Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-06 / 55. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 6. Vélemény És háttér 7 Egy-két miniszteri poszt árán a Smer találhat magának bűnbakot, ha probléma merülne fel A jobboldal utolsó harca Szombaton választunk. A Katonai Elhárítás le­hallgatási botrányának kirobbanásától kezdve a kampány nem szólt más­ról, mint a nyilvánosság­ra kerülő újabb és újabb leleplező dokumentu­mokról, valamint a poli­tikában uralkodó kor­rupcióról. TOKÁRGÉZA A választásoknak a ma­gyarság szempontjából az a tétje, vajon sikerül-e bejutnia a parlamentbe az MKP-nak és megtartja-e jelenlegi pozí­cióit a Híd. A szlovákiai párt- rendszer struktúrája viszont eközben felbomlik, és mintha ez már nem is érdekelne senkit - beleértve a legin­kább érintetteket. Korábban, ha egy kívülálló­nak el kellett magyarázni a szlovákiai politikai viszonyo­kat, azt viszonylag könnyen meg lehetett tenni. Ugyanis mindig létezett két, egymástól jól elkülöníthető politikai sze­kértábor. Az önálló szlovák ál­lam megalakulása után az egyik csoportba a mečiari po­pulista-nacionalista front, a másikba a demokratikus el­lenzék tartozott. Később, a HZDS lassú agóniája után ki­alakult a jobboldali-liberális tábor, és a baloldali-naciona­lista blokk, melynek képviselői szintén nem közösködtek, a két tömb között nem volt átjá­rás. Nem úgy, mint most, ugyanis szinte mindegyik párt koalíciót köthet a Smerrel. Napokkal a választás előtt csak az tűnik biztosnak, hogy a Smer alakíthat kormányt, Robert Fico pedig pártja eredményétől függetlenül megpróbál magának koalíciós partnert találni. A Smemek jó oka van erre: egy-két minisz­teri poszt feladása árán talál­hat magának egy kiváló bűnbakot, ha probléma me­rülne fel, nem azonosítják a pártot a kormánnyal a csaló­dott választók, Fico pedig ily módon még az Orbán Viktor­ral való kényelmetlen össze- hasonlítgatás veszélyét is el­kerülheti. A másik oldalról sem tűnik rossz üzletnek a Smerrel való közösködés: csábítóan hangzik négy évig a hatalomban és az állami for­rások közelében tartózkodni. A kérdés már csak az, hogy melyik párttal próbálnak meg koalíciót kötni a szociálde­mokraták. Valószínűleg min­denkivel egyeztetnek majd, kivéve a kiszámíthatatlan Egyszerű Embereket és a Sza­badság és Szolidaritást, az egyetlen pártot, melynek a programját alapjaiban sem le­het egyeztetni a Smerrel. A többi párt viszont számításba jöhet, tábortól, ideológiától függetlenül - ide tartozik az SDKÚ, a KDH, a Híd, de ha be­jut, az MKP és az SNS is. A Smer prioritási sorrendjét pe­dig nem feltétlenül a pártok ideológiája fogja meghatároz­ni, hanem az, melyik formáció ígér alá a másiknak. Ez a hely­zet a reménybeli koalíciós partnereket is sajátos fogolydi­lemma elé állítja: nem tudhat­ják, mennyit ígérnek a riválisa­ik a várható haszon fejében. Az előző választásokkal ellen­tétben nem alakulhat ki patt­helyzet. Az egyik kormánypárt adott, társa pedig gyakorlati­lag bárhonnan jöhet. Az egy­séges és ideológiailag össze­tartó jobboldal szempontjából fatális következményekkel fog járni, ha az a bizonyos másik a soraik közül kerül ki. Ha visszadobsz, elintézem, hogy miniszter legyél. (Peter Gossanyi rajza Nem tudunk kialakítani egy közös, a felvidéki magyarság többsége által elfogadott célt Pusztulunk, veszünk HORBULÁK ZSOLT Tavaly május 10-én a nép- számlálással kapcsolatban ír­tuk le, hogy „szokjuk a szá­mod’. Egyre gyakrabban beszé­lünk félmilliós magyarságról, holott hivatalosan akkor még 520 ezren voltunk. Egy hete új számot kell szokni, a négy­százötvenezret. Tulajdonképpen nincs meg­lepetés. Más szemszögből pe­dig örülhetnénk, hiszen Romá­niában 13,6%-kal lett kevesebb magyar. Igaz, ott a románok száma is jelentősen csökkent, így az arány egy kissé jobb. Szóval baj van, kár szépít- getni. Felesleges beszélni „új nemzetstratégia kialakításá­ról”, a „fogyás megállításáról”, a „csak rajtunk múlik, álljunk fel” szocialista országépítést idéző lózungokról. Eddig se si­került, ezután se fog. Nem tu­dunk kialakítani egy közös, a felvidéki magyarság többsége által elfogadott célt; a népes­ségfogyást sem lehet megállí­tani; de azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy csak mi va­gyunk sorsunk kovácsa, mert külső segítség nélkül, illetve a megértő államhatalom által biztosított törvényi-intézmé- nyi-anyagi háttér nélkül nem lehet eredményt elérni. Bűn­bakot is lehet keresni, habár nem érdemes. Egyrészt azért, mert mindig „a másik a hibás”, másrészt azért, mert akik iga­zán bűnösek, azok gyakran „érinthetetlenek”. Gyáva az, aki nem meri bevallani magyarsá­gát, és bűnös az is, aki döntés­hozóként megalkuszik, vagy csak anyagi-hatalmi érdekei alapján cselekszik. Gyakori pa­nasz, hogy a magyar vidéket nem fejlesztik. De hát vannak magyar nagyvállalkozók is, is­mertebbek és ismeretlenebbek, akik ha érdekük úgy kívánja, azonnal leépítenek vagy be sem ruháznak. A politikusok sem mindig járnak elő jó példával. Mindkét pártban van olyan csúcspozícióban található kép­viselőjelölt), aki önmagának meg tudja indokolni, miért já­ratja, járatta gyermekét Ma­gyarországon iskolába. A felvi­déki magyar közvéleményt az is hidegen hagyja, hogy még veze­tő értelmisége körében is nem egy esetben fordul elő, hogy ve­zetéknevét (!) hol magyar, hol szlovák formában használja. Tapsolunk a megmaradásról papoló nemzeti elitünknek, amelynek tagjai közül többen arra büszkék, hogy utódaik mennyire megállják helyüket Nyugaton. A magyar feliratok hiányáról a magyar intézmé­nyekben már ne is beszéljünk. Magunkat csapjuk be, minden egyes napon. A népességfogyás még pár napig hír lesz. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk, abban, hogy folytatódni fog. Tíz év múlva új számot kell szokni, a négyszázezret. De addig még van idő, álmodoz­hatunk közösös célokról, megmaradásról. KOMMENTAR Szomorú vasárnap? NAGYANDRÁS Nem akarok olyan magyar társadalomban élni, melynek egyes tagjai ki akarják sajátítani ma­guknak a magyarság képviseletét, s mások legi­timitását is megkérdőjelezik. Nem akarok olyan társadalomban élni, melyben a magyar­ságunk ezeréves átok és kereszt, melyet a sors osztott ki ránk. Olyan országban akarok élni, ahol büszkén vállalhatom a ma­gyarságomat. Ehhez nagyon sokat kell tanulniuk a szlová­koknak is, de ha mi nem vagyunk nyitottak és toleránsak velük szemben, maguktól a mi problémáinkat és világképünket so­hasem fogják megérteni. Kommunikálni kell velük, befogadni őket a közösségünkbe, ha jönni akarnak, mert minden egyes meggyőzött szlovákkal csak nyerni lehet. Sokak számára ez utópisztikus képnek hat, mert valószínűleg sohasem próbál­koztak ezzel, sokkaljobban érzik magukat kis zárt magyar kö­zösségükben, melyben az elmúlt évtizedekben szinte megállt az idő, s csak egyetlen irányból, délről, Budapest felől fúj be néha valami újdonságot a szellő. A folyamatos bezárkózással, befelé fordulással magunk alatt vágjuk a fát. Lassan, de bizto­san kiderül, hogy az anyaország által nyújtott kedvezmények és lehetőségek komoly része nem bővíti a lehetőségeinket, hogy szabadabban és boldogabban élhessünk, hanem még frusztráltabbá tesz bennünket. A szlovákiai magyarság fogyását is sokan akkora tragédiának veszik, hogy gyertyát gyújtanak a hatvanezer „eltűnt magyarért”. A kisebbségek lassú, de biztos fogyása olyan fo­lyamat, melyet rettentően nehéz, szinte lehetetlen megállíta­ni. Ám erőszakos megtartása az emberekben rettenetesen komoly frusztrációt okoz. El kell fogadnunk, hogy az is lehet magyar, aki nem vallotta magyar nemzetiségűnek magát, esetleg csak a leggyakrabban beszélt nyelvként jelölte mega magyart. Igen, vannak magyarok, akik már a két nemzet hatá­rán mozognak, de ezért nem szabad őket kitaszítani, el kell fogadni őket is. El kell fogadnunk, hogy az egyén boldogulása előbbre való lehet a nemzeténél. Ne éljünk már romantikus 19. századi képekben, ez az időszak rég elszállt felettünk. Olyan modern, sikeres, nyitott szlovákiai magyar társadal­mat kell építeni, melyhez nemcsak félelemből és dacból, megszokásból és hamis büszkeségből tartoznak az emberek, hanem mert hisznek a sikeres jövőjében is. Számtalan példa mutatja, hogy a többségi nemzettel együttműködve is lehet eredményeket elérni a magyarság javára, ahogy azt is, hogy magyarként is lehet sikeres az em­ber Szlovákiában. Ám ehhez meg kell szabadulnunk belső frusztrációnktól. Nagyon örülök annak, hogy az elmúlt két évben kiderült, jól működik és eredményes az a politika is, mely nemcsak az erőből és érzelmekkel, hanem ésszel próbál célt érni a szlovákiai magyarok számára fontos témákban. És ettől még ugyanolyan magyarnak érzem magam, mint bárki más. Éppen ezért nem akarok és nem is fogok szomorú va­sárnapra ébredni március 11-én. Hiszem, hogy mindenkinek szabad joga eldönteni, kik képviseljék az érdekeit, legyen az a lakóközösségben, az önkormányzatban vagy országos szinten. Ne legyünk kishitűek, menjen el mindenki szavazni 'szombaton. FIGYELŐ Átírták az alaptörvényt Átírták az alaptörvénynek az Alkotmánybíróság (Ab) honlapján elérhető szövegét az Anonymous csoporthoz tar­tozó hackerek - írta az Index. Az Ab sajtófőnöke közölte, a szervert ideiglenesen leállítot­ták, a honlapot nem lehet elér­ni. Sereg András korábban el­mondta: délben értesültek ar­ról, hogy hackertámadás érte a testület honlapján az alaptör­vény szövegét. A dokumentu­mot eltávolították, mielőbb közzéteszik a helyes szöveget, ha kell, megteszik a szükséges lépéseket. Az Alkotmánybíró­ság honlapját vasárnapra vir­radó éjszaka törték fel. A szer­vert leállították, és az illetékes hatóságok bevonásával meg­kezdték a károk felmérését, a biztonsági problémák megol­dása után a honlap hamarosan ismét elérhető lesz. Az Index vasárnap közölte, hogy hacke­rek több bekezdéssel kiegészí­tették az alaptörvény Nemzeti hitvallását és az utána követ­kező fejezeteket az Ab honlap­ján. Beleírták a szövegbe, hogy az informatikában dolgozók 32 évesen fizetésük 150%-ával nyugdíjba mehetnek, hogy az Anonymous és más önszerve­ződő informatikai csoportok, egyének kötelezhetők arra, hogy az országot érő külső és belső fenyegetések ellen fel­lépjenek. „Valljuk, hogy a zsarnok eszmék, uralkodók, diktátorok csupán a történe­lem rövid szakaszai, mely zsarnokságot a nép bármikor elmozdíthat, lázadhat ellene” -egészítettékkiazAbhonlap- ján elérhető alaptörvényszö­veget a hackerek. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom