Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-08 / 57. szám, csütörtök

30 Iskola utca ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 8. www.ujszo.com Megjelent a Kabóca márciusi száma Tavaszköszöntő LAPAJÁNLÓ Ez a lapszám ünnepel, kö­szönti a tavaszt és március idusát. Tavaszi színek és illa­tok áradnak a versrovat olda­lairól, Dénes György költemé­nyeiből és Bálint Mariann il­lusztrációiból. Tóth Elemér mesesorozatában a pozsonyi Medikuskertbe kíséri el kedves mesehőseit, Buksit és Tigrist az osztálytársaikkal. Az új könyvek rovatában ezúttal Szakács Eszter Tulipánháború című kötetéről olvashatnak a gyerekek, és ebből a könyvből van a mese is, amely Habakuk királyfi igazán mai történetét, a Béka Parkban végbevitt ki- rályfías tettét beszéli el. Bemu­tatják iskolájukat a lapban a dernői gyerekek, a barangolók rovata a cipszerek földjére, az állatkerteket bemutató sorozat pedig a budapesti Állat- és Nö­vénykertbe kalauzolja el már­ciusban kis olvasóit, (ka) A POSTA HOZTA Balogh Bettina kiállítása Nem mindennapi lehetőséget kapott a közelmúltban Balogh Bettina, a kassai Márai Sándor Gimnázium 4. A osztályos diák­ja: ékszerkiállítása nyűt a Löff- ler-villában. A kiállítást a Rovás Akadémia igazgatója, Kovács Ágnes nyitotta meg. Bettina osz­tályfőnöke, Bumbák Gabriella is büszkén méltatta tanítványát, aki szerint Betti csodát hoz létre a hétköznapokba, s jó példája annak, hogy a fiatal generáció mennyire kreatív és törekvő. Bettina ékszerei két teremben kaptak helyet, de természetesen legjobban a szép modellek, azaz barátnőinek nyakán érvényesül­tek. A Márai Sándor Gimnázium tanárai és diákjai mindannyian büszkék Bettinára, aki jövőre Budapesten szeretné folytatni egyetemi tanulmányait. Tóth Mónika Bettina ékszereit barátnői is büszkén viselik (Képarchívum) A Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor mozgatórugója a szeretet és az önzetlenség Életreszóló útravalót kapnak Dr. Kotolácsi Mikóczy Ilma Mohácsm, a tábor egyik tavalyi ál­lomásán (Gyetvai Anna felvétele) A nyári táborok közt kü­lönleges helyet foglal el a budapesti székhelyű Rákóczi Alapítvány által a határon túli magyar fi­atalok részére szervezett Rákóczi Magyarságisme­reti Mozgótábor. A tábor szlovákiai referensével, a nagymegyeri Dr. Koto­lácsi Mikóczy Ilonával beszélgettünk. PUNT1GÁN JÓZSEF Az első Mozgótábort 1994-ben rendezte a kanadai székhelyű Rákóczi Ferenc Alapítvány, s azon az elmúlt 18 év alatt közel 2400-an vet­tek részt. Kik voltak a kezde­ményezők, és mi volt az indít­tatásuk? A tábor megálmodója egy kárpátaljai, származású házas­pár, Aykler Béla és Zsuzsa volt. Zsuzsa jelenleg a Kanadai Rá­kóczi Alapítvány elnökasszo­nya, Béla pedig a gazdasági ve­zetője. Az indulást egy kárpátal­jai hazalátogatás ihlette, mivel a magyar határtól alig 6 kilomé­terre azt tapasztalták, hogy az ott élő fiatalok nagy többsége sohasem járt még Magyaror­szágon. Ez indította Aykleréket a mozgótábor megszervezésé­re, ami teljes összhangban volt a Rákóczi Alapítvány céljaival. A mozgótábor minden évben egyéni támogatásokból valósul meg. Gondolva a jövőre, 2002-ben megalapították a bu­dapesti székhelyű testvérala­pítványt II. Rákóczi Ferenc Ala­pítvány a Kárpát-medencei Fia­talokért néven, amely azután átvette a tábor előkészítési és szervezési feladatait. Magad is résztvevőként ismerkedtél meg a táborral, annak szellemiségével. En­nek egyik eredménye, hogy évek óta a tábor egyik legak­tívabb irányítója és mozgató­rugója vagy. A tábor általam ismert résztvevői közül töb­ben „életreszóló élmény­ként” értékelték az ott töltött napokat. Ezt egykor te is így élted meg? Tizenöt éves voltam, kinyílt a világ számomra, s valóban életreszóló élménnyel gazda­godtam. Megismertem Ma­gyarországot, de mindez eltör­pült a személyes varázs mel­lett, melyet a többi résztvevő és a vezetők körében az ember megtapasztalhatott. A program mozgatórugója a szeretet és az önzetlenség. Óriási hozzáadott értéket jelent, hogy találkoz­hatnak egymással határon túli magyar közösségekből érkező fiatalok. Hasonlóak a problé­máik, az örömeik. Nincs ki­sebbségi érzés, nincs önigazo- lósdi sem, hogy valaki azért nem ért velem egyet, mert ma­gyar vagyok. Egy életre szóló útravalót kapnak a fiatalok! Nem önostorzó és szenvelgő magyarságismeretet, hanem egy, a hagyományokat tisztelő, a múltat ismerő látószöget, mely a jövő fele irányul, s arra tanít, hogy nem a sült galamb­ra várva kell siránkozni, hanem magunknak kell kézbe venni dolgainkat. Sokat kaptam 1995-ben, s ezt úgy lehetett kamatoztatni, hogy én is renge­teget beleadtam utána a prog­ramba. így lettem és vagyok az alapítvány felvidéki referense, s az egész éves munka egyik fő koordinátora. A mozgótáborba való beju­tás alapfeltételei az elmúlt években alig változtak, azon 14-18 éves fiatalok vehetnek részt Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és Délvidékről (Szerbia, Horvátország). A helyek száma korlátozott, a bejutáshoz pályázati feltéte­leket kell teljesíteni. Mire ügyeljenek az érdeklődő fia­talok? A komoly dolgokért meg kell harcolni, az embernek sikerél­ményt ad, ha valamit az önere­jéből ér el. Ez a pályázati rend­szer lényege, a nyertes fiatalok kiválasztottak. Ha ők megküz- denek a bekerülésért, mi min­den évben megküzdünk azért, hogy valóban egy életre szóló élményben legyen részük. Minden pályázati munkán meglátszik, hogy az elkészítője mennyi energiát adott bele. A témákat mindig úgy határoz­zuk meg, hogy a humán és reál beállítottságú fiatalok is talál­janak érdekeset közöttük. A tényanyag mellett mindig dí­jazzuk a saját gondolatokat. Az internetes „koppintás” azon­ban azonnal kibukik, az ilyen pályázattal nem sokat tudunk kezdeni! A tábor sikere, hogy minden évben túljelentkezés van. Az egyszeri kudarc soka­kat elriaszt a következő évi pá­lyázattól - nekik üzenem, má­sodjára az újabb próbálkozást is pozitívan értékeljük. Inkább csak kedvcsináló­ként avass be a több mint kéthetes tábor belső titkaiba. Rendk vül izgalmas program vár a fiatalokra. Az országjárást úgy szervezzük, hogy a magyar történelem, kultúra gyöngy­szemeiről a legteljesebb képet kapják. 16 nap alatt 35 állomás és 2600 km. A főbb helyszínek Győr, Kecskemét, Pécs, Mis­kolc, majd zárásul Budapest. Az emlékhelyek, várak, temp­lomok mellett a balatoni für­dés, aggteleki cseppkőbarlang, szigetközi kenuzás sem ma­radhat ki. Rendkívüli „ide­genvezetőkkel” dolgozunk. Veszprémben például Márffy Gyula püspök atya viszi körbe az ifjakat. Villányban a híres borász, Tiffán Ede mutatja be Baranya kincseit. A táborba március 30-ig lehet jelentkez­ni, aminek elengedhetetlen ré­sze egy 3-5 oldalas pályamun­ka elkészítése. A részletes in­formációk az Alapítvány hon­lapján - www.rakoczi- alapitvany.hu - olvashatók. A POSTA HOZTA Az angol nyelv tanítása a komáromi Selye János Gimnáziumban A Selye János Gimnázium angolul tanuló diákjai számára rendkívül mozgalmasan telt a 2011/12-es tanév első féléve. Az idei évben is folytatódott azon igyekezetünk, hogy az angol nyelven tanuló diákok összemérhessék tudásukat, és lehetőségük legyen fejleszteni nyelvi készségeiket is. Az őszi­téli időszak a versenyekről szólt, és diákjainknak köszön­hetően számos remek ered­ményről számolhatunk be. November elején három di­áklányunk, Németh Brigitta (4. C), Csontos Bernadett (4. D) és Sólymos Karin (VII) vett részt a BratMUN-on (Pozsonyi Modell ENSZ Konferencia). A lányok Kolumbiát képviselték a há­romnapos konferencián, amely idén főleg az arab tavasz témá­jával foglalkozott. Az ENSZ- konferenciák imitációja köze­lebb hozza a fiatalokhoz a mindennapi világpolitikát, megfontolásra bocsátja az ép­pen aktuális eseményeket, re­mek alkalmat biztosítva így a vitakultúra fejlesztésére, a kri­tikus gondolkodásmód elsajátí­tására és az angol tárgyalási nyelv gyakorlására. Ebben a tanévben a verse­nyek sorát a Vámbéry Ármin Idegen Nyelvi Verseny nyitotta meg november 15-én. Ezen a megmérettetésen a szlovákiai magyar gimnáziumok diákjai vesznek részt. Iskolánkat két diáklány képviselte, Rigó Orso­lya (II. B) és Németh Brigitta (IV. C), akik remekül helytáll­tak. Olyannyira, hogy a győz­tesnek járó vándorserleget Ri­gó Orsolya hozta el. A következő versenyre no­vember 29-én került sor. Ekkor a British Council által szerve­zett esszéíró verseny iskolai fordulóját tartottuk meg közel 50 diák részvételével. Három megadott téma közül egyet kel­lett kiválasztani, és a rendelke­zésre álló 120 perc alatt a lehe­tő legjobb fogalmazást megír­ni. A résztvevő diákok gazdag szókincsét és kitűnő fogalma­zási készségét bizonyította, hogy számos remek fogalma­zás született. Ám az országos fordulóra csupán a 6 legjobbat lehetett elküldeni. Az eredmé­nyekre áprilisig vámunk kell, de bízunk a jó szereplésben. Immár hagyománynak te­kinthető, hogy az angolul tanu­ló diákoknak lehetőségük van ellátogatni egy angol színtársu­lat előadására Pozsonyba. No­vember 30-án egy busznyi diák gyűlt össze, akik kíváncsian várták, hogy Charles Dickens David Copperfield című műve hogyan jelenik meg a színpa­don. A társulat kiváló volt, fe­lülmúlta a várakozásokat, hisz igazán ötletesen oldották meg az egyes jelenetek közötti vál­tásokat, és a színészek igyeke­zetének köszönhetően egy per­cet sem unatkoztunk. Jó lehe­tőség ez a nyelvtanulás szem­pontjából. Á tanulók angol anyanyelvűeket hallhatnak, így figyelhetik a helyes kiejtést, illetve számos új kifejezést is tanulhatnak. Nem hagyomá­nyos módja ez az angoltanu­lásnak, de minden évben nagy az érdeklődés iránta. A versenyek sorát az Angol Nyelvű Olimpia iskolai fordu­lója folytatta december 7-én. A közel 40 versenyző két kategó­riában mérte össze tudását az értő szövegolvasás, a megfele­lő szókincshasználat és .a nyelvhelyesség területén. Ez­után egy képleírás és szituáci­ós játék segítségével eldőlt, hogy iskolánkat Rigó Orsolya (II. B) és Večerek Attila (IV. A) képviselhette a január 18-án megrendezett járási fordulón. Diákjaink kiválóan helytálltak, hisz Večerek Attila saját kate­góriájában a legjobbnak bizo­nyult, így ő képviseli majd gimnáziumunkat a kerületi fordulón. Rigó Orsolya is re­mekül szerepelt, ő a második helyen végzett. Nagy örömünkre szolgált, hogy a hosszú idő után újra megnyílt nyolcéves gimnázi­um prímósai szintén részt vet­tek az Angol Nyelvű Olimpia küzdelmeiben. A gimnázium legfiatalabb diákjai is szépen szerepeltek, de sajnos a szabá­lyok értelmében csak egy ver­senyző juthatott tovább. Idén Ambrus Zsuzsanna (I. N) bi­zonyult a legjobbnak, aki a já­rási fordulón is bizonyította angoltudását: a negyedik he­lyezést érte el, és eredményes megoldó lett. Minden versenyzőnknek kö­szönjük a szorgalmat és a kitar­tást, valamint további szép eredményeket kívánunk. A második félévben is ha­sonló lelkesedéssel igyekszünk majd a diákok érdeklődését felkelteni az angol nyelv iránt, és minél inkább közelebb hoz­ni számukra a nyelvet. Már most elkezdtük a felkészülést a tavaly nagy sikert aratott Angol Napra, amelyet már a diákok is nagyon várnak. Emellett pedig komoly meg­mérettetésekre is sor kerül majd, hiszen negyedikes diák­jainknak számot kell adniuk angoltudásukról az írásbeli és a szóbeli érettségi vizsgákon egyaránt. Előre is sok sikert kí­vánunk nekik, és bízunk a szép eredményekben. Mohos Boglárka a Selye János Gimnázium tanára

Next

/
Oldalképek
Tartalom