Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-16 / 64. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRC1US 16. Kultúra 17 Depardieu A nevető ember nemes lelkű Ursusát játssza egy csehországi kolostor falai között A nagy étvágyú csepfirágó Egy komédiás arcába minden belefér (Képarchívum) Szemezgetés a kitüntetettek hosszú listájáról Átadták a Kossuth-díjakat MTl-HÍR Victor Hugo és Gérard Depardieu. A19. századi francia romantika egyik legnagyobb alakja és a francia mozi emblemati- kus sztárja. E két név nem most forr össze elő­ször: Depardieu játszott márHugo-hőst. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jean Valjeant, a keserű­séggel és bosszúvággyal teli szökött fegyencet alakította a Nyomorultak 2000-es, Josée Dayan rendezte koprodukciós filmváltozatában. Depardieu most az 1869-ben született Hugo-regény, A neve­tő ember címszerepét játssza Jean-Pierre Améris (Meghitt halál, A nevem: Elizabeth) ren­dezésében. A17. század nemesi Angliájában járunk, a jó és a rossz, a nyomor és a pompa, a testi és lelki fogyatékosság, a szabadság és a zsarnokság, a társadalmi különbségek mezs­gyéjén, idilli tájakon, ahol egy­más közelségében ereszt gyöke­ret az igaz emberség és a gyilkos vágy, az önfeláldozó jóság és a keserű gyűlölet. Ahogy az egy romantikus regényhez illik. Csalhatatlan emberismere­tével és beleérző képességével Victor Hugo hétszáz oldalon ke­resztül egy Angliában vándorló csepűrágó társulatot kísér, amelynek tagja Ursus, a vén bölcs, annak nemes érzésű tár­sa, Homo, a hű ember farkas és más művészek, bolondok, Har- lekinek. Végtelen útjaik során, ahogy lovasszekérrel járják a festői tájat, egy különös arcú fi­út és egy vak kislányt találnak. A fiú száját - királyi parancsra - megcsonkították, arcáról már sosem tűnik el a merev mosoly, szüntelenül nevetni látszik. Ur­sus, a bűvész-filozófus mindkét gyereket magához veszi. A „ne­vető embernek” a Gwynplaine, a csodalelkű lánynak a Dea ne­vet adja. Ám hiába kap új ruhát a fiú, felnőtt fejjel hiába kerül be - származása révén - a lordok házába, „maszkjától” nem tud szabadulni. Mindenütt gúny tárgya marad. Az elnyomottak védelmében írt vádbeszéde ele­inte ugyan komoly megbotrán­kozást kelt, örökké nevető arca miatt azonban senki nem hallja meg emberi szavát. Hugo hatalmas regénye év­tizedek óta várt a megfilmesí­tésre. Színpadon már több helyen bemutatták a világban. Jeles András filmrendező Szombat­helyen vitte színre eredeti fel­fogásban, lenyűgöző díszlet- és jelmezvilággal. A franciák nagy örömére lát­ványos, nagy költségvetésű produkció kerül most Jean-Pi­erre Améris irányításával. Ur- sust, a drámai sorsú, bizarr mo- solyú fiúra rátaláló vándorko­médiást, a művelt költői lelket Gérard Depardieu formálja meg, aki tizenkét évvel ezelőtt épp a Nyomorultak forgatása alkalmából állt már kamera előtt Csehországban, a Pilzen melletti Plasy kolostorában. A nevető ember egyes jele­neteit ugyancsak Pilzen mel­lett, a 11. században épült chotéšovi kolostorban veszik fel, ahol használati díjként a francia stáb potom 60 ezer cseh koronát fizet. A nemzeti em­lékvédelmi hivatal pontos le­írást kért a forgatócsoporttól, még arról a jelenetről is, ame­lyet a kolostor pincejáratában képzelt el a rendező. A forga­tást megelőző napokban kora­beli kínzóeszközöket állítottak fel a sötét, nyirkos vájatokbán, a kolostor káptalantermében pedig az ítélőszék kap helyet. Három nap, amely feltehető­en felforgatja Chotéšov életét. Pedig a helybeliek bizonyos fo­kig megszokták már, hogy időn­ként külföldi filmesek ütnek sát­rat a vidéken. A nevető ember­hez azonban nem kért statisztá­kat a francia stáb. Tömegjelene­tekre Chotéšovban nem kerül sor. Depardieu hazai kollégáival játszikmindenjelenetben. Cseh­országba mindenesetre boldo­gan tér vissza a francia mozi nagy étvágyú mogulja. Bár a cseh boroknál ivott már zamato­sabbakat is, a cseh konyha ízeit különösképpen szereti. Karlovy Vary fesztiválján ugyan még nem kapott életműdíjat és ven­dégségben sem járt még e han­gulatos nyugat-csehországi für­dővárosban, Kolonnádján azon­ban van egy helyes kis étterem, ahol hosszasan és elégedetten falatozott már. Chotéšovban nem sok időt tölt, azt azonban megüzente: a pilzeni sörnek régi híve. S még izgulnia sem kell, hiszen egy komédiás arcába minden bele­fér. Még néhány átsörözött éj­szaka is. Ursus, a nevető ember felkarolója, apja helyett vigyá- zója ihat eleget. Még másnapo­sán is hiteles lehet. Budapest. Schmitt Pál, Ma­gyarország köztársasági elnöke - a miniszterelnök előterjeszté­sére - március 15. alkalmából Kossuth Nagydíjat adományo­zott Csoóri Sándor költőnek, írónak, aki egyébként már büszkélkedhet egy Kossuth-díj- jal. Csoóri váratlan balesete miatt csak később veszi majd át a magas állami elismerést. Kossuth-díjat kapott többek között Balázs Péter Jászai Ma­ri-díjas színművész, rendező, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, Demjén Ferenc előadóművész, zeneszerző, Kovács Ákos előadóművész, zeneszerző, Miklósa Erika Liszt -díjas operaénekes, Pásztor Er­zsi Jászai Mari-díjas és Balázs Béla-díjas színművész, érde­mes művész, Piros Ildikó Jászai Mari-díjas színművész, érde­mes művész, Reviczky Gábor Jászai Mari-díjas színművész, Sebő Ferenc Állami-díjas zene­szerző, Dárday István Balázs Béla-díjas filmrendező, vala­mint Vukán György Liszt Fe­renc- és Erkel Ferenc-díjas ze­neszerző, zongoraművész. A Széchenyi Nagydíjat idén Vízi E. Szilveszter, Széchenyi- díjas orvos, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadé­mia volt elnöke kapta, míg Szé- chenyi-díjban részesült többek között Kulcsár Szabó Ernő iro­dalomtörténész, Miskolczy Ambrus történész, valamint Zalai Ernő közgazdász. A Magyar Érdemrend kö­zépkereszt polgári tagozata ki­tüntetést kapta Géher István irodalomtudós, Márta István, az Új Színház volt igazgatója, valamint Szepsy István borász. Tisztelgés Picasso előtt címmel nyílt kiállítás a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermeiben. A tárlat olyan mű­vészek munkáit mutatja be, akik Picasso szellemében, illetve a kubizmus bűvöletében alkottak. Az április végéig látható anyagot a cseh kubizmus kiválóságai, a párizsi iskola spanyol művészei, valamint szlovákiai művészek munkáiból válogatták össze. A gazdag kínálatban 84 festmény és ti szobor csodálható meg. Ké­pünkön Vincent Hložník Csendélet gyertyával (1949) című fest­ménye látható. (Fotó: GMB) JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Rimaszombat. Harmadik kiállítását nyitotta meg a Gö- möri Fotóklub a tavaly június­ban megnyílt rimaszombati ga­lériájában. Előbb a már nem élő helyi fotósoknak állítottak emléket, októberben maga a klub mutatkozott be, a harma­dik tárlat pedig az Érmellék 2009 Fotóklub tagjait látja vendégül. Bíró Károly, az ottani fo­tóklub képviselője mutatta be a Partiumban található tájegysé­get, amely már nem Erdély közvetlen része, annak idején a Magyar Királysághoz tartozott, s földrajzilag behatárolva Er­dély és a Nyírség között terül el. Az 1600 négyzetkilométeres terület egykor kiterjedt lápvi­dék volt, amelyet a Ceausescu- rezsim idején lecsapoltak és mezőgazdasági területté alakí­tották át. Számtalan hírneves magyart adott a világnak, Iri­nyi Jánostól, a gyufa feltaláló­jától Ady Endréig, de mint Bíró Károly mondja, maga Érsem- jén három neves magyarral ajándékozta meg az egyetemes magyar kultúrát. Itt született Kazinczy Ferenc, Fráter Ló- ránd s Csiha Kálmán egykori református püspök is. Gróf Fráter Lóránd huszárkapitány - aki Kazinczy szobrát saját pénzéből állítatta fel -, cigány­banda élén hegedülte és dalol­ta messze földön híres dalait, ezeket annak idején rögzítet­ték is, s három éve CD-n is ki­adták a felbecsülhetetlen érté­kű fonográf-felvételeket. „Bla- háné után Fráter Lóránd az egyetlen apostola a népdal­nak” - írta róla annak idején a Vasárnapi Újság, s a kiállítás megnyitóján is meghallgathat­ta a nagyérdemű előadásában a Krasznahorka büszke vára című dalt, amely soha ennyire aktuálisnak nem mutatkozott, mint most. A kiállításon 16 érmelléki al­kotó mutatkozott be, és a ké­Fotók egy bőséges magyar múlttal megáldott, festői környezetben található tájegységből Érmelléki tájak Torockai Károly: Itatás pék a tényleg fenséges táj mel­lett az ott élők mindennapjait is megörökítik. Pusztulás, Birkanyírás, Erdő mélyén, Téli álom, Végletek, Cigányok - csak ízelítő a kép­címekből, s a születéstől a halá­lig, az Érmelléktől a nyírségi tá­jig, az egykori láp megmaradt emlékeitől a tóba fulladt temp­lomromig - kedvet kapunk ah­hoz, hogy mi is felkerekedjünk, ahogy tették ezt a Gömöri Fo­tóklub tagjai, és ellátogassunk a bőséges magyar múlttal meg­áldott, festői környezetben ta­lálható tájegységre. A rimaszombati tárlat ápri­lis 26-ig tart nyitva, ezt követi a Tompa Mihály nyomába eredő emlékkiállítás, amellyel a fotóklub tagjai az országos vers- és prózamondó verseny előtt szeretnének tisztelegni. Lapunk sem maradt ki az idei díjesőből Két fontos elismerés ÚJ SZÓ-HÍR Budapest. Szabad Sajtó Díjat kapott Szigeti László, a pozso­nyi Kalligram Kiadó igazgatója, lapunk szerkesztőbizottságá­nak elnöke. Az MSZP által létrehozott Szabad Sajtó Alapítvány tizen­kilencedszer ítélte oda az elis­merést, amelyet Szigeti László­nak a szlovákiai magyar írók munkáinak megjelentetéséért ítéltek oda. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és vá­lasztmánya 1978-ban határozta el, hogy emlékül és elismerés­képpen évente Aranytollat ado­mányoz a több évtizedes újság­írói pályafutásuk alatt kiemel­kedő munkát végzett kollégák­nak. A díjat az e célra létreho­zott bizottság javaslatai alapján minden évben határon túli új­ságírónak is odaítélik. Az idén ketten kapták meg a díjat, a rá­diósként, televíziós szerkesztő­ként és kulturális rovatvezető­ként is dolgozó erdélyi Tom­csányiné Jakab Mária, valamint a szlovákiai Szilvássy József. Szilvássy 1968-tól húsz éven át az Új Szó kulturális rovatá­nak szerkesztője, majd vezetője volt, 1988 és 1990 között a lap főszerkesztő-helyettese, majd 90-től 98-ig főszerkesztője, il­letve 2001 és 2004 között ismét főszerkesztője. 2001-ben a Pravda munkatársa, illetve a Népszabadság szlovákiai és csehországi tudósítója. Minden minőségében a szlovák-magyar kulturális és politikai kapcsola­tok megszilárdítására és gyara­pítására törekedett. 1998-ban elsősorban ezekért a törekvése­kért és érdemekért Szabad Saj­tó Díjat kapott, (juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom