Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-03 / 28. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 3. Hasznos tanács 17 Nem minden hatéves gyerek érett az iskolai követelmények teljesítésére, ilyenkor az ő érdekében gyakran jobb, ha marad még az óvodában Iskolakezdés: menjen vagy maradjon a gyerek Az iskolaérettség fontos mutatói ♦ fizikailag megfelelően fejlett - testsúly, magasság ♦ tud egyedül öltözni, mosakodni, a vécét használni, ismeri és betartja az alapvető higiéniai szabályokat ♦ tud futni, ugrálni (egy lábon is), a labdát elkapni, bukfencezni, lépcsőzni ♦ megfelelően tartja az íróeszközt, tudja utánozni a betűk formáját, tud emberi figurát rajzolni, itt fontos, hogy valamennyi fő testrészt megrajzolja, tud vonalat, kört, hullámokat rajzolni, az ollóval a megrajzolt formát kivágni, gyurmázni, gyöngyöt fűzni ♦ ismeri a hét napjait, tud a térben és időben tájékozódni ♦ képes egy ideig a születőikül maradni ♦ képes egy feladatra legalább 20 percig összpontosítani ♦ megfelelő szókincs, érthető, tiszta beszéd, a hangok helyes ejtése ♦ tudja a nevét, lakcímét, családtagjai nevét, ismeri az évszakokat, a színeket, a geometriai formákat, állatokat, növényeket, testrészeket ♦ tud tízig számolni, meg tudja mondani az adott tárgyak számát, meg tud oldani egyszerűbb matematikai jellegű kérdéseket ♦ nem fél új kapcsolatokat kialakítani ♦ tanulni akar, érdeklődik, sokat kérdez Azt a gyermeket, aki szeptember elsejéig betölti a hatodik életévét, a törvény szerint be kell íratni az iskolába. Más kérdés azonban, hogy a beíratott gyermek valóban elkezdi-e szeptemberben az iskolát, vagy egy évet még halasztani fog, azaz marad az óvodában. SÁNDOR RENÁTA Néhány évvel ezelőtt a szülők még maguk dönthettek arról, hogy a gyermek elkezdi-e az első osztályt hatévesen, vagy várnak még egy évet, s csak hétévesen kezd iskolába járni. Ehhez nem volt szükség orvosi, pszichológusi ajánlásra. Állítólag azonban nagyon sok szülő kihasználta ezt a lehetőséget, s akár nyomós indok nélkül, később adta be a gyermeket az iskolába, mondván „ráér még a kötelességekkel.” Tavalyelőtt azonban életbe lépett a törvény, miszerint csak akkor maradhat a gyermek plusz egy évet az óvodában, ha a szakemberek - pszichológus, óvónő, gyermekorvos, logopédus - még nem ajánlja az iskolakezdést. Az érem másik oldala, hogy sok szülő akkor is „erőlteti” az iskolakezdést, ha a gyermek még láthatóan nem érett az iskolára. Sokan ebből hiúsági kérdést csinálnak, nem akarják, hogy „megszólják” gyermekét, amiért az hatévesen még az óvodában marad. Pedig abban, hogy a gyermek még nem iskolaérett, nincs semmi rendkívüli. Az ilyen gyermek ugyanis akár magasabb intelligenciával is rendelkezhet, mint a többiek, egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos területeken még nem érte el azt a fejlettségi szintet, amivel az iskolában helyt tud állni. Mikor érett a gyerek az iskolára Mindenképp figyelmeztető jel az iskolaéretlenségre, ha a gyerek még nem vágyik iskolába, nem akar menni. Másik oldalon lehet, hogy a gyermek ugyan azt mondja, ő már szeretne iskolás lenni, a szülő így azt gondolja, gyermeke megérett az iskolára, ám ez sokszor csak azt jelenti, hogy a gyerek mindössze együtt akar lenni az óvodai barátaival Az iskolaérettségnek több összetevője van, biológiai és pszichológiai. Előfordulhat, hogy a gyerek csak egy-két területen marad el egy kissé kortársaitól. Mindenképpen érdemes figyelembe vennünk a szakemberek ajánlását, s ha még nem javasolják az iskola- kezdést, nem érdemes azt erőltetni. Érthető persze a szülő álláspontja, hogy jó lenne, ha a gyermek az összeszokott óvodai osztályával, barátaival együtt kezdené meg az első osztályt. Ez valóban nagy pszichológiai támasz a gyermeknek, ám ha a szakemberek nem ajánlják az iskola megkezdését, érdemes megfogadni a tanácsukat. Sokkal nagyobb kárt okoz a gyermeknek ugyanis az, ha még nem teljesen iskolaérett, és mégis beadják őt az első osztályba. Fennáll a veszélye, hogy nem lesz képes lépést tartani az amúgy is magas követelményekkel, elmarad az osztálytársaitól, ezt pedig nagy kudarcként élheti meg, ami esetleg a későbbi tanulására és akár egész életére kihathat. A törvény értelmében ugyan van mód arra, hogy ha a gyermek nem képes teljesíteni az iskolában, a szülő kivegye, és visszavigye az óvodába - ez azonban a lehető legrosszabb megoldás. A gyerek ugyanis ezt szintén nagy kudarcként éli meg - azt érezheti, hogy ő rosszabb, mint mások, nem képes arra, amire a többiek. Vegyük figyelembe a szakemberek ajánlásait A szülőnek tehát nem kellene a szakemberek ajánlása ellenére beadnia gyermekét az első osztályba. A gyerekek érettségi foka ugyanis különböző, s az, hogy ha a mi gyermekünk valamilyen téren még nem eléggé fejlett, még nem jelenti, hogy kevésbé okos, mint a többiek. Mindössze arról van szó, hogy még szüksége van egy kis időre, az óvodában töltött plusz egy év pedig általában elegendő. Kár volna tehát, ha a gyermek csak azért lenne gyengébb tanuló, mert éretlenül került az iskolába - egy évvel később ugyanez a gyermek sikerrel tudja venni az akadályokat. Mit csinál a pszichológus Az óvodákba már ezekben a napokban, hetekben ellátogatnak a pedagógiai-pszichológiai tanácsadók munkatársai. A pszichológus különböző teszteket készíttett a gyerekekkel, rajzoltat - a rajzból ugyanis nagyon sok mindenre következtetni lehet. Nem iskolaérett az a gyermek, aki például egy emberi alakot úgy rajzol meg, hogy különállóan, egymástól távol rajzolja a testrészeket, esetleg túl sok testrészt nem rajzol meg - az iskolaérett gyermek már képes egészben látni a figurát, így a fő emberi testrészeket- fej, szemek, orr, száj, haj, fülek, nyak, törzs, kezek, lábak, ujjak, lábfej- megrajzolja. Bizonyos játékos tomagya- korlatokat is végeztet a pszichológus - ezekből ugyancsak következtetéseket vonhat le, hogy biológiailag mennyire érett a gyerek. A beszélgetés során felméri szókincsét, mennyire képes érthetően kifejezni magát, tiszta-e a beszéde, tudja-e például a saját és családtagjai nevét, a lakhelyét. A szakember felhívja a szülő figyelmét az esetleges hiányosságokra, arra, milyen területen kell még a gyereknek fejlődnie, mi az, amit gyakorolnia kell. Érdemes a gyereket külön pszichológushoz hordani az ilyen esetben - sok szülő ugyan téves előítéletek miatt még ma is ódzkodik ettől, mondván, az ő gyerekének nincs szüksége pszichológusra. Azt kell azonban tudatosítani, hogy a pszichológus nem mumus, a gyerek pedig nem lesz megbélyegezve amiatt, hogy szakemberhez hordja őt a szülő. Gyerekorvoshoz vagy logopédushoz sem szégyelljük elvinni a gyermekünket, a pszichológus pedig éppolyan szakember, mint az előbbiek. A gyermek jövője érdekében tehát nem kellene figyelmen kívül hagyni az ajánlásait. Az iskolakezdésig még sokat fejlődhet Azt is vegyük azonban figyelembe, hogy az iskolakezdésig még hét hónap hátravan. Ez idő alatt egy üyen korú gyermek még rengeteget fejlődik, tehát az, akit a pszichológus ezekben a hetekben még nem talál iskolaérettnek, elképzelhető, hogy szeptemberre „érett” lesz, érdemes tehát a nyár folyamán még kikérni a szakemberek véleményét. Gyakorlásként lehet vele betűformákhoz hasonló ábrákat, vonalakat, köröket rajzoltatni, tanuljon rövidebb verseket, játékos formában számoltassunk vele - például a házakat, fákat, autókat az utcán. Balkezesség Nem függ össze az iskolaérettséggel, de fontos megemlíteni a balkezesség kérdését. Ma már nemcsak a szakemberek, de a szülők is tudják, hogy a balkezes gyereket tüos „átnevelni.” Ha a gyerek balkezes, nem szabad őt arra kényszeríteni, hogy jobb kézzel írjon, mert ezzel nemcsak lelki, de kifejezetten biológiai-egészségügyi károsodást is okozunk neki. A balkezes gyereknek ugyanis a balkezesség éppoly természetes állapot, mint a jobbkezeseknél az, hogy a jobb kezük az ügyesebb. A legtöbb gyereknél már egészen kicsi kortól egyértelmű az, hogyjobb vagy balkezes-e, van akinél azonban még az óvoda utolsó évében is kérdéses, a gyerek mindkét kezét egyformán használja. Az egyik kéz azonban mindig domináns. Hagyjuk, hogy a gyerek erre maga érezzen rá, melyik kézbe fogja a ceruzát. A balkezes gyereknek az írástanulás kissé nehezebb, mint a jobbkezeseknek. Nálunk a jobbra dőlő írásmódot tanítják, bal kézzel pedig ezt nehezebb megtanulni - más és több izomcsoportot mozgat ugyanis meg, a jobbkezeseknél csak a csukló és az ujjak vannak igénybe véve írás közben, míg a balkezeseknél az egész kar is, eleve más a kéztartás. A balkezes kisgyerek, tehát amikor még tanulja az írást, hamarabb elfárad, s általában lassabban is ír, mint a jobbkezesek - ezt a pedagógusnak figyelembe kellene vennie. Már az óvodában vannak észlelhető jelek, érdemes odafigyelni rájuk Diszlexia - gyógyítható tanulási zavar ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A diszlexia az egyik leggyakoribb tanulási zavar, azt jelenti, hogy a gyermek nem képes megtanulni olvasni, vagy csak nagyon nehezen. Erre leginkább már csak az első osztályban derül fény, elsősorban a pedagógus veszi részre. A diszlexia legjellemzőbb tünetei, hogy a gyerek nem tudja megkülönböztetni a hangokat - ajánlatos ilyen esetben először mindenképpen hallásszervi vizsgálatot végeztetni, hogy nem hallási probléma van-e a háttérben. A diszlexiás gyermek fordítva ír le betűket - képtelen például megkülönböztetni a „d” és a „b” betűket olvasáskor, összetéveszti az „u”-t az „n”-nel, a „z”-t az „sz”-szel, de nehézséget okoz a többi betű felismerése is, kihagy betűket a szavakból, vagy rossz sorrendben írja őket, eltorzítja a szóalakokat, felesleges betűkkel és szótagokkal toldja ki a szavakat. A diszlexiás tanulási zavarokra már óvodás korban is vannak figyelmeztető jelek. Ha például nagycsoportban még nem tudja a helyes sorrendben elmondani a hónapok neveit, nehézséget okoz számára a jobb és bal megkülönböztetése, nem tudja eltapsolni a legegyszerűbb ritmusokat, nagycsoportban is beszédhibás, nem tudja megjegyezni a mondókákat, joggal gyanakodhatunk arra, hogy diszlexiás. Ebben az esetben már az óvodás gyereket ajánlatos szakemberhez, logopédushoz vinni, aki célirányosan foglalkozik vele, és a szülőnek is tanácsot ad, hogyan tanuljon gyermekével, mire figyeljen oda. A diszlexia gyógyítható, de mindenképpen szakember segítségére van szükség. Ha már az óvodában felismerjük a diszlexiára való hajlamot, és minél korábban fordulunk a gyermekkel szakemberhez, lehet, hogy ez a fajta tanulási zavar ki sem alakul. Ha viszont csak az első osztályban vesszük észre, akkor is van segítség. Gyakran teljesen kigyógyítható ebből a tanulási zavarból a gyermek, nem mindig száz- százalékos eredménnyel, ám ha a szülő elhanyagolja a problémát, akkor biztos, hogy gyermeke sikertelen lesz az iskolában - hiszen az olvasás mindennek az alapja - ami valószínűleg az egész további életére kihat. Azt is tudatosítani kell, hogy a diszlexia (illetve a többi tanulási zavar, a disz- gráfia - írászavar, és a diszkal- kúlia - számolási zavar) nem a gyermek intelligenciaszintjétől függnek. Nagyon sok esetben ezek a gyerekek magasabb intelligenciával rendelkeznek, mint azok a társaik, akiknek nincsenek ilyen tanulási nehézségeik. Gondoljunk csak arra, hogy - a „pletykák” szerint - például Albert Einstein, Agatha Christie, Walt Disney, Pablo Picasso, Leonardo da Vinci is diszlexiás volt... (sán) (Illusztrációs felvétel
