Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-17 / 65. szám, szombat
i 24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 14. www.ujszo.com Versek, esszék, kritikák, Móser Zoltán kopjafái Irodalmi Szemle, március FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ A választásokon 2119 férfi és 763 nő indult, végül 126 férfi és 24 nő került a parlamentbe Fókuszban a gyengébb nem Versrovat: Markó Béla, Zalán Tibor, Varga Imre, Szászi Zoltán és Z. Némethlstvánversei. Prózarovat: SzózPá/novellája {Mitvanmittenni), Kőrössi P. József novellája (Józsi és Juci), Markó Béla esszéje, Gál Sándor Kitágult nap című esszénaplója. A Yorick című rovatban Móser Zoltán tanulmánya - a lapszámot is Móser Zoltán képei illusztrálják (a Gömöri fej fák című sorozatból). Az Olvasat rovatban Tandori Dezső esszéprózája (Semmimet, senkinek), VinczeFerencTando- ri-tanulmánya, valamim Arda- mica Zorán Posztmodem gerle? című tanulmányának befejező része. Kritikák, recenziók: Ilma Rakusa Rengeteg tenger c. regényéről (Gyürky Katalin), Duba Gyula Lámpagyújtás című prózakötetéről (Kulcsár Ferenc), Cselényi László A képzelet aritmiái, avagy Aki e verseket mind ellenírta című verseskötetéről (VilcsekBéla), Varga Imre Mielőtt kimondaná című verseskötetéről (Németh Zoltán), Filep Tamás Gusztáv TóthLász- fó-monográfiájáról (Márkus Béla), Száz Pál Arcadia című kötetéről {DobásKata). Ugyanitt Szabó Réka véleményezi Száz Pál legújabb rendezését CMordacka, Artteatro, Pozsony), Szalay Zoltán pedig az elmúlt hetek legérdekesebb irodalmi híreivel szolgál. Olvasó - a melléklet témája: Arany János (a tanulmány szerzője Nyilasy Balázs, a hozzá tartozó óratervé Pentz Annamária). (cs) A nők európai átlagban 17,5 százalékkal kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. Felső vezetői posztokra ritkán kerülnek, alacsonyabb presztízsű munkát végeznek. A megszámlálhatatlan egyenjogúsági kampány és kezdeményezés ellenére évtizedek óta ezek a közhelyek jellemzik a nők munkaerő-piaci helyzetét. JUHÁSZ KATALIN Az Európai Parlament kiemelten fontosnak tartja a nők jogainak érvényesítését és a nemek közti teljes esélyegyenlőség megteremtését. Az idei nemzetközi nőnap kiemelt témája a nők és férfiak közötti bérszakadék kérdése volt. Egyenlő munkáért egyenlő bért címmel zajlott az Európai Parlamentben az a szeminárium, amelynek központi témája a nőalkalmazottak munkaerőpiacon való érvényesülése volt. Brüsszel évtizedek óta erőfeszítéseket tesz a helyzet javítása érdekében, ám sem a multikat, sem az egyes tagállamokat nem regulázhatja meg jogi úton. Az egyenlő munkáért egyenlő bért alapelv már 1957 óta szerepel az európai uniós szerződésekben. „Ez a direktíva elvileg megtilt minden díjazásbeli megkülönböztetést, ugyanakkor a bérszakadék ma is létezik. Legfőbb ideje tehát, hogy a gyakorlatban is érvényesítsük ezt az elvet, mert e nélkül csak szépen hangzó szöveg marad egy darab papíron” - jelentette ki Roberta Angelilli, az Európai Parlament nemek egyenlőségéért felelős alelnöke. Az úgynevezett bérszakadék szélessége eltérő az egyes tagállamokban: Lengyelországban például körülbelül 2 százalék, míg Észtországban a 28 százalékot is meghaladja. Szlovákiában 20,7 százalékos, Magyarországon 17,6 százalékos a nemek közötti bérolló. Vannak olyan EU-tagállamok, ahol egy nőnek akár 15 hónapig is dolgoznia kell annyi pénzért, amennyit egy férfi 12 hónap alatt keres. Ez a probléma persze a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakításával is összefügg: sok nő veszi igénybe a szülési szabadságot, és csak részmunkaidőben vállal munkát, illetve általában a nők azok, akik a családon belül gondoskodnak a betegekről, idősekről. „A férfiak ezt magától értetődő dolognak tekintik, nem végeznek házimunkát, nem ők tanulnak a gyerekekkel, és orvoshoz sem az apák viszik őket. A feladatok megosztásánál kezdődik minden. Illetve már sokkal előbb, hiszen felmérések mutatják, hogy az alapiskolás fiúk több zsebpénzt kapnak, mint a lányok, azaz már gyermekkorban hozzászoktatják őket a gondolathoz, hogy ők másodrendűek” - jegyezte meg Ria Oomen-Ruijten, az Európai Néppárt holland képviselője, az ÉP szociális bizottságának tagja, hozzátéve, hogy pont ebből a másodrendűségi érzésből kifolyólag a nők a munkahely elvesztését is könnyebben élik meg, mint a férfiak. Egyszerűen úgy érzik, az ő munkájuk nem annyira fontos, mint partnerüké. A férfiak egyetértenek ezzel, és lelkileg jobban összetörnek, ha utcára kerülnek. A tradicionális családmodell alapján ugyanis a több pénz előteremtése a férfi feladata. Emiatt a nők gyengébbek az önmenedzselésben, bizonytalanabbak az állásinterjúkon, nem tudják kialkudni az őket megillető bért. Ennek megnyilvánulási formája például a nők élete során szerzett kereset és nyugdíj mértékének elmaradása a férfiakétól. A 65 éves vagy annál idősebb európai nők 21%-át veszélyezteti a szegénység, a férfiaknál ez az érintettség 16 százalékos. A nők és férfiak közötti egyenlőségről készült brüsszeli jelentésből az is kiderül, hogy miközben a nők foglalkoztatottsági aránya az utóbbi években stabilan növekszik, több mint kétszer annyian dolgoznak olyan ágazatokban (egészségügyben, oktatásban, vendéglátóiparban, szociális szférában stb.), ahol a bérek eleve alacsonyabbak. Ha viszont ezekben a „hagyományosan női” ágazatokban megjelenik egy-egy férfi, az esetek többségében néhány éven belül vezető pozícióba kerül. A nők aránya az adminisztráció és az asszisztencia területén közelít a 100 százalékhoz, míg az ügyfélkapcsolati területeken dolgozók legalább 70 százaléka a hölgyek köréből kerül ki. Az értékesítőként, üzletkötőként dolgozó nők száma is ugrásszerűen nőtt az elmúlt években, bár számos felsőfokú végzettségű nőnél az üzletkötői munkakör inkább az előnytelen piaci helyzetből adódó kényszerpálya. A csúcsvezetői pozíciókban nincs ugyan bérkülönbség, a gond mindössze az, hogy a nők nagyon ritkán jutnak ilyen magasra a vállalati szférában, maximum középvezetői szintre tudják felküzdeni magukat. Ám számos tanulmány kimutatta, hogy egy sor kritériumnak jobban megfeleltek, mint a férfiak, beleértve az elszámoltathatóságot és az innovációs igényeknek való megfelelést. Nemrég megvizsgáltak 89 európai nagyvállalatot, amelyek nagy számban foglalkoztattak női felsővezetőket. Kiderült, hogy ezek átlag feletti pénzügyi teljesítménnyel büszkélkedtek a szektoron belül. A politikai életben is lámpással kell keresni a hölgyeket, bár az európai átlag még nem is tűnik olyan rémisztőnek: a nemzeti parlamentekben 24% százalék a képviselőasszonyok száma, ám Magyarországon például ez az arány mindössze 9 százalék, és Szlovákia sem dicsekedhet a maga 16%-os arányával. A márciusi előrehozott választásokon 2119 férfi és 763 nő jelöltette magát képviselőnek, végül 126 férfi és 24 nő ülhet be a padsorokba, ez utóbbi szám csak egyel nagyobb, mint a legutóbbi törvényhozásban. Az Európai Unió 27 tagállamának mindegyikében férfi a központi bank vezetője, a legfontosabb vállalatok igazgató- sági tagjainak pedig mintegy 90 százaléka férfi. A brüsszeli szeminárium felszólalói egyebek közt arra mutattak rá, hogy az egyenlő bérezésről folytatott vitát központi kérdésként kell kezelni a szociális igazságosságért folytatott európai harcban. Elsősorban azért, mert a gazdasági válság különösen a nőket és a fiatalokat sújtja. Európa csak úgy érheti el az EU 2020 stratégiában célul kitűzött 75 százalékos foglalkoztatottságot, ha növeli a nők munkaerő-piaci jelenlétét. Bár a felsőoktatásban végzettek 60 százaléka hölgy, vagyis a tehetség, képzettség rendelkezésre áll, csak nehezen kamatoztatható. A fenti jelenségek mögött szociálpszichológiai, társadalmi és gazdasági okok egyaránt fellelhetők. Többen „női kvóták” bevezetését javasolják, azaz némiképp rákény- szerítenék a vállalatokat az egyes ágazatokban bizonyos számú nőalkalmazott foglalkoztatására. A javaslat ellenzői azzal érvelnek, hogy a kvóták feltöltésére nem lenne elegendő potenciális jelentkező. Ezt cáfolandó az európai üzleti főiskolák listát készítettek arról a 3500 nőről, akik végzettségük és szakmai tapasztalataik alapján azonnal csúcspozíciót tölthetnének be a nagyvállalatoknál. A női kvóta bevezetésére vonatkozó esetleges jogalkotást mindenképpen szakmai konzultációnak és hatástanulmányoknak kell megelőzniük, mert ahány tagállam, annyiféle helyzet. A legtöbb uniós ország alkotmánya ugyan deklarálja a nők egyenjogúságát, de az előírások nehezen érvényesülhetnek. Azt azonban, hogy kvóták szerepeljenek az alkotmányokban, Brüsszel természetesen nem rendelheti el, legfeljebb javasolhatja. Bauer Edit szlovákiai magyar néppárti EP- képviselő elmondta, hogy a nők arányszámát egyelőre kevés EU-tagállam támogatja, és sok sikeres hölgy önérzetét is sérti ez a javaslat. Számos tanulmány igazolta, hogy ha a nők jelentős arányban képviseltetik magukat felsővezetői üzleti pozíciókban, az pozitív összefüggésben áll a vállalatok jobb teljesítményével. Mindezek ellenére Európa- szerte átlagosan csak mintegy 10 százalékot tesz ki a felsővezető nők aránya, jóllehet a kép igen vegyes: míg az észak-európai államok sikertörténetként értékelhetik törekvéseiket, egyes dél-európai országok messze elmaradtak mögöttük. A szociálpszichológia üveg- plafon-effektusnak nevezi a diszkrimináció azon formáját, amikor a nők magas szakmai képzettségük ellenére egy bizonyos szinten túl képtelenek magasabb pozícióba jutni az üzleti-politikai életben. Ez a jelenség nem magyarázható kizárólag a patriarchális társadalmi szemlélettel, a nők körében létezik ugyanis egy „ambíciórésként” minősíthető jelenség is, részben annak köszönhetően, hogy későbbi gyermekvállalási terveik miatt szándékosan szerényebb szakmai kihívásokat keresnek. Komáromi Szalon a Mokka kávéházban Téma: Szólás/szabadság A szlovákiai magyar sajtó helyzete és feladata Vendég: Molnár Judit (Szabad Újság) és Molnár Norbert (Új Szó) Az est két házigazdája: Hadas Miklós szociológus Helyszín: Mokka kávézó, Révkomárom, Megye utca 11. Időpont: 2012. március 21., szerda, 18:00 A belépés díjtalan, a szervezők mindenkit szeretettel várnak. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com