Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-07 / 56. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRC1US 7. Vélemény és háttér 5 Az 5 százalékos bejutási küszöb közelében jelenleg pártok egész sora mozog Bizonyosság nélkül Bár a Radičová-kormány bukása óta minden eddigi kampánynál több, harmincon felüli számú reprezentatív közvélemény-kutatás jelent meg a lakosság politikai preferenciáiról, a lehetséges végeredményről még mindig nagyon nehéz nyilatkozni. RAVASZ ÁBEL Ahogy 2010-ben, most sem kérdéses, hogy a Smer futhat be az első helyen, sőt még az is elég valószínűnek tűnik, hogy a KDH lehet a második, 10 százalék körüli eredménnyel. Két párt van még, amelynek a bejutása a mérések alapján valószínű: ezek a Focus friss mérései alapján 7 százalékon álló Híd, valamint a 6,7 százalékos (de korábban ennél is magasabbra mért) Matovič-féle Egyszerű Emberek. Az igazi „dzsungel” azonban csak itt kezdődik. Az 5 százalékos bejutási küszöb közelében ugyanis jelenleg pártok egész sora mozog. Egyrészt itt van az az SDKÚ, amely néhány hónappal ezelőtt még a legerősebb kormánypárt volt, két számjegyű támogatottsággal. Dzu- rindáék jelenleg a bejutásért küzdenek, több mérésben is a küszöb alá kerültek. Az SDKÚ- ra vonatkozó adat azonban könnyen lehet, hogy alulbecslő: jelenleg ugyanis viszonylag „ciki” bevallani, ha valaki változatlanul a kékek támogatója. Aztán ott van a vonal környékén az az SaS is, amelynek nagy reményei voltak a kormány bukásának idején, mára azonban kiderült hogy szavazóbázisa inkább csökkent, mint növekedett az őszi események miatt. A pártnak még a Sulík-Kočner-ta- lálkozó(k) körüli botrány is betehet, amelyet a Focus mérése még nem tudott igazán befogni. Teljesen bizonytalan a 99% sorsa, amelynek jövője a hamis aláírásokkal kapcsolatos botrány miatt erősen kérdéses. Az idő előrehaladtával az egyre biztosabbnak tűnik, hogy a párt végül elindulhat a választásokon, minden további azonban kérdéses. Ha megugorja az 5 százalékos lécet (a Focusnál most 5,2 százalékon van), képviselői az aláírásokkal kapcsolatos eljárás végén elveszíthetik a mandátumukat. Ha viszont a 99% nem jut be, a párt bíróság elé viheti az ügyet, például rágalmazásra hivatkozva. A Focus szerint jelenleg a vonal alatt van mind az SNS, mind az MKP. Ján Slota pártja igazi túlélő: legutóbb is pár száz szavazaton múlt csupán a nemzetiek politikai túlélése, és valószínűleg most sem lesz másként. Az MKP sorsa is erősen kérdéses, a pártot-ugyanis múlt szeptember óta nem mérték a vonal felett (a Focus jelenleg 3,9 százalékra becsüli). Itt fontos szerepet játszhat a pszichológiai hatás: ha a párt potenciális szimpatizánsai úgy értékelik a jeleket, hogy az MKP-nak nincs esélye a feltörésre, akkor bőven a vonal alatt maradhat. Ha viszont sikerül elérni, hogy a bázis optimista maradjon, akkor az eredmény az ellenkező lehet. Néhány nappal a választások előtt tehát még mindig nagyon kevés dolog biztos. Egy valami azonban tuti: a jelen helyzetben érdemes elmenni választani és támogatni azt a pártot, amelyet látni szeretnénk a parlamentben. Közhely, de a helyzet annyira éles, hogy - a Smer és talán a KDH kivételével - minden szavazatnak döntő szerepe lehet a végső elszámolásban.- Édes istenem, én leszek az egyetlen ember, aki nem tud elmenni választani!? (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTÁR A népszavazás magyar tesztje SZOMBATHY PÁL Mocorog Magyarországon az Orbán-rendszer ellenzéke: az ökobaloldali, nemzeti érzéseit sem mindig titkoló LMP rendre saját korábbi módszereivel/lépéseivel szembesíti a Fideszt, amely vezetőjével a hatalomban elputyinosod- ni hajlamos. Újdonságként itt a Gyurcsányra annak idején komoly csapást hozó szociális népszavazás tükörképe, amely a magyarországi munkavállalók kicsorbított jogait szerezné vissza. 200 ezer tavaszi aláírásra hajt az elvszerű tartása miatt legzavarbaejtőbb magyar parlamenti párt. Az LMP-t szokás jobbról SZDSZ-menedék- helynek gúnyolni, előfordul azonban, hogy fideszesek is rendes ellenzéknek nevezik konzervatív vonásai vagy MSZP-vitái miatt. Pont ennek megfelelő reflexként viselik el, rühellik, netán akarják átformálni/elfoglalni balliberális csoportok is. Magyarán: sorsa, iránya még korántsem dőlt el. A népszavazás kezdeményezése emeli a tétet: ez már nem könnyed performance egy minisztérium előtt vagy álarcosbál a parlamenti ülésteremben, leragasztott szájjal idétlenkedve. Ide szervezettség, rábeszélőképesség, erő kell, mert ennyi embert meggyőzni a csatlakozásról komoly elkeseredettség közepette sem egyszerű. Más a morgás, más az aláírás. A politikai mozgósításhoz világos beszéd és érthető célok kellenek. Az LMP a társadalom több nagy csoportjára lő, amikor öt népszavazási témája közé az álláskeresési járadék meghosszabbítását (munkanélküliek), a szabadság szabad kivételét, a próbaidő 100 napra korlátozását (alkalmazottak), a tankötelezettség visszaemelését 18 évre (diákok) és a szerzett nyugdíjjogok védelmét is felveszi. Nagy a potenciál, de nagy a szóródás is. A népszavazásra kínált kérdések szociális és munkatermészetű jogok visszaállítását célozzák. Ezek szükségességét aligha vitatják kiszolgáltatott állampolgárok milliói, annál inkább a győztesek képviselői és gazdasági hátországuk. Pedig letaposott szegényekkel a kapitalizmus működtetői sem járnak jól hosszú távon. A leszakadók nem fogyasztják el még azt sem, amit megtermeltetnek velük - számukra. Saját farkába harap a kígyó; hiába lesz a multicég helyén nemzeti érzelmű oligarcha, a kétszer kettő neki se jön ki ötre a végén. Ezért is lesz a népszavazás az LMP tesztjén túl a társadalmi kérdések iránti állampolgári érzékenység magyar próbája, ahogy a régi Orbánék idején is 2008-ban. FIGYELŐ Ünnepelnek a képviselők A magyar nemzeti ünnepen választókerületükben töltik március 15-i munkanapjukat a parlamenti képviselők Romániában -jelentette be Nicolae Mircovici, a képviselőház állandó bürójának titkára. Romániában március 15-e hivatalosan nem munkaszüneti nap, de több mint másfél évtizede a miniszterelnök és az államfő is köszönti magyar honfitársait nemzeti ünnepükön. (MTI) Egyre gyakrabban megdöbbenek azon az elfogult és egyoldalú tájékoztatáson, amelyet rólunk, szlovákiai magyarokról hallok A szakma nevében NAGY ILDIKÓ Szlovákia 1993-as létrejöttétől tíz éven keresztül voltam a Kossuth rádió pozsonyi tudósítója. Előtte Forró Evelyn Prágából küldte a híreket, de sokszor járt Szlovákiában, szerteágazóak voltak az itteni kapcsolatai, jól informáltsága révén érdekesek a tudósításai. Nem szégyellem bevallani, hogy tanultam tőle. Azoknak a budapesti kollégáknak a nevét pedig szívesen sorolom fel, akik a hajdani külpolitikai rovat munkatársaiként számos jó tanáccsal láttak el, az ezen a területen járadan rádióst. Mivel ma már egyikük sincs a Kossuth rádióban, senki sem vádolhat meg részrehajlással, ha megemlítem a nagy tudású, moszkvai majd washingtoni tudósítót, Kulcsár Istvánt, az arab világ kitűnő ismerőjét, Ónody Györgyöt, a francia világ szerelmesét, Lengyel Miklóst és elődjét, a már elhunyt Hável Józsefet, a brüsszeli tudósítók úttörőjét, Keleti Miklóst, a mindent és mindenkit felkutató Zentai Péter berlini munkatársat és nem utolsó sorban Nyárádi Pétert, aki korábban szintén Prágában dolgozott, rádiós pályafutását pedig mellékvágányra állítva, ám itt is kitűnően helytállva a 30 perc alatt a Föld körül című világjáró, szórakoztató magazinnal fejezte be. Jó volt velük dolgozni, mert értették a szakmát, tájékozottak voltak és elfogulatlanok. Tőlük tanultam meg, hogy az én véleményem nem befolyásolhatja a munkámat, nem tartozik a hallgatóra, nem kerülhet az éterbe. Nem volt könnyű dolgom, mert akkoriban még három magyar párt létezett Szlovákiában, az egyikben családilag is érintett voltam, mégis megpróbáltam centizve, illetve másodpercezve egyformán tudósítani mindháromról. A rádiós kollégáktól és a magyarországi hallgatóktól sosem kaptam bírálatot, a hazai politikusoktól annál inkább, de túléltem, kibírtam. Máig büszke vagyok rá, hogy a magyarországi hallgatók abban az időben tanulták meg a különbséget a csehek és a szlovákok között, ismerték meg a hazai közélet szlovák és magyar szereplőit, s tudtak meg szinte mindent rólunk, szlovákiai magyarokról. Azóta is hűséges hallgatója vagyok a Kossuth rádiónak, mert sok jó műsora volt és van mind a mai napig. A munkatár- sakjelentős része kicserélődött, a régieket koruknál, majd politikai okoknál fogva eltávolították. Az utolsó nagy tisztogatásra tavaly ősszel került sor. Én továbbra is hallgatom a Kossuthot, bár sok kedvenc műsorom megszűnt. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban megdöbbenek azon az elfogult és egyoldalú tájékoztatáson, amelyet rólunk, szlovákiai, ám a Kossuthon következetesen csak felvidékinek titulált magyarokról hallok. Tudjuk mindnyájan, „helyzet van”, politikai csatározás folyik a szlovákiai magyar térfélen is. Ám a Magyar Rádió ilyen durva beavatkozása ebbe felháborító. Amikor egy budapesti rádiós ki meri azt jelenti az éterben, hogy „a felvidéki magyarok képviseletét az egyetlen magyar párt, az MKP biztosíthatja”, minden jó szándékú emberben eldől a borjú. Még akkor is, ha ismerjük a magyar- országi politikai helyzetet, az érdekeket és a célokat. Érthetetlen számomra a Kossuth szlovákiai tudósítójának elfogultsága is, hiszen tapasztalatból merem állítani, lehet és kötelező tárgyilagosan tájékoztatni! Családilag most is érintett vagyok, de nem ezért tartom elfogadhatatlannak, hogy a Híd embereinek szinte esélyük sincs másképp bejutni a Kossuth híradásába, mint a Gorilla-ügy érintettjeiként. Miközben ebben a rádióban az utóbbi hetekben olyan sok szlovákiai magyart szólaltattak meg a legkülönbözőbb műsorokban, mint korábban soha. Természetesen pozitív példaként kiemelve, hogy valamennyien az MKP tagjai-vagy szimpatizánsai. Csak arra vagyok kíváncsi, vajon ez a nagy érdeklődés irántunk, szlovákiai magyarok és politikusaik meg közéleti szereplőink iránt megmarad-e a választások után is. Akár így, akár úgy alakul nálunk a politikai helyzet.
