Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-04 / 29. szám, szombat
i M Wi,iiif,^ , »[SS W> ^iPIPv y',. M ^Ifc i ÍITtli^ Különleges kűrruhák 20. oldal 2012. február 4., szombat, 6. évfolyam, 5. szám Ha a színházakat megszüntetik, mindent megszüntethetnek Sztankay István, akit a múlt héten választottak a Nemzet Színészének, pályájára emlékezve Törőcsik Marival, Ruttkai Évával és Schütz Ilával közös munkáiról beszélt. Mint mondta, bár mostanában már nem lép színpadra, a színház továbbra is szívügye, drukkol, hogy ne kényszerüljenek bezárásra. / ^ tankay István ____ elmondta: bolrT dogsággal tölti . j M el, hogy a Nem^-i * íJtuM# zet Színészének választották „Azóta minden lépésemben benne van, hogy ez most egyszer csak megtörtént” - fogalmazott, hozzáfűzve: az, hogy kollégák döntöttek erről, különösen fontos számára. „De hát az élet megy tovább, én pedig öregszem” - tette hozzá. Mostanában már nem játszik, visszavonult. „Nagyon sokat dolgoztam, játszottam, imádtam a pályámat, de most már 76 éves vagyok” - hangsúlyozta Sztankay, akit két éve láthatott utoljára színpadon a közönség. Elmondta: a család összeszaladt a Nemzet Színésze cím elnyerésének hírére, együtt ünnepeltek. Szólt arról, hogy már felnőtt gyerekeivel remek kapcsolata van, nagyon szeretik egymást. Szívesen emlékszik vissza születésük, növekedésük idejére, és arra, ahogy egyre magabiztosabbak lettek; örül, hogy megtalálták a számukra megfelelő szakmát és kiteljesedési lehetőséget. Felidézte, hogy lányával, Orsolyával, aki a zalaegerszegi színház tagja, a Karinthy Színházban játszott együtt a Szerelem@könyv.hu című darabban. Fia, Adám, újságíró, a 168 óra című lap munkatársa. Saját fiatalságáról szólva elmondta: édesapja görög katolikus lelkész volt, ő maga is tevékenykedett segédkántorként, a papi hivatásra készült, de megfogta a színház világa, és végül úgy döntött, Thália papja lesz. Harmadszorra vették fel a színművészetire, 1957-ben. A diploma megszerzése után először Miskolcon játszott két évig, majd a Nemzeti Színházban 11, a Madách Színházban pedig 14 évig dolgozott, 1991-ben szerződött a József Attila Színházhoz, ahol 2006-ban örökös tag lett. Pályájára emlékezve, elsőként Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című darabjának miskolci előadását idézte fel, amelyben a főszerepet alakította. A művet először mutatták be Magyarországon, az író özvegye, Helene Weigel színésznő is megjelent a premieren. „Manón Endre és Major Tamás is megnézte az előadást, és ők hívtak a Nemzeti Színházhoz” - mesélte. A Nemzetiben Shakespeare-től Moliere-en át Németh Lászlóig számos darabban játszott, sokfajta izgalmas karaktert formálhatott meg. Játszott Rómeót, Ben Jonson Volpone című darabjában Corbacciót alakította, a Csillag a máglyán című Sütő-darabban pedig Kálvin Jánost. A rendezők közül Major Tamásról beszélt, partnerei sorából Törőcsik Marit emelte ki: közös munkáik közül a Rómeó és Júliát említette, valamint Zorin Varsói melódia A néző minden előadással kap valamilyen különleges élményt, amely hat rá, amelyet később átgondolhat. című darabját, amelyet Iglódi István állított színpadra. Sztankay István sokszor játszott kétszereplős darabban, Karinthy Ferenc Dunakanyar című művét Ruttkai Évával és Hámori Ildikóval is eljátszotta. Az Elveszett paradicsom című Sarkadi-darabról is mesélt, amelyben Piros Ildikóval és Mensáros Lászlóval dolgozott együtt a Madách Színházban. A néma leventét Bánsági Ildikóval három nyáron át játszotta. Gobbi Hilda alakját is felidézte: mint mondta, egyszer az egész napot együtt töltötték Dunakanyarban levő villájában. „Gobbi Hilda utolérheteden egyéniség volt, minden tekintetben. A pályatársakra is odafigyelt, nyári házában sokan összejöttek, összetartotta a szakmát” — mondta, hozzátéve, hogy a szobája falát díszítő bajonettet tőle kapta ajándékba. A Madách Színházban mintegy 500 alkalommal játszotta a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot m SE: / s Sztankay István Kossuth-díjas színművészt 2012. január 24-én választották meg a Nemzet Színészei közé a közelmúltban elhunyt Garas Dezső helyére (Az MTI felvétele) Schütz Ilával, akivel számtalanszor szerepelt együtt. A József Attila Színházban is rengeteg nagyon különböző karakterű figura megformálására nyílt lehetősége: Horváth Péter Kilencen, mint a gonoszok című darabjában például egy idős zsidó apát játszott, Kern András: Spencer című darabjában pedig Sztálint alakította. Szólt arról is, hogy 75. születésnapján, amikor meglepetés ünnepséget rendeztek számára szerettei, olyan különleges tortát készítettek neki, amely 130 felcímkézett, szerepét idéző szeletből állt. Számos filmben, tévé- és rádiójátékban is szerepelt, a legnagyobb színésznők voltak a partnerei. Amikor az országot 1945-46-ban elhagyó Muráti Lili és Szeleczky Zita visszatért Magyarországra, egy rádiójátékban őt választották partnerül - emlékezett. Az az alakítás, amely országosan ismertté tette, a Bors című sorozat főszerepe. „Mindig szerettem csinálni, amivel megbíztak, ameny- nyiben értékes anyagról volt szó” - mondta. Első filmjében, az Égrenyíló ablakban máris Dajka Margittal játszott együtt. Az 1963-ban készült, Keleti Márton rendezte Hattyúdal című alkotásban Páger Antallal és Bodrogi Gyulával szerepelt, velük énekelte el a film egyik híres betétdalát, A Villa Negra románcát. A szinkronban is foglalkoztatták: Richard Burton, Laurence Olivier, Marcello Mastroianni, Jean-Paul Belmondo, Leslie Nielsen és Tony Curtis magyar hangjaként is ismert. Mostanában nézőként jár színházba, leginkább a Magyar Színházat látogatja, ahol újságíró fia kommunikációs vezető, és a lánya miatt Zalaegerszegen fordul meg, ahol egy évig művészeti tanácsadóként maga is dolgozott. „Szeretem a színházat, és drukkolok a színházaknak, hogy ne zárjanak be” — mondta. A színház tanító jellegét hangsúlyozta: a néző minden előadással kap valamilyen különleges élményt, amely hat rá, amelyet később átgondolhat. ,A színház egy tanfolyam. Szórakoztató dolog, amely az agyat táplálja, az ember szélesebb látókörű lesz általa. Ha a színházakat megszüntetik, akkor már mindent megszüntethetnek” - mondta a Nemzet Színésze. (MTI-Press)
