagyrészt magukat is. (Igaz, ami igaz, Babitscsal például manapság nemigen szokás takarózni, bár Beckett környékén felmerülhet, mint tengermélyből a cet levegőért, ha rázoomolunk). Enyhébben ítélhető meg a polc előtt, nyilvános helyen lekapott alkotó. De tegyük szívünkre a kezünket: mennyi lesifotós vadászik manapság költőre közkönyvtárban? Ez esetben is turpisságot kell sejtenünk. Elkövetik ugyanis azt a végzetes hibát, hogy belepillantanak az objektívbe, mégha lopva vagy szórakozottságból teszik is. Márpedig e mozzanat sajnálatosan egy rokon műnem - mely mondhatni a művészetek fekete báránya - nyelvi kifejezőeszközeinek egyikét hozza oly nyilvánvaló játékba: a pornográfiában mindennapos, bevett szokás, mi több, egyenesen kívánatos. És mégis, az említett esetek kapcsán teljesen nyilvánvaló a Költő beteges és egyben kéjes vonzódása a fához (a szlovák „drevo" értelmében), a deszkához. De ez nem ám hajópalló, sem nem árbocnak szárfa. Nyilvánvalóan a szublimált koporsó esete áll fenn, no meg a fejfáé. Bár, ahogyan a régiek mondják, nincsen akkora tömegsír, amekkorába a Költő arca beleférne. Mi pedig hozzátehetjük: akkor az egyik kint marad. Úgyhogy ez az egész - elég itt egyszer leírni: vanitatum vanitas, mint az istennyila. Égessük el a Költők képeit, barátaim, vagy intézzük el vírussal!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom