Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-31 / 77. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2012. MÁRCIUS 31. www.ujszo.com SZTÁRVILÁG Húsz kilométerre a szíriai határtól, a török Altinozu menekülttáborban, 2011 júniusában (SITA/AP-felvételek) így volt ez legutóbb Berlinben, a februári nemzetközi filmfesztivál idején is, amikor Guido Westerwelle német külügyminiszter fogadta. A német kormány ebből az alkalomból kétmillió dolláros támogatást jelentett be az UNHCR programjainak támogatására. „Westerwelle hangsúlyozta, hogy segíteni akar. Elmondta hogy Németországot fontos kapcsolat fűzi Boszniához, mindenekelőtt a háború alatt Németországba érkezett menekültek miatt. Bosznia-Hercegovinában még mindig 113 ezer belső menekült él, közülük hétezer embertelen körülmények közepette. Ha valaki segíteni akar, nekem meg kell próbálnom visszafogottnak lenni” - magyarázza a sztár. A színésznő szerint Boszniában még a háború után bő másfél évtizeddel is igen törékeny a helyzet, ha pedig összeomlana a törékeny béke, annak nemcsak Európára, hanem az egész világra nézve lennének következményei. Ezt Barack Obama amerikai elnöknek is megmondta a Fehér Házban. „A Boszniához hasonló országokban az emberek jobban megszenvedik a pénzügyi-gazdasági válság hatásait, különösen, ha még természeti-időjárási katasztrófák is sújtják őket. Segíteni kell, hogy a nehézségek helyett újra előre tudjanak tekinteni” - érvel Jolié. Üvöltött, de ma már gyakorlatias Az Oscar-díjas színésznő immár tíz éve járja az UNHCR jószolgálati nagyköveteként a válság és a katasztrófa sújtotta övezeteket a világban, és hívja fel a figyelmet az ott élők helyzetére. Egy évtized alatt elmondása szerint sokkal gyakorlatiasabb lett. Első útja során még üvöltött, ordibált, annyira letaglózta a sok szenvedés, a reménytelenség és a fájdalom. .Abban az állapotban senkinek sem voltam valami nagy segítségére, sokkot kaptam - emlékszik vissza. - Ezt követte egy tetterős szakasz, amikor úgy gondoltam, hogy minden gondot meg lehet oldani. Persze kicsit naiv voltam... Manapság már látom, mit kell tenni, és azt meg is teszem. Ehhez sok íróasztalmunka is tartozik.” Az UNHCR szerint jelenleg világszerte mintegy 43,7 millió ember él menekültként, több mint valaha. Az irányzat pedig erősödik. Jolié gyakran érzi magát frusztrált- nak amiatt, hogy sokan közülük már nagyon hosszú ideje tengődnek menekültként. „Noha a világ ismeri a helyzetüket, továbbra sem vesz tudomást róluk. Ha van némi pénz, tudunk értük tenni valamit, segíthetjük például az oktatásukat. De támogatás nélkül ezek az emberek csak érzékeny és kétségbeesett tömeget alkotnak. Sok fiatal már a táborokban született, ott nőtt fel. A legjobban a menekültek hiheteden erejét csodálom. Találkoztam nagyanyákkal, akiknek megölték gyerekeit, és nekik kellett felnevelniük az unokáikat. De nem sírnak, nem panaszkodnak, mert nincs is rá idejük. Azzal kell törődniük, hogy ételt szerezzenek, és elintézzék ügyeiket” — meséli. Mindezt persze egy világ választja el az ő saját életétől. A filmcsillag azonban tudatában van kényelmes helyzetének, tudja, hogy egy-egy látogatás után visszaszállhat a repülőgépbe, és hazatérhet. Tudja, hol van a családja. ,Az emberi jogok és a jólét fontos értékek számomra. A helyzetemet kötelezettségként és ösztönzésként élem meg, hogy segítsek azokon, akik hiányt szenvednek De közben megtanultam, hogy ezeken az embereken semmit sem segít, ha kezüket fogva sírni kezdek” — vallja be, hozzáfűzve: más segélymunkásokhoz hasonlóan néha ő is megterhelőnek érzi, ha rázúdul az emberek nyomora, de ezen túl kell lendülni. Megítélése szerint a humanitárius ügyekben romlani fog a helyzet. A bolygó lakossága nő, élelmezési gondokra kell számítani, a gazdasági válság is tartósnak ígérkezik Mint fogalmaz, nem a pesszimizmus szól belőle, pusztán realistának tartja magát. „Reggel, amikor felkelek, azt mondom magamnak, arra kell összpontosítani, amit meg tudok Miszrátában változtatni, semmi másra. Légy erős és pozitív” - árulja el. Nem lenne politikus A híresség humanitárius munkája révén alaposan „beépült” a politika világába, alig van államfő, aki ne fogadná szívesen. Beszédet mond az amerikai kongresszusban, az ENSZ-ben, magas szinten elsajátított már bizonyos politikusi képességeket, tapasztalatait azonban mégsem akarja politikusként kamatoztatni. Meggyőződése, hogy épp azért tud többet elérni, mert nem politikus. „Elutazom az ENSZ-szel valahová, és amikor leveszem a kék sisakot, találkozhatok államfőkkel, katonákkal vagy az utcán sétáló emberekkel. Olyanokkal beszélhetek, akiket sem az amerikai külügyminisztérium, sem az ENSZ nem fogadna szívesen. Sajátos módon világok között vándorolhatok. Ezt hívom én csendes diplomáciának. Politikusként egy országot vagy egy álláspontot kellene képviselnem” - húzza alá. Viccesen megjegyzi, hogy ő lenne az első politikus, akiről már hivatalba lépése előtt minden szennyest kiteregettek, beleértve a drogozást és a kicsapongó szexuális életet. Komolyabbra fordítva a szót hozzáfűzi, hogy a politika családjára is nagy terhet róna. Élet- társának, Brad Pittnek már így is nehéz néha, ha gyerekei anyja épp Líbiába utazik, és ő marad otthon a hat csemetével. Angelina-saját szakállára látogatott 2011 őszén a polgárháborús afrikai országba, nem sokkal azelőtt, hogy elfogták Moammer Kadhafi líbiai diktátort. Mint feleleveníti, akkoriban egyetlen ENSZ-segélymunw Persze kicsit naiv voltam... Manapság már látom, mit kell tenni, és azt meg is teszem. kás sem tartózkodott Miszrátában, így egyértelműnek tűnt, hogy tulajdonképpen magának szervezi az utat. „Fontosnak tartottam, hogy akkor fejezzem ki együttérzésemet az ottaniaknak” - válaszolja arra a kérdésre, hogy miért nem várt a látogatással. Bár Miszrátában ádáthatatlan és fenyegető volt a helyzet, Jolié állítja, hogy veszélyesebb lett volna hivatalos delegációval utazni. Szabadon mozoghatott, az emberek nagyon kedvesen fogadták. Még egy börtönbe is beengedték, találkozhatott foglyokkal, senki sem akadályozta. „Nem először csináltam ilyet, fel tudom mérni a kockázatokat, soha nem tennék könnyelmű utakat háborús zónákba. Tudatában vagyok annak a felelősségnek, amellyel a családomnak tartozom” - szögezi le. (MTL-Press)
