Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-11 / 84. szám, szerda
I Fogas kérdés, hogy mennyire foglya Robert Fico pártja a saját pénzügyi hátterének Smer: tiszta lappal, de mennyire szabadon? www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 11. A Robert Fico által bemutatott fordulat a mérséklődés irányába komoly kihívás elé állítja ellenzékét és civil kritikusait egyáltalán. RAVASZ ÁBEL Bár Fico lépése elsősorban taktikaként értelmezhető - a régi-új kormányfő és stábja meglátták az igényt egy felelős, mérsékelt, tapasztalt és kimért vezető iránt -, a tényezők kedvező együttállása lehetőséget teremt arra, hogy Fico maximálisan profitáljon ebből a felállásból. A történet végén pedig még lehet, hogy az ország sem jár rosszul. A helyzet ugyanis az, hogy a jobboldal implóziója miatt a Smemek a választási kampány során gyakorlatilag egyetlen ígéretet sem kellett tennie. A párt ugyan közölte álláspontját kardinális kérdésekben, ezt azonban nem nyomás alatt, sőt nem is szavazatszerzési kényszer miatt tette. A Smer gyakorlatilag érintetlenül került ki a kampányból, nemcsak azért, mert (érintettsége ellenére is) elkerülte a különböző botrányok hatása, hanem azért is, mert szinte tiszta lappal foghat hozzá a kormányzáshoz. Ez jelentős kontrasztban van például a gyakran a Smer- rel párhuzamba állított Fidesz 2010:es hatalomra lépésével. Orbánék ugyanis az „elmúltnyolcév” intenzív ellenzéki kampányolása során ígéretek és (ami még kellemetlenebb) lakossági elvárások sorát aggatták magukra, melyek zömét később nem tudták és nem akarták megtartani. Ezért amikor a Fidesz hozzáfogott társadalompolitikai víziója megvalósításához, a lakosság ellenállásába ütközött - „anyám, én nem ilyen lovat akartam!” Ehhez képest értelmezendő a Smer tiszta lapja. Bár a jobb- és baloldal ideológusai számára valószínűleg nehezen elfogadható tény, de a jelenlegi demokratikus politikában a kormányzati teljesítmény legfontosabb indikátora nem a kormánypárt(ok) politikai irányultsága, hanem az, hogy mennyire tud szabad kézzel cselekedni, milyen esélye van társadalmi-gazdasági- politikai víziója megvalósítására. A Smemek előnyös, hogy nem kötik gúzsba saját ígéretei, ahogy az is, hogy nem szorul koalíciós partnerekre a törvények elfogadásához. Paradox módon előnyként jelölhető meg az is, hogy a pártnak egymagában nincs alkotmányos többsége - ez ugyanis egy belső fék szerepét tölti be, és alapjaiban befolyásolja a kormányfő kommunikációs tónusát is. Fogasabb kérdés azonban, hogy mennyire foglya a Smer a Ne sírjon, miniszter úr, lassan hozzászokik a tárca gondjaihoz. (Peter Gossónyi rajza Vélemény És háttér 5 KOMMENTAR A nép kedvére NAGY IVÁN ZSOLT Miközben Magyarország éppen azzal volt elfoglalva múlt hét elején, hogy egy szerencsétlen csaló ember végre eltakarodik a posztról, amelyre eddig csak képességei, most azonban már mindenkinek nyilvánvalóan kínzó erkölcsi kihívásai miatt is méltatlan, szóval, miközben Schmitt Pál elol- dalgott az államfői posztról, szép csendben lezajlott még egy óriási bukás. Lejárt tudniillik a határidő, ameddig a Lehet Más a Politika fantázianévvel létrehozott pártnak saját népszavazási kezdeményezéséhez össze kellett volna szednie 200 ezer aláírást. Nem szedték össze, az ötödé hiányzott. Pedig mint a pártok népszavazási kezdeményezéseinél rendesen, a kérdések (szám szerint négyet hitelesítettek nekik) kicsordultak a demagógiától. Az emberek kérhették volna, hogy legyen rövid a próbaidő, rendelkezhessenek ők maguk a szabadságuk kétharmadáról, legyen a most tervezett 16 helyett 18 év a tankötelezettség határa, és végül, ám potenciálisan a legnépszerűbb kérés: ne csak kilencven, hanem 260 napot lehessen munkanélküli-segélyen tölteni, ami hát ugye sosem elhanyagolható, pláne nem ilyen álláskereső-csúcsban, mint a mostani. És mégsem, nem és nem, nincs meg a kétszázezer. Pedig aztán próbált a párt gyűjteni mindenhol, lényegében nem jöhetett össze három kormányellenes ember beszélgetni, hogy ne tűnjön fel, nyomban egy LMP-s aláírásgyűjtő. Amiből aztán megannyi dolog következik. Az egyik és legfontosabb az, hogy a közvélemény-kutatói nem tévednek, ez egy periférián mozgó párt, amely ügyesen lovagolta meg két éve a szocialistákat elutasító, a Fideszt elfogadni nem képes, a Jobbiktól undorodó, de szavazni akaró emberek hangulatát, azok meg voltak annyian, amennyi a parlamentbe jutáshoz kellett. Ez azonban csupán az egyik ok. Ettől még egy demagógiára ennyire hajló nép ilyen kérdésekre boldogan aláírt volna. Gondoljunk csak bele: pillanatok alatt töröltek egy vizitdíjat, hogy utána a többszörösét fizessék ki hálapénzben, és köpködtek a tandíjra, most meg alig van olyan egyetemi hely, ahol nem kell fizetni. Nem. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a nép java része nem mond ellen a Fidesznek. Nem feltétlenül örülnek minden lépésének, meg nehezebben is élnek nagyon sokan, de még mindig a kormánypárt tűnik a leginkább egyben lévő politikai erőnek, kicsit talán ódzkodnak is az ellentmondástól, mert ki tudja, mi lesz a következménye, de ami a legfőbb: a hatalmon levők éppen elég demagógiát kínálnak és éppen elég embert, csoportot, országot, szövetséget állítanak be utálható szereplőként a nép ingereinek kielégítésére. A cirkusz házhoz jön, minek keresni újat? A szerző magyarországi publicista Rendkívül fontos, hogy a tudomány kívül maradjon a politikai csatározásokon, s annak eredményei és szereplői egyaránt bizalmat élvezzenek Schmitt Pál lemondása nem a tudomány ügye MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke nem szeretné a tudomány elleni támadásnak értékelni a Schmitt Pál köztársasági elnök lemondásával kapcsolatos, politikai hevülettől fűtött, hirtelen kijelentéseket. Az első Orbán-kormány oktatási minisztere a Népszabadságban közölt interjúban leszögezte: „ez nem a magyar tudomány ügye”. „Elnökként és kutatóként is szomorúan vettem tudomásul, hogy egy minden bizonnyal politikai indíttatású ügybe belekeverik a tudományt. Már akkor jeleztem, hogy ez nem az akadémia ügye. Azt is láttam, hogy ez húsz évvel a történtek után az államfő és a Semmelweis Egyetem meg- hurcolásával jár majd, és tartottam tőle, hogy mindenre kiterjedően és több kárt okoz, mint az akkori kétségtelen hibák” - mond ta az MTA elnöke. Pálinkás József szerint a tudományos életben mások eredményeinek sajátként való feltüntetése a legsúlyosabb vétségek közé tartozik, csakúgy, mint a tudományetikai kódex által „fabrikáltnak nevezett”, meghamisított eredmények kísérleti, valós megfigyelésekként való beállítása. Megjegyezte: ez minden esetben a tudományos életből való kizárással járt, s akikről kiderült, hogy szándékosan ilyet követtek el, azokat a szakma megbélyegezte. Az érintettek első reakciója a legtöbbször az „igazukhoz” való ragaszkodás volt, de hosszabb- rövidebb idő után belátták tévedésüket, s azt, hogy az ellenkezésnek nincs semmi értelme - közölte. „Ez, amióta tudomány a tudomány, elképzelhetetlen és elfogadhatatlan” - válaszolta az akadémia elnöke arra a kérdésre, el tudja-e képzelni, hogy akárcsak a kilencvenes évek elején etikailag elfogadható lett volna egy dolgozat több mint 90 százalékos szó szerinti egyezése. Hozzátette: „az, hogy egy dolgozat forrásmegjelölés nélkül Uyen mértékű szövegazonosságot mutat, nyilvánvalóan nem lehet a véletlen műve és a vétséget nem pótolja a források feltüntetése irodalomjegyzékben”. Annak firtatására, mit akar tenni Lázár János Fidesz-frakció- vezető felszólítására mint a magyar tudomány legmagasabb rangú képviselője, úgy fogalmazott: „Nem érzem magam megszólítva. Várom, hogy mindenki lehiggadjon. Utána minden konkrét és megalapozott gyanút az érintett intézmények biztos, hogy kivizsgálnak”. Az MTA elnöke kifejtette: a hazai tudomány ma is Magyar- ország egyik büszkesége, a politikai hevülettől fűtött, hirtelen kijelentéseket nem szeretné a tudomány elleni támadásnak értékelni. Hangsúlyozta, rendkívül fontos, hogy a tudomány kívül maradjon a politikai csatározásokon, s annak eredményei és szereplői egyaránt bizalmat élvezzenek. Úgy véli, nem a tudomány vagy az akadémia elleni támadásokról volt és van szó, a politikusok egymást támadják. ,Ahogy korábban az egymás elleni csatározásokban előjöttek üzleti, magánéleti ügyek, nyelvvizsgakérdések, most a diplomák, doktori címek hitelességével támadják egymást az érintettek, s még ha most a sárdobálásból valamennyi szenny jut is a hazai tudományosságra, le kell szögezni, hogy ez nem a magyar tudomány ügye” - hangsúlyozta. Arra a kérdésre, milyen mértékben és meddig volt gyakori a politikusok, élsportolók és a társadalom számára valami miatt fontos VIP-személyek szakdolgozatainak, doktori értekezéseinek „enyhébb” kezelése, azt válaszolta: voltak ilyen esetek, beszélnek arról, hogy sportolóknak, politikusoknak, cégvezetőknek hogyan írattak dolgozatokat, hogyan szereztek nekik szerzőket, de az ilyenek száma elenyésző, és főleg olyan „puhább” tudományterületeken fordultak elő, ahol a követelmé- nyeknem voltak elég szigorúak. Kifejtette: akadémiai elnökként az egyik első dolga volt etikai kódexet készíttetni, másrészt az akadémiai doktori eljárás rendjét is egységesen és mindenki számára átláthatóan szabályozták. Pálinkás József kitért arra, természetesen minden szigorú eljárás ellenére előfordulnak visszaélések; Magyarországon az elmúlt években egy-két PhD- disszertációt vontak vissza azért, mert a szerzők vagy más munkáját használták fel, vagy nem végeztékéi a leírt vizsgálatokat. Németországban több ilyen eset fordult elő, mégsem beszél ott senki a német tudományos fokozatok általános felülvizsgálatáról - mutatott rá, hozzátéve: ilyen nem is indokolt és nem is lehetséges. Mint mondta, konkrét esetekben és megalapozott gyanú esetén az egyes intézmények eljárnak, visszamenőleg is, hiszen „„az ilyen bűnök” nem évülnek el. Közölte, egy doktori címet nyilvánvalóan az a tudományos közösség vonhat vissza, amelyik kiadta, és nem tud olyan esetről, amikor egy ilyen döntést jogilag bárki megtámadott volna. Arra a felvetésre, hogy a sajtóban felvetődött a neve lehetséges jelöltként a köztársasági elnöki tisztségre, s elfogadná-e a felkérést, az MTA elnöke úgy fogalmazott: „hadd ne fogadjunk erre!” saját - egyre szélesebben dokumentált - pénzügyi hátterének, azaz, hogy a párt mö- gött/mellett álló gazdasági csoportok mekkora befolyást igényelnek az ügyek menetére. Pontosan ez az a pont, ahol Fico nemcsak támadható lehet, hanem ahol támadni is kell. Jó lenne, ha az ellenzéki sajtó elfelejtené azt a kommunikációs vonalat, hogy Fico egy oroszbarát kommunista rabló, akitől meg kell menteni az országot. A választók zöme ezzel most úgysem ért egyet. Ehelyett azokra a gazdasági összefonódásokra kellene rámutatni, amelyek a kampány során a jobboldal pártjainak is fájtak. Pont a gazdasági csoportok ereje lesz az, amely végül eldöntheti, hogy ismét az előző Fico-kabinetre jellemző disz- funkcionális kormányzás négy éve következik vagy pedig sikerül beváltani a mérsékelt Fico ígéretét a jó kormányzás megkísérlésére.
