Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-01 / 51. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 1. Iskola utca-hirdetés 31 Tóth Szilvesztert, a gútai egyházi iskola tanárát nem a pénz motiválta hivatása kiválasztásakor A POSTA HOZTA Spirituális nevelés a katedrán (A szerző felvétele) Nyílt nap a Tündérkertben Műszaki pályára készült, informatikus szeretett volna lenni. Mégis tanár lett. Diplomamunkáját az örökléstanból írta, szabad­idejében pedig csillagász. Sokoldalú ember, minden­re kíváncsi és nyitott, a világ tudománya érdekli. Ezért is választotta a pedagógiát. BORKA ROLAND Szlovákiában egy friss felmé­rés szerint nagyon kevés a férfi pedagógus, mivel sem erkölcsi­leg, sem anyagilag nem kifize­tődő tanárnak lenni. Tóth Szil­vesztert, a gútai Nagyboldog­asszony Magyar Tannyelvű Egyházi Alapiskola és Gimná­zium tanárát nem a pénz moti­válta, amikor ezt a hivatást vá­lasztotta. „Nem készültem tanári pá­lyára, sem arra, hogy alsó tago­zatos tanárként tevékenyked­jek. Az élet mégis úgy hozta, hogy az 1-4. évfolyamon taní­tok - kezdi Szilveszter. - A ko­máromi Selye János Egyetemre jelentkezvén aztán tudatosult bennem, hogy mégis ezt a pá­lyát kell választanom, és éppen az egyházi iskola jellege tet­szett meg. Mindig is bennem volt a hit megélése, de igazán az egyetemi évek alatt erősö­dött meg bennem.” Informatika-magyar nyelv szakon végzett, és rögtön az egyetem befejeztével került a gútai tanintézménybe. „Az egyetemről kikerülve az volt a cél, hogy munkát találjak, s olyan közegben dolgozhassam, ahol az enyémmel megegyező értékrend szerint tanítanak. Ezt megtaláltam ebben az iskolá­ban, ahol már harmadik éve ta­nítok. Szeretek itt lenni, bár a kezdetek nem voltak egysze­rűek, azonban hálás vagyok, hogy a tanári kar és az iskola vezetősége is sokat segít a beil­leszkedésben. A diákjaim ele­venek, ugyanakkor rendkívül érdeklődőek” - mondja a hu­szonhét éves fiatalember. Majd hozzáteszi: „Sokat ne­vetünk a tanórákon. Számomra fontos, hogy nyugodt légkörben zajlanak az órák, s azt tapaszta­lom, a kicsik is fogékonyak erre a módszerre. Javul a teljesítő- képességük, ha közvetlen han­gulatban zajlik a tanítás. Emel­lett szintén nagyon fontosnak tartom, hogy bizalmi kapcsolat alakuljon ki tanár és diák között. Az óra előtt meghitt beszélgeté­seket szoktam folytatni diákja­immal. Azt látom, igénylik, és örömmel tölt el, hogy őszinték és nyitottak. Ez megkönnyíti az oktatás menetét. Emellett min­den .tantárgy oktatásába meg­próbálom belevinni a lélekfor- málást is, s nemcsak a közös imák, valamint a hittan oktatása alkalmával beszélgetünk a szel­lemi fejlődés fontosságáról.” Szüveszter szabadidejében is az ég felé emeli tekintetét, ám ilyenkor nemcsak az Úrhoz imádkozik, hanem előszeretet­tel vizsgálja az eléje táruló vég­telen világűr egy szeletét. Ama­tőr csillagászként megfigyelé­seket végez teleszkópjával. „A tudomány szinte valamennyi ága érdekel, ezért is tetszik az alsó tagozaton való tanítás, mi­vel különféle területeken kell jártasnak lenni. Legszíveseb­ben a szlovák és magyar nyelvet tanítom, bár erre a legkevésbé fogékonyak a gyermekek, de megpróbálom számukra élvez­hetővé tenni a tanórákat.” A csillagokat egészen máshol is látni véli, humorosan megje­gyezte, szereti a ketrecharcot. A kisdiákok szinte egyön­tetűen harsogják, szeretik a ta­nár bácsit. Szilveszter elárulja, az úgynevezett világi és egyhá­zi iskolák között csak az a kü­lönbség, hogy az utóbbiak job­ban a hit megélésére ösztönzik a gyermekeket. Hosszú távú célját egy szóban fogalmazta meg: békesség. A gútai Brünni téri magyar tanítási nyelvű Tündérkert óvoda a közelmúltban újra megnyitotta kapuit a jövendő­beli kis óvodások és szüleik előtt. A kisgyermekek pillana­tok alatt birtokba vették a játé­kokat, építettek, kisautóztak, kifestőztek, főzőcskéztek. Együtt táncoltak az óvoda gyermek néptánccsoportjának táncos lábú gyermekeivel. Megkóstolták a szakács nénik által készített finomságokat. Ez idő alatt az óvoda peda­gógusai tájékoztatták a szülő­ket az óvoda működéséről, na­pirendjéről. A Tündérkert igaz­gatónője ismertette a szülőkkel az óvoda oktató-nevelő prog­ramját, a beiratkozás és óvodá­ba járás feltételeit. Óvodánkat 2012 szeptemberétől városi kezdeményezésre átszervezés érinti - egy másik gútai óvoda magyar tanítási nyelvű osztá­lyai csatolódnak folyamatosan óvodánkhoz mint kihelyezett - elokált osztályok. Igazgató­nőnk ismertette az átszervezés folyamatát és a gyermekeknek a kihelyezett osztályba történő felvételének menetét. Minden hozzánk látogató kisgyermek ajándékcsomagot kapott, valamint a Pázmány Péter Alapítvány és a Gúta és Vidéke Polgári Társulás Szülő­földön magyarul elnevezésű magyarországi oktatási-neve­lési támogatás csomagját. A kisgyermekek némelyike már a nyílt napon szívesen ma­radt volna az óvodában. Re­mélhetőleg szüleik is kimerítő válaszokat kaptak kérdéseikre, és segítségükre voltunk az ak­tuális információkkal. Magyarics Szépe Ildikó óvónő (Képarchívum) Borsos Patrik álma az olimpián dzsúdózni Teknősbékája és több ku­tyája van, szereti az akció- filmeket és a sorozatokat. Zenében a diszkót, rapet, hiphopot kedveli, szabad­idejében pedig úszik, bi­ciklizik. Ja, és még sosem volt szerelmes. PORTRÉ Ezeket az információkat osztja meg a nagyvilággal Borsos Patrik, 13 éves pádári (Padarovce) srác az egyik in­ternetes csevegőoldalon. Azt vi­szont már szerényen elhallgat­ja, hogy korosztályának egyik legjobb dzsúdósa is egyben. Borsos Patrikot a Közép-euró­pai Alapítvány és a Slovnaft Új Európa Tehetségei közös programja támogatja. De haladjunk sorjában. Szülei elmondása szerint Patrik mindig is aktív gyerek volt, nem tudott sokáig egy helyben maradni. Amikor má­sodikos lett, mindenképpen valami komolyabb elfoglaltsá­got kerestek számára. .Anyu­kám unokatestvére dzsúdóval foglalkozott Rimaszombatban, ezért egyszer én is elmentem oda, és nagyon megtetszett ez a sport” - mondja Patrik a kezde­tekről. Más sportág szóba sem jöhetett. .Amikor elvittük erre az első edzésre, sírt, mert any- nyira tetszett neki.” Ezt már az Borsos Patrik (balról a második) sokszor állt már a dobogó tetején apuka, Borsos László árulja el, aki szerint fia egyetlen trénin­get sem hagyott még ki - pedig a klubtársai nemegyszer fanya­lognak, amikor iskolai szünet alatt vagy hétvégén kell edzeni a többiekkel való lógás helyett. ,Magam csinálhatok mindent, nem kell másokra figyelnem, meg az is jó benne, hogy nagyon sok versenyen indulhatok” - vá­laszolja Patrik a kérdésre, mi fog­ta meg ebben a sportban. Hangján érződik, szívből sze­reti, amit csinál. Ennek pedig nem is lehet más következmé­nye, mint az a kötegnyi emlék­lap, amelyeket különféle ver­TALENTY NOVEJ ■ EURÓPY« senyeken szerzett. Győzelmeit, sikereit hosszasan sorolhatná, Patrik többek között korosztá­lyos szlovák bajnoknak mond­hatja magát, megnyerte a fran­ciaországi Open Bresse versenyt (ahol nyolc ország dzsúdósai mérték össze tudásukat), de te­hetségét mi sém bizonyítja job­ban, mint hogy a nála idősebbek mezőnyében is veri riválisait (mint azt tette például a januári Kassai Nagydíjon az U15-ös ka­tegóriában). ,A tavalyi szlovák bajnoki címemre és az idei franciaor­szági győzelmemre vagyok a legbüszkébb - mondja Patrik, aki csak nemrég érkezett haza Saint Denis-ből: február utolsó hétvégéjén a francia városban rendezték a 2012-es Nemzet­közi Dzsúdógálát 1250 részt­vevővel. Patrik az 55 kilogram­mos súlycsoportban indult, hat fölényes győzelemmel megvéd­te tavalyi első helyét, ami csak neki sikerült a szlovákiai ver­senyzők közül. A sportnak köszönhetően sok országot megismerhetett Patrik: Horvát-, Cseh-, Magyar-, Len­gyelországon kívül (ahol például 235 méterrel a föld alatt dzsúdó- zott egy valamikori sóbányában) járt már Ausztriában és Szlové­niában is. A sok utazás persze iskolai kihagyásokkal is jár, de szerencsére a nyolcadikos diák tanárai és a rimaszombati alapis­kola vezetése is megértő a fiatal sportolóval. „Patrik eddig még mindig tiszta egyes bizonyít­ványt hozott haza, vagyis a sok távoliét sem megy a tanulás ro­vására” - dicséri fiát édesapja. A szülők kisebb dilemmában vol­tak, mikor fiuk jövőjéről kellett dönteni. „Patrikot Pozsonyba is hívták, hogy egy kifejezetten olimpiai előkészítőként funkci­onáló középiskolába menjen, az edzője is azt mondta, hogy ez lenne a legjobb megoldás, de mi úgy láttuk, túl messze van a fő­város. A besztercebányai Dukla sportgimnáziumát választottuk, ahol dzsúdó szak is van. Ráadá­sul a városban laknak rokonaink, így mégsem lesz egyedül Patrik.” A kamaszodó fiú viszont ko­rántsem bizonytalan, amikor az elkövetkező évekről kell be­szélnie. ,Az olimpiára akarok kijutni” - közli tömören ízes pa­lóc tájszólással. S hogy ez egy kis szlovákiai magyar városból indulva sem elérhetetlen cél, azt a példakép, a rimaszombati Pálkovács Zoltán esete is bizo­nyítja (a tragikusan fiatalon el­hunyt dzsúdós a 2004-es athéni és a 2008-as pekingi olimpián is képviselte Szlovákiát). Patrik egyszer találkozott vele, és azóta is nagy becsben őrzi azt az em­léklapot, amit példaképe aláírt. Hogy évek múltán a pádári fiú autogramjának is nagy értéke lesz-e, majd elválik - Patrik min­denesetre jó úton halad, (ot) ITREDOEURÓPSKA NADÁCIA Cff Slovnaft RE120056

Next

/
Oldalképek
Tartalom