Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-18 / 41. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. FEBRUAR 18. INTERJÚ 131 A É vtizedeken átívelő, sokak által csodált, mások szemében rengeteg kérdést felvető, mégis legendás nagy szerelem volt az övék. Nem tartott sokáig, csupán néhány hónapig. Januártól novemberig. Téltől őszig. De benne volt a nyár, egy váradanul fellobbanó, szenvedélyes szerelem legforróbb nyara. Dómján Edit negyvenedik éve felé közeledett, Szécsi Pál 'még a harmincat sem töltötte be, amikor 1972-ben egy rádiós műsor felvételén találkoztak. A kölcsönös rokonszenvből hirtelen lobbant fel a szerelem, és égett is nagy lánggal. Egészen a szakításukig. A dupla tragédia azonban csak ezután következett. Előbb a Madách Színház csodás színésznője lépett ki az életből, aztán minden idők egyik legnépszerűbb táncdalénekese. Kettőjük kapcsolatából, ma is sokakat foglalkoztató szerelméből Két összeillő ember címmel hogy nem akarja látni Palikát, és daraként búcsúzott tőle. Az borzasztó volt. Palika iszonyú állapotba került. Hangosan zokogott. Azt hittem, megszakad a szívem. Nem is értettem az anyukámat, hogyan jutott eszébe angolul írni, miközben gyönyörűen beszélt magyarul. Régen ment el, és mégis! Azt kell mondanom: gondolatszakadása lehetett. Közös ágybérletben lakott a színész Horesnyi Lászlóval, meséli Palika a darabban. Ez igazi A Madách téren laktak egy üzlethelyiségben. Laci soha nem nyilatkozott erről, pedig Dómján Edittel egy színházban játszott. Én ma is nagyon szeretem őt. Ha a nevét hallom, azonnal felmelegszik a szívem. „Drága barátom... mégis meg kell halnom.” Ez már Palika búcsúlevele. Kinek írta? Anonim. Két összeomlott ember Csikós Attila írt darabot, amelyet Váradi Eszter Sára és Keller János főszereplésével a székesfehérvári Vörösmarty Színház mutatott be az elmúlt napokban. Szécsi Katalinnal, a tragikus sorsú táncdalénekes nővérével a valós tények és dokumentumok alapján született darab révén felvetődött kérdésekre kerestem a választ. De még mielőtt bármiről faggattam volna a Kecskeméten élő, szeretett Palikájáról két könyvet is írt, melegszívű asszonyt, azzal kezdte: „Különös aktualitása van a darabnak. Épp negyven esztendővel ezelőtt, 1972 februárjában a székes- fehérvári színházban volt a Made in Hungary nevű könnyűzenei verseny, s Palika ott énekelte először a Két összeillő embert. A dal azonban akkor még nem szólhatott róluk, hiszen az akkortájt kibontakozó szerelmükről még nem tudhatott senki.” Rögtön a darab elején Szécsi Pál komolyzenét hallgat. Vivaldit, Monteverdit vagy Bachot, írja a darab szerzője. Valóban szerette a klasszikusokat? Palika imádta a komolyzenét. Valahol mindig azzal áltatom magam, hogy ez az én hatásom volt. Nem is engedem el ezt a szépséges gondolatot. Amikor Palika nevelőszülőknél élt Mezőtúron, szigorú rendszerességgel templomba járt, ahol rengeteg szakrális zene szól, ő pedig mint ministráns az orgonista gyakorlásai során még több ilyen művet hallhatott. Montever- diért én is bolondulok, az egyik lemezéért például annyit rohangáltam, hogy a végén kettő lett belőle. Nem baj, az egyik Palikáé. „Kezében egy üveg whisky...” - írja Csikós Attila, finoman utalva Palika alkoholfiiggőségére. Valóban azzal kezdte? Valakit másolt, aki a whiskyt szerette. Eredetileg konyakot ivott, annak is egy különös márkájához ragaszkodott. Amikor gégemetszést hajtottak végre rajta egy öngyilkos- sági kísérlete után, könyörögtem a főorvosnak, hogy ha már itt van az öcsém, és tudni lehetett, hogy a gyógyszert mivel vette be, próbáljon tenni valamit, nehogy a baj megismédődjön. Mindig akkor jött ugyanis a baj, amikor többet ivott. Kértem az orvost, akinek már több öngyilkos művésszel volt dolga, hogy magyarázza el neki, hogyan tudna ebből a betegségből kigyógyulni. Ám amikor Edit meghalt, és egy másik idegklinikán töltöttem az éjszakát Palika mellett, már tudtam, hogy a hurok az én nyakamon lesz egyre szorosabb. Ha csöngettek a lakásomon, vagy ha telefonon hívtak, mindig megremegtem, hogy mi történhetett. Furcsa mód, ez a reflex a mai napig megmaradt bennem. Egyébként finoman, pi- anóban kezdődött az egész. Volt neki egy cimborája, akivel ki tudták ütni magukat, de ha Palika magára maradt és ráborultak a problémák, addig iszogatta a tömény italokat, míg össze nem roppant az idegrendszere. Edit nem örült annak az ismeretségi körnek, amelyben Palika akkoriban mozgott, amikor az ő kapcsolatuk tartott, de tenni nem tudott ellene semmit. Mint ahogy Palika sem örült annak, hogy a szerelme, anélkül, hogy megbeszélte volna vele, titokban véget vetett a terhességének Ha belegondolok Edit helyzetébe, akkor bármilyen furcsán hangzik is, én megértem őt, hogy így döntött. Negyvenéves volt, nem érezte úgy, hogy elég szilárdan áll mögötte az a férfi, akit imádott, leendő gyermekének az apja. Én már mindkettőjük bőrébe belebújtam sokszor, és rengeteget töprengtem ezen. Palika élete akkoriban valahogy újra rossz vágányra futott. Pedig annyira boldog volt ebben a szerelemben! Én sem gondoltam volna, hogy ez nem az idők végeztéig tart. De ott valami tényleg kisiklott köztük, aminek nem kellett volna megtörténnie. Így utólag persze mindig okos az ember. Egy biztos: Palika a föld fölött járt, amíg ez a szerelem tartott. Valóban volt egy tükrös aktatáskája, hogy bármikor megnézhesse magát, mert annyira rettegett attól, hogy a pikkelysömör egyszer csak az arcán is megjelenik? Ez olyan aktatáska volt, amelyben a kottáit hordta, és beletette a neszesszerét is. Palika alapvetően hiú ember volt, de még ezt is nagyon lehetett szeretni benne. A hajához például soha nem nyúlhattam, mert amikor reggel rendbe rakta, gyönyörűen beállította, onnantól kezdve hozzáérni nem lehetett. A sömör különböző helyeken volt fellelhető a testén, ami nem annyira érdekelte. Csak attól rettegett, nehogy a homlokán is megjelenjen. Örökölt betegség volt ez. Idegi alapon életem első harminc éve után nálam is kijött. Éjszakák és nappalok című dala Máté Péterhez köti. Szoros kapcsolatban álltak? Nem tartoztak egymás szűk baráti köréhez, de jóban voltak. Két közismert zenész írt egy nótát, amelyből sláger lett. Máté Péter egy bárban énekelt akkoriban az Oktogonon, én meg egyszer valahogy odakeveredtem. Hárman támasztottuk az asztalt, Péter óránként énekelt három számot, lemeze volt már, ami nem nagyon fogyott. Közben figyelmeztetett: „Ha nem fogsz tudni vigyázni Palikára, annak rossz vége lesz.” Lengyel szerelme, Grazyna miatt egyszer a Dunába ugrott. Ez volt az első öngyilkossági kísérlete. Amiatt én borzasztó sokáig ettem magam. Mindig azt hittem, én voltam a hibás, hogy ez megtörténhetett, és ma sem állítom, hogy kint vagyok a vízből. Talán ha nem úgy alakulnak akkor a dolgok, nem indul el egy szörnyű folyamat. Mi akkor moziba indultunk a férjemmel. Szombat délután volt. Palika feljött, hogy nagyon szeretne velem beszélni. Ránéztem a férjemre, kértem őt, hogy akkor hagyjuk a mozit, vagy menjen el egyedül, de mert erőszakoskodott velem, Palika elment. Mint utóbb kiderült, aznap volt a „dunai fürdés”. A mama levele is bekerült a darabba. Az az Amerikából jött levél, amelyben angolul azt írja, De Kati tudja? Persze, hogy tudom. Vannak azonban még számomra is felfejt- hetetlen szálak Palika életében, hiszen nem voltam, nem lehettem mindig a közelében, nem hallottam minden mondatát. Arról nem is szólva, hogy nem lehetek senkinek a bírája. Nekem nemhogy karmaim nincsenek már, a szálkáimat is kihúzogattam. Hordoztam egy keresztet, amitől tele lettem szálkával, s abból sajnos a környezetem is kapott, azok, akiket szeretek. Nem volt rám írva, miért vagyok csípős, karcos, mo- rózus, de már nem vagyok ilyen. És tudom, az élet mindenért visz- szafizet. Nem lehet büntetlenül megúszni semmit. Minden, amivel egy másik embernek ártani tudunk, megbosszulja magát. Kati is kapott búcsúlevelet Palikától? Nem, és megmondom őszintén, nagyon sokáig hálás voltam ezért Palikának. Nem tudtam volna mit kezdeni vele. Aztán amikor a Több mint szerelem című könyvet megírtam, akkor fájlaltam. Azóta megint úgy érzem, összekáromkodtam volna a világot, ha bármit is írt volna. Nekem ugyanis nem tud magyarázatot adni arra, hogy miért dobta el az életét. Egyet azonban mégis megértek: úgy érezte, vastagon benne van Edit halálában, és ezzel a tudattal képtelen volt, és nem is akart tovább élni. De mindig küld nekem ajándékba barátokat. Megsimogat, és azt mondja: „Igaz, hogy én elmentem, de nézd csak, kiket küldök, hogy szeretgessenek, simogassanak téged!” És máris könnyebb a következő lépés, már nem is fáj any- nyira a derekam. Szabó G. László
