Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-06 / 55. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 6. Vélemény És háttér 7 Egy-két miniszteri poszt árán a Smer találhat magának bűnbakot, ha probléma merülne fel A jobboldal utolsó harca Szombaton választunk. A Katonai Elhárítás lehallgatási botrányának kirobbanásától kezdve a kampány nem szólt másról, mint a nyilvánosságra kerülő újabb és újabb leleplező dokumentumokról, valamint a politikában uralkodó korrupcióról. TOKÁRGÉZA A választásoknak a magyarság szempontjából az a tétje, vajon sikerül-e bejutnia a parlamentbe az MKP-nak és megtartja-e jelenlegi pozícióit a Híd. A szlovákiai párt- rendszer struktúrája viszont eközben felbomlik, és mintha ez már nem is érdekelne senkit - beleértve a leginkább érintetteket. Korábban, ha egy kívülállónak el kellett magyarázni a szlovákiai politikai viszonyokat, azt viszonylag könnyen meg lehetett tenni. Ugyanis mindig létezett két, egymástól jól elkülöníthető politikai szekértábor. Az önálló szlovák állam megalakulása után az egyik csoportba a mečiari populista-nacionalista front, a másikba a demokratikus ellenzék tartozott. Később, a HZDS lassú agóniája után kialakult a jobboldali-liberális tábor, és a baloldali-nacionalista blokk, melynek képviselői szintén nem közösködtek, a két tömb között nem volt átjárás. Nem úgy, mint most, ugyanis szinte mindegyik párt koalíciót köthet a Smerrel. Napokkal a választás előtt csak az tűnik biztosnak, hogy a Smer alakíthat kormányt, Robert Fico pedig pártja eredményétől függetlenül megpróbál magának koalíciós partnert találni. A Smemek jó oka van erre: egy-két miniszteri poszt feladása árán találhat magának egy kiváló bűnbakot, ha probléma merülne fel, nem azonosítják a pártot a kormánnyal a csalódott választók, Fico pedig ily módon még az Orbán Viktorral való kényelmetlen össze- hasonlítgatás veszélyét is elkerülheti. A másik oldalról sem tűnik rossz üzletnek a Smerrel való közösködés: csábítóan hangzik négy évig a hatalomban és az állami források közelében tartózkodni. A kérdés már csak az, hogy melyik párttal próbálnak meg koalíciót kötni a szociáldemokraták. Valószínűleg mindenkivel egyeztetnek majd, kivéve a kiszámíthatatlan Egyszerű Embereket és a Szabadság és Szolidaritást, az egyetlen pártot, melynek a programját alapjaiban sem lehet egyeztetni a Smerrel. A többi párt viszont számításba jöhet, tábortól, ideológiától függetlenül - ide tartozik az SDKÚ, a KDH, a Híd, de ha bejut, az MKP és az SNS is. A Smer prioritási sorrendjét pedig nem feltétlenül a pártok ideológiája fogja meghatározni, hanem az, melyik formáció ígér alá a másiknak. Ez a helyzet a reménybeli koalíciós partnereket is sajátos fogolydilemma elé állítja: nem tudhatják, mennyit ígérnek a riválisaik a várható haszon fejében. Az előző választásokkal ellentétben nem alakulhat ki patthelyzet. Az egyik kormánypárt adott, társa pedig gyakorlatilag bárhonnan jöhet. Az egységes és ideológiailag összetartó jobboldal szempontjából fatális következményekkel fog járni, ha az a bizonyos másik a soraik közül kerül ki. Ha visszadobsz, elintézem, hogy miniszter legyél. (Peter Gossanyi rajza Nem tudunk kialakítani egy közös, a felvidéki magyarság többsége által elfogadott célt Pusztulunk, veszünk HORBULÁK ZSOLT Tavaly május 10-én a nép- számlálással kapcsolatban írtuk le, hogy „szokjuk a számod’. Egyre gyakrabban beszélünk félmilliós magyarságról, holott hivatalosan akkor még 520 ezren voltunk. Egy hete új számot kell szokni, a négyszázötvenezret. Tulajdonképpen nincs meglepetés. Más szemszögből pedig örülhetnénk, hiszen Romániában 13,6%-kal lett kevesebb magyar. Igaz, ott a románok száma is jelentősen csökkent, így az arány egy kissé jobb. Szóval baj van, kár szépít- getni. Felesleges beszélni „új nemzetstratégia kialakításáról”, a „fogyás megállításáról”, a „csak rajtunk múlik, álljunk fel” szocialista országépítést idéző lózungokról. Eddig se sikerült, ezután se fog. Nem tudunk kialakítani egy közös, a felvidéki magyarság többsége által elfogadott célt; a népességfogyást sem lehet megállítani; de azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy csak mi vagyunk sorsunk kovácsa, mert külső segítség nélkül, illetve a megértő államhatalom által biztosított törvényi-intézmé- nyi-anyagi háttér nélkül nem lehet eredményt elérni. Bűnbakot is lehet keresni, habár nem érdemes. Egyrészt azért, mert mindig „a másik a hibás”, másrészt azért, mert akik igazán bűnösek, azok gyakran „érinthetetlenek”. Gyáva az, aki nem meri bevallani magyarságát, és bűnös az is, aki döntéshozóként megalkuszik, vagy csak anyagi-hatalmi érdekei alapján cselekszik. Gyakori panasz, hogy a magyar vidéket nem fejlesztik. De hát vannak magyar nagyvállalkozók is, ismertebbek és ismeretlenebbek, akik ha érdekük úgy kívánja, azonnal leépítenek vagy be sem ruháznak. A politikusok sem mindig járnak elő jó példával. Mindkét pártban van olyan csúcspozícióban található képviselőjelölt), aki önmagának meg tudja indokolni, miért járatja, járatta gyermekét Magyarországon iskolába. A felvidéki magyar közvéleményt az is hidegen hagyja, hogy még vezető értelmisége körében is nem egy esetben fordul elő, hogy vezetéknevét (!) hol magyar, hol szlovák formában használja. Tapsolunk a megmaradásról papoló nemzeti elitünknek, amelynek tagjai közül többen arra büszkék, hogy utódaik mennyire megállják helyüket Nyugaton. A magyar feliratok hiányáról a magyar intézményekben már ne is beszéljünk. Magunkat csapjuk be, minden egyes napon. A népességfogyás még pár napig hír lesz. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk, abban, hogy folytatódni fog. Tíz év múlva új számot kell szokni, a négyszázezret. De addig még van idő, álmodozhatunk közösös célokról, megmaradásról. KOMMENTAR Szomorú vasárnap? NAGYANDRÁS Nem akarok olyan magyar társadalomban élni, melynek egyes tagjai ki akarják sajátítani maguknak a magyarság képviseletét, s mások legitimitását is megkérdőjelezik. Nem akarok olyan társadalomban élni, melyben a magyarságunk ezeréves átok és kereszt, melyet a sors osztott ki ránk. Olyan országban akarok élni, ahol büszkén vállalhatom a magyarságomat. Ehhez nagyon sokat kell tanulniuk a szlovákoknak is, de ha mi nem vagyunk nyitottak és toleránsak velük szemben, maguktól a mi problémáinkat és világképünket sohasem fogják megérteni. Kommunikálni kell velük, befogadni őket a közösségünkbe, ha jönni akarnak, mert minden egyes meggyőzött szlovákkal csak nyerni lehet. Sokak számára ez utópisztikus képnek hat, mert valószínűleg sohasem próbálkoztak ezzel, sokkaljobban érzik magukat kis zárt magyar közösségükben, melyben az elmúlt évtizedekben szinte megállt az idő, s csak egyetlen irányból, délről, Budapest felől fúj be néha valami újdonságot a szellő. A folyamatos bezárkózással, befelé fordulással magunk alatt vágjuk a fát. Lassan, de biztosan kiderül, hogy az anyaország által nyújtott kedvezmények és lehetőségek komoly része nem bővíti a lehetőségeinket, hogy szabadabban és boldogabban élhessünk, hanem még frusztráltabbá tesz bennünket. A szlovákiai magyarság fogyását is sokan akkora tragédiának veszik, hogy gyertyát gyújtanak a hatvanezer „eltűnt magyarért”. A kisebbségek lassú, de biztos fogyása olyan folyamat, melyet rettentően nehéz, szinte lehetetlen megállítani. Ám erőszakos megtartása az emberekben rettenetesen komoly frusztrációt okoz. El kell fogadnunk, hogy az is lehet magyar, aki nem vallotta magyar nemzetiségűnek magát, esetleg csak a leggyakrabban beszélt nyelvként jelölte mega magyart. Igen, vannak magyarok, akik már a két nemzet határán mozognak, de ezért nem szabad őket kitaszítani, el kell fogadni őket is. El kell fogadnunk, hogy az egyén boldogulása előbbre való lehet a nemzeténél. Ne éljünk már romantikus 19. századi képekben, ez az időszak rég elszállt felettünk. Olyan modern, sikeres, nyitott szlovákiai magyar társadalmat kell építeni, melyhez nemcsak félelemből és dacból, megszokásból és hamis büszkeségből tartoznak az emberek, hanem mert hisznek a sikeres jövőjében is. Számtalan példa mutatja, hogy a többségi nemzettel együttműködve is lehet eredményeket elérni a magyarság javára, ahogy azt is, hogy magyarként is lehet sikeres az ember Szlovákiában. Ám ehhez meg kell szabadulnunk belső frusztrációnktól. Nagyon örülök annak, hogy az elmúlt két évben kiderült, jól működik és eredményes az a politika is, mely nemcsak az erőből és érzelmekkel, hanem ésszel próbál célt érni a szlovákiai magyarok számára fontos témákban. És ettől még ugyanolyan magyarnak érzem magam, mint bárki más. Éppen ezért nem akarok és nem is fogok szomorú vasárnapra ébredni március 11-én. Hiszem, hogy mindenkinek szabad joga eldönteni, kik képviseljék az érdekeit, legyen az a lakóközösségben, az önkormányzatban vagy országos szinten. Ne legyünk kishitűek, menjen el mindenki szavazni 'szombaton. FIGYELŐ Átírták az alaptörvényt Átírták az alaptörvénynek az Alkotmánybíróság (Ab) honlapján elérhető szövegét az Anonymous csoporthoz tartozó hackerek - írta az Index. Az Ab sajtófőnöke közölte, a szervert ideiglenesen leállították, a honlapot nem lehet elérni. Sereg András korábban elmondta: délben értesültek arról, hogy hackertámadás érte a testület honlapján az alaptörvény szövegét. A dokumentumot eltávolították, mielőbb közzéteszik a helyes szöveget, ha kell, megteszik a szükséges lépéseket. Az Alkotmánybíróság honlapját vasárnapra virradó éjszaka törték fel. A szervert leállították, és az illetékes hatóságok bevonásával megkezdték a károk felmérését, a biztonsági problémák megoldása után a honlap hamarosan ismét elérhető lesz. Az Index vasárnap közölte, hogy hackerek több bekezdéssel kiegészítették az alaptörvény Nemzeti hitvallását és az utána következő fejezeteket az Ab honlapján. Beleírták a szövegbe, hogy az informatikában dolgozók 32 évesen fizetésük 150%-ával nyugdíjba mehetnek, hogy az Anonymous és más önszerveződő informatikai csoportok, egyének kötelezhetők arra, hogy az országot érő külső és belső fenyegetések ellen fellépjenek. „Valljuk, hogy a zsarnok eszmék, uralkodók, diktátorok csupán a történelem rövid szakaszai, mely zsarnokságot a nép bármikor elmozdíthat, lázadhat ellene” -egészítettékkiazAbhonlap- ján elérhető alaptörvényszöveget a hackerek. (MTI)
