Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-28 / 49. szám, kedd
2 Közélet ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 28. www.ujszo.com Berényi József: nem mi mentünk el balra, az ország ment el túlságosan jobboldali irányba, mi igyekeztünk középen maradni „Öt százalék felett minden eredmény jó” A kisebbségi kérdésekről a szociális és gazdasági témákra helyezték át a hangsúlyt, s bíznak abban, hogy visszajutnak a parlamentbe. Berényi Józseffel, az MKP elnökével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS A kampány során már végigjárták az országot, milyennek látja az MKP esélyeit? Az előrehozott választások és a korrupciós botrányok miatt a választási kedv alacsonyabb, mint a legutóbbi választások során, de ami a rendezvényeinket illeti, meglepően tapasztalom, hogy nagyon sokan jönnek. Akkor is, ha nincs fellépő, ha nincs kultúrműsor. A visszajelzések alapján úgy látom, hogy a parlamenti képviseletet visszaszerezzük. Az MKP két éve a kisebbségi kérdéskörre helyezte a hangsúlyt, most érezhető egy erőteljesebb elmozdulás a szociális, gazdasági témák felé. Miért? Több dolgot megfogalmaztak a választók két évvel ezelőtt, igyekeztünk az elvárásoknak megfelelni. Az egyik ez volt: a magyarság megmaradásának az ügyei mellett sokkal átfogóbban foglalkozzunk a szociális kérdésekkel, a munkahelyteremtéssel, az infrastruktúra-fejlesztéssel, a beruházásokkal, mező- gazdasággal. Ez megtörtént. Programunkat jelentős szlovák intézmények értékelték, szerintük a második és harmadik legjobb választási programunk van. A következő évek a gazdaságpolitikai döntésekről fognak szólni. Erőteljesen vissza kell szorítani az államadósságot, a túlköltekezést. Mi erre az MKP válasza? Ötezerrel több alkalmazottja van ma az államigazgatásnak, mint öt évvel ezelőtt. Hiába beszéltek a kormányok arról, hogy csökkenteni fogják az állam- igazgatásban dolgozók számát, nem így történt. A kerületi szinteken teljesen fölöslegesek a kerületi államigazgatási szervek. Az államigazgatásban túlzott a jutalmaknagyságrendje is. A pártok választások előtt nem szívesen beszélnek megszorításokról. Gazdasági elemzők szerint viszont jobb lenne őszintén megmondani, hogy a következő években vagy adóemelések, vagy más jellegű megszorítások jönnek, ha több milliárd eurót meg akarunk spórolni. Nem annyira katasztrofális a helyzet, miután tudjuk, hogy nemcsak idén volt gazdasági növekedés Szlovákiában, hanem jövőre is az lesz. Ami azt jelenti, hogy lesz bevétele a következő kormánynak is, kérdés, hogyan fognak vele gazdálkodni. A programunkban mi azt mondjuk, be kell vezetni a bankadót, meg kell adóztatni a nagy pénzügyi tranzakciókat, meg kell adóztatni a részvénytársaságok és felügyelőtanácsok tagságából származó jövedelmeket és ezt járulékterhekkel is kell terhelni. Továbbá azt mondtuk, hogy a luxustermékek adóját kell emelni. Ha a program gazdasági és szociális részét nézzük, érezhető egyfajta baloldali elmozdulás. Eltörölnék pl. az egykulcsos adót. Miért ez az elmozdulás? Amikor az egykulcsos adóval minden szinten egyetértettünk, akkor Szlovákia csatlakozó ország volt a nagyon dinamikusan fejlődő unióhoz. A helyzet megváltozott. Ma Szlovákia a gazdasági növekedés tekintetében egy sziget az EU e vidékén, és ennek megfelelően változtatni lehet az adótörvényeken. Úgy, hogy az emberekre több terhet ne rójunk, sőt, vegyünk le a vállukról. Nem mi mentünk el balra, az ország ment el túlságosan jobboldali irányba, mi igyekeztünk középen maradni, s a programunk ezt tükrözi. A munkanélküliség az utóbbi években folyamatosan nő, a déli régiókban még érezhetőbben, mint országosan. Mit kezdenének ezzel? Ellentmondásnak tartom azt, hogy a gazdasági növekedés mellett nő a munkanélküliség. Azért állhat elő üyen helyzet, mert tovább terhelik a jelenlegi munkavállalókat. Ami annak köszönhető, hogy túlságosan liberalizálták a munkatörvénykönyvet, a munkavállalók lehetőségei önmaguk megvédésére kisebbek, mint korábban. Ezt nem tartjuk jónak, ezért írtuk bele a programunkba, hogy el kell fogadni egy kódexet, amely kiegyensúlyozza a munkavállalók és a munkaadók lehetőségeit, felelősségét, de ajogaitis. Piacgazdaságban viszont a munkáltatóknak nem lehet előírni, hogy több embert foglalkoztassanak. Ezt nem. De azt igen, hogy a munkavállalóknak olyan hatásköreik legyenek, hogy egyenrangú partnerként tudjanak tárgyalni a munkaadókkal. Hogy ne növeljék tovább a 8 órás foglalkoztatási időt. Járva a vidéket, az emberek elmondják, hogy bizony a munkahelyi körülmények, a munkáltatók igényei túlmennek az ésszerű szigorúság határán. Például az alkalmazottakat arra kényszerítik, hogy egyéni vállalkozóként dolgozzanak tovább, hogy ne kelljen járulékokat fizetni utánuk. Vagy gyakran minimálbért kapnak, és zsebből egészítik ki a fizetésüket. Ez a későbbiek során hiányozni fog a nyugdíj megállapításánál. Visszatérve az eredeti kérdéshez: mit kezdenének a déli régió munkanélküliségével? Egyrészt, s ez már örökzöld téma, de mondani kell: fejleszteni kell a közúthálózatot. Beruházókat lehet találni, de a délszlovákiai közúti rendszer katasztrofális állapotban van - modem, hozzáférhető közúti hálózat nélkül pedig senki se (Somogyi Tibor felvétele) fektet be egyetlen régióban sem. Nagy esélyt látunk továbbá a mezőgazdaságban. Ez a vidék mezőgazdaságra alkalmas, és a szakértők azt mondják, a tartósan munkanélküliek leginkább a mezőgazdaságon keresztül hozhatók vissza a munkapiacra. A harmadik terület, ahol rövid távon is látunk esélyt a munkahelyteremtésre, az a helyi ön- kormányzatok munkáltatói szerepének növelése. Sokkal inkább támogatnánk azt, hogy az állam ne a munkanélküliekre költse a pénzt, hanem a munka- nélküliek visszaterelésére a munkapiacra, s ebben az ön- kormányzatok tudnának jelentősen segíteni. A negyedik terület a kis- és középvállalkozók támogatása. A legtöbb embert ma ők foglalkoztatják, nem a nagyvállalatok. Az ő tényleges megtámogatásukkal lényegesen csökkenthető a munkanélküliség - egyszerűsíteni kell az adminisztrációs terheiket, támogatjuk, hogy évente egy összegben kelljen kifizetniük az adót és a járulékokat is. A gazdasági témák mellett mintha kissé háttérbe szorulnának a kisebbségi témák. Mik a fő célkitűzéseik ezen a téren? Nem szorultak vissza, hanem kiegészültek. Elsősorban: a kisebbségi nyelvtörvény tényleges módosítása, mert a mostani törvény nem előrelépés. Azért sem, mert a kisebbségi nyelvtörvénynek köszönhetően nem lett több magyar felirat, sehol sem lehet több helyen használni a magyar nyelvet. Járjuk a vidéket, s mindenhol felteszem a kérdést: látnak pozitív elmozdulást, mióta hatályba lépett az új törvény? Sehol sem számoltak be ilyenről. Láttuk, a kormány még a magyar falutáblák kihelyezését sem tudta elérni. Több mint 30 ajánlást fogalmaztak meg az európai intézmények, ezeket kell beültetni a nyelvtörvénybe, s akkor lesz pozitív elihozdulás. S persze nem szabad hagyni, hogy egy Igor Matovič kivegye a kezdeményezést az előterjesztő kezéből. A másik célkitűzés: a kollektív bűnösség eltörlése. Mi vagyunk az egyedüli párt, amely ezt felvállalja. Ez a Beneš-dekrétumok el- törlésétjelenti. Azért nem a Beneš-dekrétumok fogalmát használom, mert ez alatt a szlovák politika az állami intézmények létrehozását is érti. A Beneš-dekrétumok azon részeivel, amelyek állami hivatalokat hoztak létre az 1945 utáni átmeneti időszakban, semmi bajunk, a dekrétumok a kollektív bűnösséget és a magyarok jogfosztását érintő részével van bajunk - ezeket el kell törölni. Elfogadhatatlan, hogy 67 évvel a D. világháború vége óta még mindig életben vannak a kollektív bűnösséget érintő jogi rendelkezések. Ez egy olyan kiindulópontotjelent, amelyben a szlovákiai magyarság automatikusan a másodrendű állampolgár kategóriájába csúszik. A harmadik kisebbségi téma a közösségi önkormányzat, ha úgy tetszik, autonómia fogalma. Tudatában vagyunk annak, hogy az autonómia fogalma Szlovákiában hamis képet kapott, de hasonló önkormányza- tisági modellek léteznek Európa-szerte. Pl. a szerbiai Vajdaságban is. Ami jár sok európai kisebbségnek, miért nem járhatna a szlovákiai magyaroknak? A magyar választók többsége vagy a Hidat, vagy az MKP-t fogja választani. Miért szavazzanak az MKP-ra? Mert olvashatóbbak vagyunk. Nem nyilatkozunk másképp a szlovák sajtónak, mint a magyarnak. Amellett, hogy nyomatékosan felvállaljuk a magyar érdekképviseletet, az utóbbi másfél évben igyekeztünk délszlovákiai pártként meghatározni magunkat, egyedüliként a pártok közül. Harmadrészt megújult az MKP. A választási lista első 15 jelöltje közül 9-en nem voltak korábban parlamenti képviselők, miniszterek vagy államtitkárok. Nem vagyunk érintettek a Gorilla-ügyben sem - a 150-es lista egyik jelöltjének neve sem jelenik meg a dossziékban, így mi hitelesen vállalhatjuk a közélet tisztaságának elérését. Kampányunk nem támadó, egy területen igyekszünk nyomatékosan elhárítani a ránk irányított vonatkozást, ez pedig a Gorilla-ügy. Minden másban csak magunkról beszélünk, magunkat népszerűsítjük. A programból annyit lehet megvalósítani, amekkora együttműködési potenciálja van a pártnak. Kivel működnének együtt? Koalíciós potenciálja nem annak van, akire a választások előtt rámutatnak a szlovák pártok, hogy koalícióképes, hanem annak, aki megfelelő erővel kerül be a parlamentbe. Mivel megyei szinten a magyar érdekképviseletet kizárólag az MKP látja el, így ezen a szinten a szlovák partnerekben fel sem merült, hogy nem működnek együtt velünk. Hasonló a helyzet parlamenti szinten is. Ha az MKP parlamenti pártként tevékenykedik megfelelő súllyal, abban a pillanatban lesz koalíciós potenciálja. Ha a parlamentben szavazatokra lesz szükség, abban a pillanatban megszűnik mindenféle előítélet és hamis politikai retorika, s kérni fogják a magyar szavazatainkat. Mely pártokkal működnének együtt? Ránk nézve nagyon fontos az Európai Néppárt véleménye. Múlt héten itt járt az elnöke, aki arra kért bennünket, hogy a mandátumok megszerzése után lehetőleg az SDKU-val és a KDH- val működjünk együtt. A mi szándékunk is ez, ugyanakkor igényelni fogjuk, hogy a szükséges személycserék megtörténjenek. Azok, akik a Gorilla-botránynak köszönhetően lejáratódtak, ne vállaljanak kormány- tagságot, sőt távozzanak a politikából. Milyen a viszonyuk most a jobboldali pártokkal? Mikor találkoztak utoljára az SDKÚ vagy a KDH vezetőivel? Az elmúlt időszakban nem volt ilyen találkozó, ami annak is betudható, hogy a kormánykoalíció magyar tagjai kérték, hogy az említett két párt vezetői ne ta- lálkozzanakvelünk hivatalosan. Ezt így kimondták, vagy csak önök vélik ezt? Sejtjük, és megyei szinten hallottuk, hogy elhangzott. Az ÉPP szervezésében lett volna egy közös SDKÚ-KDH-MKP konferencia, de úgy tudjuk, hogy a koalíción belül ezt lefújták. A választások után várhatóan a Smer alakít kormányt. Képzeljük el, hogy március 10-e után vagyunk, s az MKP bejut a parlamentbe. Ha Fico önök után nyúlna, akkor rácsapnának a kezére, vagy elbeszélgetnének a feltételekről? A választásokat megnyerő párt meghívását nem lehet elutasítani. Ezt Európában sem értenék. De mi nem fogunk kormányra lépni a Smerrel, mert a programok, főként magyar szempontból, összeegyeztethetetlenek. Ha csoda történne, és a Smer véleménye jelentősen megváltozna több kérdésben, akkor az együttműködés összejöhet, de a politikában ekkora csodák nem szoktak történni. Mi lesz, ha nem jutnak be a parlamentbe? Ez az, amin most nem gondolkodunk. Teljes mértékben arra összpontosítunk, hogy bejutunk, s akkor mit fogunk csinálni. A végére egy tippet kérnék: hány százalékot fognak szerezni? 5 százalék felett minden eredmény sikemekszámít.
