Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-26 / 72. szám, hétfő

Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRC1US 26. Szamárság, de minimum pótcselekvés azon lamentálni, más ember lett-e vajon a Smer elnöke Miért „lajtos” Fico? Sok okos és ugyanannyi felszínes, tudományos és áltudományos mondat leíródott, elhangzott már a parlamenti válasz­tások óta, amelyek Ro­bert Fico színeváltozá­sának, ha úgy tetszik, megszelídülésének okait firtatják. BARAK LÁSZLÓ Miközben majdnem biztos, hogy Szlovákia volt és leendő miniszterelnöke korántsem lett más ember, mint amilyen volt el­ső országlása idején. Mindössze talán nem egy fafej, mint hazai és külföldi politikuskollégái kö­zül néhányan... Talán ezért volt képes tanulni azokból a hibák­ból, amelyek négyéves kor­mányfői regnálása után oda ve­zettek, hogy nem akadt koalíciós partnerre 2010-ben, holott ak­kor is megnyerte a választáso­kat, mint a minap. Igaz, 2010-ben nem szerzett abszolút többséget, mint most. így keletkezett annak idején a négy, majd öt, sőt hat „párt“ al­kotta Radičová-kormánykoalí­ció. Amely másfél éven belül tu­lajdonképpen törvényszerűen vérzett eí az önös politikai érde­kek meg egy-két politikus dilet­tantizmusa okán. Nem kevésbé pedig a fehérgalléros maffiózók manipulációi miatt. Ezért lett Robert Fico az előrehozott vá­lasztások abszolút győztese. A triumfért tehát majdnem csak annyit kellett tennie, hogy fel­ismerje a helyzetet, amikor a porban heverő hatalomért leha­jolhat... Részben ezért nem adhatja most önmagát: az öncélúan pöf- feszkedő, bosszúálló, gádásta- lan, vagyis bunkó politikust. El­sősorban viszont azért nem, mert nyilván tudja, egyáltalán nem lesz holmi sétagalopp a kormányzás. Az állampénztár ugyanis tulajdonképpen üres. Az Európai Unióban pedig meg­elégelték, hogy az államszövet­ség egésze, de végső soron csakis gazdasági nagyhatalmai rovásá­ra felhalmozott hitelekből rázza a rongyot a periférián országló politikusok többsége. Ebben a helyzetben aztán nincs mód a potenciális választók megvásár­lására. Azaz leheteden olyan ál­lami juttatásokkal közpénzből kényeztetni a népességet, amely közpénzek mögött nincsen gaz­dasági teljesítmény. Sőt, az ál­lamháztartási hiány féken tárá­sa érdekében esetieg az olyan „népjóléti” alrendszerekhez is hozzá kell nyúlni, amilyen a nyugdíjrendszer, az egészség­ügy, az oktatásügy stb. Ezzel egyidejűleg pedig meg kell sar- colni a rendkívül komoly gazda­sági és politikai befolyással bíró bankokat, multinacionális cé­geket. Már ha legalább részben nem maguktól az emberektől akarja megszerezni a pénzt Fico saját választási ígéreteinek telje­sítéséhez, mely szerint nem él­hetnek rosszabbul az emberek az ő kormányzása alatt, mint addig... A kormányzás tehát már ön­magában olyan társadalmi konfliktusokat gerjeszthet, me­lyek Fico szája széléig érnek majd. Igencsak ostobának, de legalábbis rövidlátónak kellene lennie tehát, ha most ugyanúgy kikezdene szinte valamennyi társadalmi réteggel, a kisebb­ségekig bezárólag, a média egé­szével, sőt, az EU-val is, amint azt első regnálása idején szinte delíriumban csinálta. Robert Fico és bizalmi köre gyaníthatóan ebből a felisme­résből indult ki, amikor el­kezdte a szelíd, megértő, együttműködésre kész állam­férfi szerepét játszani. Sza­márság, de minimum pótcse­lekvés hát azon lamentálni, más ember lett-e vajon Fico, mint amilyen volt. Ezért tekinthető voltaképpen kihasználatían ziccernek, hogy az általa lehetséges koalíciós partnernek megszólított KDH és a Híd vezetői talán érzelmi ala­pon, avagy mert nem ismerték föl a helyzetet, flekkből elutasí­tották közeledését. Ellenkező esetben ugyanis közvetlenül lett volna módjuk ügyelni arra, hogy Fico „lájtos” állapota ne múljon el egyik napról a másikra, mint a nátha. Ami nagyságrenddel több lett volna bármilyen párt­érdeknél, hiszen mindent felül­író közérdek ez! Mármint, hogy az országot ne egy öncélúan pöf- feszkedő, bosszúálló, gátlásta­lan, vagyis bunkó politikus ve­zesse. Es ha idővel ne adj isten mégis elfutottak volna Ficóval a lovak, még mindig le lehetett volna ugorni a szekérről... Rá­adásul senki nem tehetett volna szemrehányást azért, hogy meg sem próbálták azt normális irányban tartani... Ebbe beleszámoltad a magasabb adókat és a megszorító intézkedéseket is? (Peter Gossónyi karikatúrája) KOMMENTÁR Paff VERES ISTVÁN T eljesen paffok vagyunk. Nem tudjuk, nem ért­jük, mi ez az egész Robert Ficóval. A Smer elnö­két mintha kicserélték volna a választások estéje óta. Nem fenyeget, nem agresszív. Normális, kedves. Mint akit megszállt a szentlélek. Okunk van feltételezni, hogy ez nem alakoskodás. Arra ugyanis a leendő miniszterelnökjelenleg nincs rászorulva. Akkor meg miért csinálja ezt? Mi ehhez nemva­gyunk hozzászokva! Kérjük vissza az agresszív és könyörtelen Ficónkat, akitől félhetünk! Az ellenzéki pártokigencsakbennevannakadzsuvában, még­hozzá hosszú távon. Ha ugyanis Fico a következő négy évben folytatja a két hete megkezdett szimpátia-hadjáratát, nem lesz, ami ismétegyesítseajobbközép pártokat. 2010-benFicoeluta- sítása volt a kötőanyag, ami összehozta őket, viszont ha a Smer az agresszív kommunikáció helyett az előzékeny, együttmű­ködő hangnemet folytatj a, az ellenzéki pártok 2016-ban ver- senytfognak futni, hogyFico koalíciós partnerei lehessenek. Magyar térfélen egy fokkal összetettebb a helyzet, de csak egy fokkal. Fico arrajátszik,hogyadéliszavazókfejébőlkitörölje azt a képletet, amely a magyar pártoknakhúsz éve megélhetést ad: a nemzetiségi félelmet. Nemlesz ideje kisebbségi témákat feszegetni, meghagyjaaz eddigi nyelvijogokat-nyilatkozta. Ficóból nem lesz szalonna, várjukki a végét-mondjáksokan. Az új taktika viszont alighanem messzebbre mutat. Kiiktatja a politikai közbeszédből a kisebbségi témákat, gazdasági és szo­ciális pluszokkal pedig egyre több szavazót szerez majd magá- nakDél-Szlovákiában, elhitetve az itteni magyarokkal, hogy nem újabb kisebbségijogokkelleneknekik, hanem anyagijó­létre szenderülés.Namegszlováknyelv-tudás az érvényesü­léshez. Dušan Čaplovič leendő oktatásügyi miniszter már jelez­te is, hogy ez az egyetlen célja a magyarokkal - tanuljanak meg szlovákul. Ennek érdekében valószínűleg tenni is fog. AszlovákszavazókkörébenaSmernekmégegyszerűbbadol- ga: ha egyszer F ico ennyire jó fej lett, már csak azoknem fognak rá szavazni, akik zsigerből gyűlölik őt. A liturgia nyelvén szólva ő lesz az út (az au tópályák úgy is a szívügye), az igazság (akár a kuyájából is főügyészt csinálhat) és az étel (mert nem akarja, hogy dráguljanak az élelmiszerek). Három az egyben: meg­nyerő kiszerelésben kapható, újradizájnolt miniszterelnök. Úgy felvirágzunk 2016-ra, hogy a lábunk sem éri a földet. FIGYELŐ Skócia a neten már „független” Skócia elnyerte függet­lenségét - igaz, egyelőre csak az interneten. Ä skót kormányfő, Alex Salmond az év elején jelentette be, hogy Skócia 2014-ben nép­szavazást tart függetlenné válásáról. A Mail on Sun­day című brit lap szerint a brit kormány lehetővé kí­vánja tenni, hogy a Skóciá­ban bejegyzett internetes honlapok címe a .scot föl­rajzi helymegjelöléssel vég­ződhessen a Nagy-Britanni- ában honos, az Egyesült Ki­rályság angol nevére utaló .uk helyett. Skóciai kam­pányszervezetek ezt évek óta szorgalmazták. (MTI) Nagy sikerrel működnek angol és német nyelvtanulási módszerek, azokat ingyen kaptuk meg a brit és német állami kulturális intézményektől Már megint tanuljunk po slovensky LOVÁSZ ATTILA A nyolcvanas évek első felé­ben pártunk és államunk kitalál­ta, hogy a magyar iskolákból ér­kező gyerekek szlovák szak­nyelvtudása csapnivaló, és ezt a párt központi bizottsága min­denáron meg akarta oldani. Ak­kor született az a zseniális ötlet, hogy a magyar tannyelvű közép­iskolákban a természettudomá­nyi és műszaki tantárgyakat szlovák nyelven oktassák. Cseh­szlovákia ekkor degradálta az al­ternatív oktatás kifejezést. Az ellenállás akkora volt, hogy a KB elnöksége végül le­mondott e zseniálisnak kikiál­tott programról, arra viszont jó volt, hogy e sorok írójának gene­rációja megtudja, kicsoda Janics Kálmán és Duray Miklós, hogy néhányan (nem ellenállóként, ne hazudjunk egymás szemébe, inkább ifjúkori renitenciából) széthordhattuk Duray tütakozó levelét, mert akkor még nem fa- cebook volt, hanem postaláda. Meg arra is jó volt, hogy bizo­nyos időközönként hasonló cso­dálatos ötleteket lengedeztes- sen néhány, úgymond szakpoli­tikus, amikor éppen jobb dolga híján a magyar iskoláknak akart bemutatni. Az elmúlt tíz év örökzöldje a szlováknyelv-oktatás minősége. A premisszát, mely szerint a szlovákiai magyar gyermek szá­mára a szlovák nyelvtudás prio­ritás, elfogadhatjuk, de első körben engedtessék meg, hogy ne értsek vele egyet. A szlováki­ai magyar gyermeknek sok mindenre szüksége van az érvé­nyesülés során, de bizonyára az égvilágon semmi szüksége nincs egy olyan szintű szlovák­nyelvtudásra, amelyet akadé­miai körök fogalmaznak meg, s amüyennel a szlovák ajkú lakos­ság nyolcvan százaléka sem rendelkezik. A nyelv a megértés eszköze, ergo a gyermeknek jó szöveg- és hallásértésre van szüksége, valamint arra, hogy az SMS-sek és esetek nyelvén túl el tudja mondani a mondaniva­lóját. Aki azt gondolja, hogy ezt magyar középiskolában érett­ségizett gyermek képtelen meg­tenni, nem itt él, és a honi ma­gyarokról Kotlebáék weboldala­in tájékozódik. Ám ha a premissza igaz, és el­fogadjuk, hogy a szlovák yelv- tudás megszerzése prioritás, ak­kor nézzük meg, miként lehet ezt valóban elérni. Nem kell föl­fedezni a spanyolviaszt, megtet­ték eleink, módszertani kérdé­sekben Európában mindent ki­találtak már. Nagy sikerrel működnek angol és német nyelvtanulási módszerek, azo­kat ingyen és bérmentve kaptuk meg nagyon jól pénzelt brit és német állami kulturális intéz­ményektől, elég tájékozódni egy kicsit. Az angol térhódítása mégsem a csodálatos módszer­tannak köszönhető, hanem an­nak, hogy az angolt a nem angol ajkú gyerekekkel egyszerűen megszerettetik. A másik szem­pont: az angoltudásnak a gyer­mek a gyakorlatban is hasznát veszi, naponta, ha otthon ül, ak­kor a virtuális világban, vagy ha van lehetősége utazni. Hiába van e kis országban másfél millió embernek érettségije oroszból, annak sem emocionális, sem gyakorlati haszna nem volt, mindenki magasról fütyült rá. A szlovák nyelv elsajátításá­nak nem szakmai, hanem ér­zelmi gátjai vannak. Ha ugyanis nem röhögnék ki a „sa, si” vonat­kozó névmások hibás használa­tát, aneméppen akadémiai szin­ten ejtett umlautos ä hangzót, vagy ha a szlovák törvényhozás­ban a lágyított ľ hangzót nem csak két ember használná kö­vetkezetesen (hogy tudjuk: Iveta Radičová és A. Nagy Lász­ló), ha arra törekednénk, hogy gyermekeinknek a szlovák­nyelv-tudás öröm és sikerél­mény legyen, akkor higgyék el a szakpolitikus urak és hölgyek, a módszertani, a tananyagbéli gondokat a szakma a tetszés sze­rinti tanév első negyedévében megoldaná. Ha nem azt plántál­nánk a hazai magyar gyerekbe, hogy ha nem tud szlovákul, ak­kor sikertelen, illojális és hülye, hanem azt hogy a szlováknyelv­tudásával sikeres, kedvelt és szlovák barátai által becsült em­ber lesz, akkor Dušan Čaplovič miniszteri posztra készülő tör­ténész-politikusnak nem kelle­ne azzal foglalkoznia, mennyire kell színvonalasabbá tenni a szlovák nyelv oktatását. Amely - hangsúlyozom - már ma is szín­vonalasabb, mint politikus ura- imék állítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom